Délmagyarország, 1937. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1937-01-09 / 6. szám

DÉL MAGYARORSZÁG Szombat, 1957. január 7. ÉRDEKES dolgokat tud meg az ember olykor, ba utána kell járnia valaminek. Dolgokat, amelyekről «•ddig halvány fogalma sem volt és a dolgok juagyarázatát, amely leglídércesebb álmában sem juthatott volna eszébe. Ugy kezdődött, hogy vita. támadt kőztem és dniti házigazdám között a k"puki»Ics körül. Ilácigazdám uj ember az életemben. Szemé­lyesen nincs és nem volt me-g szerencsénk egymáshoz, a vita levelezés és üzengetés for­májában folyt közöttünk. Azzal indult, hogy kapukulcsot kértem tőle. Hivatkoztam a fog­lalkozásomra, amely arra kényszerit, hogy éjszakáim első felét otthonomtól távol tölt­sem és valamilyen módon többször is átkerül­jek a bezárt kapun akár a házmester kapu­nyitogató szolgálatának igénybevételével, akár a kért kapukulcs segítségével. Borzadok « házmesterre várakozás gondolatától is, ezért vetemedtem arra a hallatlan merényletre, hogy kapukulcs engedélyezéséért folyamod­lik a lakásomat magában foglaló ház urához. — Nem áll módomban — irta a háziúr és 'íiozMfiizJc ehhez a negatívumhoz a maga in­dokolását Hogyha t sok a lakó, precedens lenne az én kapukjiJc.som, viszont meg fogja szűnt el ni a már meglévő precedenseket is. Mert vannak Ilyenek. A napi háromszor-négyszer való csengtiés dég költséges passzió, ezért megkörnyékeztem a házmestert: Állapodjunk meg valami mél­tányos havi pausáléhan — mondtam neki. Fölényesen vonogatta :i Viliát. Azt ajánlói­ig, fizessek annyit, mint amennyi a megtör­tént kapunyitások utáa u tarifa szerint járna. Kicsit bosszantott a dolog és elhatároztam, hogy utánajárok. Illetékes helyen tudakolom meg, jogom van-e kapukulcs igénylésére és Via nincs jogom, mennyi vámol keVI csetről­esetre fizetnem a házmesternek, aki nehéz ka­puval rekeszt ki a lakásomból, vagy rekeszt ibbü bele. (T>.t különben képiében vagyok megérteni. Polgári mentalitásom mindig meghökken, ha •i/embf4icnil a problémával: miféle erkölcsi alapja lehel .innak a jognak, aniejy a kapu­nyitó. vagy k;ipntáré házmester formájában áll knzém és a magánlulajdmiomat képező, mert rendesen fizetett lakásom közé és csak a tenyerébe hullajtott obulusok ellenében hf> "sájl ál az általa megvont vámhatáron. Soka' töprengtem már a kérdés felett és soksz haj­lamos voltam ezt a házmesterkedést személyes szabadságom korlátozásának, a hazameneteli. VHjfv a hazulról való eltávozási jog jogtalan korlátozásának tekinteni ) Ssóval elballagtam Illetékes Ih'tyre. ahol föllapozlak a szabályrendeleteket. kikeresték a paragrafusokat és közölték fölvilágositás­ként a következőket: A háztulajdonos nem köteles kapukulcsot ailni .•} lakónak. A szabályrendelet ugyan nem tiltja a kapukulcs-adást, de nem is rendeli el kifejezett formában. A háziúr adhat kapukul­csot, ha akar. <lc ha nem akar, ha ..nem áll módjában." akkor nem kell adnia. -— Mi ennek az oia ? — kérdeztem csudttlkoz­va —, hiszen a modern külföldi államokban a kapukulcs egyiittjúrója a lakásnak Igv van ez Párisban, Londonban. Bécsbon... — Igaz — mondja az Illetékes Ilely —, bár a házigazdák kapukulcsmegtagadási joga ép­pen Bécsben gyökeredzik. Mária Terézia ide jébftt való. Akkor az volt a magyarázata, hogy ellenőrizni kell a lakosságot, meg kell fi­gyelni. hogy kj. melyik házba jár, vigyázni kell aehogv valamelyik polcáéi lakásban ősz­»Mjöjjrnrk a békétlenek ty kolispiráljaimk a Habsburgok ellen... Az uccák, a terek, ;jz cr­cWffc, a mpzők, a hegyek és a völgyek repdjé­re vigyázhatnak a rendőrö^ és a csendőrök, de minden egyes lakásba csak neip dughatja ha -4 mwg.