Délmagyarország, 1934. január (10. évfolyam, 1-24. szám)

1934-01-11 / 7. szám

1934 január 11. DÉLMAGYARORSZAG 5 Van dev Lubbét kivégezték Lipcse, január 10. Van der Lubbét, a birodal­mi gyűlés felgyuj tóját — akit a törvényszék december 23-án halálraítélt — szerdán reggel fél 8 órakor a törvényszéki épület udvarán tel­Í 'esen váratlanul és titokban lefejezték. Hinden­lurg elnök nem adott kegyelmet és elutasította Hollandia kegyelmi iratát. A kivégzés hire nagy meglepetést keltett. Holland újságírói körökben legutóbb még olyan informáciot kaptak illetékes helyről, hogy Lubbe halálos ítéletét életfogytiglani fegyház­ra változtatják át, így teljesen váratlanul kö­vetkezett be a szerdai kivégzés. A Német Távirati Iroda hírszolgálata a kö­vetkezőket jelenti Van der Lubbe kivégzéséről: Werner főállamügyész, a vád legfőbb képvi­selője kedden délután közölte fogházi cellájá­ban Luhbéval küszöbön álló kifejezését. Lubbe a közlést közönyösen fogadta, visszautasította a lelki vigasztalást és azt is visszautasította, hogy leveleket irjon hozzátrtozóinak. Semmi kivansága sem volt. A7. ítéletet szerdán reggel fél 8 órakor hajtot­ták végre a lipcsei törvényszék zárt világító udvarán. A sajtó képviselői nem voltak ielen az ítélet végrehajtásán. Az államügyész felolvasta az ítéletet és ismertette a birodalmi elnök hatá­rozatát, amely szerint a birodalmi elnök ugy döntött, hogy nem él a kegyelem jogával. Ez­után a vad képviselője átadta Lubbét a hóhér­nak. Lubbe kivégzése előtt semmit sem mon­dott A kivégzést a hóhér hajtotta végre hóhér­bárd dal. Lubbe minden kérdésre csak rövid nemmel válaszolt. Érzéktelen közönye még közvetlenül az ítélet végrehajtása előtt sem változott meg. Amikor a pribékek átvették, hogy a vérpad alá vezessék, akkor sem szólt egy szót sem. Az íté­letet a nyilvánosság teljes kizárásával hajtot­ták végre. A hivatalos személyeken kívül csak a lipcsei városi tanács tizenkét bizalmi em­bere nézte végig a kivégzést. _A kivégzés minden incidens nélkül folyt le. Rövid idő muiva a törvényszéki orvos megál­lapította a halál beálltát. 162 AUTÓ HELYETT: 85 260 MOTORKERÉKPÁR HELYETT: 105 Leállították a szegedi autók ötven százalékát vontak ki a forgalombót 49 taxiautót A rendőrség feljelentette a várost a közlekedési táblák hiánya miatt (A Délmagyarország munkatársától.) A sú­lyos gazdasági helyzetre jellemző az a statisz­tika, amelyet a szegedi államrendőrség közle­kedési osztálya állított össze a leállított autók­ról és motorkerékpárokról. Eszerint 1933 folya­mán az autóknak és motorkerékpároknak több mint 50 százalékát állították le Szegeden. A mult év januárjában meg 162 személykocsi volt forgalomban a városban, most csupán 85, a teherautók száma egy évvel ezelőtt 80 volt, most 36, a motorkerékpárok száma 260 vo'.t a mult év elején, ezidőszerint pedig 105 motor­kerékpár van forgalomban. Azok között, akik autójukat leállították, leg­több a taxiautótulajdonos. A leállított autók hatvan százaléka: taxiautó. A város hatósága a midt évben két személy- és egy teherautót állított le, — kereskedők, gyárosok, iparosok, katonatisztek és magánosok tömegével állítot­ták le a mult évben autójukat és motorkerék­f árjukat. A legtöbb autót julius és augusztus olyaanán állították le, amikor az uj rend­számtáblákat léptették életbe és uj-abb vizsgára kellett az autókkal jelentkezni. A leállított autóknál az indokolás mindenki­nél teljesen egyforma: nem tudják fizetni a magas autóadót, valamint az üzembentartás költségét. Emiatt az utóbbi hónapok folyamán nem kevesebb, mint 45 taxiautót állítottak