Délmagyarország, 1935. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1935-01-23 / 19. szám

7935 január 23. D£I~ MAGYARORSZÁG a A kényszervédekezési rendelet katasztrófával fenyeget kétszáz szegedi faiskola-kertészetet A szerzett tapasztalatok, az ellenőrző közegek jelentése és a növényvédelmi szolgálat kísérletei, nemkülönben a tudományos kutatások alapján leszögezni azt, hogy a fertőzés terjedésének gá­tat vetni sikerült, csakis ugy lehetett, hogy a tapasztalatok és jelentések, valamint a kísérletek és kutatások a fertőzés kérdésének nem lényegi, hanem formai területén mozogtak. (Egy küldött­ségnek, mely ezelőtt négy évvel járt a miniszté­riumban, azt mondották a legilletékesebb té­nyezők, hogy egy év alatt a fertőzés le lesz küzd­ve.) Leküzdésről természetesen sző sem lehet, csakis ennek ellenkezőjéről, hogy a fertőzés az országban és egész Európában nagyobb, mint + évvel ezelőtt, vagy legalább is akkora, mint volt, mert egyetlen biztosat és pontosat nem tudni az egész kérdésben. A faiskolák testén keresztül haj­tott végzetes redelkezésekkel és annak ellenére, hogy a faiskolákból valóban sikerült a fertőzést kiűzni: ujabban Jugoszlávia sem engedi be a magyar származású növényanyagot, noha köztu­domású, hogy az egész dunai bánság feltűnően fertőzött. Hogy a gyümölcsösök, füzesek, parkok, stb. tóbbé-kevésbé fertőzöttek. — tény s fel kell téte­lezni, hogy illetékes helyen ezt tudják is és en­nek jelentőségével tisztában is vannak. A rendele­tek azonban sajnos még sem erről tanúskodnak. Mit használ a fertőzés gyökeres és általános le­küzdése szempontjából az, hogy csak a faiskolák küzdenek a fertőzés ellen, egyebütt viszont zavar­talanul növekedik a fertőzés és hófúvás módjára órák alatt tele szórja a fél vármegyét. Hogy fer­tőzött növényanyag ne kerüljön szállításra, rend­ben van, bár ahol nincs fertőzés, nincs is tenyész­lehelőség a fertőzés kifejlődésére. De mi értelme van annak, hogy fertőzött vidékre fertőzetlen, vagy fertőtlenített csemetének muszáj kerülnie, «mikor a ma fertőtlenített csemete már holnap okvetlenül megfertőződik a környezettől. Sem ko­molyan mondani, sem hinni azt nem lehet, hogy a „további erélyes rendszabályok maradéktalan végrehajtása utján sikerülni fog a továbbfertőzést teljesen megakadályozni." A faiskolák védekezé­sének semmi köze nincs a tovább-fertőzés meg­akadályozásához, mert a fertőzés nem kér enge­delmet az egyebütt való terjedéshez a faiskolá­soktól. Ha az elhurcolás megakadályozása a kéksavgáz­zal történő fertőtlenítéssel biztositható, ez csak azt jelenti, hogy a faiskolai cikkek forgalombaho­zatalánál van kizárva az elhurcolás veszélye, de teljesen fennáll a gyümölcs szállításánál és egye­bütt, aminek leküzdésére érthetetlen elfogultság­ból nem gondolnak. Érthetetlen elfogultságra vall az is, hogy a faiskoláktól a „maradéktalan, feltét­len és teljes tisztaságot és ezenfelül még a fertőt­lenitesl" is megkövetelik, a gyümölcsösökben és a gyümölcstermesztő vidéken pedig, mert a „kár­tevő kipusztítása nagy nehézségekbe ütközik", Semmit sem tesznek, holott a szélvihar is, mely óránken' kilómétereket nyargal be, vigan hordja szét a fertőzést a szélrózsa minden irányába. Egyelőre fenyőkről, eperről és akácról tudják csak, hogy a fertőzés rajta nem telepszik meg, pedig bizonyos, hogy például a pöszméte és igen sok erdészeti fa sem hajlamos a fertőzés felvéte­lére, amely irányban komoly kutatások és kísér­letek négy év óta illetékes részről sajnos nem történtek. Az egész ma,gyar fertőzési irodalom jóformán csak Bakó, Gvőrfi, Molnár cikkeire tá­maszkodik, ezek a cikkek azonban a fertőzés kér­désének csak aránylag nagyon kis területére