Délmagyarország, 1934. március (10. évfolyam, 48-72. szám)

1934-03-03 / 50. szám

DELMAGYARORSZA SZEGED, SzerhesztO»é(|: Somogyi ucca Z2.,t.em, Telefon: 23-33.^KladóhlvataI külclHnkttnyvtár é* (egylroda ; Aradi ucca 8. t elelőn r 13—OO. — Nyomda t LHw Linót ticca 1». Telefon t t^oft. rawlratl és »rv^lrtm • n^lm/tnvn'nnzAa srfned Szécsi Vince esete Azt, aki igazságot oszt, Shakespeare Shylockja ugy nevezi, hogy bölcs biró, a tár­sadalomtudomány pedig ugy, hogy jó biró. A francia igazságszolgáltatás történetében amelyben egymás mellett sorakoznak fel ki­magasló erények és nagy tévedések, külön fejezete van a jó birónak. Az ő Ítélkezéseire — a háborút megelőző konszolidált évtize­dekben Ítélkezett — emlékeztetett a szegedi bíróság, amikor Szécsi Vince alsótanyai gaz­dálkodót nemzetgyalázásért harminc pengő­re itélte. Persze nem a birói ítélettel akarunk ma ítt foglalkozni és nem ülünk törvényt az el­követett bűncselekmény fölött. Azok a körül­mények ragadták meg a figyelmünket, ame­lyek a tárgyaláson fölmerültek s amelyek bi­zonyára nem kerülték el az ítélkező bíróság figyelmét sem. Az, hogy valaki, aki gazdál­kodó Alsótanyán, gránátnyomást kapott a háborúban, nem meglepő. Az sem meglepő, hogy rohamok kínozzák még mindig és hogy fogyasztási ellenőrök kopogtattak be a tanyá­{ 'ára. Még kevésbé meglepő, hogy a gazdál­:odó a fogyasztási adóellenőröket nem fo­gadta szívesen és — bocsánat — talán leg­kevésbé meglepő, hogy a rohamok akkor jönnek rá, ha hivatalos személyt lát. Föl lehet fogni az esetet komikus oldaláról fs. Végül is azon az alapon, hogy az ember rohamot kap, ha hivatalos személyt lát, egész jól be lehetne rendezkedni. Nem kellene adót fizetni. Mentesülni lehetne az Oti-járulékok alól. Nem kerülne a víz többe, mint a szóda. Nem lehetne a biróság elé citálni, aminek kü­lönösen akkor lenne jelentősége, ha a kérdé­ses személy mindig alperesi minőségben ke­rülne a bírósággal érintkezésbe. Annak elle­nére, hogy negyven egynehány éve él, nem kellene születési bizonyítványért szaladgálni. Űzhetne engedélyokirat nélkül engedélyhez kötött ipart. Házbért sem kellene fizetni. Mert már akkor rohamot kapna., amikor a kézbesítő a házbérper tárgyalására az idé­zőt kihozná. Olyan későbbi stádiumokról nem is beszélünk, mint amilyen a tárgyalás, ítélet, foglalás, végrehajtás, árverezés. Ha van ró mód, hogy valaki egészséges legyen ebben a rettenetesen egészségtelen világban és hogy abból, amit a munkájával keres, megéljen, sőt megtakarítson, ez az egyetlen mód: sohase látni hivatalos személyt és so­hase érintkezni vele. ^v^ Föl lehet azonban úgyis fogni az esetet, hogy ugyancsak ravasz paraszt — mert hát igy szokták mondani — ez az alsótanyai gazda. Nem elég, hogy leszálitották a bor­fogyasztási adóját a felére, most a fele-ösz­szeg fizetésétől is szabadulni akar. Valami­kor, husz év előtt volt a háborúban, talán igaz se volt, ott elrepült a feje fölött egy gránát, ha ugyan elrepült, most azt mondja, hogy nyomást kapott a gránáttól, viszont a nyomástól, ha ugyan megtörtént, most is vannak rohamai s ezek a rohamok az okai, hogy nem tud látni — hivatalos személyt. Mí egész máskép látjuk nem a hivatalos sze­mélyt, hanem az — esetet. Mi megértjük a rohamot. Háború nélkül is. Már az ellensé­ges hadsereggel való háború nélkül is. Grá­nátnyomás nélkül is." De nem értjük meg az árverési hirdetményt, amelyet azért visz­nek ki, mert valaki részletfizetési kedvez­W—IBWOKT Jl IIIUI1WI JUIJIIIJIII—BB—— Szombat, 1934 március 3. Ara 12 Illlér X. évfolyam, 50. sz ményt kapott husz pengő adótartozásának a lefizetésére, tizenötöt már törlesztett és a hátralékos öt pengőre biztosítási végrehaj­tást vezetnek ellene. Nem értjük meg az adó­ellenőrt, aki a balesetbiztosítás befizetését jön ellenőrizni és kezében a befizetést igazo­ló okmányokkal hányívetíbb módon kétel­kedik, ellenőriz és rendelkezik, mint valami­kor a megszálló csapatok bezupált törzsőr­mestere. Nem