Délmagyarország, 1935. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1935-01-03 / 2. szám
1935 január 3. I szegedi ipar és kereskedelem helyzete Irta Körmvndy Mátyás országgyűlési képviselő Hosszú évek óta hangzik a panasz a kereskedelmi és ipari érdekeltségek részéről a rendkívül súlyos helyzet miatt. Hosszú évek óta hiába mutatunk arra, hogy ennek a súlyos helyzetnek következtében a város ipara és kereskedelme nagy válságba jutott, a teljes megsemmisülés veszélyének van kitéve, miért is feltétlenül gondoskodni kell arról, hogy megtaláljuk a bajból kivezető utat. A magyar városok közül egyetlen városnak sincsen olyan rossz helyzete, mint Szegednek. Határszélre kerültünk és ebből a szomorú történelmi tényből kifolyólag semmi előnyünk nincsen. A határszéli városokat másutt az intenzív nemzetközi forgalom jellemzi. Ebből Szegednek semmi sem jut. Mi csupán azokat a hátrányokat érezzük, amelyek a szigorú határzár következtében származtak, amelyek miatt Szeged csaknem tel jesen halott város lett. Az üres üzletek, a néma műhelyek ékesebben beszélnek mindennél. Kétségtelen, hogy a nagy forgalomra kialakult Szegeden a szomszédos államok elzárkózottsága miatt éppen az ipari és kereskedelmi társadalom van a legsúlyosabb helyzetben. Ezek érzik főként a forgalom hiányát. Amig más társadalmi osztályt főként a nagy világgazdasági krízis bénít meg és tesz lehetetlenné, a szegedi ipar és kereskedelem ezen felül kénytelen viselni a nagy elzárkózottságnak következményeit is, amellyel a közeli határ fogad minden kiszabadulást célzó törekvést. Ez az elzárkózottság nemcsak azt jelenti, hogy Szeged közgazdasága elvesztette azelőtt életerős, nagy felvevő képességű piacait, hanem jelenti a legteljesebb forgalmi akadályt, amelyen nemcsak idegen, hanem magyar fennhatóság alatt levő területek felé irányuló forgalom is megakad. Annál súlyosabb következményei vannak a szigorú elzárkózottságnak, mert Szeged ipara és kereskedelme nem csupán a város felvevő képességének figyelembe vételével alakult ki .hanem ezt messze meghaladó kapacitással rendelkezik. Ez az energia, amely számban és erőben is igen nagy jelentőségű volt mindenkor, ma kihasználatlanul hever. Az összeköttetések, amelyek hosszú évtizedeken át csaknem az egész Balkánt ellátták különböző és jelentős mennyiségű cikkekkel. teljesen megszakadtak. Az ipari és kereskedelmi társadalom emberfeletti erőfeszítéseket tett mindenkor ennek a rendkívül nehéz helyzetnek megszüntetése érdekében. Emberfeletti munkával küzd abban az irányban is, hogv fenn tudja magát tartani a iobb időkre és meg tudja állani helyét azokkal a kötelezettségekkel szemben is. amelyekkel államának, városának, családjának _ egyaránt tartozik. Mégis azt látiuk. hogy minden erőfeszítés dacára is évről-évre, napról-nanra fogy, sorai megritkulnak, elveszti lába alól a biztos talajt és ki van téve a teljes lezüllés, a nroletár sorba süllvedés veszedelmének. Ilyen körülmények között azonban meg kell állapitanunk, hogv ez az ügv nem kizárólagos ügye a város iparának és kereskedelmének. Ez az ügv a társadalmi érdekkörön felül egész Szeged városnak, sőt továbbmenően az egész országnak is igen fontos ügve. amelvet feltétlenül meg kell oldani. Éppen ezért az érdekeltségek munkáián felül magának a városnak és az államnak kell segítő kezet nvuitania ahhoz, hogv a városnak ezt a két értékes társadalmi osztályát fenntarthassuk, megmenthessük. El kell ismernünk, hogy ezt a nagv bajt. nmelv jövőnkre ilyen szomorú árnvékot vet, illetékes helven is felismerték. Ennek a felismerésnek volt eredménve az az éveken keresztül folvt akció, amelv az elmaradt forgalmat olvan munkákkal igvekezett pótolni, melvek a vnros e^Hígj életéből hiánvoztpk. Ilyeneknek kell tekintenünk a Sorozatos állami éc. városi énitkezések^t. ma'd egvéh városi és állami megrendeléseket munkákat, amelvek főként a k's exisztenciák részére biztosítottak r.