szo­rítkoznak és egymással meglehetősen ellentétes megállapításokat foglalnak magukban, — politikai, szociális és átfogó vonatkozások rávilágitáséra stonban sehol sem bukkanunk. Permetezések rendje a kényszervédekezési rendelet szerint egy téli mészkénleves és három nyári nikotinos permetezésből és a fertőzött nö­vínvfck kiirtásából fog állani. Tekintettel azon­ban arra, hogy eddig többször és hatásosabban permeteztek faiskoláink, fel kell tenni, hogy ezek­után a növényanyag fele kiirtásra fog kerülni, ami milliókra rugó értékek és vagyonok elveszté­st jelenti. Akik a védekezési anyag árának kétharmadát (illetőleg annak felét?) be nem fiíetik: elesnek a szállítástól még az esetben is, ha tisztáknak találtatnak. Akiknek tehát nincs pénzük (és ki­nek van?) azok mint „fertőzésre gyanúsak, el leszfte'r tiltva a szállitástól." A kéo «»«védekezés alá kerülő telep, ha ál­latni sztrrei védekezik, más elbírálás alá lát­szik a rendik: szériát kerülni mintha a védeke­zési munkál: trkat „magánúton" hajtja végre. Kí­vánatos volna pedig, ha a felülvizsgálatokat egy­forma mértékkel és szigorral eszközölnék min­denkivel szemben és az elbírálásoknál semminő előítéletek tekintetbe ne jöhessenek. A dolgok e részénél bizor.yos felelősség vonul előtérbe és az ember kénytelen ugy értelmezni a rendeletet, hogy a kiirtás és a szállításból való kizárás veszélye azokat a faiskolákat, akik magukat a m. kir. Nö­vényvédelmi szolgálat védelme alá helyezik, — nem fenyegeti és az eszközölt pénzbefizetésekkel üzleti és egzisztenciális érdekeiket a katasztrófa ellen biztosították Kolauch Károly. Hétévi uccai élet után próbaidős családapa lett aSzéchényi-téribuxusbokor lakója (A Délmagyarország munkatársától.) Kinka bá­csi, az első szegedi buxus-laktí hétfőn visszatért a rendes polgári keretek közé: hazaköltözött a hét évvel ezelőtt elhagyott családi otthonba.„ Kin­ka Antal, az egykori ezredkürtös hét évvel ezelőtt hagyta ott családját, mert nem tudott velük ösz­szeférni. Azóta a Széchenyi-tér keleti sarkában lévő buxus-bokor alatt lakott télen-nyáron. Az elmúlt napok 18—20 fokos hidegét is a bokrok alatt töltötte. Leterített egy gyékény takarót és azon töltötte a dermesztő éjszakákat. A hó belepte és ő a hótakaró alatt békésen szunyadt A Délma­gyarország cikkei után sokan keresték Kinka bá­csit éjszakánkint a bokor alatt és láthatták, hogy az öreg ott horkol a fa alatt Ha nagyon-nagyon hideg volt, akkor a villamosmegálló bódéjába hur zódott, ahol legalább védve volt a széltől. Az egykori törzsőrmesteren sokaknak megesett a szive, elhatározták, hogy segítenek rajta. Ruhá­zati-akció indult meg. összeadták Kinka bácsi téli ruhadarabjait: szvettereket, meleg harisnyákat, ingeket, zoknikat, kabátokat. A mult hét közepén lett volna a ruhaosztás, rengeteg holmi gyűlt ösz­sze a részére, nem is tudta volna egyszerre fel­venni, pedig ugy gondolták, hogy a nagy hidegre való tekintettel két-két darabot vesz fel minden­ből. Kis nehézség is támadt közben. Előtte való délután Kinka bácsi összeakadt a „szerencse fiá­val", Farkas Györggyel, akinek a zálogházba vitt be valamit. Az öreg azután a kapott pénzea iddo­gált a „szerencse fiával", annyira, hogy éjjel az egyik rendőr részegen találta. Olyasfélét kiabált a rendőrnek, hogy „neki a zsaru nem parancsol". Az éjszakát a fogdában töltötte és délelőtt sirva fogadta meg, hogy többé nem tesz ilyent. Megkapta a ruhákat, el kellett mennie a fürdőbe, ahol pa­rancs szerint a kapott pénzből meg kellett fürde­nie, borotválkoznia és frizurát kellett készíttetnie. Amikor az uj ruhába felöltözve jelentkezett, alig lehetett ráismerni. Kapott egy ócska köppenyt is, egy pár