értjük, hogy mért sürgősebb az Otinál a bejelentés precizitása, mint a keze­lés megkezdése. Nem értjük, hogy aki mun­kafelügyelő az inségmunkánál, mért zsarno­ka annak ,aki be van hozzá osztva mint in­ségmunkás. Nem értjük, hogy mért öröm a kerületi felügylőknek, ha nem szombaton délután, hanem csak hétfőn reggel jut fa a füt­tetlen szobáknak, a köztisztaságnak, ha a port a ragyogó tavaszi uccáról közvetlenül a tü­ELÖFIZETES: Havonta helyben 3.ZO vidéken «1 Budapesten 3.60, RUlfHIrtttn 0.40 penq«. — Ecjyes azAin Ara hétkíii­nnn 12, vnsAr- «« Unneonnn 20 Hill. Hir­detések fel-vétele farlla szerint. Meole­lenl'c fiCtlö lel vételével r»»»r»oT»««» dődbe söpörheti, a sinternek, ha nem a kó­bor kutyát fogja meg, hanem gonddal ápolt, egészséges és tiszta kis állatodat mellőled cipeli el és feletteseinek, ha azért, mert nem a kutyád, hanem a sinter garázdálkodik, té­ge dbüntetnek meg. Ellenben értjük, nagyon értjük, ha a Szécsi Vincék kint a tanyán és a Szécsi Vincék bent a városban és a Kerté­szék és az Ábrahámok és mind, foglalkozás­ra, társadalmi és felekezeti állásra való tekintet nélkül megtorpannak az élet egyre vésztjóslóbb viharaival és bizony­talanságaival szemben és türelmüket vesztik — a „hivatalnak packázával" szemben. Tisztelettel állunk meg minden birói Ítélet előtt. Nem akarunk végezni más tekintély­romboló munkát se. De kíméletet esdünk a két évtized óta szünet nélkül tépdeít és rom­bolt idegeneknek is. A frantía külügyminiszter az osztrák kérdésről „Leafontotabb kérdés: Ausztria függetlensége" — „Auszt­ria ügyét nemzetközi megállapodással kell megoldani" — Kik ellenzik a Habsburg-restaurációt (Budapesti tudósítónk telefonjelentéseJ Párisból jelentik: Barthou külügyminisz­ter pénteken délután expozét tartott a ka­mara külügyi bizottságában Franciaország külpolitikájáról. Az expozé legnagyobb részét az osztrák kérdés töltötte ki, amely­nek középpontjába a külügyminiszter nem a Habsburg-problémát állította, hanem Ausztria füaaeflenségének kérdé­sét. Abból indult ki, hogy a francia külpoli­tika ebben a kérdésben Lengyelországgal, a kisantattal, Angliával és Olaszországgal egyetért s a már kezdettől fogva leszö­gezett elvek alapján áll. A külügyminisz­ter rámutatott arra, hogy ha Ausztria a Népszövetség elé vinné a németekkel tá­madt konfliktusát, Anglia is a legmesz­szebbmenő támogatásban részesítené. Olaszország szintén helyteleníti az ausztriai német propagandát, annak ellenére, hogy a leszerelési kérdés­ben a németek álláspontiát támogatja. — A francia külpolitika — folytatta Barthou — a folytonosság alapján áll és egy pillanatra sem adja fel azt az alap­tételt, hogy a szerződéseket tiszteletben kéli tartani. A Habsburg-kérdéssel kapcsolatban Barthou a következőkben szögezte le a francia kormány álláspont­ját: — Franciaország külpolitikája ebben a' kérdésben azonos a kisantattal, a Balkán- ' antant és Anglia politikájával. Az osztrák kérdést nemzetközi megoldás­sal kell nyugvópontra hozni. A kiadott hivatalos kommüniké érdekes pikantériája az, hogy ezúttal szerepel elsőizben hivata­losan a Balkán-antant, mint a Balkán-paktum szignatariusainak' államszövetsége. A kommüniké szerint a Habsburg-restaurációt a következő államok ellenzik: Anglia, Franciaország, Csehország, Bo­mánia, Jugoszlávia, Görögország és Tö­rökország. Olaszország nem szerepel a kommünikéban megemlített államok kö­zött. Nem lesz Habsburg-restauráció mondja a kancellári hivatal (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.') Bécsből jelentik: A kancellári hivatal saj­tófőnöke, Ludwigh meghatalmazott mi­niszter pénteken este magához kérette a külföldi sajtó munkatársait, hogy előttük újból a leghatározottabban megcáfolja a küszöbön álló ausztriai Habsburg-restau­ráció hírét. A sajtófőnök arra kérte az újságírókat, hogy ne tulajdonítsanak sem­mi komolyabb jelentőséget az ilyen ter­mészetű külföldi híreknek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom