Délmagyarország, 1935. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1935-01-04 / 3. szám

fit r V a GVÁROPSZ*G Í955 fanuár 4. A kenguru és a Himalánya A kulturelőadásokat a homokon nem a templo­mokban tartják. Az ismeretterjesztő ismeretlen társaságok a korcsmaszobákat Ítélték legalkalma­sabbnak arra, hogy a tanyai emberformákkal kap­csolatot teremtsenek. Természetesen ilyen kulturélőadá sokon 4 fiatal* Ság nem igén véli részt, mert a tanitók, igen oko­san. távoltartják a tudományszomjai surbankókat a borosasztaloktól. A fiatal háfcasembert ffieg az asszonyféle tériti el a kocsma ajtajától. így ai ilyen nagy horderejű (30—40 lóerős mo­torkocsikkal száguldanak ki * homokra) élőadáso­kat csak az öreg gazdák nézik végig. Hogy látni alig látnak valamit, arról a szegények nem te­hetnek, a esaiáa szerzi be a pápaszemet az ócska piacon. Nagyobb baj azonban, hogy ebben a kor­ban már csak a mennydörgést ereszti be a füle kapuja az embörfélének. No mög a harangzugást. Ám igen gyakran megtörténik, hogy a fiilzugást véli az öreg harangzugásnak, de azért ilyenkor is megemeli tisztöységgel a kalpagot. Nem akárom ügyön bZt mondani, hőgy a sZőgedi tanyákon csak « süketeknek, meg a vakoknak tartanak kul­turelőaflást, mert ha akad egy-két kivétel, akkor is érdemes tudományos előadást tartani á kocs­maszobában. Mért az igazi honioki embernek a figyelmét ugyan nem köti le az asztalon pipiskedő borosüveg. Megissza az ugy a maga egy-két liter borát, hogy rá sem tekint a borospohárra. Ha azonban a kocsmában olyan bor kerül az asztal­kendő fölé, melyei á vendéglős „megállásnélkül" hozott föl a pincéből, akkör vagy indnlatöskodik áZ atyafi vagy elalszik becsülettel. Az állattenyésztésről tartott előadást egy fő­löldmüves Amig csak az elefánt és a kenguru ne­veltetéséről hangzott a kihirdetési csak odafülelt András is, de mikor rátért a főúr a pulykatenyész­tésre, akkor igen megsértődött Kanász András: Bele is avatkozott az előadásba elég hangosan: Az ördög bújjék a pulyka nemzetségibe, igy is rá fizetünk. Hátha még nem pusztult vóna el u fele. Majd valamelyik ur a térképről csevegett, de Valóságosan csevegett, mert egy világért sem nyelte volna le a szájában forgatott maláta cuk­rot. András már csak fél füllel hallgatódzott, mert a másik fülét lehúzta &Z asztalra a karcos. talán el is aludt volttá: de várta a szent János áldását így azonban csak oda-oda figyelt, mint a tanyai kutya « kocsizörgésre. Az előadás a leg­nagyobb rendben ért Véget. Az álomból felriadt atyafik illedelmesen megköszönték az előadást. A lőföldmíves mindegyiknek odanyújtotta az ujjáhe­Jtyét, ami majd kézfogást jelentett volna. Azután a tüclorhánytöl mgg a bortői elkábult, gazdák a kocsmárossal szálltak vitába. Ki tudná megmon­dani pontosam. hogy háflV ÜVég bort ivott. Nem arra figyel ilyenkor az embérfiá. A kulturelőadás­ról azután a kocsmáros is leszedi a seentelt Vizet: ílt ugyan nem kapnak keridiök több tudományt. András már magára húzta „odaelő" a takarót, mikor az asszonya kíváncsiskodott: Hát mit ta­nult hé kend az előndástudományán? András igen óvatosan tartolta fenn a becsületet: Először, hal­lod