Délmagyarország, 1940. augusztus (16. évfolyam, 173-197. szám)

1940-08-18 / 187. szám

Megjegyzések vávmavadvány ügyéhez Irta; Beveixk Péiev dr. A sléfánías'étányí vármaíadványEoz ra­gasztott kuglipálya ügye ismét felszínre hozta ennek a műemléknek historikumát. A kugli­pálya szerencsétlen gondolatának még szeren­csétlenebb megoldása egyhangú megütközést váltott ki a nagyközönség soraiban. IJjra elő­térbe nyomulnak a kérdések; miért kell ennek az építészeti emléknek olyan szelepet szánni, mely nem méltó műemlékhez és miért nem le­het ezt az építményt a városi múzeumnak ad­ni ha mindjárt egyelőre kövek elraktározásá­ba is? K kérdést ismerem « legapróléSosabB rész­ietekig. Én yoltam az, aki több év harcával megszereztem kulturális gélokra a műemléket, inig azután a legfelsőbb szakértőfórum három­soros leiratával keresztülhúzta sok év kivívott eredményét Nem akarom ismételgetni azt amit a legtöbb ember má® ismer Szegeden. Két múzeumigaagatónak is törekvése volt, hogy a fvármaradványt megszerezze, A múzeumi szak­bizottság kétszer hozott egyhangú határoza­tot, mely szerint alkalmasnak taláta múzeumi pélokra, az építményt. A szakbizottságban oly - Férfiak foglaltak helyet akikről feltehető, hogy pemcsak érdeklődtek, de értettek is a kultu­rális és múzeumi dolgokhöz. A közgyűlés előtt kétsze® fordult meg az ügy. Mindkét esetben a legnagyobb megértéssel bocsájt§tta a mú­fseum rendelkezésére a műemléket A felmon­dás körűi voltak a zökkenők, amelyek egy fél­évvel elhúzták az átadás terminusát A város hatósága, elsősorban a kultúrtanácsnök űr minden bizonnyal teljes tekintélyével a város fezen kultúrális érdeke mellett szállott síkra. És mégis megtörténhetett az, hogy a Közgyűjte­mények Országos Főfelügyelősége keresztül­húzta a múzeumi szakbizottságnak és a város hatóságának ilyirányú akarását mondván: nem felel meg múzeumi Céloknak az építmény, mely nyirkos és sötét mely a Tiszának időn­kénti árvíznívója alatt fekszik és mely végül p&ak nagy költséggel állítható annyira Helyre, hogy múzeumi céloknak megfelel. ítélethozatal előtt a főfelügyelőségei kelleti jffölna felvilágosítani több dolögról. Bár igaz fez, hogy a vármaradvány nedves és sötét. Nem (nedves azonban annyira, hogy oda éppen azo­kat a köveket elhelyezzük, melyek a várnak a falából kerültek kL rA kövek ma is a múzeum "koromsötét szule­fénfölyosőján vannak, ahova villanyfény nél­Wtül bemenni lehetetlen. Ez a szuterén talán még nedvesebb, mint ÍB vármaíadvány, hiszen a téli gőzfűtés fáradt gőze éppen oda a köyekre sisterékel ki. És Evajjon, ami dft a köveknek, nem árthat a*' élő szervezeteknek? Tudtommal állandóan népes egyesületi 'élet fo­lyik' a helyiségben. Hogy a maradvány a Ti­fcza időnkénti víznívója alatt fekszik, ennek Bem lehet semmi gátló oka. E helyiséget még fe talajvíz sohasem öntötte el, De egyébként is gondoljunk Csak arra. hogy Szeged város lakosságának a 80 százaléka lakik az áfvlznlvó alatt. Pedig — megint csak ismételem —, ezek fel­tett reménységei a magyar nemzetnek- Ha pe­dig úgy áll az ügy, hogy ez a helyiség oly ua­gyon ártalmas; sötét, nedves, akko® a tisztior­vos Urnák mát, régen meg kellett volna azt szüntetni, hogy ott népes klubbélet virágozzék. A harmadik" kérdés, a költségek kérdése tu­lajdonképpen nem is kultúrális és művészeti szakkérdés, hanem a város költségvetésének a kérdése. Hiszem, hogy Szeged város közönsége áldozna kultúrális célokra annyit, amennyibe ennek a helyiségnek a szükségszerű javítása és múzeumi célokra való átalakítása kerül. Ez a vá®ös megmutatta, hogy tud a kultúráért lelkesedni. Egyetemét a legnagyobb áldozatok­kal emelte, szabadtéri játékokat rendezett, mert tudta, hogy az ezekért hozott áldozat nem lehet kicsinyes kritikák Célpontja. Éa éppen az egyetlen múzeumához lett völna szűkmar­kú?! Gondoljunk Esak arra, h'ogy