Délmagyarország, 1935. február (11. évfolyam, 27-49. szám)

1935-02-14 / 37. szám

1935 február 14. DfCMAGy*ROR§J?*G — 25 °C (A Délmagyarország munkatársától.) A levegő átlátszóan tiszta. A h ódarabok, mint az üvegszi­lánkok, ngy pengenek és töredeznek a talp alatt a 25 fokos hidegben. Aki nem vigyáz, annak percek alatt megfagy a füle, orra. Az emberek szűkölve szaladnak az uccán. Ebben az időben háromféle eir.ber van: akinek lakása is, fűtőanyaga is van, akinek csak lakása van és akinek se lakása, se tüzelője nincs. Az estében két didergő alak áll a sarkon, két férfi Mindkettő rongyos, mindkettő arca-keze lila. a hidegtől. Szájukat is alig képesek kinyitni — Maga hol alszik az éjszaka? — kérdezte az egyik. Vilhronogatás a felelet és ez azt jelenti, hogy ¡,ehol Nem mindenki tudja, hogy Szegeden igen sok haflékialan van, még ezekben a kegyetlen időkben is. A fűtött szobákban is dideregnek az emberek, ha a künnti hidegre gondolnak és el sem tudják képzelni, hogy lehet lakás nélkül élni... Kövessük a két fenti alakot és meglátjuk, milyen a hajléktalan élete a szibériai hidegben. Topogva szaladnak a legközelebbi mozi előcsar­nokáig. Az uccai hideghez képest kellemes meleg fogsd. Az utolsó előadás már megkezdődött, alig lézeng valaki az előcsarnokban. Ennélfogva a melegedő rongy«.sok hamarosan feltűnnek. Néhány perc mulra valaki jóindulatúan íigyelmez'.eti őket: — Itt nem lehel melegedni\ ez nem melegedő... Újból az vcca következik, de most már futva balad a két hajléktalan. Kapumélyedésben pihen­nek meg egy-egy percre, de onnan Í9 tovább üzi őket a hideg és az éjjeli őrök vizsgálódó szeme. A falhoz tapadva, sírva, nyögve jutnak el egy kocsmához, ahová szinte beesnek. Rengeteg ha­sonló ember ül már a falak melletti lócákon, alig fogyaszt valaki. A kocsmáros ennélfogva mogor­ván és nem titkolt haraggal fogadja a jövevénye­ket Ezek mintegy csodára várva benyúlnak a zsebükbe, mintha pénz volna ott, de mivel csodák nem történnek, üresen húzzák ki a kezüket é6 szégyenkezve lerogynak a lócára. A kocsmáros újságot olvas. Kegyetlen csend üli meg a füstős ivót Valaki eldob egy cigarettavé­get, tizen nyúlnak utána. Az, aki eldobta, maga is cigarettavégekből csavarta, most a cigarettavég­bdl készült cigaretta végéből ismét cigaretta lesz. Mindenki szorongva lesi a kocsmáros mozdulatait Kis idő múlva a kocsmáros feláll és dühösen be­jelenti a zárórát. — Majd tüzelek én nektek!». — mondja mérge­sen és kizavarja a hajléktalan sereget. A bezárt ajtó előtt álldogál egy darabig a tár­— Csak legalább volna meleg .¿alnim" — mondja az egyik és szomorúan nézi rongyos felöltőjét. Éhben a társadalomban külön kifejezéseket hasz­nálnak a ruhadarabokra: a cipő — csuka, a kalap bré, a ruha — salni. Mindenki tisztában van azzal, hogy egy helyre nem mehetnek, mert kidobják őket. Szétoszta­nak és kiki megy arra, amerre a szeme lát, illetve arra, amerre meleget sejt. Ujabb kocsma követke­zik, ahol — még nincs záróra. Sehol sem fogadják szívesen őket. Éjféltájban már agyongyötörve, agyonfagyva buknak be a kocsmák ajtaján. Sajnos, ezeket a kocsmákat korán zárják. Az éjszakai le­bujok következnek, de a záróra itt is hamarosan bekövetkezik. Folyton szükül a kör, egyre kevesebb és kevesebb a hely, ahová menni lehet Az utolsó helyen már egymás hegyén-hátán tolonganak a szerencsétlenek. Itt van az egykori gavallér, akinek ma már a gavallérságából egyedül a divatmellénye maradt meg. A mellény fölött cejgkabátot visel. A „nagy­szakállas'' valamikor mérnöknek készült, most ronggyal köti be a lukas cipőjét. Egy elzüllött tiszt­viselő képviseli még az arisztokráciát. A többi egyszerű