-i emberét a bécsi ka marilla, n Ca­hiq»t Kojr. \ kaiparijla és a Cabi'jet Noir korszaka régen clniull. elmúlt y Habsburgok uralma is. de a kiipukuh>-til«Ioni, h» netp is ¡mpcrat.iv foroiábiui, dr mint a bá/tulajdono­•ok rHcxkreeinnali« joe». fenmaradt. Ha nem is Bécsben, de itt nálunk. Bécs és Auszriu mái­régen lerázta tnagáról a kapukules-jgát, de mi fentartottuk, vállaltuk továbbra is, a Mária Terézia korának sötét emlékeként. így tehijt, ha stílszerűek akatnánk lenni, akkor zsan<lari uhába kellene öltöztetnünk min­den házmestert, akinek kutató, figyelő szeme ránkmered éjszakánként a lezárt kapu kcmlő­ablakán keresztül, mintha csak a k«o*piráció vágyát akarná kivallatni lelkünk legtitkosabb rejtekéből. — Pedig olyan könnyű lenne kiirtani ezt az őskori csöke-vényt az életünkből — mondta végöl az Illetékes Hely —, csak módosítani kellene a lakbérleti szabályrendeletet. Deliül mit tegyen a szegény lakó, ha nem módosítják. Kénytelen magára haragítani a házmestereket, mert sovány bukszájából nem telik a gavallérkodásra és muszájból ragasz­kodik a szabályrendelet kapupénz-tarifájához. lix a tarifa pedig ugy szól, hogy ha be is csukják kilenckor a kaput, a házmesternek csak tíz után jár kapupénz, még pedig tíz fil­lér, éjfcl után pedig husz fillér járna neki, dn csak attól, akit foglalkozása nem kényszerít éjszakai munkára. Ezektől éjfél után is csak tíz fillér jár. Akkor is, ha a kapuzáró házmes­ter haragja eloltja a lépcsőházi lámpát még imelőtt a hazasompolygó lakó elérné lakásá­nak ajtaját... —r —ó. Hóst kell megszerezni a szegedi színház számára a „Nemzeti Színház" jelleget Dr. Síivesny Lehel nyilatkozata a Délmagyarország szinház­politikai ankét)6n (A Délmagyarország munkatársától.) Álta­lános figyelmet keltettek azok a nyilatkozatok, amelyek a Délmagyarország hasábjairól hang­zottak el a szegedi Nemzeti Szinház és a sze­gedi opera kérdéséről. Mosl dr. S i i v e s s y Le ­hel kormányfőtanácsosnak erdekes nvilátko­zatát közöljük: — A kultúra és szkiház kérdésében folyamat­ban levő problémáról az a véleményem — mon­dotta Szivessy —, hogy a jó, jobb és legjobb szinház kérdése nemcsak művészi, de egyben gaz­dasági probléma is. Jó gazdasága viszonyok kö­zött jó előadásokat tud a szinház nyújtani, mert van publikuma, amely a színházat látogatja. Rossz gazdasági viszonyok idején még nagyobb tevékenységet kell kifejtenie, mert a pénztelen kö­zönség csak akkor látogatja a szintű»!, ha a pénséért megfelelő ellenszolgáltatást k».p. Nem szabad arró! sem megfeledkezni, hogy a mozi állandóan növekvő versenyt támaszt a színháznak­Ma már olyan művészi, irodalmi világsikereket jelentő darabokai játszik a mozi. amely bizony nagy közönséget vpn el a fizinhártól. de viszont ux a verseny, amelyet a mozi támaszt a színház­nak, — kötelezi a város közönségéi, hogy a s*|n­báswt « kultúra középpontjába helyezze. Magam ! is ngy vélem, hogy a színház uj jé élesítésének i időpontja most érkezett el. Szegőd városában a | gazdasági fellendülés hatása ugyan nem nyilvá­; nult meg abban a mértékben, amely mértékben j a főváros egyes gazdasági rétegeiben már lát i ható, de nem kételkedem abban, hogy a javulás J kontúrjai a közeljövőben