é, az állatnévelésrül értesültünk, az éléfánt­nil mög valami kendguru madárral, majd a földrajzi családrul tartólt előadást: valami Hima lányárul, mög Monté Btafikártil. Azt mondta, ugy ^J^ötn, hogy igön megközelíthetetlen fehércse­— Hát ezt tudtam, fordított haragös árcót a me­nyecske. Tudtam, hogy csak íehércsélédökrül tud­nak kendtök disputálni. Kóró Imfe. MPESTE legolcsóbb és a pályaudvarok­hqz legközelebb íekszik A HUNGÁRIA) güz, kádf ilrslö,«sVízgYÁfiYiRtÁret! (VtIH DoMnv-ncea 41. szám) tvittBt rég ne 5 6r»kor.— föz- éi kési­uVéd ára P 1- KlMOlsálásI •! »k 10 ti! . 1 Tárgyalások a városházán a bizottságok megválasztásáról Az ellenzék és a bizottságok (A ÖélfmyyafOrktig fltunkMdnűtól.) Bafttnyl Ti­bor főispán — mint ismeretes — január 12-re hív­ta össze az uj törvényhatósági bizottságot első, alakuló közgyűlésre, amelyen folytatódik a válasz­tási harc, amennyiben megalakítják az uj bizott­ságokat. A bizottsági tagságokért már közvetlenül a választások után megindult a harc, pedig az uj közigazgatási törvény elsó öt évi gyakorlata meg­mutatta, hogy a közgyűlés hajdani hatásköre csak részben tolódott át a kisgyülésre és a bizottságokra. A tulajdonképénl munka a közgyűlésen folyik. A főispán, aki szerdán este érkezett vissza Bajá­ról, csütörtökön megbeszélést tartott hivatalában a bizottsági választásokról. Ezen a bizalmas jellegű megbeszélésen résztvett dr. Pálfy József polgármes­ter, dr. vitéz Shvoy Kálmán nyugalmazott altábor­nagy, dr. Széchényi István, az egységespárt titkára, dr. Sziuéssy Lehel és dr. Wihkler Elemér. Az érte­kezlet Ifi órakor kezdődött és két óra után ért vé­get Bárányi főispán a következőket mondotta a megbeszélésről a Délmagyarország munkatársának: — Természetesen a bizottságok megalakításáról tárgyaltunk, de 0 megbeszélés részletei egyelőre ném tartothak a nyilvánosságra. Annyit mondha­tok, hogy ugy a liberális párt. mint a szociálde­mokrata pdrt részéről méltánylást érdemlő kívánsá­gok hangzottak el a bizottságok megalakításával kapcsolatban. Az a célunk, hogy a pártok jogos igényeit kielégítsük és az egyea bizottságokban számarányuknak megfelelő helyet biztosítsunk szá­mukra. A főcél természetesen mégis az, hogy min­dén pártszemponttól függetlenül a szakbizottsá­gokba komoly értéket és munkaképességet jelentő szakemberek kerüljenek, mert a bizottságokra Igen fontos szakmunka vár ft moat következő ciklusban. 70 ezer pengő f orgalm iadó-államsegél vl kapott a város (A DfimaQyarórszág munkatársától.) A vidéki vá­rosokat jelentős károsodás érte az úgynevezett fázisadó bevezetésével, ami azt jelenti, hogy a for­galmiadót nem az eladás, hanem a gyártás helyin fizetik le és igy a szegedi fogyasztás után fizetett forgalmiadó legnagyobb részéből nem Szeged, ha­nem Budapest kapja a maga részesedését. Hosszas vita és érvelés után végre a kormány is belátta, hogy a városokat ezért a méltánytalan veszteségért valamilyen formában kártalanítani kell, ezért né­hány év óta államsegély cimen kisebb-nagyobb összegeket utalt ki a forgalmiadó jövedelemből. A baj csak az, hogy ezért a segélyért minden eszten­dőben mégujuló harcot kell vívnia a Városnak