bakkancsot, kapott azonkívül egy bunda­huzatot, mindezt magára vette és azonkívül fel­húzta azt a félpár searvasbőrkeztyüt is, amit ta­lált A kapott ruhadarabokról az első kerületi ór­szöbán pontos leltárt vettek fel, nehogy az öreg egy kis ital kedvéért megváljék egyik-másik darabtól. Attól kezdve naponta ellenőrizték az öreget Időtől­talpig, hqgy megvan-e minden ruhája... Azok a ruhadarabok, amiket nem tudott magára felveir külön szekrénybe kerültek. Igen előkelő helyrn tartja az öreg a ruháit... Természetesen csak külsőségeiben változott meg Kinka Antal, lakása továbbra is a buxus alatt volt, de legalább nem fázott, nagyon. Boldogan mesélte reggelente: — Leterítettem a gyékényt, a három kabátot magamra húztam és olyan jót aludtam, hogy no... Csak at első villamos csilingelése ébresztett fel... Kinka bácsi egészen átalakult néhány nap alatt. Állandóan hivatalos dolga akadt, a fíakker-stand telefonja gyakran csilingelt, ilyenkor rendszerint Kinkát kérték a telefonhoz. Az őrtg a földig érő bunda-huzatban, kezén a félkeztyüvel, kipirult arccal sictett a telefonhoz, azután pedig futólépés­ben át a városházára, ahonnan hívták. Minden rendbejött volna, még csak a lakásügyel kellett elintézni. Hétfőre idézőt kapott Kinkáné, hogy jelenjék meg munkája végeztével fontos csa­ládi ügyben. Előzőleg Kinka bácsit faggatták ki, családi állapota iránt Az öreg elmondotta, hogy hét évvel ezelőtt hagyta ott a családi tűzhelyet, mert folytonos veszekedések voltak. Felesége már régebben visszavette volna, de leányuk tiltakozott ellene és igy ő továbbra is az uccán maradt. Kinkáné hétfőn megjelent, de idézőt kapott Kinka is. Megtörtént a nagy kibékülés, Kinkáné próbaidő­re visszafogadta a férjét, ugy, hogy az őreg felesé­gével együtt távozott... Kiderült azonban, hogy a? öreg egyoldalúan állította be a dolgot. A család ugyanis többizben visszafogadta Kinka Antalt, de az öreg mindig valami rossz fát tett a tűzre, ami­ért mennie kellett.. Kinka Antal tehát 57 éves korában próbaidős családapa lett. A buxus-bokor lakás elárvult, aj­taja, ablaka tárva-nyitva áll, a szél vigan fütyül rajta keresztül... A féri, a lány és az asszony (A Délmagyarország munkatársától.) L. E. fiatal félegyházai leány hónapokkal ezelőtt megismerke­dett P. I. munkással, akiről ugy tudta, hogy nőt­len, holott felesége volt. Udvarlás következett, amelynek során a férfi megkérte a leányt, hogy legyen a felesége, sőt el is utazott Félegyházára, ahol a szülőktől is megkérte a leány kezét. L. E. boldog volt, mert a férfit szerette és sejtelme sem volt arról, hogy a vőlegénye már nős és nincs szándékában őt elvenni. L. E. jóviszonyba került P. I.-vel és a barátságnak jelei is mutatkoztak; később a dologról tudomást szerzett a feleség és egy alkalommal rátámadt a leányra a piacon és összeszidta. Emiatt L. E. becsületsértés miatt fel­jelentette a feleséget, aki kedden került a járás­bíróság elé. A bíróság előtt derült azután ki, hogy L. E. az ügy egyedüli áldozata, mert abban reménykedett, hogy felesége lehet P. I.-nek és nem tudott arról, hogy P, I.-nek felesége van. A bíróság előtt P. I.-né bocsánatot kért vetélytársától. Kijelentette, hogy nem ismerte az ügyet, ugy tudta, hogy L. E. elcsábitotta a férjét tőle, de most már látja, hogy másképen áll az ügy. L. E. megbocsájtolt a vád­lottnak és igy a bíróság a további eljárást meg­•rür'c'te. Még tart a varrógépek olcsó akciója napi 36 filléres részletre. Elsőrendű kerékpárok gummik éa alkatrészek az ismert filléres árakban. SlflNDSRD r á d i Ó k és PHILIPS újdonságai kiesi részletre nálam kaphatók. Spori- és gyermekkocsik ölesén. gépkereskedfi. Kist ucca. Kiss D. palota

Next