Délmagyarország, 1938. február (14. évfolyam, 24-46. szám)

1938-02-10 / 31. szám

4 oeCMÁGyARORSZÁG • Csütörtök', 1938. februSr TO. A tőke és a kereskedelem problémái Dr. György Ernő két előadása az egyetemi * közgazdasági szemináriumban és a Llyd­Társulatban S urá»yi-Unger professzor: „A kereskedő éppen olyan fonlos tényezője a teuiutés­nek. inint a mezőgazda és az iparos1' (A Délmagyarorszdg munkatársától.) Szerdám Szegedre érkezett dr. György Ernő, az Országos Hitelvédő Egylet igazgatója, aki két érdekes pénz­ügypolitikai előadást tartott. Délután az egyetem közgazdasági és statisztikai intézetének meghívására az intézet szemináriumában tartott nagy figye­lemmel kisért előadást nTöksképzódés és tökc­pusztulds« címmel. A zsúfolásig megtelt teremi hallgatósága előtt a kiváló közgazdasági szakember először a magántökegytljtésröl beszélt, amely leg­főképen abban merül ki, hogy az egyének megtaka­rított pénzüket elhelyezik bankokban, takarékok­ban és azzal a pénzzel a gazdasági élet faktorai dolgoznak. Beszélt azután a vállalatok tökeképzésé­röl. I I I J • — Az ipari élet terén a legnagyobb vállalatok tudják a legnagyobb eredményt elérni — mon­dotta —, ahol a tőkeképzés eoytke a legfontosab­baknak. A részvénytársaságok között valóságos sportszerű verseny van, amelynek az a célja, hogy a vállalatot mindjobban megerősítsék, még esetleg a részvényesek rovására is, amit azonoan nem ugy keil érteni, mintha a részvényesek ki­fosztása volna a cél, hanem csakis a vállalat biz­tonsága és erőssége. A részvénytársaság szellemi élcléien kétféle szerepet töltenek be a részvénye­sek, egyik csoport vállalkozói szellemű, a másik inkább az osztalékot és a részvényérték emelkedé­sét'tartja szem előtt. Beszélt ezután az önfinanszí­rozás elméletéről, amelynek megvannak a jó és rossz oldalai is. Végezetül a közületi tőkekép­ződései íogilalko i >tt és ezaeí kep.csoflatoa a utaüt dr. Surányi Unger professzor nemrég megjelent munkájára, amelyben részletesen foglalkozik a kö­zü'eti tőkeképződéssel. Az előadó rámutatott arra, hogy az állam egyre jobban belefolyik a gazdasági élet irányításába és nemcsak knlturá'is és szo­ciális, hanem gazdasági tevékenységet is kifejt a tökéjével. Az értékes előadást a közönség hosszasan meg­tapsolta, majd dr. S irányi Unger Tivadar profesz­szor mondott köszönötet az előadásért. Este a Lloyd-Társulat vacsorát rendezett dr. György Ernő tiszteletérc, aki rendkivül érdekes előadást tartott. A vacsorán megjelent dr. vitéz Surdnyl Unger Tivadar pro­fesszor, az egyetem közgazdasági tanszékének ta­nára, valamint a város közgazdasági életének szá­mos vezetője. A társulat vendégét Adler Rezső üdvözölte és szeretettel köszöntötte Suróng Unger Tivadart, akire joggal büszke a magyar tudományos élet. Ezután dr. György Ernő tartotta meg előadását a kereskedelem aktuális problémáiról. Előadása első részében a kereskedelmi Inzolvenciáic kérdé­séről beszélt. 