énii kenvé-kereseti lehetőséget. Ha ez az átmeneti soffélv nem érkezik, a város inari és kereskedelmi élete már hosszú évekkel ezelőtt teliesen tönkre ment volna. Ez a támogatás azonban már évek óta csak Vei kis térre szorul, teliesen jelentéktelen. Fz^nkivül olv«n momentumok merültek is fel évekkel ezelőtt, mintha Szeged az államnak mostohagyermeke lenne, amelyen nemcsak hogv segiteni nem akar, hanem minden eszközzel kárát akarja látni. Csak erre tudjuk magyarázni azokat a leépítéseket, amelyek kfiI lönböző közhivataloknak Szegedről elhelyezésével sorozatosan érték a várost. Ezáltal meg! bizható fogyasztók egész sorozata került el ! Szegedről, örömmel konstatálhatjuk, hogy ezek a Szegedre rendkívül káros intézkedések megszűntek. A jövőben hatványozott mértékben kell érvényesülnie a kormány és a város támogatásának minden vonatkozásban. Tisztában kell lennünk azzal, hogy saját erőnkből képtelenek vagyunk magunkon segiteni és ha a város ipari és kereskedelmi életének fenntartása városi és állami érdeket is jelent, ezeknek a közületeknek kell mindent elkövetniök társadalmunk megmentése érdekében. Mi nem kívánunk lehetetlent, sem olyant, amely más társadalmi osziályok rovására lenne cyak keresztülvihető. Mi csupán életlehetőséget biztosító munkaalkalmat kérünk. Mi csak kenyeret kérünk családunknak, hogv becsületes munkára, a város és az állam hasznos polgáraivá nevelhessük őket. Szeged kereskedői és iparosai mindenkor nyílt és becsületes polgárok voltak. Hazafias gondolkozással, kiváló szociális érzékkel, áldozatkészséggel tettek mindenkor tanúságot magyarságunkról. Az évek óta tartó nagv meg. próbáltatási sorozatot is olyan áldozatnak tekintik. amelyre magyarságuk kötelezi őket. Tovább azonban már nem bírjuk. És ugv érezzük, hogy rászorulságunkban méltók vagyunk a fokozotto támogatásra és belátásra, amelvlyel érdekeinket a jövőben kezelni kérjük. Ez és csakis ez az egyetlen ut, amelyen haladni tudunk és amelyen átmenthet jük magunkat egv szebb és boldogabb jövőbe. Oszi és téli rhcumahoráh Szí. Gellért GQógufQrdö és Szállóban BUDAPESTEN A szil'óban egy heti teljes pensio (lakás, reggeli, ebéd, vacsora) 100 pengő. A gyógytényezők árából a szálló lakóin a k jelentős árengedmény. Felvilágosítást készséertrel «zol&rál az icraz<ratósásr Budapemt XI. Kalenhaqyl ut 4. szám. Széchenyi-tér, keleti sarok, buxus-fa 1 Kinka Anfal kocsimosót, aki hét évig lakott a Széchenyi-tér egyik fája alalt, elfogta a rendőrség, mert megszurkált egy fiakkerost Szilveszter éjszakáján (A Délmagyarország munkatársától.) Széchei iyitér, keleti sarok, buxus-fa 1. Ez volt január lig a lakáscíme Kinka Antal kocsimosónak, egykori ezredkürtösnek, akinek annak idején történelmi szeuaa jutott: ő fújta le a háborút. Hét álló esztendeig lakott a „belvárosban", szemben a törvényszék épületével, közel a 7 - ' "íoz, egy IMU.U6L1 lehajló ágai alatt húzódott meg, télen, ^UüHMhh. iMiü'n, fagyban. Egyidőben szalmazsák • vH'., ck- most már évek óta a puszta földön vo.ugj'o* lTÍfkibátjávai