Délmagyarország, 1934. december (10. évfolyam, 271-294. szám)

1934-12-21 / 288. szám

1Q34 december 21. Dfl MAGYARORSZÁG 3 Két épületszárnnyal kibővítik a kultúrpalotát 4 kultuszminiszter államsegélyt juttat a városnak a Móra-ásatások kincseinek elhelyezésére (A Délmagyarország munkatársától.) Ha a jelek nem csalnak, rövidesen teljesül a város közönségé­nek egy régi kivánsága: kibővítik a kultúrpalo­tát. Az épitkeaési konjunktúrák korszakában a város hatósága erről az égetően sürgős problémá­ról megfeledkezett, ¡pedig néhai Móra Ferenc minden alkalmat megragadott arra, hogy felhív­ja a Kultúrpalotában uralkodó lehetetlen állapo­tokra az illetékesek figyelmét. Az egész ország tudott arról, hogy milyen leküzdhetetlen nehézsé­gekbe ütközik a Móra-féle ásatások világhírű eredményeinek elraktározása, hogy megbecsülhe­tetlen értékű kincsek hevernek ládákba zsúfolva a muzeum pincéiben és folyosóin, de a Kultúrpa­lota kibővítése valahogy mindig kimaradt a prog­rntmból. A közelmúltban hivatalos helyről biztató ígé­retet kapott a város. Tormay államtitkár, a kul­tuszminisztérium muzeumi osztályának vezetője közölte a város hatóságával, hogy Hóman Bálint kultuszminszter, akit Mórához nem csak személyi barátság szálai fűzték, hanem a muzeumi ember nagyrabecsülése is, hajlandó jelentősebb állami segélyt folyósitani a városnak a Kultúrpalota ki­bő vitésére. Dr. Pálfy József polgármester, amint értesült erről az Ígéretről, azonnal utasította a mérnöki hivatalt a szükséges előkészítő munkálatok el­végzésére. Berzenczey Domokos műszaki főtaná­csos a mérnöki hivatal vezetője Kövér Tibor főmérnökkel tárgyalta meg a kérdést és közölte azt az elgondolását, amely szerint a Kultúrpalo­tát két épületszárnnyal lehetne a legszebben és legcélszerűbben kibővíteni. A Kultúrpalota je­lenlegi kocsifeljáróját elbontanák, abban az eset­ben és a Móra-kert betonmedencéje felé jobbról is, balról is egy-egy szárnyat építenének. Minden szárny földszintjén és emeletén egy-egy nagy­méretű terem lenne, amely lényegesen megnövel­né a Kultúrpalota férőhelyét és lehetőséget nyúj­tana a gyűjtemények elhelyezésére. Kövér Tibor főmérnök a Berzenczeyvel foly­tatott megbeszélések alapján rövidesen megkezdi az épületbővítés terveinek elkészítését. A terve­ket azután a hozzájuk készítendő költségvetés­sel együtt bemutatják a kultuszminiszternek és kérik a kilátásba helyezett államsegély kiutalá­sát. Ha minden jól megy és nem merül fel valami ujabb'akadály, lehetséges!, ihogy a tavasszal sor kerül a Kultúrpalota uj épületszárnyainak fel­építésére. Két hét után a Délvidékről kiüldözöttek között Panasz, nélkülözés, nyomor Késedelem nélkttl ki kell osztani az összegyűjtött adományokat (A Délmagyarország munkatársától.) Decemberi felhők futnak át az égen. Fáradtan száll fel alá a kémények füstje, meleg fűtött szobák kályhái­ból. Karácsony közeleg és a hánykolódó szivek szeretnének csendes gyertyákat gyújtani ünnepi békés otthonukban. De hol van a béke, hol lel­hető megnyugvás? Tudhatunk-e mosolyogni, amikor kiüldözöttek, hontalanok lepik el uccáinkat, akik néhány nap alatt néhány évtized szenvedéseit élték át... És miért? Milyen bűnért kellett lakolniok! Tudha­tunlc-e örülni, amikor ijedt sápadt gyermeksze­meket látunk amelyek könytelenül eszmélnek az emberi könyörtelenségre és megöregedve kisérik szülőiket a kálváriára. A lélekzetünk eláll a meg­döbbenéstől, az együttérzéstől, a szánalomtól. Nincs is talán szó, amellyel le lehetne írni a két­ségbeesésüket, hontalanságuk reménytelenségét. # Az első menekült vonatok érkezésére össze­fogott a társadalom. Felszólítás nélkül tudta; most egy faladata van — segíteni. Segített is. Élelem, ruha, pénz