Délmagyarország, 1934. május (10. évfolyam, 97-122. szám)
1934-05-03 / 99. szám
DÉLMAGYARORSZÁG SZEGED, SierNe«ïtO»*q • Somogyi utca 22., 1.rm. Telefon: Z3-33.^Kladóhlvntal kölc»önkflnyvMir 6* (egylrodn : Aradi cca fi. telelőn : 13-OO. - Nyomda : löw lr<v< nccn 1». Teie»"n • n^n«. I Avirotl levélcím Délmagyaromag .szeged Majdnem négy esztendővel ezelőtt, 1930 augusztus 24-én egy vasárnapi cikk jelent meg a Délmagyarorsz ág-ban az automobilizmus problémáiról. A cikk Az országút becsülete cimet viselte és Írója, Tonelli Sándor dr. arról emlékezett meg, bogy a londoni Touring Club felvetette egy nagy, nemzetközi autóut építésének gondolatát, amely egész Európa törzsét átszelve Calaist kötné össze Konstantinápollyal. Az angol tervek szerint ezt az utat később tovább kellene vezetni Kisázsián és Perzsián át Bombayig, Szírián, Palesztinán, Egyiptomon és Kelet-Afrikán át pedig Fokvárosig. A Délmagyarország, amely az egész magyar sajtóban legelőször adott számot erről a nagyszabású tervről, elsőnek vetette fel azt a gondolatot is, hogy ezt a nagy nemzetközi autóutat Szegeden át kell vezetni és Szegedet be kell kapcsolni a nemzetközi autó* forgalom nagy hálózatúba. Meg kell állapítanunk, hogy Szeged város egész társadalma a tervet példátlan egyértelműséggel karolta fel. A város közgyűlése határozatilag foglalt állást az ut megépítése mellett és külön memorandumban kérte a kormányt, hogy a szegedi útirány tervét tegye magáévá. Mikor cseh és román részről olyan ötletek merültek fel, hogy az utat Bécs és Budapest elkerülésével, Prágán és a néhai Felsőmagyarországon át Romániának vezessék, a szegedi érdekeltség a Toirring Clubok révén még a nyugati nemzetközi összeköttetéseket is megmozgatta a magyar vonalvezetés érdekében. Másik oldalon az újvidéki kamara a belgrádi kormánynál interveniált, hogy Szeged—Szabadka—Újvidék legyen a nemzetközi autóutnak jugoszláviai útiránya. Valóságos és színleges ellenérvek tömegével kellett megküzdeni, míg határozatba ment, hogy a nemzetközi autóut a Duna—Tisza közén épül meg és Budapest után Szeged lesz a legfontosabb állomása. Két esztendei kemény munka után odáig jutottunk, hogy a nemzetközi Touring Clubok képviselői eljöttek Szegedre és 1932 szeptember 30-án a szegedi városháza közf iyülési termében tartották konferenciájukat, tt volt H. H e n n e b e r g, az Association Internationale de Tourisme elnöke, Paul D u chaîne főtitkár és A. D. A 11 e n, a londoni Touring Club igazgatója. Ez az előkelő nemzetközi társaság el volt ragadtatva Szeged szépségeitől és a maga votumával ráütötte a pecsétet Szeged határozatára. A konferencia kimondotta, hogy azért látja helyesnek a nemzetközi autóutnak a Duna—Tisza közén át való megépítését, mert ez tájképileg egészen újszerű vidékekre viszi a turistákat és mert alkalmat ad nekik Magyarország második városának megismerésére. Jogos büszkeséggel irta a Csütörtök, 1934 május 3. Art* 12 fillér X. évfolyam, 99. sz. •¡•••••^•HBBMH Délmagyarország ezen a napon megjelent cikkében: „Szeged város közihisSce már felismerte ennek a kérdenek a lokális jelentősében meszsze felülemelkedő fontosságát, mikor közgyül :si határozattal foglalt állást, hogy a: útnak Budapesttől délre eső szakasza ne a Duna jobbpartján, hanem a Duna—Tisza közén fekvő nagyvárosok ' öntésével, Szegeden át vezettessék Szabadkán á. Belgrádba. És az utolsó esztendők leépítései, intézménymegszüntetései. fiaskói utí. kétséTtelenül eredménynek kell lkönyvelni, hogy a szegedi voralvezetés helyességéről sikerült meggyőzni a magyar korm 'nvt és a szegedi útirány pártolóinak sorába sikerült beállítani a nemzetközi automobilizmus leghivatottabb képviselőit" Négy esztendő elteltével, most eljutottunk a megvalósítás stádiumáig. A kormány állást foglalt, utasítására a szegedi állanénitészeti hivatal elkészítette a terveket. Holnapután, 1934 május 5-én 9 órakor lesz a z u t Szeged határában elvezető szakaszának közigazgatási bejárás