már mutatkozni fognak. Most keltene tehát a Nemzeti Szin­ház jellegét és e»ze| együtt járó tá­mogatást megszerezni. — Xem címre gondolok. A cim lehet szép és hangzatos, de nem jelent kulturális és gazdasági fellpndülésf, viszont kivált olyan kötelezettsége­kel. amelyeknek eleget is kell tenni. Arra gon­dolok. hogr a kultuszminisztérium egyenes támo­gatása mellett olyan szoros együttműködést kel­tene a Nemzeti Sziliházzal és esetleg az Operával U biztosítani, amely a város mai súlyával, kul­turájával és egyetemi városi színvonalával ö«»sz­hangzásba kerül. — Végül ezt az alkalmat felhasználom arra is, hogy felhívjam a város közönségének érdeklő­dését az cv nyarán Budapesten összeülő eucha­risztikus kongresszusra. Erről a kérdésről már beszéltem Pálfv József polgármester úrral is. Szerettem volna, ha a szabadtéri játékok idő­pontját üssje lehetett volna ¡egyiwtelni a buda­pesti eseményekkel, Kiért hihetetlen tömegek fog­nak Budapestre zarándokolni az idén és nagyon jó Yplna. ha urnákkor olvan kulturális fahá­zi és irodalmi megnyilvánulást tudna produkálni városunk, amely vonzerőt gyakorolhat e bár Ide gennyelvü, de nemes törekvésekért és gondolato­kért buzgó tömegeknek, wis ember tragédiája és a Bizánc nagy történelitrl és keresztény tárgyá­nál fogva és egy zienés produkció nagyon al­kalmasak lennének. Ha azonban nem lehet az fcHü­pontot összehangolni, akkor is meg kell találni azokat a kulturális lehetőségeket, amelyek Sze­ged útjára vezetik a tömegeket. Ennek megszer­vezése idegenforgalmi hivatalunknak kétségtelen»! legszebb feladata volna. Rövidesen megtartják az első elsötétítés! gyakorlatot ElkészOH az ets&fétffési tervezel (A Délrnngyarország munkatársától.) A város­házán n így előkészületek folynak, hogy a lég­védelmi gyakorlatokkal kapcsolatban Szegedet el­sötétítsék A trru szerint egyik éjszaka teljesen elsötétítik a várost és megtartják az első légvé­delmi gyakorlatot. A városi mérnökség már ki­dolgozta az elsötétítés tervét, ennek megvalósí­tása azonban sok akadályba ütközik. Szegeden ugyanis a háztartási és a közvilágítást nem le­het egyniástól elválasztani és ha a háztartási vil­lanyvilágítást kikapcsolják, akkor megszűnik « közvilágítás is. Most a mérnökség és a légszesz­gyár között tárgyalások vannak folyamatban, hogyan lehetne az elsötétitési gyakorlatnál a vil­lanyvilágítást ugy kikapcsolni, hogy a fontos «ze­nleknél ne legyen semmiféle zavar. Bajok vannak a gázvilágítás megszüntetése kö­rül is. Ha ugyanis a gázvilágifást kikapcsolnák, a csövekben esetleg szivárogna a gáz és ha va­lahol meggyújtanák, baj történhetne. Ezért a gázszolgáltatást az elsötétítés idején nem szünte­tik meg teljesen, hanem a gáznyomást 40 miHí­méter nyomásról 10 milliméterre redukálják. Az elsötétítés napját még nem jelölték ki a városházán, csak annyi bizonyos, hogy ebben n hónapban sor kerül Szeged teljes clsötétitésére Hogy az üzletekben és az üzemekben ne okozzon zavart ez a körülmény, éjféli 12 óra után V^rtSl sor az elsötétitésre. Ezzel kapcsolatban rövide­sen pontos tájékoztató jelenik meg és etyber. ki­oktatják a közönbéget, hogy az elsötétítés ala« hogyan viselkedjék. .4 villany és yázvilqgitás ft*< lyeil csak gyurtyái, vugy petróleumlámpát szar bad az elsötétítés idején égetni, de a ucdara néző ablakokat be kell függönyözni. Aki a ren­delkezésnek nem tesz eleget az elsötétítés idején, az ellen kiháaási eljárás indul.

Next