Délmagyarország, 1937. március (13. évfolyam, 49-71. szám)

1937-03-28 / 70. szám

Vasárnap, 1937 március 28. DCíMAny arorszxc; Adó- és tarifakedvezményeket a vidéki építkezés előmozdítására ftegavári Back Bernát beszéde a felsőházban a vá­rosrendezésről, a magántulajdon elismeréséről, a 20 év óla szünetelő mag ánépii kezesről, a telepek kér­déséről, a 3000 egészségtelen szegedi lakásról és a tanyai körzetek rendezéséről Ezer es ezer megeiegedeit háziasszony igazolja, hogy a Begcvári Back Bernát, Sze­ged felsőházi képviselője a városren­dezési javaslat felsőházi vitájában nagy figyelemmel kisért beszédet mon­dott, amelyben az általános városren­dezési kérdésekkel kapcsolatban rész­letesen megvilágította Szeged külön­leges helyzetét és megoldásra váró kérdéseit. A felsőházi napló szerint beszédében ezeket mondotta: — X Tárosrendezésről és építésügyről szóló törvényjavaslat, véleményem szerint, hiányt pótol s ezt nemcsak időszerűnek tartom, ha­nem sa jnálom is, hogy ez a javaslat csak most kerül tárgyalás alá és nem már évekkel ezelőtt, mert akkor talán meg lehetett volna akadályozni a vidéki városoknak a legutóbbi évekhen tapasztalt helytelen, a perifériákon történő fejlődését és a gombamódra felbur­jánzó telepek keletkezését, amelyeknek köz­igazgatása a hatóságokat majdnem megoldha­tatlan feladatok elé állítja. De sürgősnek tar­tom a javaslatot azért is,-mert tovább nem lehet elodázni a vi­déki városoknak vízvezetékkel és csatornázással való ellátását, amely eddig — csak a szegedi példára hivat­kozom — anyagi akadályokba ütközött. Ezek az akadálvok ezentúl elháríthatok lesznek, mivel a javaslat nemcsak a tervek elkészíté­sét rendeli el, hanem, megfelelő anyagi for­rásokról és jövedelmekről is gondoskodik. Ezekről az uj jövedelmi forrásokról a 24. g. intézkedik, amely azon a helyes elgondoláson alapszik, hogv a város az ő szolgáltatásaiért és áldozataiért némi visszatérítést kapion azoktól a polgároktól, akik ezeket a szolgála­tait és áldozatait élvezik. így bevonhatók lesz­nek az adóztatás alá az üres lelkek, a telek­érté kadó és a telekértékemelkedési adó utján cs azonfelül egy külön közmü-létesitési járulé­kot is lehet szedni. Az értékemelkedési adó­val szemben — bármennyire igazságosnak is látszik — aggályaim vannak, amikor arra az esetre gondolok, hogy az értékemelkedés nem a városrendezés következményeként jelentke­zik. hanem egv esetleges pénzértékcsökkenés­ből származik. Helyesen utal a 24. §. indoko­lása arra, hogv megokolt esetekben a tisztán mezőgazdasági lakosságot ezen adóztatás alól ki kell vonni. — A törvényiavaslatot a képviselőházban és a közleményben három szempontból érte támadás. Kifogásolták, hogv a iavaslat ke­rettörvény, azt állították, hogv korlátozza a városok autonómiáját és végül, hogy messér­ti n ma^ántulaidon elvét azáltal, hogv bizo­nyos esetben m'eglagadja a leadott és igénybe­vett telkekért járó kártalanítást. Ha a város­rerdcést az esész országra teriedően akar'uk szabályozni, akkor nem rögzíthetünk le a tör­vénvben mást. mint az általános irányelveket, amelyek szerint a városrendezés végrehajtan­dó, mert mindenütt mások a viszonyok, mások­at adottságok, mások a pénzű cvi viszonyok és más feladatok elé vannak állítva a hatósá­gok. De már a műszaki megoldásokban