1923-tól 1937-ig mintegy 360 millió veszteség állt elö a fizetésképtelenségek követA heztében Magyarországon. Ennek az időszaknak a kereskedelmi forgalma 80 millidid pengőre be­csülhető és igy a fizetésképtelenségekből szár­mazó kár összege elenyészőnek tekinthető. Dr. György Ernő ezulán a magyar kereskede­lem állítólagos tuldimcnziondltságdnik a kérdés séről beszélt. Minél magasabb kulturáju egy ország — mondotta —, annál több a kereskedője. Sze­geden 1900. és 1930. között a lakosság 30 százalék­kal, a kereskedőké pedig 10 százalékkal emelke­dett. Ez nemzetközi viszonylatban nem jelent aránytalanságot. A gazdasági életben olyan válto­zások inentek végbe, amelyek a kereskedelem te­vékenységének körét rendkivül nagy mértékben kiszélesítette. Többek között maga a rádió 6—8 millió pengő évi fogyasztást jelent. Fontos szerepe van a nőt munkaerő eiterjedésének is, amely a készáruszükséglet fokozódását okozta. Mindezek­hez hozzájárul az is, hogy a kereskedelem körében a nagyarányú üzem korántsem érvényesül olyan előnyösen, mint az iparban. Ez is az egyik oka a ^isihleitít azasorodásának, , >— A kereskedők számának szaporodásához nagymértékben hozzájárult az is — folytatta —, hogy ebben a pillanatban úgyszólván a kereskedő­pálya az egyetlen szabad pálya, amely a legkisebb tőkével és a legkisebb felkészültséggel nyújt lehe­tőséget uj egzisztenciák teremtésére. Ennek pedig szociális szempontból óriási jelentősége' van. Végül az árkérdéssel foglalkozott. Megállapí­totta, hogy a kereskedelem sokkal többet szenved az árrombolástól, mint az árjavulásoktól. Haladni kell a kötöttségek fokozatos feloldása felé. De szükség van a kereskedői foglalkozás nagyobb megbecsülésére is. A nagy tetszéssel fogadott előadásért Adler Re­zső mondott köszönetet. Ezután dr. vitéz S irányi Unger Tivadar szó­lalt fel. Kijelentette, hogy György Ernő fejtegeté­seivel teljes mértékben egyetért, csupán azt ki­fogásolja, hogy szembeállította a termelőt a ke­reskedővel. Szerinte a kereskedő, mint áruköz­vetitő tulajdonképen termelő és igy ncm állítható szembe a termelővel. A mai kereskedöellenea han­gulatnak ez a teljesen alaptalan szembeállítás az egyik oka. Ahhoz, hogy valami értéket jelentsen, ahhoz nein elég annak a valaminek az előállítása, az átalakítása, hanem fontos az is, hogy ott és akkor legyen megszerezhető, ahol és amikor arra szükség van. A termelésnek három ága van: az őstermelés, az ipar és a kereskedelem. Nagy de­rültség közben jelentette ki, hogy az egyetemen olyan választ, hogy van termelő és van kereskedő, nem fogad el, akitől ilyen választ kap, azt elbuk­tatja. A kereskedő éppen olyan fontos rangú ténye­zője a termelésnek, mint a mezőgazdda és az iparos. (Nagy taps.) . Surányi Unger Tivadarnak Roffer Jenő mondott köszönetet frappáns felszólalásóért. Szegeden fe­lelős államférfi mondta egyszer azt, hogy kereske­delemre nincs szükség. Szeretné, ha az ilyen po­litikusok beiratkoznának Surányi Unger Tivadart szemináriumába. (Derültség.) • A vacsora résztvevői még sokáig együtt marad­tak és élénken vitatták meg az elhangzottakat* Gimnáziumi vizsga — levelező módszerrel Felmentették a csalás vádja alól a szeminárium igazgatóját ' (A Délmagyarország munkatársától.) Érdekesl csalási pert tárgyalt szerdán a szegedi törvény­széken dr. Ungváry János törvényszéki biró. Bőhm Jenó szemináriumi igazgató, a dr. Walter-félo magánszemiitórium igazgatója volt a vádlott, aki ellen csalás cimén indított eljárást az ügyész­ség. A vádirat szerint Bőhm fondorlatosan téve­désbe ejtette Kallay Sándor mezöbánhegyesi és Estók Jenő mezőhegyesi lakosokat azzal, hogy levelező mödszerrzl előkészíti őket a gimnázium egyes osztályaira, majd az érettségire, de nem Készítette elő őket, az anyagot rendszertelenül és hiányosan küldte, vizsgaterminusokról nem gon­doskodott és azt is elhallgatta, hogy 1923 óta nincs miniszteri engedélye. KallaytóL — a vád­irat szerint — 990 pengőt, Estóktól 156 pengőt