gyűlt össze; rengeteg halom ajándékokból. És mindenki megnyugodott. Talán egy időre elrendezte a jószívűség a szerencsétlen családok sorsát, akik karácson^ előtt, télben szakadtak el tűz­helyüktől. Így gondolták, akik az elsők között voltak, hogy pénzzel, szeretettel, aiándékkal és emberi jósággal segítsék fel a sorsüldözötte­ket. Az újságíró azonban, aki karácsonyi han­gulattal a szivében két héttel az első vonat ér­kezése után is látni akarta a menekülteket, hogy riportot írjon arról, mint élnek azok. akik idejutottak, most kénytelen soronkivüli beszámolót tartani. Kénytelen, mert amtt lá­tott, hallott, fana=ztalt, nem alkalmas a kará­csonyi kedv felidézésére, de meg nem is vár­hat a segítség órákat sem. # A rókusi tornacsarnokban már csak három család, lakik. A férfiak kint járják a falvakat, munkát keresni, csak asszonyok és gyerekek ülnek a szobában. Az első szóra sírással telik meg a szoba. Mi lesz velünk? Az apróságok leteszik játékai­kat, anyjukra néznek és. keserves zokogással borulnak ölébe. — Az első héten bizony gyönyörű volt, ahogy törődtek velünk, sirja el az egyik asz­szonv, de most a népkonyhára szorultunk ... Fgvszer egv nap é'el és a többit honnan ve­gyük? ... A terembe lassan mind többen érkeznek. Akik kint laknak ismerősöknél, rokonoknál, be-be látogatnak uj biztató hírekért. A falu­beliekkel együtt búslakodnak, egvütt jajgat­nak. Ok még nem ismerik a munkanélküliek nyomorát. '— Nekem hatvan zsák krumplim, három hizóm maradt otthon, — mondja csendesen F e b é r Mihály. AJÁNDÉKKOSARAK Kárász ucca 6, sz. — Nekem egész télire mindenem bent az éléskamrámban — sírja Kádárné. — Én ott hagytam hentesüzletemet, vágja oda szomorúan P é t e r f i István. Az egyik asszony egvet-keltőt kanalaz a népkonyhai levesből, ott hagyja. Nem megy le a torkán. — Nem bírom megenni, pedig holnap nő­iig semmit se eszem... — mondja és két könnycsepp gurul végig sápadt, szép arcán. Szőregről jött be egy fiatal házaspár. Arcuk fáradt és fehér .mint a fal. — Kivittek Szőregre, de ott senki se törődik velünk — mondják, — amig a 20 dinárból fu­totta — ettünk, most nem tudjuk, hová for­duljunk. Tóth Sándor, aki Álgyőről jött be, jókedvű. — A község mindent megtesz értünk', — me­séli. Munkál, nénzf ád. élelmet juttat azoknak, akiknél laknak menekültek. Dehát a rokonok­tól se kívánhatjuk, hogy hatodmagunkkal el­tartsanak. ö is nvakába veszi a falvakat és gazdasági elfoglaltságot keres. A kicsi Fehér Mihálv tizennégy éves. Egész sárga szegényke. Apiának segített már a földben, most csak hallgatia a nagyok re­ménytelen sóhajtását. Lesüti szemeit, hogy ne lássák sirni. * A panaszokat akariuk jegyezni, de csak azo­kat, amelyeken sürgősen segiteni lehet és kell. A „Szeged — Délvidékért" folyószámlán nngv összeg fekszik a menekültek részére. Élelmiszerrel is telitve a raktárak. Miért Ion­nak egyszer egv nap enni a szerencsétlenek és pedig a népkonyhái adag levest csupán? A város társrdalma megtette kötelességét, de megkívánja, hogy az adományozott élelmiszereket osszák szét a menekültek között A--községekben is nehezen indul meg a me­nekült ügy megszervezése. A község tartsa R% időiávásnah megfelelően karácsonyra még jobban iesxáltiioiíuh ávainhaűl Tiszteljen meg b. látogatásával és meg log győződni, hogy legelőnyösebben (jót, olcsón) ndlunh A meteorológiai intézet jelenti: Sztthenul Mozi ntoui™ Celíir», a szerelem mestere a vilásrhirü ötvös szerelmei és a pompás kisé­rő mUsor 5, 7, 9 órakor. FefcévcégiáMás vásárolhat. .»egy-Uéi napon belill nagy hideg vár­fialó**... árainkat mégis a meleg idő­járásnak megfelelően dllapiioiiuU meg. Sxécfoenyi­íér 15. sz. BOROS MMM

Next

/
Oldalképek
Tartalom