Délmagyarország, 1941. július (17. évfolyam, 147-173. szám)

1941-07-06 / 152. szám

Készít elsőrendű kivitel­ben szobafestést, mázolási és butorfényezést jutányos árban Cégtulajdonos Csény* Mihály F«ket«w« utea Ü8. T e I e r o n i 1B-4VÍ foeukvitáfr — iátik&zcuk HMUŰI 4 i/ácfit dfeUitkeecit a wtMMkiáiszótutk fdMVulúétSl (A Dcimagyai ország inunk*társától) A labda magas ivet ír lc a levegőben, aztán belepottyan egy kis gyerek kézbe. Nem csattan akkorát, mint általában a labdák szokták. Ennek a labdanak rongydarabkák és zsineg az alkotóelemei. A rongylabda röpköd egyik gyerekkézből a másik ba. A nevetés, a jókedvű gyerekhang úszik a labda után a levegőben. Süt a nap. A fák lombjain át kis aranvsáiga foltokat dobál a főidre, olyan a formája és a ra­gyogása minden kis foltnak mintha régi-régi ezüst, vagy arany pénzdarab lenne. A kőpárká nyon tul, néhány méteres mélvségböl folyó hab­jainak csillogó visszfénye látszik és a levegő könnyű függönyként lebeg az egész Stefániái kép fölött. Mintha délibáb lenne ez a kép, mintha messziről, végtelen távolságokbél ideérkező csa­lóka ábrándja lenne az emberi szemnek és az emberi léleknek: itt a Stefánián, ebben a kora délelőtti órákban béke van. Gyerekek játszanak s homokban Nincsenek játékszerek Itt ülnek össze az öreg uénikék, fehérhajú áregemberek ós a gyerekek. Amint az ember beiép a játékköröndaz az érzése, hogy egy niásik világba lépett. Leül az ember egy padra. A szomszédos padok felől, ahol öregek, fiatalok ülnek vegyesen, er refelé lépkednek a beszédfoszlányok. S ahogy a/ ember önkéntelenül meghallja őket: rájön, hogy a Stefánián sincs meg a napfényes délelőttnei. derűs nyugalma. A gyerek játszótereken ugyanis még ma sem szerelték fel a játszószerszámokat, • gyerek-tornaszereket, a hintákat a icsuzdáU és cmég sok más válfaját annak az örömnek, amely más alkalommal ilyenkor már annyi vi dámságot tudott adni a gyerinekseregnek. Nem­csak itt a Stefánián van ez igy: a móravárosi gyerekjátszótéren is üresek az állványok. S ahogy az ember elnézi az üres oszlopokat, eszébe jut az a néhány mondat, amit éppen az Imént hallott a szomszédos pad felől: — Tudja, hogy alig tudok valami játékot ven­ni a kicsinek. Van milliófajta, dehát ki tud mu annyi pénzt kiadni azokra a mittudoménmicso­tíákra ? Még ha vennék is, nem merném kihozni ide a homokba. — Hja, hja, ez a világ sorja — állapítja meg egy filozofikus nyugalmu hang s ezzel már el is intéződött a gyerekprobléma. De az a panasz mégis megmarad, hogy ba már otthon nincs já ték és játszási lehetőség, akkor legalább itt te­remtené meg a város ugy, hogy "a idén is fel­szereli végre « gyerekjátékszereket. 'Kolozsvárott a városháza udvarán éppen a napokban kezdték meg egy gyerekjátszótér felállítását, az ottani lapok hiradása szerint. Hatalmas parkos térség a kolozsvári városháza udvara. S hogy ne legye­nek a fák és a virágok örömtelenek, a város el­határozta, hngy megtölti élettel az épület kel­lős közepén a világot. Elhozza ide a gyerekeket, hadd szálljon a nevetésük a nyitott ablakokon át az akták fölé. hadd hancurozza ki magát a vl­Bőröndöket Sze g szá rdy-böröndöstftl Kárász-utca 3' 437 Alapítva 1906-ban. Részletre MINDENKINEK ADOK ÉS KÉSZÍTEK tele há­lószobát 300 P-töL — Külföldi diófa teli hálót bOO P-től. _ Kombinált szekrényt külföldi dió­fából M0 P-tőL — Konyhaberendezést 180 P-től. KAKUSZK miiasztalos KOSSUTH LAJOS SUÜARUT S SZ ALATT. dám kis sereg a komoly munka falainak tövében, hadd kisérje a sziszifuszi munkát a pezsdülő gye­rekkacagás. Kolozsvárott a városházába viszik a gyerekeket Csata a vár tövében Hanem azért a gyereksereg feltalálja magát. Nem ért a magasabb várospolitikához, de való­színűleg tudja azt a közmondást, hogy ha a hegy nem megy Mohamedhez, hát Mohamed megy a hegyhez. Ha nem adnak neki játékot, hát csinál, terertit magának. 3—4 éves komoly női apróságok játszanak (főzőcskét* a homokban, az ember el­nézi az általuk készített formás kis homokpogá­csákat. Amott homokvárakat épit néhány mérnök­apróság s éktelen kiáltozással üzi el azokat, akik labdakergelés ürügye alatt beletaposnak vandál szandálokkal a megépített homokvár bástyáiba. Egyik kis kölyök jóizüt iszik a felfelé spriccelő ivókút vizéből s nem áttal a szájában odébbvinni egy kortyot, hogy levizezze vele meg nem enge­dett illetlenséggel a nagyhangú pajtást. Pezseg az élet a Stefánián. Elnyújtott és éle­sen felharsanó csatakiáltások hallatszanak a vár felől: háborút játszanak a gyerekek. Egy-egy ka­vics eltalálja néha a búvóhelyekről kikandikáló (ellenséget*, se szeri, se száma ilyenkor a diadal­ordilásnak. És a szűnni nem akarp csatazajban egyszer­csak beköszönt a hirtelen támadt némaság. Vala­hol valami haj történt Nem. Nincs baj semmi. Mezítlábas, rongyos­ruháju vékony gyerek köré gyülekezett hirtelen a gyerekcsoport. A kisgyerek valami halk mon­datot mond: alig hallatszik egy-két lépéssel to váhlb. A kisgyereket körülfogják s aztán egyszer­csak megindul a gyereksereg a padok felé. A strandtáskákban meghúzódik itt-ott egy kis tíz­órai. S amint lassan-lassan újra őszegyülekeznek: mindegyik kezében egy-egy darabka kenyér a hozzávalóval. A vak ember és a homoktorta A játszótér közepén egy lánycsöppség meg örökítésre méltó komoly arccal foglalatoskodik a homokban. Kis konyhát rendezett be maga kö­rül: van itt pléhlábas, miniatűr főzőkanál, vö­dör és különféle kuglóf, meg tortaformák. A homokban egymásután születnek meg a ho­moktorta-költemények. A kisleány látható gond­dal őrködik müve felett, talán a szemét is kika­parná most annak, aki zavarólag befolyásolná nagyfontosságú munkája menetét. És egyszercsak egy emberi láb tapos bele a torták tömegébe. A kisleány felugrik, éleset si­vít és a kezében lévő vödröt a tortákba taposó emberi láb tulajdonosa felé hajítja. A vödör talált és az ember megállt. Tanács­talanul, gyámoltalan mozdulatlansággal mereve­dett meg ott a miniatűr homokkonyha mellett. Keze tétován mozgatott meg néhány pillanat múl­va egy fehérvégződésü botot. Másik keze pedig kutatott a levegőben, mintha egy kis gyerekfejet keresne. S amikor megtalálta, ujjai végigsimítot­tak a szöszke, göndör, borzas hájfürtőkön. Vak szeme nem láthatta, hogy a kisleány le­biggyesztett ajkakkal, sírásra álló arccal nézett utána. A tétova mozdulatok megérttették ezzel a kisgyerekkel is, hogy » bácsi nem láthatva a hn­moktortákat, a bácsi vak volt. És lassan megeredtek a kisleány könnyei. Nem sírt hangosan, mint máskor szokott. Szipog­va állt eigy helyben, mozdulatlanul. Aztán mikor a vak ember eltűnt a sétány kijáratánál, a szipo­gó csöppség hirtelen mozdulattal megfordult és teljes erejével belerúgott a vödörbe és pillanatok alatt szétrugdosta a homok-kuglófokat... A vödör messze elgurult a