csalt ki. A tárgyaláson a vádlott igazgató tagadta ou­nösségét és azzal védekezett, hogy mind a két fia­talemberrel a'aposan foglalkozott, nem rajta mult, ha valami hiba történt. Kallay saját hibája foly­tán nem vizsgázhatott, Estók pedig nem készült Székrekedés nemcsak az emésztést zavarja, hanem a vért is ártalmas anyagokkal szennyezi be. Következményei: émelygés. Idegesség, fej- és derékfájás, tisztátalan arcbár. Ilyenkor szükséges ^-f VUtWV, kitűnő hashajtó: Sírkereszteket lopott a temetőben, hogy befüihesse beteg felesége szobAfáf Két és félhónapra Ítélték 1 (A Délmagyarorszdg munkatársától.) A mult év őszén a rendőrség elfogta Miklós Sándor ci­pészsegedet, aki a rókusi temetőből a sírkereszteket lopkodta. A házkutatás alkalmával kilenc d mib sirkleresztzt találtak nála, de ujak is hiányoztak a temetőből, azokról azonban Miklós nem akart tudni. Folytatólagosan elkövetett lopás büntette elmén indult meg ellene az eljárás és szerdán vonta felelősségre dr. Ungváry János törvényszéki biró. — Bűnösnek érzem magamat — vallotta Mik­lós •—, de nem tehettem máskép, mint ahogy tet­tem. Kilenc hónap óta állás nélkül voltam akkor, feleségem súlyos betegen feküdt otthon és cn nem kerestem többet napi 10—20 fillérnél. Ez még kenyérre ia tevés volt, nemhogy tüzelőt vebet­el az anyaggal, arai szintén nem az ő hibája volt, hanem a sértetté. A biróság kihallgatta tanuként Kallayt, akt ki­jelentette, hogy nem érzi magát megkárosultnak, mert csakis azért nem ivizsgázott,• mert nem volt elég ideje készülni. Kiintette, hogy ma ls a szeminárium növendéke és ott fog vizs­gázni is. Kállay ügyében az ügyész nyomban el is ejtette a vádat. A másik sértett előadta, hogy rea pikKelte/c, a szeminárium tanárai, mert nem engedték vizs­gára azzal, hogy nincs elkészülve. Ha pedig nemt volt eléggé elkészülve, az sem az ő hibája volt, hanem Bőhmé, aki nem küldötte rendszeresen az anyagot. A szemináriumot aztán otthagyta és né­hány hónappal később mégis levizsgázott. Dr. Szász Dezső ügyész vádbeszéde után dr.' Koch László a vádlott felmentését kérte. A biró­ság felmentette Böhm Lászlót a csalás vádja alól azzal az indokolással, hogy nincs fondorlat a vádlett részéről és igy nüics csalás sem. tem volna. Az asszony zúzmarás szobában feküdt és nem tudtam nézni a szenvedéseit, inkább el­mentem lopni a temetőbe sírkeresztet... A régi ke­reszteket azután feltüzeltem. — De maga ujakat is lopott... — jegyezte mog| az elnök. — Előfordult, hogy véletlenül olyan ts akao*, a kezembe. Mindig éjjel mentem a temetőbe és azt vittem el, ami a kezembe került... De ne tes­sék azt gondolni, hogy csak én loptam onnan... Sok emberrel taldlkoziam éjnek idején, amint, kereszteket cipeltek haza a vállukon... Azok nem' kerültek kézre, csak én. Nagyon megbántam, de, hát a szükség kényszeritett rá. Kihallgatta a biróság a temetőcsőszt, aki eW mondotta, hogy rengeteg keresztlopás történt. Meg­esett, hogy valakit eltemetett, másnap ellopták a friss sirról a keresztet... Hiába leste a tetteseket,, nemi tudta megfogni őket, végül is Miklós kézre-) került Dr. Szász Dezső ügyész méltányos Ítéletet kér« a vádlottal szemben kiszabni. A biróság Miklőa Sándort két és félhónapi fogházra ítélte, sulyos-i bitónak tekintette, hogy lopásért már kétizbei* büntetve volt, viszont enyhítőnek, hogy nyomorú­sága vitte a bün útjára. Az itélet jogerős. Deimaguarorszáa KOlcsönkönimár Anyaga legnaggobD, előfizetése íeghlsebb

Next