napszámos, iparos, munkás. A lebujban kellemes meleg van. A tulajdonos jó ember, nem báatja a hajléktalanakat sőt, ahol lehet, segit is rajtok. Az óra KWtgfcója gyor^sággal halad előre, a záróra felé. Három órakor bezárják az utolsó mögött k az ajtót S most megindul a vad menekülés az utolsó menedékhely: a vasúti váróterem felé. Rohamra indul a hajléktalanok serege. Topogva futnak vé­(A Délmagyarország munkatársától.) Néhai dr. Holtzer Gyula — mint ismeretes — volt házve­zetőnőjével, Szeless Jánosnéval az utóbbi évek során elkeseredett harcban állott Tőhb polgári, majd büntetőper keletkezett közöttük, Holtzer tőbbizben feljelentést tett Szelessné ellen életve­szélyes fenyegetés cimén. A mult év őszén is fel­jelentést tett dr. Holtzer Gyula Szelessné ellen. Feljelentésében előadta, hogy volt házvezetőnője november 19-én este megleste őt, amint mostoha­lányával, Fodor Magdával együtt eltávozott hazul­ról, követte őket és közben életveszélyesen fenye­gette, majd durván sértegette őt. A Kelemcn­uccától a Kárász-uccáig tartott a fenyegetődzés, azután telefonon a rendőrség védelmét kérte, ! mire Szelessné eltűnt. Dr. Holtzer — mint emlé­; kezetes — a mult év decemberében hirtelen meg­halt, a magánvádat az özvegye vette át és igy 6 ? szerepelt szerdán sértettként az ügyben, amelyet • dr. Lázár Ferenc-járásbiró tárgyalt le. Szeless Jánosné tagadta, hogy az eset egyáltalán | megtörtént volna, azt állította, hogy a jelzett idő­pontban nem tartózkodott Szegeden. A biróság egész sor tanút hallgatott ki, köztük özv. Holtzer­nét is, aki elmondotta, hogy Szelessné ellen már több feljelentést tett az ura érdekében és védel­mében, ezek a feljelentések jobbára preventív jellegűek voltak. A vádbeü esetről csak annyit tud, hogy amikor este hazatért, férjét rendkívül izgatott lelkiállapotban találta. Leánya terh;** val­lomást tett Elmondotta, hogy amikor a vádbeli napon mostohaapjával séííra indult, nyomukba szegődött Szelessné, akit 6 nem ismert és a Reich ékszerész cégtől egész a Knitlel-üzletig szidalmaz­ta, fenyegette mostohaapját: „Gyalázatos, a 21 évért fizetni fogsz, végzek veled, leszámolunk még!" — kiáltotta Szelessné. Szabó Károly sofőr vallomásában elmondotta, hogy Szelessnét látta a Holtzer-ház előtt le és fel sétálni. Gondolta, hogy baj lesz. ezért figyelmez­tette Holtzerék házmesterét, amikor pedig dr. Holtzer és leánya sétára indult, több társával együtt messziről követte őket. Ekkor látta, hogy Szelessné hozzájuk lépett, beszélt valamit, de hogy mit, azt a nagy távolság miatt nem hallotta. Szelessné hol előttük, hol mögöttük haladt — Miért akarták maguk dr. Holtzert megvédeni? — kérdezte a biró. — Csak azért mentünk utána, mert a kisasz szonv is vele volt, miatta tettük — felelte a tan". Szelessné megjegyezte, hogy a sofőr sohse látta őt, nem ismerhette. — Nagyon sokszor láttam — felelte a tanú —, valahányszor a piacról jatt, vagv oda ment ko­sárral a karján... — Szelessné dühösen felelte: — Nekem cselédein volt. nem én voltam a cse­léd. mit gondol maga! Soha nem jártam kosár­ral... Maga is hazudik, mint a többi— Kiss Sándor sofőr hasonló vallomást lett. Juhász Antal kereskedősegéd látta a vádlottat a ház előtt várakozni. Kihallgatták ezután Répás József de­tektívet, aki dr. Holtzer telefonhívására Knitteí Konrád üzletébe sietett Holtzer segítséget kért Szelessné ellen és a fWje'e.