ée sohasem tudhatja, hogy a harcnak írd lesz az ered­ménye. A mult évre szánt államsegély nagyságát csak mn t, az esztendő elmultával szabta meg a pénz­ügyminiszter. Leiratában értesítette dr. Pálfy József polgármestert, hogy a forgalmiadó többlet-alapból Való részesedés eimén a mult évre Szegednek het­venezer pengő államsegélyt utalt ki. Mivel • vá­ros idei költségvetésében bevételként előirányoz­ták ezt az államsegélyt, a város pénzügyi helyzetén nem változtat a kiutalás, legfeljebb azt jelenti, hogy a „megvalósított" kiadások utólag hozzájutottak költségvetési fedezetükhöz. „Magyarországnak 1 nincsen szüksége sem diktatúrára, sem forradalomra" Trckzly Eiemér főispán beszéde Pest vármegye közgyűlésén Budapest, január 3. Pest vármegye törvényható­sági bizbttsága csütörtökön délelőtt tartotta első közgyűlését. Preszly Elemér főispán feltiinéstkettő megnyitóbeszédet mondott. — A közgyűlésbe visszajöttek a régi tagok — mondotta — és hozzák azt a bölcs konzervativiz­must, amire e vármegyének szüksége van. De jöt­tek ujak is, telve munkakészséggel, akiket meg fog ihletni e terem patinás levegőjét. Kérem ct ellen­zéket, hogy vegyen részt a törvényhatóság munká­jában. Biztosilom számukra a szólásszabadságot, mint eddig, de ha kell, nem riadok vissza a szigorú eszközöktől a békés munka érdekében. Sok tér és munka Van, ahol együtt dolgozhatunk. A magyar i alkotmánynak, a parlamentarizmusnak és az fiuto­í nómláhak a szeretete és tisztelete egyesit itt min­' denkit. Autonómia alatt nem azt értem, hogy egyes j tisztviselők halultUa növekedjék, hanem, hogy a • rtép a közügyek intézésében résztvegyen. Unuek a nemieinék sem dikluluráru, sem forradalomra nincs \ szüksége. Mi ezer évé az alkotmány alapján állunk és békés munkaru van szükség. Nincsen s ükség • uu'tyeskedésre, feigktoeUeskedésre ós acs.-ukn ' iá, nem sínbad az időnket és erőnket erre l.i­I ián itcni. Szabadlábra helyezték a Széchenyi-téri kocsimosót, aki ismét elfoglalta lakását a buxus-fa alatt (A Délmagyarország munkatársától.) Kink a volt ezredkürtös és kocsimosó csütörtök reggel kiszabadult a rendőrségi fogdából és újból elfog­lalta lakását a Széchenyi-tér egyik bokra alatt. Jelentettük, hogy Kinka Antal újév hajnalán megszúrta Fruzsá Miklós fiakkerost, aki elő­zőleg megtámadta öt. Fruzsa Miklóst a kórházba vitték, állapota eleinte súlyosnak látszott, de csü­törtök reggélre egészen jobban lelt, hogy a halál­veszélytől nem kell többé tartani. Erre kienged­ték. Kinka Ahtalt nagy óváclöval fogadta az ucca népe. Első utja munkaadóihoz, a fiakkeresekhez vezette és megköszönte nekik a jóságukat, az élei met, arait beküldtek neki. Elmondotta, hogy na györt jól érezte magét a rendőrségen, mert nyu KO»lt volt a lelkiismerete, dé mögis jobb künn, sza badoti. örült, högy^elfogatása előtt nyitva hagy ta lakása aj'oját, ablakát, mert legalább szellő lett a lakása távollétében... A buxus-fa alatti tskasát rendliehoztn. kisöprögelrtt éá boldogan dflüsölgelte Illára fsgvó't keiét 1 dinkább an­nak örült, hegy I rív I Miklósnak nem esett külö­l nösebb bajö, róvidc-en elhagyhatja fi kórházat..,

Next

/
Oldalképek
Tartalom