Délmagyarország, 1934. február (10. évfolyam, 25-47. szám)
1934-02-11 / 33. szám
neked, hogy mellénk álltál egy nehéz órában és nehéz esztendőkön keresztül kitartottál mellettünk. Elhoztad nekünk bölcs lelkedet és szavadat. Köszönjük, hogy velünk fogsz maradni mindig, mint örök példa. Én nem búcsúzom tőled, mert búcsúzni csak halottól szabad. Ezután dr. D e 11 r e János a Dtimaguarország nevében vett bucsut a lap szellemi vezérétől — Nemcsak a magam testvéri könnyeit hullatom konorsódra, Móra Ferenc, bucfuzom a Délmagyarország nevében is, a lap nevében, amelynek hasábjain a legelső szám óta a te szellemed lángolt, a te szikiázó értelmed vivilágitott, a te naplelked tündökölt s amelynek a te glóriás neved adott diszt, fényt és rangjelzést. A mi kis családunknak te voltál a feje, barátunk voltál, testvérünk, édes tanitó apánk. S most, hogy már nem vagy s simogató kezed lehanvatlott örökre, a kis család a rászakad4 gyász fejvesztett rémületében mondd, hová fusson vigasztalásért? Drága Móra Ferencünk, édes, jó Ferkónk, nézd, csak a ravatalodhoz tudtunk eljönni mert még haló poraidtól is megnyugvást várunk s a koporsód fölött is csak a te szavaidat tudjuk dadogni: Köszönjük, hogy voitál. Az órát köszönjük, Melyben fényül nyert e világtalan világ, Köszönjük, hogy kezed lenvujtottad felénk S árnvául elfogadtad sugárzó életednek. — Mindent meg szeretnénk neked köszönni. Minden leirt sorodért külön-külön szeretnénk megcsókolni a kezedet, köszönjük a kézszoritásod melegét, ránkvetett tekinteteidet köszönjük, bogv bennünket, szegény Lázárokat mindennapos vendégül fogadtál lelked dúsan terilett asztalánál, köszönjük. hogy éltél s a mienk voltál, köszönjük, hogy hozzárk tartoztál s hogy nekünk is hozzádtartozn? szabad volt. — Csak annak emléke lehet áldo>'l, akinek áldott volt élete is. S mert áldott volt drága, elmúló életed, áldott lesz drága elmúlhatatlan emléked is. Legvégül maradt az elárvult intézet, a Kultúrpalota, amelynek tisztviselői nevében dr. Cs Sebestyén Károly vett bucsut Mórától: — Utolsóknak mi, e háznak tisztviselői, volt munkatársai bucsuzunk el szeretett gazdánktól, Móra Ferenctől, mikor végkép elhagyja ezt a házat, amelyet oly nagyon szeretett. Kedves gazdánk, osak mi tudjuk, hogy milyen közel volt a szivedhez ez a ház, amelyben te kincseket kincsekre A^rlTt^. MVf" ¿..U«" V" IMtogodi»" Tungsram izzóit: KLEIN és TSR Makó halmoztál fáradhatatlanul, lázas sietséggel, mintha érezted volna — nem sokáig lehet már. Felejthetetlen jó gazdánk, bucsut veszünk most tőled, vezetőnktől, aki nem is voltál feljebbvalónk, mert mindig csak megértő társ és szerető barát voltál. Ma nem a nagy irót, az istenáldotta költőt, még nem is a tudós régészt siratjuk benned, hanem jó gazdánkat, a melegszívű barátot, akinek vezetésével, akinek társaságában mindig csak öröm volt a munka. Hiszen te olyan feljebbvalónk voltál, akinek soha. még haragjában sem került bántó szó az ajkára, de aki bármely csekély sikerünkért bőven osztotta részünkre az elismerést. És most itt hagytál bennünket. Elmentél pipacsvirágos földöntúli mezőkre, buzavirágos rétekre és mi itt maradunk nehéz szívvel, könnyes szemmel az üres házban — gazda nélkül. Emléked ugy járja be a szivünket, mint a harangsző a hallgató búzamezők távolait. Isten hozzád, te. aki életedben sohasem pihentél, nyugodjál békében Isten csendes kertjében. Elhangzottak a beszédek, elröppentek a szomorú búcsúszavak és a mélvzengésü harangzugás közben felemelkedett Móra Ferenc Jcoporsója és lassan elindult utolsó uíjára a kuMurpaloíából, íe a széles lépcsőkön, a koszorúk, csokrok alatt roskadozó üveghintóig. Azután megindult a hintó és távolodott, egyre távolodott az elhagyott „Pagodától", amely busán, dermedten nézett végkép távolodó gazdája után És követték a koporsót megszámlálhatatlan ezrek, tízezrek, a napfény gyémántosan csi'logott a szemekből kibuggyanó könnveken és kisérte a sürü emberfolvam fölött uszó virágos, halottas bárkát. A házak faláról fekete zászlók intettek bucsut és a postapalota előtt, a Forsitiabokor. Móra Ferenc első szegedi ismerőse, akiről felejthete'len szavakat edzett paoirra. keskeny kutyanyelvekre tolla, fájdalmasan nvujtogatta