a. Nyomán meg kell kezdődni az építésnek. És ezúttal még sincs okunk örvendezni, nincs okunk a mai tervek szerint az utat Szeged szempontjából nyereségnek elkönyvelni. Ez az a nagy országút, amely elkerüli Szegedet. A tervek készen vannak és „közszemlére" vannak kitéve az államépitészeti hivatalban. A tervek szerint a nemzetközi autóut Kecskeméttől nagyjából a mai budapesti országút vonalán halad egészen addig a pontig, ahol a régi enyvgyár telkénél a dorozsma— szegedi országút beletorkollik a budapesti országutba. Innét az autóut Szegedet elkerülve, a körtöltésen kívül haladna tovább, követné a rókus—horgosi vasutvonalat és Szentmihálvteleknél kapcsolódnék bele ismét a szeged— horgos—szabadkai országutba. Ha valóra válik ez a szörnyűséges terv, amit még feltételezni se merünk, az idegen, aki autón robog Londonból, vagy Párisból Konstantinápolyba, vagy Bagdadtól Berlinbe, csak a körtöltés peremét fogja látni és azon tul a fogadalmi templom kettős tornyának a hegyét. Szeged még csak föltételes megállóhely se lesz a nemzetközi autóforgalom legfontosabb országútján. Higgadt ésszel még csak elgondolni se tudjuk, milyen elképzelések és milyen okok húzódhatnak meg ennek a tervnek a háta mögött. Olcsóbb aligha lehet, mert a dorozsmai elágazástól Szentmihálytelekighét kilóméter teljesen uj ElÖFIZETÉS: Havonta helyben 3.2O VIdAtcen e» Budapesten 3.50,kUllUldfin 6.41) oenqfl. " Fqyes «zAm Ara heikitr, nap 12. vasár- é* llnnennnp 20 illl. Hír« detéaek tel-vetele tarlia szerint. Menle •enlK héli/t kivételével naponta regaet utat k" e 11 é p i t e n í es az 'építéshez szükséges területeket kisajátítani. Az se lehet ok, hogy gyorsabb az ut, ha Szegedet elkerüli. Az útépítésnek a célja ugyanis az, hogy várost várossal kössön össze, nem pedig az, hogy a városokat elkerülje. Ha attól félnek, hogy a városi forgalom gátolja az autók rohanását, akkor mért nem cselekszik ugyanezt Budapesten is? Ugyanezzel a logikával a bécsi országutat az újpesti hídon át kellene tovább vezetni az Alföld felé, nehogy Budapest uccáinak forgalma akadály legyen az autók útjában. kégóta tul vagyunk azokon a szerencsétlen időkön, mikor egyes városok önmagukat ítélték sorvadásra azzal, hogy a vasutat nem engedték falaik közé bevinni. Azt az orosz cárt se tartjuk követendő példának, aki félredobta a pétervár—moszkvai vasút tervét, vonalzóval egyenesen összekötötte a két várost és ráripakodott a tervet készítő mérnökökre: — Vegyétek tudomásul, ti kutyák, hogy én minél gyorsabban akarok Pétervárról Moszkvába utazni. Nekem ne beszéljetek olyan szamárságot, hogy városokat kell építeni. A vasút nyílegyenesen megy. Megértettétek? Punktum. Nézze meg akárki a térképen, ez a cári gőggel megépített vasút nem is érint városokat. Csak egy helyütt messziről látszanak a? állomásról Tver tornyai. Nos, az autóut ügyében mi nem akarunk erre a sorsra jutni. Mi forgalmat akarunk Szegednek. Mi azt akarjuk, hogy Szeged és ne Kistelek legyen a magyar kulturának első reprezentása és az első lakott hely, amelyet a Sztambulból jövő autó magyar területen érint. Mi szegediek nem azért fáradtunk éveken át, hogy az orrunk előtt vezessék el rzt a nagy nemzetközi utvonalat. Mi azt akarjuk, hogy lássák a Templom-teret, a Széchenyi-teret, n városháza csipkés tornyát és azt a kulturát, amelyet itt megteremtettünk. Lehetetlen, hogy a város főispánja, polgármestere és közgyűlése ne kövessen el mindent ennek a tervnek megmásitására. Lehetetlen, hogy a kereskedelemügyi miniszter, aki több ízben hangsúlyozottan emelte ki, hogy a klebelsbergi elgondolások szellemében, akarja istápolni Szegedet, azonosítsa magát ezzel az elgondolással. És ha Szegednek van közvéleménye, bizonyára pártkülönbség nélkül találkozni fog ebben a kérdésben. Mert az mégsem lehet,, hogy a szegediek által kisürgetett, akadályokon keresztül kiharcolt nagv országút a megvalósítás pillanatában — elkerülie Szegpdet.' Szegedi országúi, amely elkerüli Szegedei