ö várból való kiköltözködés után 20.000 pengő fájdalomdijat szava­zott meg ennek az egyesületnek­Mennyivel inkább" hajlandó lenne a várös kö­zönsége ezt az összeget múzeümi célokra for­dítani. Különben is, nem az a cél, hogy kü­lön személyzettel felszerelt „alosztályt" létesít­sen ott a múzeum, hanem az, hogy a kövek a mai sötét és életvesze­delmet rejtegető elhelyezésükből olyan helyre kerüljenek, ahol méltó helyen reprezentálják Szegednek építészeti emlékekben szánalmasan szegény maradványait. A Tátosí múzeum pedig egyidőre fellélegze­nek. A" 'raktáranyagának egyrészét nyilvános­ságra hozhatná. A lapidarium iránt jóformán csak szakemberek érdeklődnek. Ennek a ha­vonta legfeljebb egy-két látogatónak valame­lyik múzeumi altiszt kalauzolása mellett bemu­tatható a lapidarium. Ez külön költséget nem igényéi. 'A közvélemény nyugodott meg a dön­tésben. Mutatja, hogy nem tud ez a kérdés a nyugvópontra jutni. Nehéz is megérteni azt, hogy fia ­egészségük veszélyeztetése nélkül intelligens urak élik egyesületi éle­tüket ebben a helyiségben, miért, nem lehet oda a köveket elhelyezni? Viszont, Ka valóban Olyannyira ártalmas cz a helyiség, ezt a körülményt a tisztifőorvos úr­nak a figyelmébe vagyok bátor ajánlani. Szegeden az építészeti műemlékeket nem szabad azzal a mértékkel mérni, mint a Felvi­déken, pl. Lőcsén, Kassán vagy esetleg Kő­szegen- Itt sát volt az építőanyag. Idő, viszon­tagságok, árvíz, stb. elsepert mindent. Itt töb­bet jelent egy százéves tégla, mint másutt fél­ezeréves épület. Ezért nem szabad lett volna a Szent Demeter templomot, leösákányozni és ezért kell ezt a vármaradványt is megbecsül­ni nemcsak a város erre hivatott urainak, de minden szegedi magyar embernek. Ha máf a várnak" éppen a legfiatalabb, kb. 150 éves épít­ményrésze maradt is meg, annak minden tég­lájára ügyelnünk kell. És ím mi történt a kug­FEKETE SAS UTCA KERTESZ SÁNDOR BÚTORCSARNOKA I előnyös árakkal és nagy választékkal I áll a hutorvásárló közönség rendelkezésére. | DCCMXGYARÖRSZXG VASÁRNAP, 1910. augusztus 18. Csütörtökön 22-én kezdődik az Osztálysorsjáték fOhűzáso. .Pető Bankház ezúton hivja fel igen tisztelt ügyfeleit, hogy ne feledjék sorsjegyeiket megujitani lipálya építésénél? Elismerem, hogy a kugli­góndolat minden zabla és a hivatalos fórum teljes megjárása mellett vált jogérvénycssé, ott mégis az önkényüség pusztított. Nem res­pektálva a jóváhagyott terveket, a falakat több mint egy méterrel kljebb tolták és ezáltal a régi tol* dalékkeritésbe falazott három régi ívtartó pillért, döntöttek le. Lebontották tehát egy ölyan részét a műem­léknek, melyhez hozzányúlni sem lett Volna szabad. Hogy ki ezért a felelős, ezt már utó­lag megállapítani bajos. Vajon lett volna-e egy az országos sajtót is megjárt kugliügy a szegedi várral kapcsola­tosan, Ha ezt, az ősrégi Erzsébet-tempom alap­falam felépült vármaradványt műemlékhez méltó rendeltetésnek adták volna át. Nem le­hetek róla, megvallom, szilárdan hiszek abban, hogy mégis csak kedvező megoldást fog talál­ni egyszer az a mindjobban sürgető kultúrális szükséglet, hogy ez a műemlék borozó egyesü­leti élet helyett nevéhez méltó kultúrális és muzeális Célokat szolgáljon. Párisi Nagy Máz Rt. Szeged (Csekonics és Kiss-utca sarok! BEFŐZÉSHEZ; Befőttes üveg, félfeher: liter 0.25 0.4 0.5 ár 4 drb -.58 4 drb —Ü8 * 4 drb —.S& Lekváros üveg félfeher: liter 02 0.3 0.5 ár 5 drb —.58 5 drb —.78 4 drb —.88 Babos üveg, félfeher: liter 0.3 0.5 0.75 á® 5 drb —.68 -1 drb — 68 4 drb —.88 Ugorkás üveg, félfehér: liter 3 4 5 6 ír -.58 —.78 —.98 FTIB Patent üveg, 100 mm-es; liter 0,5 0.75 —P 1 04 1 _ P 1.24 — 21 ár —.01 Befőző pergament 3 iv Befőző hártya 1 csomag gumival együtt -.34, -.16, -^15 Befőtt kötző spárga 1 gombolyaggal —.16 Vitézkötést Sashepyitőí Kígyó-utca 4. Bagolyvár mellett

Next

/
Oldalképek
Tartalom