féléje reszkető ágacskáit, apró rügyeiben szunnvndó aranyvirágait. Szélesen hömpölygött a végtelennek tetsző emberfolyam, az árván maradt város a halott Móra Ferenc után végig a Széchenyi-tér platánjai, a Kárász-ucca palotái közö" keresztül a Dugonics-téren, amelynek közepéről Dugonics András bronzalakja intett üdvözletet a megtérő utódnak. Aztán felkanyarodott a megbonthatatlan embertömeg a Kálváriautra. az utolsó útra, amely a temetőig vezet. _ Hömpölygött a végtelen emberfolyam és végig. a három kilométeres útvonalon széles embervartok között hömpölygött élén a koszorús Ijalálha jóval. Szinte az eaész váró." kitérte a siriq elvesztett nagy fiát. akire komoran várt a nvitott sirüreg, a korábban ^költözött nagy szegediek sírhelyéi között, a C.onditor Urbis" Kallav Albert rekonstrukciós főispán síremléke mellett. A temetőben A sírba előbb a félegyházi temető Mórasirjairól küldött hantokat helyezték e!. hogy puha anyasziv és npaszív porával töltött vánkosa legyen az elnvugvó fiúnak. Azután lassan lebocsájtották a koporsót és hullani kezdtek rá a dübörgő göröngyök. Megrendült arccal állták körül a sírt, amelynek mélyén lassan eltűnt a kooorsó-föirás: „Dr. Móra Ferenc. Élt 54 évet", f 1934 február 8. a már zokogni, könnyezni sem tudó családtagok, a barátok, az újságírók és köztük könynyes arccal Kotormány János, Móra anynviszor megénekelt ..személye körüli minisztere", a kedves ásatótárs, az ősök ismerője. Birkózott, birkózott mélységes fájdalmával és a rögök dübörgésébe egyszer csak betezokogott kétségbeesett kiáltása: — Édes. drága yazdáml Isten veledl.„ Aztán fölhantolták a sirt és odatüzték fejéhez a fakeresztet, rajta a hihetetlen fölirással: Itt nyugszik Móra Ferenc. A következő pillanatban két gyászruhás nő omlott a kereszt mellé. Móra Ferencné és Panka. Gyönge kezűi? ugy ölelte a hideg érzéketlen keresztet, mintha soha sem tudna leszakadni róla. Ugy emelték föl őket a fagyos földről és vitték a temető kapujában várakozó kocsiba. A tömeg lehajtott fejjel ment utánuk és magára hagyta, a szegedi halottak néma társaságában Móra Ferencet. A rési»« Móra Ferenc koporsójára szombaton a következő koszorúk érkeztek: Móra Ferencnek — Rusznyák István. — A kutató Tudósnak és a melegszívű Írónak — DMKE. — Kegyelettel és emlékezéssel — Roóz Rudiék. — Szeretettel emlékezünk — Szemerédyék. — Móra Ferencnek — Nagykőrösi Arany János-Társaság. — őszinte kegyelettel — Turul-Szövetség szegedi kerülete. — A Kincskereső Kisködmön költőjének — Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt — Móra Ferencnek — Királyi Magyar Egyetemi Nyomda. — Ki nem fejezhető érzéssel — Pásztori Móricné. — El nem muló szeretettel — Vadas Ferencné. — Utolsó üdvözlet Csonka Hazánk Nagy Halottjának — Pfaff Testvérek. — Szeretett Társunknak — A Kisfaludv-Társaság — Mindig szeretünk — Putyu és Jenő. — A Magyar kir. Ferenc József Tudományegyetem — Könyvtára. — Tiszteletbeli Doktorának — Ferenc József Tudományegyetem. — Drága Feri bácsinknak — Markovics-család. — Felejthetetlen diszelnökünknek — Szeged FC. — Dr. Móra Ferencnek — az Országos Gárdonyi-Társaság. — Feri bácsinknak — Marcsa, Kata, Józsi, Laci, Jani és Mariska. — Feri bácsinak — Zombory-család. — Drága Ferinknek — Pista és Katus. — Kedves Mesélő bácsinknak — a Budapesti Cukor-uccai iskola gyerekei. — Baráti ragaszkodással — Szekerke Lajosék. — Móra Ferencnek — Ferenc József Tudományegyetem bölcsészeti kara. — Móra Ferencnek — Schmidt Henrik és családja. — Tiszteletbeli tagunknak — Tömörkény-Társaság. — Móra Ferencnek a nagy magyar Írónak utolsó üdvözlettel — Sziklai Jenő, a Városi Színház igazgatója. — Móra Ferencnek — A Szegedi Kfnzőmfivészet Egyesülete. — Nagy tanitó mesterünknek — Csanád vármegve és Szeged tanítósága. — Móra Ferencnek — El nem muló tisztelettel és szeretettel — Lengyel Vilma. — Móra Ferencnek — Magyar Kir. Államvasutak Üzletvezetősége. — örök barátsággal — Ica, István. — Szeretettet — Markovics cég tisztviselői. — Móra Ferencnek — Bereck Péterék. Figyelfen M i csalc „^ÓVMi —„ n é v r e 1 EvtiszedeK óla elismeríen a legfőbb. Mfndenf!/1 Itap&aíó. név t 6* I kilós malmi c»«maaol(i«ban. lehér sr. iinntiai plro,. 71»'"' nyomdSínL