kavicsos útra. Csörömpölt egy ideig, aztán megállt. Csönd lett újra a gyerckjátszótéren. A nap sütött A fák lombjai között aranyfol­tokat dobált a földre. Olyan volt mindenik, mint egy kis gyereklélek. Csillogó és tele éltető me­legséggel. (maron) GÓLYA-MESÉK Báró Konrádsheim Oszkár törvényszé­ki biró a század elején osztotta az igazságot Szegeden. Híres volt választékos uri modorá­ról. Nem egyszer előfordult, hogy a jó tanyai panaszosoknak vagy vádlottaknak le kel­lett fordítani választékos kifejezéseit. Nem szegedi származás volt, tanyai emberek­kel nem sokat foglalkozott, cikornyás szófü­zéseit nálunk, ahol »szóbul, — még pedig egy­szerű szóbul ért az magyar* — nem nagyon értették. Történt egyszer valami tanyaközti bálo/á­son, hogy pár hevesvérű legényke, valami semmiség miatt, kirántotta a bicskáját a csizma­szárból. Abban az időben elég gyakori volt az ilyen becsületjavitgatás, de súlyos követ­kezménye csak ritkán akadt. Gondoskodott ar­ról a daliás, óriási erejű Pain Kuzma lovasrendőrőrmester, pár jól tempirozott po­fonnal, hogy elejét vegye a legénykék hetven­kedésének. Ezesetben mégis megtörtént a baj. Nem jött idejében a józanító beavatkozás, a bicska hús­ba szaladt. Dehát nem az a legény aki adja, hanem aki állja! A szenvedő fél ki is állta Feküdt pár hétig a csúnya sebbel, de utána jobb volt, mint újkorában. Rosszabb volt a bicskázó helyzete, mert abból bizony rab lett Báró Konrádsheim Oszkár tárgyalta a le­gény ügyét. A háró ur annak rendje és módja szerint felvette adatait, majd a jócskán izzadó és nagyon megijedt legényhez a következő kérdéssel fordult: — Miképpen fogamzott meg Ön­ben a szándékos emberölés kísér­letének büntette? A legény bambán bámult; fogalma sem volt a kérdés értelméről, kezefejével megtörölte iz­zadó homlokát, majd nagyot fohászkodva ki­nyögte: — ügönül * * Ugyancsak törvényszéki eset, ami MHt János biró úrral történt, az akkori időkben. Tanyai kofaasszony ellopta szomszédja tyúkját. Masa János galamblelkü ős szegedi volt, ő tárgyalta a tyúklopást. Sok tapintat­tal kezdte meg a vallatást — Hát édes lelkem, magán bizony nagy csúfság esett. Azzal vádolják, hogy ellopta, szomszédjának, névszerint Paplógó Veronnak a tyúkját. A kofa, kinek nyelvpörgését megedzette * piac, meg fel is volt készülve az ellen­vádra, mivel védeni fogja magát a végte­lenségig. fölvágja a fejét s rátartian kiáltja: _ Ugyan ki mer éngöm azzal vádolni T! Az ügyész ur! mutat Masa János sze­liden a mellette ülő ügyészre. A kofa elcsodálkozik _ a Veront sze­retné ö vádlóként látni, annak ugyancsak meg­felelne. Megzavarodik, — magába roskad, fe­jét csóválja, majd a méltatlanul éri sérelem hangján rebegi a vádló felé: — 6 — a szömtelen... Rijó Párisi Nagy áruház Rt. Sacged (Csekonics és Kíss-ufca sarok BEFŐZÉSHEZ Befőttes üveg félfehér? liter 0.25 04 4 drb—.78 ár 4 drb —.68 . Lekváros üveg félfehér liter 0.2 0.5 4 drb - 98 ar 5 drb —.6 0.3 4 drb—.78 4 drb —.5 Babos üveg félfehér: liter 0.3 0.5 0.75 ár 4 drb —.68 4 drb—.78 Ugorkás üveg félfehér: liter 9 4 4 drb -.98 » 6 ár —68 —.88 Pafent befőttes üveg 100 mm-es: liter 0.5 0.75 108 1 1.28 1>4 ár -.98 108 Patent befőttes üveg 75 mm-es: liter 0.3 0.5 1.18 0.75 1.38 1 ár —.88 —.98 1.08 Befőző hártya gumival 1 csomag Befőtt kötöző spárga 1 gombolyag 1.18 —16 -.17 Fenti cikkek könvv nélkül vásárolhatók!!?

Next

/
Oldalképek
Tartalom