vár­ható haladás sem engedi a törvénynek rész­ietekre kiterjedő kidolgozását. Az autonómia jogkörének csorbítását sem találom fel a tör­vén viavaslálban. mert a városrendezési terv előkészítését helyi viszonyok figyelembevéte­lével és a helyi kívánságok érvényesítése mel­lett az autonómiákra biz?n és csak olt van helye az állami beavatkozásnak, ahol egy város elmulasztja a városrendezési terv vagy a városrendezés előkészítését. A kisajátítási eljárás folyamán azonban szabadkezet bizto­sit az autonómiáknak és a városoknak a jóvá­hagyott városrendezési terv végrehajtását il­letően és ezzel inkább kiterjeszti a városok jogkörét. — Aiui a magántulajdon megsértését ille­ti, a kártalanítás nélküli igénybevétel kétesei­re van korlátozva.-Ila valaki engedély nélkül vagy szabálytalanul, vagy a városrendezési terv határozmányainak megszegésével épil. ilyen esetben természetesnek találom, hogy kártalanítás semmiesetre se járjon. Másképpen áll a helyzet akkor, amikor a városnak vá­rosrendezési célokra, uccák nyitására, telkek vagy kertek létesítésére lelkedre van szüksége, mert ebben az esetben a telektulajdonos kö­teles a teleknek legfeljebb egvharmad részét teljesen kártalanítás nélkül leadni, azonban azt mondja az indokolás, hogy ebben az eset­ben a tulajdonos valószínűleg a megmaradt telek értékemelkedésében fog kártalanítást ta­lálni. Én ezt aggályosnak tartom és különösen aggályosnak tartom ma, amikor a magántulajdon elisme­rése vagv megtagadása két egé­szen különböző világnézlet esz­mekörébe vág. — Ilyen esetekben ma óvatosan kell eljár­ni és nekünk, akik a maeántulaidon elvének alapián állunk, még látszólag sem szabad el­térnünk ettől az elvtől. De én azt hiszem, hogy ez a kérdés megnyugvásra megoldható, ha ezeket a megmaradt telkeket kárpótlásul felmentiük az adóztatás alól, ideértve a telek­értékadót. az értékemelkedési adót és a köz­mü-létesitési hozzá iárulást. Nem fontos az, hogv télies kárpótlást nyuitsunk ezáltal a leadott telkekért. Fontos az, hogv kidomborít­suk állásnontunkat: mi a masántulaidon el­vét tiszteletben tartiuk, annak áttörését nem engediük és ha valakinek a m»rtantiilaidonAt i"énvbe vesszük, akkor kártalanítás jár neki. Kérem a miniszter urat. méltóztassék ezt megfontolás alá venni és ha helyesnek talál­ia. akkor a végrehatási utasításba ilyen ér­telmű rendelkezést felvenni. Azt hiszem, ál­talános meffnvngvást kellene az egész ors/ág­han, ha kidomborítanánk r>zt, hogv nr igény­bevett ma^ántiilaülonért »Ar kárpótlás. — Ez a tőrvénv csak akkor teljesítheti a hozzá fűzött reményeket, ha a vidéki városokban egválta'-'m végre megindul na<*v"hh mérték­ben a magánépitkezés. A" varosrertde^sneTc ez az előfeltétele, meri ériitl-P7Ótri/ pélTi-üt nem leKet városrendezést kerp^tiilvirml. Mé1 tórtessék tehát megenged­ni. hogv ezzel a kérdéssel foglalkozzam és feltárom fl7ot'nt a gátló köríilrnénvekef. sm»­Ivek knrü'h®!"' év teliesen nK»«al;!