Délmagyarország, 1934. február (10. évfolyam, 25-47. szám)
1934-02-11 / 33. szám
T954 február 11. DÉLMAGYARORSZAG 3 Móra Ferenc utolsó utfa Tízezrek búcsúja Szeged nagy halottjától (A Délmagyarország munkatársától.) Két szomorú nap után, amelynek szomorúságát a fenségességig fokozta a muzeumi ravatal fölé boruló napsugaras, tavaszias ég, a harmadik nap borúsan, fénytelenül virradt a mély gyászba borult, elszegényedett városra. Szürke felhők födték be a szegedi eget és gyászolták a város nagy halottját. A belvárosi temető díszsírhelye komor kitárulkozással várt rá és Szeged népe megindult könnves szemmel, szomorú arccal az elárvultságában is oly büszke Kultúrpalota felé, amelynek kupolacsarnokában gvertvalángok és koszoruerdő pompájában készült az utolsó útra a gyászfátyolos Jókai-lepellel leborított koporso: Móra Ferenc koporsója. Döbbenetesebben fenséges, megrázóbb gvászszal nem igen temetett még ez a város, amelynek olyan sokszor kell temetnie ... Már kora reggel ott sűrűsödött a közönség a fekete lobogós Kultúrpalota körül. Az oszlopcsarnokban sisakos rendőrök álltak díszőrsiéget és egymásután vonultak föl a rendőrség dísz-szakaszai, hogy idejében elhelyezkedjenek o lióra-Keri bejáratainál. Tíz órakor már megkezdődött a küldöttségek fölvonulása. Eljött mindenki és minden intézmény, amelvhez elszakihatatlan szálak fűzték Mórát. Először szülővárosának. Kiskunfélegyházának népes deputárióia ért föl a palota oszlopcsarnokához. A félegvháziakat dr. R i nig József polgármesterh elvet tes és dr. T a r i á n v Béla kulturtanácsnok vezette. A küldöttséget a városi képviselőtestület, a Félegvházi öreg Diákok tagjaiból és a Reálgimnázium. az Alma Mater tanáraiból állították össze. Dr. Fekete Sándorné, Móra félegvházai ügyvédbarát iának a felesége fekete fntvollal átkötött dobozt hozott magával, a dobozban néhánv marék földet a félegvházai temetőből, Móra Márton szücsmesternek és Móra Mártonné kenvérsütöcető asszonvnnk a siriáról. A félegvházai „édesek" megható üdvözletét dr. Horváth Zoltán volt kénviselő helvezte el a hozzá iuk megtért fiu koporsóián. azután pedig egvütt indultak el ezek a rögök Móra Ferenccel az utolsó útra hogv a szeeedi regény tárgyul. Ennek mintegy „előversengés"-éül Katona József életét szándékozott reénv alakjában feldolgozni. És íme idő előtt ihullott kezéből a toll, hiszen alig élt ötvenöt évig. Pillanatnyi idő a Daru-uccától a halhatatlanságig! Tanár volt a diplomáia szerint, amelyet a szegedi egyetem díszdoktorsággal tetézett. Nagyurakkal parolázott, de egvhez sem dörgölödzött: a kisemberek flgves-bajos dolgaiból saját szivügvet csinált: boldog volt, ha fiatal irótársai előbbrejutásán lendíthetett; a paraszttal évődött, de sohasem komázott: az iparossággal származása s a tanítósággal hailamni révén lelki rokonságot tartott. Lénve csupa jóság, szinte haiadoni szemérmetesség és nyájasság volt; a szemével s a hangjával simogatta s az írásával cirógatta azokat, akik hallgatták vagy olvasták. Csak a korlátoltsággal s a rövidlátással szemben nem ismert elnézést. A szarkazmus csontig ható nvilait röpítette beléjük. Ezeknél csak az iárt rosszabbul, aki szentséges szerelmét: irótolla tisztességét merte kétftfgbevonni. Tolla lángoló kardként suitott az illetőre. Valósággal a munka hőse volt; évtideken át gvőzte a ha inaiig tartó irást és olvasást. Muzeumának nemcsak Európában, hanem tengereken tul is becsületet szerzett. Rákapatta a népet, hogv nemcsak látogatta, hanem gyarapította is. Síkeres ásatásai tulboldoggá tették. Soha idő