íté» szerint mondta el neki olt nyomban a:: esetet. Szelessné azt kiabálta, hogy végez Holtzerre), a 21 évért számol vele. 0 kisérte haza Hollzeréket. A biró ezután megkérdezte Szelessnét: gig a Boldogasszony-sugáruton A rongyokba bu­gyolált lábak kísértetiesen dobognak a fagyos asz­falton. Félig megfagyva érkeznek meg és körülöle­lik az ébredező kályhát Véget ért egy szörnyű nap- K. Gy. — Na, mit szól ezekhez a vallomásokhoz? — Csak annyit, hogy este fél hétkor érkezten) Szegedre az autóbusszal, egy férfi várt reám, aki egyenesen a lakásomra kiséFt A tanuk pedig mindazt mondják, hogy az eset 6 óra előtt tör­tént Az étiibimet bizonyítani is tudom_ Ezek • tanuk itt mind érdekeltek. A biró ezután megkérdezte, nem lehetne-e ar ügyet békésen elintézni? Dr. Széli Gyula, dr. Holtzerné képviselője kije­lentette, hogy nem lehet békéről szó. A vádlott dr. Holtzernét is sértegette telefonon keresztül, a jelenlegi eset útin, november 20-án, éppen Holtzer­rel volt a vádlottnak tárgyalása, amikor el is ítél­ték 50 pengőre, Holtzerné megsértése miatt is el­itélték 200 pengőre. A vádlott a megbocsájtágl menlevélnek tekintené és tovább folytatná dolgait Szelessné kijelentette, hogy éppen dr. Holtzerné az, aki őt folyton bántja, mert Holtzerné gazdag és ő szegény. Pedig Holtzer annakidején tőle kér­dezte meg, hogy beleegyezik-e a házasságába, mert csak ugy veszi el Alberti Stefániát Nem volt olyan nap Pesten, hogy deteküveket ne küldött volna a lakására. Folyton intrikál ellene — folytatta » vádlott —v a bosszú vezérli, olyan dolgokat műi­vel ellene, hogy azokat el sem tudja mondani, Azt mondotta ezután, hogy ő csak mindig véde­kezett, de rámennek hamis tanukkal és bírják a költségeket. Holtzerné egyizben azt is üzente neki, hogy „vigyázzon, mert neki nagy protekciója van". —Én egy szegény asszony vagyok, nekem ninca pénzem... — fejezte be Szelessné — Olyan szegény — kiáltotta dr. Széli —, aki 1932-ben tizeezr pengőt kapott dr. Holtzertöl? — Az már régen elfogyott — válaszolta a volt házvezetőnő. Egy szál ruhában mentem ei dr. Holtzertöl— Szűcs Antal házmester tett ezután vallomágt, akire Szelessné azt a megjegyzést tette, hogy „mmden perben tanúskodni szokott". Szelessné ezután alibije igazolására bejelentette tanuképen Halmos József'borbélyt és Török Júlia nevü mostohatestvérét. Pósa Péter sofőr igazolta, hogy Szelessné egész uton molesztálta dr. Holtzert és mostohaleányát. A tanú még előadta, hogy Szelessné egy férfivel és egy nővel volt, akik a Holtzert üldöző Szeless­nét követték bizonyos távolságból. Dr. Vaday Sándor ügyészségi megbízott és dr. Széli Gyula a vádlott megbüntetését kérték. A tÍróság a további bizonyítás mellőzésével bűnös­nek mondotta ki a volt házvezetőnőt nyilvánosan elkövetett becsületsértésben és ezért 30 pengő pénz. büntetésre ítélte, de a régebbi felfüggesztett itéler tek végrehajtását az enyhitő körülményekre valé tekintettel mellőzte. A biróság csupán azt látta bi­zonyítottnak, hogy Szelessné követte dr. Holtzer! olvmódon, amely megszégyenítő,, lealacsonyító, feltűnő volt. Az ítélet kihirdetése után Szelessné ismét pa­naszkodni kezdett: — Valamikor feleségül akart venni, ezzel csalo­gatott, nála töltöttem el a fiatalságomat és amikot idegbeteg lettem, akkor kidobott... — És amikor az országot Járta, mint színházi pénztárosnő? — kérdezte dr. Széli. — Nem akartam éhen pusztulni azért volt — felelte Szelessné aki végül is megnyugodott aj ítéletben. isii és (€11 meinnahuráh Szí. Gellert GgógQfürdd ts Szállóban BUDAPESTEN A szállóban egy heti teljes pensio (lakás, reggeli, ebéd, vacsora) 100 pengő. A gyógytényezők árából a szálló lakóin ak jelentős árengedmény. Felvilágosítást fcészsíWet «zolorál az igazgatóság- Budaoast XI. Kelanheqyl ut 4. szám. 1 I II IMIM «11II •MlItmm ••—••—1——I— I Dr. Holtzer Gyula megsértéséért elitélték volt házvezetőnőjét izgalmas, viharos tárgyalás a járásbíróságon

Next