Délmagyarország, 1934. február (10. évfolyam, 25-47. szám)
1934-02-09 / 31. szám
1934 február 9. D g t M A G y A R O R S Z A G —IHMI^H—lll MHIWmaa.MUüMHB o sett és kedvelt ifjúsági olvasmányok. 1922-ben jelent meg Szegeden a második verseskönyve, a Könnyes könyv, amelyben Móra> lirai költészetének utolérhetetlen virágait fűzte könnyes csokorba. Ez a könnyes kötet zárta le költői pályáját, azóta nem igen irt verset. Első regénye, A festő halála 1922-ben jelent meg, életének ebben a sorsdöntő fontosságú esztendeiében. A festő halála hatalmas könyvsiker volt, felfigyelt rá az egész irodalmi közvélemény és a szakértők csodálatos alkotásokat vártak a regény addig ismeretlen szerződétől. Egy évvel később, 1923-ban ujabb kötete jelent meg, A könyvek és virágok embere, amelyben Somogyi kanonoknak, a Somogyikönyvtár megalapítójának emelt Móra művészi emléket. Ugyanebben az évben jelent meg Petőfi oltárára címen az a kötet, amely a Petőfi-centennárium alkalmából irt tárcáit, verseit és emlékbeszédeit foglalja magába. 1923-ban jelent meg az Egyetemi Nyomda kiadásában Georgikori cimü kötete is, amely — barátai előtt nagyon sokszor mondotta — a legjobban a szivéhez nőtt. Ebben a kötetben mutatkozott meg a legművészibb formában tehetsége, ez a kötet volt a beharangozója úgyszólván minden ezután következő alkotásának. Utánozhatatlan szépségű himnuszok vannak ebben a könyvben a magyar földhöz és a magyar föld népéhez, ahoz a néphez, amelvből kisarjadt Móra Ferenc és amellyel minden vércseppje rokon maradt mindig. Ének a búzamezőkről — Aranykoporsó Móra Ferenc a Georgikonig szinte csak magvető volt és a saját lelkebe elvetett magvak ezután hajtottak ki, izmosodtak gazdag terméssé A Georgikont a Móra könyvek egész sora követte. A Nádihegedü, a Sokféle, a Beszélgetés a ferdetoronnyal, a Véreim és közben, 1929-ben a háború utáni magyar könyvpiac legnagyobb sikere, az első nagy regény, az Ének a búzamezőről. Ez a kötet azóta átlépte az ország határait, angol, német és holland fordítása eljutott a világ minden részébe és a legnagyobb világiapók a legnagyobb elismerés hangján méltatták hasából :on keresztül. Móra egyik angol kritikusa az u j Knut Hamsun-t üldözte a regény szerzőjében. É9 végül az utolsó Kötet, az Aranykoporsó, í)iocletianus császár és a keresztény hajnalhasadás monumentális regénye, amely Móra életének egyik igen nevezetes dátumára jelent meg, 1932 december 3-ra. amikor a szegedi tudományegyetem a bölcsészettudományok tiszteletbeli doktorává avatta. Egy év alatt ez a könyv közel husziezer példányban fogyott el. A szegedi egyetem űlszdokfora A diszdoktoravató egyetemi közgyűlésen dr. Imre Sándor ,a bölcsészetkar akkori dékánja ismertette a kar határozatát, sorolta föl azokat az okokat és érdemeket, amelyek méltóvá tették Mórát erre á legmagasabb és legszebb egyetemi kitüntetésre. Elmondotta, hogy Móra a diszdoktorságot nem csak irodalmi munkásságával érdemelte ki, hanem régészeti munkásságával is, hogy Móra a régészetnek minden ágával foglalkozott, minden korszakot feltárt, de eggyel, egy korral még adós: a kereszténység hajnalának korszakával. Amikor Móra megköszönte az egyetemi tanács előtt a kitüntetést, doktori disszertációként uj regényét, az Aranykoporsót nyújtotta át a rektornak. A regény első példányát, amelyen a nyomdafesték még meg sem száradt, amely előző napon készült el külön, hogy készen legyen erre a napra. A kötet címlapján meg is örökíti a dátumot, a szegedi egyetemnek szóló ajánlás alatt, ahol Móra először és utoljára használta a h. c. doktori címet. Eltemetett terveli Az Aranykoporsó óta ujabb Móra-kötet nem jelent