le. Ugylátszik január sem hozott kedvező válto­zást a taxiautósok helyzetében, mert a héten ujabb négy taxiautótulajdonos szolgáltatta be az engedélyét. A forgalomban lévő jármüvek csökkenése miatt egyelőre nem kerül sor arra, hogy a forgalmat korlátozzák Szegeden. Tervbe vet­ték ugyanis, hogy több uccában bevezetik az egyirányú közlekedést. A rendőrség most újból szorgalmazza a városnál, hogy a korzón és a Kárász-ucca elején „Tilos behajtani" felírású táblákat állítson fel. A korzóra és a Kárász­uccában a nap bizonyos szakában nem sza­bad jármüvei behajtani, a vidéki sofőrök azon­ban ezt nem tudják, mert seholsem jelzi tábla a tilalmat. N3pirenden van, hogy idegen autó végigmegy a Korzón, a rendőrség azonban nem léphet fel ellenük, mert seholsem jelzik, hogy tilos a közlekedés. A rendőrség már egy esztendővel ezelőtt felhívta a várost, hogy á korzó végén és a Kárász-ucca elején, valamint a korzóra betorkoló uccák sarkán állíttasson fel ilyen táblákat. A város azonban erre nem mutat hajlandóságot, miért is az államrend­őrség a belügyminiszternél feljelentette a város hatóságát. Nyolc tábla felállítására volna szük­ség, a költségek nem haladnák meg az 500 pengőt. Valószinü, hogy a belügyminiszter kötelezni fogja a várost, hogy a „Tilos behaj­tani" felírású táblákat felállítsa a kijelölt uc­cákon. £1 temették Nyilassy Sándori (A Délmagyarország munkatársától.) Zúz­mara jégvirágaitól sáppadoztak a temetői füzek és örök gyászban hajlottak a sírok csendje fö­lé. Hófehéren várta a föld nagy fia megtérését, aki lehullott az élet pereméről és a földön­túli szinek végtelen ragyogására nyithatja csak meg szépségekre szomjazó szemét... A ravatalozóból kísérteties fényben villantak ki a gyertyák és megvilágosították azt a ne­héz selyemleplet, amely valamikor Munká­csy mulandó testét borította. Azután sorra bo­rult a képzőművészet halhatatlanjaira, akik kevesen voltak és most Nyilassy Sándor ko­porsóját díszíti. A magyar művészet a halott festőnek elküldte ezt a legnagyobb kitüntetést: a halhatatlanok gyászleplét. * Dús és gazdag koszorúk sorfala várta Nyi­lassy Sándort. Virágok és szallagok pompá­ja. Koszorút küldtek, akiket szeretett és akik megbecsülték. Hatalmas koszorút helvezett el egy szép szál legény, aki alig tudta könnyeit visszafojtani... Tápé utolsó Istenhozzádja volt: „Felejthetetlen barátunknak és a kiváló művésznek, kegyelete jeléül Tápé község." Egy parasztasszony szép koszorút szorongatott. K ó­szó Istvánné, Nyilassy kicsi tápéi gyerekmo­delljének anyja volt. Nem tett rá díszes szala­got, de szomorú szemei minden feliratnál töb­bet mondottak. H e r c z e g Ferenc ezzel a fel­irattal küldött koszorút: „Az Alföld nagy és kedves festőjének". Koszorút küldöttek: A ma­gyar királyi Tudományegyetem, Kiskundorozs­ma járás lakossága ezzel a felírással: „A ma­gyar föld szerelmesének". A DMKE: „A ma­gyar nép örök nevű festőjének". Az Alföldi Mű­vészek Egyesülete, a Magyar Asszonyok Nem­zeti Szövetsége, a Délvidéki Otthon, Iskola­társai, A kiterjedt család. És egy koszorút kül­dött a „Kisöreg". A közönség sürü csoportokban érkezett a te­metőbe. a gyászszertartásra. Kocsik, autók, vil­lamosok robogtak a belvárosi temető felé. És eljött vagy száz tápéi, tömött sorban, méltó­ságteljesen. öregek fényesen tündöklő csizmák­ban. ifjak, akiket annyiszor festett, mikor tán­coltak, viháncoltak a napfényben és eljött né­hány gyerek ... modellek és barátok — a köz­ié«. Szeged társadalmának vezetői közül meg­jelent a temetésen dr. Sh vo v Kálmán vegyes­dandárparancsnok, Bárányi Tibor főispán, dr. B u ó c z Béla rendőrkapitány, dr. S z e k y Fejfájást megszüntetik és meghűlésnél gyors javulást eredményeznek az' Aspjrín tabletták. le a valódi Aspírin tabletták legyenek a , PAiER keresztfát­Tibor egyetemi rektor, dr. S z a 1 a y József, a Dugonics-Társaság elnöke, dr. Bokor Pál, Z o b a y Ferenc és még sokan. Pontosan 10 órakor megérkezett dr. Raskö Sándor főesperes és fényes papi segédlete. A koporsót kihozták és ráhelyezték a város ha­talmas koszorúját... Felhangzott az imádság, Kyrie eleisum ... A sápadt fejek lekonyultak..