zordsága vissza nem tartotta a föld vallatásától. Szinte felsorolhatatlan az a sok tisztesség, ami országos örömtűzektől kimérten érte. De legutóbb már aszott kezével legvintve. az életalkonv fáradt mosolyával mondta: Semmi sem érdekel, csak az unokáim. Ha valakit szeretünk fái attól az ideifflenes válás is. Hát még az örök! Megrendülünk hogy Móra Ferenc örökre itt hagvott bennünket. De vigasztal, hogy amit hátrahagyott — az örök. sirban puha párnaként simuljanak Móra Ferenc feje alá ... Megérkezett azután a szegedi iparosok küldöttsége Körmendy Mátyás országgyűlési képviselő vezetésével. Az a küldöttség, amely két héttel ezelőtt nyújtotta át a nagybeteg írónak az ipartestület diszelnöki oklevelét és amelynek minden tagja könnyezve hallgatta Móra utolsó és felejthetetlen köszönő beszédét. Közben a tömeg egyre nőtt, egyre sűrűsödött. Már ellepte a palota kocsifél járóit, már felért a széles lépcsőkre, a rendőrök csak nagvnehezen tudták fenntartani a kijelölt keskeny utat, már elborította a kft/elt uccákat és a hidat. Fél tizenegy után néhánv perccel a nagy, ünnepi csönd még jobban elmélyült, a szomorú arcú gyászolók sorfala között a legárvábbak közeledtek a ravatal felé: a mély gyászba borult család, az özvegy, Panka. Móra István, Vészits Endre, a rokonok és köztük ifjabb Ferenc, a nagyon szelíd, nagyon könnyes szemű „Vadember." Roskadozó testtel értek el a konorsóig és erőtlenül, zokogva borultak le melléje. A ravatalt már megbontották, a koszorurengeteg lassankint levándorolt a lépcsők elé, ahol gyászhuszárok rakták meg vele a kocsikat. Á széles koszoruszalagok szomorúan lebegtek a langyos szélben és föliratukkal vigasztalhatatlanul siratták azt, akinek nvugalmát őrizték az elmúlt éiszakákon és akinek sírját fogják díszíteni. És lőtt, ftzilnlffff a Táros, vonultak a küldöttségek, hogy körülvegyék a ravatalt. Lehajtott fejjel iött a szegedi és pesti újságírók gvász-szalagos testülete, a Délmagvarország szerkesztősége teljes számban, kiadóhivatalunk, szervezetünk küldöttsége, a nvomdai munkások, az expedíció személvzete. Eljöttek a szegedi munkások, akiknek soraiban ott volt megilletődött, könnyes arccal K é t h 1 v Anna országgvülési képviselő, aztán zárt sorokban felvonultak és a lépcsőkön helyezkedtek el az elvetem! ifiuság szervezeteinek küldöttségei. Megérkezett a két öreg pap, B r e i s a c h Béla kanonok és B a r m o s Gvörgv kanonok. Azután a városok jelentkeztek. Hódmezővásárhetv népes küldöttségét dr. N a g v Gábor főjegyző és Kovács Jenő törvényhatósági bizottsági tag vezette. A küldöttség előtt két díszbe öltözött városi haidu hozta "a szomszédváros hatalmas koszom iát. Megiött Békéscsaba kü'döttsége dr. Jánossv polgármesterrel az élén, a békéscsabai Auróra Kör és a Muzeum-Egvesület tagjaival. Azután megérkezett dr. Széki Tibor rektor vezetésével az effvctem tanácsa és tanári kara. A rektort és a dékánokflt az egvetemi jelvények díszítették. Felsorakozott oszlnncsnrnokban Kecskémé* küldöttsége is, a Kecskeméti Katnnq József Kör tagiaival és dr. K i s s Endre főügvész vezetésével. Tizenegv óra előtt néhány perccel érkezett meg tiszti küldöttség élén dr. vitéz Shvov K-íImán altábornagv. a szegedi ve<rvpcrfandár Parancsnoka, maid Baranvi Tihor főispán feleségével és báró Tunkl Tamás főispáni titkárral. A főispán hatalmas, családi srineivel d''s7Í*ett koszonriát dí«zbeMo tAt»zlk lllolsó napi ^^^clienvf Mor? A Royal Apolló és Casinó legsikerültebb parádés műsora: Őfensége az elárusítónő Zenés és énekes viejáték. Llane Kaid és Willii rorst Io»iereple«evei Sárga veszedelem A sárgaság, az epe, máj és gyomorbajok kipróbált kuravize, kiváló gyógyszere a M I R A glaubersós gyógyvíz. Kérdezze meg orvosát I öltözött városi hajdú hozta. A nagy iró végtisztességén a kultuszminisz-i tóriumot Szily Kálmán államtitkár képiselte. Megjelent a temetésen Kálmán Imre, a világhírű zeneszerző. A szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma testületileg jelent meg a ravatalnál, az Írók Gazdasági Egyesülelét Kodotányi János felkérésére dr. B u d a y György képvisite. Egy perccel tizenegy óra előtt érkezett meg a papsag Raskó Sándor főesperes-plébános vezetésével és amikor a fogadalmi templom harangja elkondította a tizenegy órát, a palota gyászíüggönyös kapujában felemelkedett a Jókai-lepellel leborított koporsó, hogy azután szelíden leboruljon a külső, fe-> kete posztóval bevont ravatalra. A tömeg már mindent elborított. Nagyságát nem is lehet fölbecsülni. Mintha Szeded egész népe odatérdelt volna Móra Ferenc koporsója köré. mintha megszűnt volna minden más élet az elárvult városban, hogy itt, a szomorú Kul-' turpalota körül sirassa el a nagy halott elröp-i pent életét A városháza öreg harangja kezdte a mély, döbbenetes csöndben siratni a város halottját és siratta órákon át mindaddig, amíg az utolsó göröngy is rá nem hullt később a koporsóra. Es megkezdődött a gyászszertartás. Felzendült a belvárosi egyházi énekkar gyászéneke. Ebben a pillanatban kisütött a nap, arany fénye elborított mindent, simogatta, vi-i gasztalta a vigasztalhatatlanokat, akik egymásra borulva, zokogtak a koporsó mellett. Bearanyozta a Kultúrpalota hatalmas oszlopait, csak a palota ormán lengett fénytelenül a fe-< kete zászló. És felzokogott a Circumdcderunt, versenyezve a városháza és a fogadalmi templom gyászoló harangsirásával. Aztán elbúcsúztak Móra Ferenctől, tétova szavakkal, el-elcsukló hangon azok, akik nem tudják, nem akairják elhinni még most sem, még itt sem, a néma koporsó mellett, hogy szegényebb lett ez a város és az egész magyar-1 ság Móra Ferenc kincstermelő életével. A Táros gyászát dr. P á 1 f y József polgármesterhelyettes ön-* tötte keserű, szomorú mondatokba. Sirató, búcsúztató szava ezeket mondotta: < — Ezév május havában lesz 32 esztendeje, Hogy Félegyházán egy szegényes kispolgári ház kapujában könnyektől fátyolos szemmel bucsut mondott kenyérkereső pályára induló, tanult fiának egy közbecsülésben állott, tisztes szűcsmester és egy jóságos iparosasszony, — Móra Ferenc szülei A kapuban nem várt diszhintó, és nagyúri kényelem, utravalóul nem adhattak'egyebei mint ami tőlük tellett, megtöltötték tarsolyát a szegény emberek kincsével: a szerénység és becsület szinaranyával. Költői lelkének vágya, szárnyalása vitte, röpítette fölmérhetetlen magasságok felé. De az élet már az első állomáson megáílitotta a gondolatok röptét és követelte a magáét, — a mindennapi kenyeret — A költőnek, a mesék és álmok" birodalma szerelmesének a legprózaibb megélhetési gondok leküzdése miatt robotos munkát, hivatalt kellett vállalnia. Szeged városa, mely a vándorút első és utolsó állomása lett, szeretettel, fiának fogadta Móra Ferencet és meleg otthont biztosított számára a kultura csarnokában, ahol egy 150.000 kötetes könyvtár és muzeum gazdag anyagába elmélyülve, zavartalanul dolgozhatott Móra Ferenc hálás volt Szeged város vendégszeretetéért és háláját azzal rótta le. hogy a gondjaira bízott kultúrintézményt a magyar Irodalom gyöngyeivel, saját müveinek sorozatával és régészeti kutatásainak az egész tu-
