Délmagyarország, 1936. október (12. évfolyam, 231-258. szám)
1936-10-04 / 234. szám
Vasárnap, október 4, DÉLMAGYARORSZÁG 11 OlVfflO tovala. A 9 órai kapuzárás Igen tisztelt Szerkesztő url A 9 órai kapuzárás nagyon a begyében lehet a közönségnek, mint ezt az Olvasó rovatában legutóbb megjelent levelek mutatják. Érzik ezt a háztulajdonosok is. Ezért kénytelen vagyok az „olvasó ur' oldalára állani jómagam is, aki tegnap este 9 ára után bosszankodva tapasztaltam, hogy vacsora utáni sétámat csak 10 fillér adó lerovása ellenében fejezhettem be. Meg vagyok győződve arról, hogy a város este azért olyan kihalt, mert már 9 órakor megöli ez az intézkedés a mozgási szabadságot. A város közönsége minden vonalon nagy áldozatokat hoz az idegenforgalomért, de a hatóság egy ilven intézkedéssel elfojtja még a lehetőségét is az esti forgalom kifejlődésének. A háztulajdonosok nyilatkozatában felhozott érvek nagyon sántítanak, kénytelen vagvok azok megcáfolására helyet kérni. Helytelenítem, hogy a nyilatkozat a köztudatba óhajtja bevinni azt, hogy bár a házfelügyelő 10 óra előtt nem követelhet kapupénzt, .a ]akó egyéni gavallériájától függ", hogv a házfelügyelő szolgálatát igénybe véve megad" m-e a 10 fillért, vagy sem. Azt hiszem, minden lakó a leghatározottabban visszautasítja, hogv gavallériáját, vagy takarékosságát a házfelügyelő állapitsa meg. Véleményem szerint a hatóságnak legsürgősebb kötelessége yolna rendelettel megtiltani a 10 óra előtti kapupénz elfogadását és adását is, addig, amig a záráé ügye megnyugtató módon szabályozva nem lesz. Tessék a házfelügyelőknek rendes fizetést adni és akkor nem fognak a közönség gavallér iájából Kérni. Azt mondja a legutóbbi nyilatkozat, hogy közelednek a sötét téli hónapok, amikor a város 8 óra után teljesen kihalt és csak a mozilátogatók sietnek az uccán. Azt hiszem, jó helyen tapogatódzom, ha megállapítom, hogv a 7 órai mozielőadások is sokkal látogatottat»bak volnának, ha a takarékosságra rászorult közönségnek az előadás végeztével nem kellene még a kapupénzt is leszurkolni. Mert smucig senki sem akar lenni. Azt is felhozzák, „köztudomású, hogy a besurranó lakásfosztogatóknak a 9—10 óra közti idő a lega^almasabb a munka elvégzésére", hiszen a bérházak lakói már nyugovóra térnek és az éj leple alatt a tolvaj urak nyomtalanul tűnhetnek el. Hegy ez az érv mennyire előráncigált, nem kell hangsúlyoznom. Senki sem tud arról, hogv a lakásfosztogatások éppen 9—10 óra közt lennének a legsűrűbbek, eőt még este sem. mert köztudomású, hogy a besurranó tolvajok nappal dolgoznak és főleg ünnepnap, amikor a lakó őrizetlenül hagyja lakását. De ez alapon télen már 5 órakor be kellene zárni a kapukat! Minthogy a kérdés kétségtelenül a közönség legszélesebb rétegeit érdekli, kérem Szerkesztő urat, hogy ez irányban ankétot nyitni ós a különböző véleményeknek legszélesebb teret nvujtani szíveskedjék. Tisztelettel: Egy másik olvasó. csak «'hoff érnél Széchenyi tér 9. sz. lehet legjobban órát,ékszert, ezüstöt verni*, eladni íavltafn"'. Modem é< finom kivito ü brjlliáns í* gyémónt társnak nasry vá antékban rr>4r 22 pennétöl. JVeoiiiós órák stb. elő nyös rész ettizetésre. Arany, ezüst, zálogleqybeváltás magas érban. Nézze meq On is! Fonyó csillár, gramofon, rádiószaküzlet fíAkia Kárász-ucca 3. alatt. lelefon: 11-65. flz nrszán 'enmodernebb villamitssánl ilzlete. 300 szegedi fakertész kétségbeesett szélmalomharca a fertőzéssel, a tájékozatlansággal és a puszSulással H óba védekeznek Szegeden, ha a szomszédban, a kornyéken érintetlenül marad a fertőzés (A Délmagyar ország munkatársától.) A szer gedi fakertészeket. a esütörtökön tartott megbeszélés is a legteljesebb bizonytalanságban hagyta. Senki sem tudja, hogy mit hoz a holnap, milyen meglepetéseket tart számára. A legnagyobb baj mégis az, hogy a város hatósága a legnagyobb tájékozatlanságot mutatja az ügyben. A kertészeket elkeseríti ez a tájékozatlanság és tudat, hogv más városok hatóságának sikerült megakadályoznia olyan rendszabályok érvényesítését, amelyeknek alkalmazása talán mindenütt indokoltabb lett volna, mint | Szegeden, de ameiveknek komoly eredménye éppen az egyoldalú elbánás miatt nem is lehet. A szegedi kertészek helyzetét és elkeseredését tükrözi vissza az alábbi levél, amelyet Kollauch Károly, a Délmagvarországi Kertészek Egyesületének elnöke juttatott el a Délmagyar országhoz. A levél igv hangzik: Tisztelt Szerkesztőség! A történtekből teljes joggal következtethetjük azt, hogy az illetékesek, főképen a város hatósága tájékozatlanul kezeli a szegcdi kertek dolgát. Éppen ezért tartom szükségesnek, hogy a kérdést a Délmagyarország nyilvánossága előtt megvilágítsam. Kérem tehát soraim szives közlését Négy évig állott Szeged növényegészségügyi zárlat alatt — kimondhatatlan kárára annak az agrártársadalomnak, amely évtizedek szorgos munkájával megalapozott jóhirnevét, kitűnő öszszeköttetéseit és régi jómódját ezalatt lassan egészen elvesztette. Kutatta-e eddig tudományos alapossággal valaki, hogy rászolgált-e Szeged erre a zárlatra, megérdemelte-e ezt a négyéves büntetést. Szeged faiskolás társadalma régtől fogva kéri annak megállapítását: bűnös-e, vagy nem. Mert ha nem, akkor nem szabad ártatlanul büntetni, de ha igen. miből áll a bűnösség? s felel-e az óriási kárért az, aki ezt könnyelműen megállapítja? További kérdés: használ-e a ciánozás, mert ha nem, miért a rengeteg költség és a rengeteg baj vele; ha pedis használ, miért kell M évközi fertőtlenitési áldozatok mellett a fertőzöttség bélyegét tovább viselnie, hiszen tiszta az. amit egyszer már fertőtlenítettek? Három év alatt nem konstatálták, hogy mi történik 300 szegedi faiskolás körül. Vagyonokat költ ez a társadalom drága növényvédelmi szerekre anélkül, hogy ennek értelme volna, mert a fertőzést leküzdeni ez. a társadalom egyedül teljességgel képtelen, hiszen a fertőzés mindenütt az országban és az egész világon meg van, ahol tenyészfeltételei nein biánvornak. A kérdésre, hogy mit kelj méltányolni, könyr nyü a felelet Méltányolni kell azt, hogy mindent megtettek a faiskolások, ami emberileg megtehető veit s többet tenni nem lehet. Allitja-e valaki, legyen bárki is, hogy többet lehet tenni, hogy •an értelme a többtevésnek, hogy volt-e értelme az eddigi áldozatoknak, pusztulásnak és tönkremonésnek, amikor még mindig sötétben folyik a tapogatózás a fertőzés körül s Magyarországon kívül sehol Európában nem védekeznek & fertőzrs ellen s Magyarországon is csak a szegedi faiskolástársa dalom az, amely testével és verejtékével feltartóztatni és letiporni igyekezett a fertőzést, közben felperzselve és halálosan megsebeive magát ebben a szélmalomharcban. 4 A hivatalos vizsgálat mindenütt talált gyengo fertőzést s meg van győződve róla, hogy ott is van, ahol véletlenségből nem látták meg. Aki nem küzdött a fertőzés ellen, ugyanabba a rangsorba kerül, mint az, akinek ez a küzdés súlyos ezrekbe került. Az öt év előtti állapottal szemben a helyzet az, hogy a faiskolákból a fertőzést kiűzték, de a faiskolák környékén, a gyümölcsösökben mindenütt az országban és Európában megtalálható. A szállítási B. igazolványnak büntető jelleffn van, mert megbélyegzi a faiskolást tekintet nélkül arra, hogy a fertőzésben teljesen ártatlan, hogy a fertőzés leküzdéséért emberfeletti áldozatokat hozott. Ha cél az, hogy a gyümölcs ne fertőződjék meg, akkor a gyümölcstermelőnél közvetlenül és nem a faiskolásoknál indirekte kell a fertőzést leküzdeni. A gyümölcs (citrom is) világszerte mutatjn a fertőzés nyomait, első helyen tehát itt kelleun a törvény szigorát érvényesíteni, nehogy fertőzött gyümölcs kerüljön piacra. A faiskolák tegnap hi-íba permeteztek, ha ma a rajzás más vidékről meglepte ismét őket és holnap és azután és örökké folytatva a következő napokon, megint kezdhetnék újból a permetezést, amihez nincs a világon senkinek sem elég pénze, sem elég ideje és önuralma. Amig általános, mindenre és mindenkire ki- t terjedő nem lesz a védekezés, amig ezt az állam maga kézbe nem veszi és maga nem irányítja, addig a büntetés érdemtelenül és méltánytalanul tovább sajtja ezt a szorgos társadalmat. Büntetni és üldözni ezt az agrártársadalmnt, amely itt a Tisza-Marosszögben rózsa- és faiskola-kultúrát teremtett, nem lehet. Ez éles szembehelyezkedés volna azzal a felfogással, melv éveken keresztül mondotta a főiskoláról kikerült fiatalságnak, hogy menjen gazdának, de ne termeljen búzát és tengerit, hanem álljon egy emelkedett agrárkultura szolgálatába. Kérdem: nem esrv magasabb agrárkultura bizonysága az. bo errsr»rü paraszti emberek már evtizedeken k> resrtül ellátják fél Európát 4 világ legszebb' gyümölegf/LivaJ és rózsáival innen a Tisza-Maros szegéből? El lehet-e nézni, hogv ezek a kulturák téliesen elmerüljenek és 2—300 ember maholnap koldussá váljék?