* könnyek peregtek. Az imádság végeztével egy-> szerre halkan felzúgott a tapéiak gyászdala. Csengő, elcsukló hangok... „Kit szivünk hőn ölel, halál szakítja el és mi könnyezünk..." Meghatódottan lépett elő dr. Tóth Béla, hogy a város részéről búcsúztassa a nagy ha-» lottat. „Az örök hála gyászlobogó ját lobogtat-! juk, mondotta, mert a városnak hírt, nevet és dicsőséget hozott Nvilassv Sándor. Ami mulan­dó volt. a test porhüvelyét magába veszi a föld, de halhatatlan marad a művészete". Vitéz Csonka Antal Tápé község nevében mon­dott meleg búcsúztatót. „Tápé, mondta, egyedül maradt és árvák lettek a veteménynézők is"... Dr. T o n e 11 i Sándor a Dugonics-Társaság megbízásából búcsúztatta az elhunytat a kö­vetkező, nagy hatást keltő beszédben: — összejöttünk mi, fáradt feketekabátos vá-< rosi emberek, hogy a végtisztességet neki meg^ adjuk, de ugy érzem, nem mi vagvunk, akilá őt igazán temetjük. Mi csak körülálljuk a ko­porsót, de akik igazán temetik őt, azok az (5 szivének, lelkének és ecsetjének szülöttei, a szántóvető, vetést néző magvarok, a kisajtol mellett üldögélő öregek, a táncoló fiatalok, a vizetnézők, a kukucskáló leányok, a táncolő párok, a búcsúsok, a buzaszentelők lobogósi menete, akikre mosolyogva néz le a magyarok? Jézuskája a magas mennyekből, ök temetitó Nyilassv Sándort és temetik vele együtt a szép^ ségeket és szineket. amelveket a művész meelá-i totl itt a magyar földeken. — Költő volt, a szinek nagy költője. És a Du-i gonics-Társaság, amelv irodalmi társaság lété-* re megtisztelte önmagát azzal, hogy Nyilassyj Sándort tagjainak sorába választotta, nem té-t vedett ebben az elhatározásában. Mert akár a rimek összecsengésében, akár a zene akkord-« jaiban. akár a szinek harmóniájában ugyanazt! áz örökkévaló szépet keressük és ugyanannak! a végtelennek a kárpitja szakad fel egy pilla-» natra előttünk. Látom Nvilassv Sándornak egy képét: egy kis vasúti állomásról kiindult két sinpár és végtelenbe vész. És a végtelennek fe-< kete kapujánál, melynek csak egyik oldalán van kilincs, megállunk egv pillanatra, hogy utolsó Istenhozzádot mondjunk neki és vele adjuk utolsó utiára a Dugonics-Társaság ke­gyeletének, elismerésének és szeretetének sok­színű virágait. Sidlovits Kálmán a budapesti és sze­gedi Képzőművészeti Társulat nevében mondott gyászbeszédet. P f e i f f e r Elek az Alföldi Mű­vészek Egyesületének utolsó üzenetét hozta el. A beszedek elhangzottak és a koporsó megin­dult keskeny ösvényén, örök nyugvóhelye felé. A sírt beszentelte, a koporsót átadta a földnek Ba<kó főesperes és hulltak a rögök rémes ko­pogással. A sürü emberkoszoru némán állta körül a sirt, ahol a festő elpihent és ahol meg­nyugodott büszke, harcos, sebzett szive is... Idémérleief kis cég a legegyszerűbben a Hoffbaner féle Ha-Pa kis amerikai napló és hozzávaló 100 ol­dalas főkönyv felhasználásával készíti el, ára P 9.30. TÖKÉLETES, mert nagy áttekintést nyújt a Hofbaner féle Ha-pa átiró könyve­lés. Kérjen dijmentes ajánlatot. HQFBRUER TESTVÉREK BUDAPEST, IV. MUZEUM KRT 7. Tel: 89-757.

Next