meg. Hosszura nyuít betegsége alatt — szellemi frissességét egyetlen percre sem vesztettel el — állandóan dolgozott, sajtó alá rendezte kész írásait, tiz-tizenegy kötetre való anyagot, elbeszéléseket, tárcákat, tanu'mánvokat. novellákat, karcolatokat, mintha csak érezte volna, hogy sietni kell ezzel a munkával, hogy már nincsen sok ideje hátra. És közben... Tele volt tervvel. Uj témák foglalkoztatták, uj regényekre gondolt. Reényt akart írni Katona Józsefről, a Bánk bán öltőjéről, Kecskemétre készült, hogy magába szivja azt a levegőt, amelyben Katona élt... Meg akarta írni Hóbiárt basa regényét, azt a témát, amely olyan régóta foglalkoztatta, de amely mellett miért, miért nem, mindig elsiklott... Szeged hajdani basájáról akart regényt írni akkor is, amikor az „Ének a búzamezőkről" született meg. Uj tárcasorozatokat tervezett és felragyogott a szeme, ha ezekről a dolgokról beszélt. Mérhetetlen kincsre borult rá most az Aranykoporsó fedele. A regesz Ha Mórában nem IeKet élesen különválasztani az írót az újságírótól, éppen ugy nem lehet az írótól elválasztani a régészt sem. AhojwnwwiMOT in •mi—ama gyan újságíró volt minden irodalmi munkájában és iró minden újságírói munkájában, éppen ugy régész is volt. Ásott, kutatott, kincseket tárt fel mindenütt és mindenünnen. Látta, megértette és éles ítélőképességgel megitélte a Ma dolgait, tisztán látta a Mában vergődő ember szomorú, tragikus helyzetét, érdekelte minden aktualitás, de igazán csak akkor érezte jól magát, ha sokezeréves temetők föltárt titkai között kutathatott, ha vallathatta a redves csontokat az eltemetett évezredek titkairól, ha a gödrök szélén, a honfoglaláskorabeli ősök megsárgult csontjai, szétmálló kengyelvasai és nyílhegyei mellett mai magvarokkaí beszélgethetett az elmúlt dolgokról és a jelenvalókról. Közéjük menekült akkor is, amikor már megvetették számára a budapesti szanatóriumban az ágyat, amikor Winternitz professzor már előkészítette a szerszámokat a sulvos műtéthez. Majdnem ugv volt, hogy a szőregi avarc' föltárt sírjai mellől ment ki a vasútra, hogy fölutazzék Pestre és felküldiék a műtőasztalra. Aztán, amikor a súlyos műtét után hazajött a mult év októberében és összeszedett anvnvi erőt. hogy autóba ülhetett, első utia ismét a szőregi avar vitézek föltárt temetőiéhez vezette. Ott kutatott, lelkesedett a sirok között, vizsgálgatta a rozsdás szerszámokat, a fehér lókoponvákat, a szétmáló kardokat és szedegette össze azokat a tégladarabokat, amelvekből ő már nem építheti föl ennek a földnek többezeréves kultúrtörténetét. De az anyag nagv részét Móra Ferenc á«ta, kaparta ki a megkeményedett hantok alól. A Wnr&rfÉiieí Mncse! Első gpzdáiával, Tömőrkénv Istvánnal kezdte meg régészeti pályáját Csókán. Itt ásatott először és itt szerette meg ezt a mesterséget. , Csóka óta évről-évre szaporította az alföldi lelőhelyek számát, egvmásután tárta föl azokat a temetőket, amelyekből olvan régészeti kincsek kerültek a szegedi muzeumba — a legtöbb helvszüke miatt.még mindig pincékbe zsúfolt ládákban rejtőzik —. amelvek szenzációt 'elentettek a nemzetközi ré"észvilá?ban: unikumok. smilveneket soha. sehol másutt nem f*lált s«nki, amelvek régi föltevéseket döntöttek meg és uj fejezetet iktattak a kultúrtörténetbe. A nagyszéksósi ara-nylelet híre nemcsak a tudományos sajtót járta be, hanem a világ napisajtóját is. A pitvarosi gepidasirok, a szőregi avartemetők, a dorozsmai honfoglaláskori leletek és a szegedi határban föltárt kisebb-nagyobb lelőhelyek kincstömegét juttatta a régész Móra ásója a szegedi muzeumba, amely egyik legnagyobb híressége nemcsak Szegednek, hanem Magvar országnak is. Ásatás közben, a redves csontok, rozsdás fegyverek és ócska kőedények között az iMóra témákat talált, nagyszerű uj anyagot és amikor az ásatásban elfáradva, de nem belefáradva, hazaért és leült Íróasztala mellé, megszülettek az ásatási novellák. Ásatás közben ismerkedett össze nem csak az ősökkel, hanem a mai népekkel is és csodálatos hasonlóságokat fedezett fel bennük. Igy érintkezett szintén igen széles felületeken Móra pályáján az írás és az újságírás a régészettel. Az iroűolml társaságok Mórát a Petőfi-Társaság még a háború előtt tagjai közé választotta. A szegedi DugonicsTársaságnak évtizedeken keresztül volt titkára, majd főtitkára és legutóbb alelnöke. A Kisfaludy-Társaság az elmúlt években választotta rendes tagjai közé. székfoglalója irodalmi esemény volt! Nem volt olyan irodalmi társaság, amely ne keresett volna kapcsolatot és ne választotta volna meg tisztesei közé Szeged nagy íróiát. Betegsége Móra Ferenc sohasem volt beteg. Szervezetének csodálatos ellenállóképessége, edzettsége legyűrte a kisebb bajokat. Csak a legutolsó esztendőkben kénvszeri tette többször ágyba, szobafogságra az influenza. Rendkívül sokat dolgozott. íróasztalán a legtöbbször hajnalig égett a lámpa. Nappal pedig a muzeumot igazgatta, vagy ásatott a határban. Nála is bevált az a mondás, hogy csak egyszer betegedett meg ko-s molyan és ez a betegsége elpusztította. Az elmúlt nyáron kezdődött Karlsbadban, ahová pihenni ment. Ott betegedett meg. ötvennegyedik születésnapjára, julius 19-re sár-' gaságót kapott. Betegségéről, amelyet kezelő-; orvosával együtt múlónak tartott, hozzátartozóit nem is értesítette, csak hetekkel később, amikor rohamosan fogyni kezdett és amikor megállapította, hogy mégsem múlik olyan gyorsan a baj. Karlsbadból nem jött egyenesen haza, Ungvárra utazott, ahol barátainak _ volt a vendége. Nem akart sárgán Szegedre jőnniy nem akarta családját megijeszteni. Egyre tű-> relmetlenebbül várta, hogy elmúljék a makacsi kodó baj. De az nagyon makacs volt, állandóan fogyasztotta. Végül is haza kellett jönnie. Szinte titokban, lopva érkezett, az állomáson csak felesége és Panka lánva várt rá, meg a két unoka, if jabb Ferenc és Mötyő. A „vadember" tekintetétől1 félt a legjobban. Attól félt, hogy csúnya sárgasága miatt azok ijednek el tőle a legjobbanakik a legközelebb állnak a szivéhez. Nagyon rosszuk nézett ki. A betegség kínzó hetei alatt több, mint husz kilót fogvott és önmagának szinte csak árnyéka volt már. Idehaza azonnal orvosi kezelés alá került. Rusznvák professzor, a kiváló belgvógyász kezelte. Néhány napig feküdt a belgyógyászati klinikán, ahol a belgyógyászat minden mód-i szerével kutatták makacs sárgaságának az okát. Orvosai abban biztak, abban reménykedtek, hogv epekövei vannak, azok zárják el az epevezetéket. De a Röntgen nem mutatta ki a köveket és nem jelentkeztek azok a görcsös fájdalmak sem, amelyek elmaradhatatlan tünetei az epekőnek. A szegedi klinikán már a legelső vizsgálatok alkalmával felébredt az orvosok szomorú gvanuja, hogv Mórát a legkegyetlenebb és a leg-' ismeretlenebb betegség támadta meg, a rák. de maguk sem akartak hinni ebben a lehetőségben. Végűi ugy határoztak, hogv felküldik a beteget Budapestre. Winternitz professzorhoz, a Grünwald-szanatóriumba. A világhírű sebésztanár kése kutassa föl a betegség tényleges okát. Az operáció Móra először hallani sem akart az operációról, örült, hogy végre hazakerült Szegedre, láthatta, simogathatta családját, eljátszadozhatott unokáival és kijárhatott — ha egyre gyöngülő ereje engedte — a szőregi ásatásokhoz. De aztán a szegedi orvosok meggyőzték az ooerá-