takarcfcott. Lefekvés előtt levetette a kabátját, a fagyos földre feküdt egy szál ingben és a kabátot a fejire húzta. Lehelletével fűtött és mégse panaszkodott scha sem. Valódi bölcs volt az egykori czredküitös. Az életet csak átmenetnek tekintette, nem is rendezkedett be rá különösképpen. frissen kelt, a vízcsapnál mosakodott, fésülködött és azonnal rágyújtott. Cigarettát, dohányt soha se vett. „Csikket" szedett és annyi cigarettavége volt, hogy még el is adott belőle Az éléskamrája a villanytranszformátor betonházának tetején volt. Darab szalonna, kenyér mindég akadt ott. Kinka bácsit mindenki ismerte a környéken. A fiakkerosok kifutója volt. Talpig becsületes, korrekt úriember volt világéletében. A fiakkerosok legalább ugy megbíztak benne, mint saját raagukban. Soha nem nyúlt hozzá semmihez, nem ragadt a keze". Okos, mint egy pap, ravasz; mint egy fiskális, de eszét csak a fiakkerosok szórakoztatására használta. Filléreket keresett. Ha: fillérért a városból ki lehetett volna küldeni. A közeli szálló vendégei is szerették és igénybevették szolgálatait. Hét .esztendővel ezelőtt ütött tanyát a buxus-fa alatt. Egyszer idézőt kapott, mert ittasan felirta a rendőr. Az idéző Széchenyi-tér, buxus-fa 1. szám alá volt címezve, ide kézbesítette a rendőr. Ha kérdezték a lakáscímét, ezt a cimet mondta be és ez a cim szerepel minden hivatalos iratában. A hét év alatt soha sem volt beteg, pedig nem egyszer belepte a hó, elmosta az eső, meg csípte a dér. Havazás idején lapáttal vágott magának hálóhelyet a fagyos földön és télen éppenugy egy j kiskabáttal takarózott, mint nyáron. De soha se hallotta őt senki köhögni, tüsszenteni, nem volt náthás egyszer sem. A fiakkerosok sokszor azt hitték, hogy az öreg megfagyott. Ha ilyenkor kiabáltak neki a fa alá. vidáman dörmögött vissza. Pedig nem egy 25—30 fokos éjszakát töltött a fa alatt. A rendőrség többször ki akarta „lakoltatni", de nem lehetett vele birni. Azzal érvelt, hogy „a polgármestertől fogta" ki a lakást, őt csak a polgármester mozdíthatja ki a fa alól. S mivel : polgármester soha nem szólt neki, maradt. Kinka Antal valamikor békeidőben aktív katona volt, ezredkürtös a 46-osoknál. Leszerelése után fokonkin t ment tőnkre. Amikor feleségétől különvált, teljesen lezüllött, de csak külsőségeiben, mert egyébként becsületes maradt világéletében. Most január elsején, Szilveszter éjszakáján bűnbe esett. Azóta a rendőrségi fogda lakója, megszúrta Fruzsa Miklós fiakkerost, aki régi ellensége volt. Fruzsa állandóan kötekedett az öreggel, szidta, heccelte, vastag tréfákat követett el vele szemben. Egyizben, télviz idején, vödör vizet zuditott az alvó Kinkára a fa ágai közül. Szilveszter éjszakájára Fruzsa az öregei először a Feketesas-uccában a földre lökte, később a „Kéményseprő"-vendéglőben megverte. Kinka figyelmeztette, hogy ne bántsa, mert rossz vége lesz a dolognak. De Fruzsa nem hallgatott. Kinka aztán eltávozott, Fruzsa utána ment. mire az öreg, akiben egy kis szesz is volt, megszúrta kínzóját. A fiakkerosok szerdán élelmet küldtek be az öregnek az rendőri fogdába. Ártatlannak tar'Ják, Fruzsát okolják a szurkálásért. A 72 fiakkeros és konfliskocsis közül legalább 70 az öreg pártján van... la ámpázott tojás minden [Ml mennyiségben darabonkint 5 fillérért kapható. Hűtőház, Ilona u. Fürdőkádak fürdőkályhák, mosdók, angolklozet, bidékés piperecikkek elsőrendű kivitelben FEKETE NÁNDORNÁL, Kossuth L.-s.-ut 18. T.: 22-72.