>dá­Ivoztá'r a vidék} városokban az építkezést. — Szegeden például, de ugv tudom, más vidéki városokban is, f> városias ré«-»lvn egV­áltnlén nem törlént számottevő építkezés. a nprifé-riák'on azonl10" mindenütt keletkeztek telepek, úgyhogy például Szeged mar ugvszólván telíeser körül van véve telepekkel. petróleumgáz készülék minden ház­tartásban nélkülözhetetlen, mert gazdaságos, gyors, kényelmes. Levelezőlap hivásra vételkényszer nélkül készséggel bemutatja MADARAS ZS. Br. Jósika ucea 43. Ezek a telepek messze vannak a várostól, utak nélkül sokszor alkalmatlan mély helyen. Szegeden is vannak árviz által fenyegetve száz- és százszámra viskók, amelyek minden tervszerű elhelyezés nélkül teljesen rendezet­lenek. Ezeknek a telepeknek közigazgatása, utakkal, iskolákkal, közegészségüyi intézmé­nyekkel való ellátása ma a vidéki városok legnagyobb gondja. — Á bérházépítkezés a belső városrészek­ben nem fizetődik ki a vidéken, mert az épít­kezés drágább, legalább is nem olcsóbb, mint Budapesten, mert elsősorban is az építési anyagokat óriási nagy szállítási költségek terhelik, má­sodsorban az építtető nem kapja azokat az adókedvezményeket, amelyekkel az építkezést Buda­pesten támogatják, viszont a bérjövedelem vidéken jóval ala­csonyabb, mint Budapesten. — Szeged városa a mult évben, hivatkozva az építkezés teljes pangására és rámutatva arra. hogy milyen fontossággal bir a vidéki városok gazdasági életében, fejlődésében az. építkezés, beadványt intézett a kormányhoz, amelyben feltárja ezeket a körülményeket és orvoslást kért. Sainos, ezt a beadványt a vá­ros érdemleges elintézés nélkül kapta vissza, arra való utalással, hogy Szegeden a statisz­tika azt mutatja, hogy sok az üres lakás, te­hát építkezésre egyáltalán nincs szükség. Ha azonban a belügyminisztérium behatolt volna ezeknek a statisztikai adatoknak taglalásába, megállapithatta volna, hogy ez a sok' üres lakás msMdiieni ki­zárólagosan olvtm nvirkos, ned­ves, egészségtelen lakás, amely , eml>eri ubikációra egyáltalán nem felel meg és amelvet a hatóság részben már kiüriltelctt. 1— Megállapíthatta volna azonban iné.g azt is, hogv Szegeden még többezer nyirkos, ned­ves lakás van, amelyet csak azért nem lehet kiüríteni, mert nincs megfelelő száraz, egészséges kisebb egy-két-háromszobás la­kás. Bátorkodom ezt néhány adattal alátámaszta­ni, amely adatokat a városi közgvülés hatá­rozata alapján a mérnökség megállapítod. Szegeden eszerint — mindig csak a bel­területekről beszélek, nem a telepekről, tanyák­ról és kiil terül lekről a — a lakásoknak egv­hatodrésze: .1170 lakás nedves. Ezekből 1000 szulerénlakás és 343 pincelakás. 1179 lakás­ban a falnedvesség csak másfél méter magas­ságig leried, 572 lakásban a nedves«ég már ? méter máeassásig terjed. 1230 lakásban pe dig a nedvesség már egészen a mennyezetig terjed. Ilyen lakásban laknak emlx-rek, olvan sűrűn laknak — mint arra mindiárt rá fo­gok mutatni. —. hogy 1100 lakásban egy feire átlag 10 köbméter levegő esik. 000 la­kásban 5 köbméter esik esv feire, 110 eset­ben pedig egv fejre kevesebb esik. mint 5 köbméter, holott tudiuk, hogv Budapestéi; még a cselédszobáknál is megkövetelik, hogv 20 köbméter le»ven az egy fejre eső levecő. Ezekben a lakásokban korhadt a padló 2000 lakásban, földből és téglából van a padlója — vagy padló nélkül van — .r>07 lakásnak. —• Annak magyarázatául, boavan történi az. hogy annvi nyirkos, nedves cs egészségte­len lakás van Szegeden, szolgálion az, hocv Szegeden van városrendezési terv. A vidéki városok közül esnk Szegeden és Gyöngyösön van ilyen terv és mind a két váröfcrpndezési

Next

/
Oldalképek
Tartalom