Délmagyarország, 1941. július (17. évfolyam, 147-173. szám)

1941-07-10 / 155. szám

A tiszai kai ^amáUut totid UaiaszUáfúlisan Um* az idén a Uat a jÁszába* — vzzytdi Ualász&U beszélnek a uiz ütkaiiM (1 Üélmagyarország munkatársától) Kégi ok mányokon, a Tisza-Maros szógének kezűttleges térképein ez a név áll: Svded. Szigetet jeleni, fo lyók, mocsarak által körülzárt területet. A »Sjdcd. évszázadok multán Szegeddé változott, megszűnt a sziget jelleg is. de valami mégis megmaradt az 8ai időkből: a halászat. A portyázások, a rnesz­zzi kalandozások idején Szegeden már állandóan letelepült magyarság lakik: ez a halásszá letl nép vem megy Szent (lallenbe tornyot mászni, nem ro­san az augsburgi kalandba: a folyó hálán fara­gott ladikokban figyeli csöndben a hálóba, kasba gyülekező halak tömegét. István király halála Ütáp már állandó jellegű foglalkozása a szegedi lakosságnak a halászat, halastavakat létesítettek, amelynek vizét időnkint leeresztették A dömsi prépostság 1138, évi alapitó oklevele emiili a sze­gedkór nyéki zsilipes halastavakat, sőt egy fran­cia Utazó: Hertrandon de la Brotqniere ebből az időből származó emlékirataiban azt írja, hogv >se­kel nem láttam olyan kövér és hatalmas halakat, mint Szegeden ...« A szegedi halászat hőskora A török hódoltság alatti rablógazdálkodás el­sorvasztotta a szegedi halászatot, 1657-ben már nem tudta a szegedi nép kifizetni az adót, pénz helyett halat küldött Pozsonyba az uralkodonak. De oz a halküldemény is olyan silány volt, hogy »a pozsonyi kamara megszólását el nem titkol­hatta...* Az erről szóló írásos emlékben szó esik a szegedi halpiac »fölötte bűzös mivoltáról* A kuruc-labanc háborúk korában ismét eiőre kap ez a fontos szegedi foglalkozási ág Rákóczi Ferenc irja, hogy »nem lehetett vizet meríteni a Tiszából, hogy halat ne fogjon az ember*. 'A negyvenes években már egész £urópa is­merte a szegedi itiséreket*. A szegedi halkereske­delem hatalmas lendülettel indul meg: 5--6 ezei mázsa helyi forgalom mellett 13—20 ezer máz»a hal és 4-560 akó halzsir került a külföldi piacra Egykoru feljegyzések szerint a »szatvmazi posta­fax melletti Fehértó, a Péteri tó a belvizek a(k*l­mával annyira megtelt haliul, bogy a szomszédos Félegyháza, Kistelek és a tanyák népe mindennap koraival halászott és kocsiszúmra hordta el na penta » kedvelt eledelt*. A múlt század a szegedi aalászat aranykora volt. Ebben az időben születeti és nevelődött Fe' a Tisza hátán a hires szegedi halásznemzeiség. Apáról fiúra szállt a halászat tudományának min­den fortélya, mert hiszen a halászat külön tudo­wány és egyetlen tudomány se fortély nélkül való. A Tisza kötelezettségei A Tiszaszabályozás nj irányt adott a szegedi halászatnak Mintegy száz átvágást eszközöltek a folyón, elorozva ezzel az úgynevezett árviti te rüloteket. Ezek a területek pedig a halászat szem­pontjából rendkívül fontosak, mert a halak fvásn soha nem a folyóban, hanem a viz által időlege­sen elöntött, sekélyes árterületeken megy végbe. A folyó kötelessége gondoskodni a viz lakosságá­ról, pártfogásba kell venni a halivadékokat. Az árterület elöntött füves rétjeiről eltűnnek a gyű­rűző hullámoeskák, a föld megszabadul a víztől, amely aztán magával viszi a mederbe a tájéko zóéni még nem tudó halifjuságot. Ebben a munká­ban n®gy felelősség hámi a Tiszára. Ha ugyanis 1d* előtt húzódik vissza a medrébe, akkor még fejletlen porontyokat hord magával, amelyek a folyó sodrában nem tudnak élelmet keresni, né­Mflnv nap múlva elpusztulnak. Ha meg később szánja rá magát a Tisza arra, hogy visszatérjen kögátakknl, védőtöltésekkel, hajókkal és csóna­kokkal szépen bebutorozott otthonába, akkor már csak tetemeket tud magával vinni a mederbe, mert a fiatal halnemzetség bizonyos Idő elteltével nem bifja ki a sekély vizet. Az árvíz és a tiszai halak A Tiszának, az »Öreg Folvóapánknak* nagvon kell tehát vigyáznia. F.gy-egy mozdulatától függ nemzetségek élete és halála. S ha az elemekkel, a természettel vivott harcában véletlenül alulma­rad a folyó s a kiviil álló erők arra kényszerítik, hogy felső vizek hiányában hamarabb térjen meg Otthonába, vagy a sok viz arra ösztönzi, hogy még jó ideig napvilágot lásson, akkor elpusztult az elöntött területeken levő balivadék. Ez pedig tAbb esztendei kiesést jelent a leivé haltartalmi aak szempontjából Mindért nem énért volt saükeéxtM elnaoBda ni, hogy felélesvzük termeszei rajzi ismereteink­nek apró, hunyorgó lángjait, hanem főként azért, hogy megértsük azt, ami alább követke­zik. Az idén ugyanis csaknem katasztrofálisan kevés a hal a Tiszában, legalábbis a mult idők­kel való összehasonlítás esetében. Szegedeu és Szeged környékén árvíz pusztít két esztendeje, a batárt elöntötte a Tisza, az ár­területen nem volt sekélyes vét, tiein volt st'm­lyékes terület, nem volt olyan alacsony víz, hogy a zöld ffi meglátszott volna a víz szél­borzolt gyűrűi alatt. Nem volt tehát olyan te­rület, ahol az ivás megtörténhetett volna. Az árterület és a folyó medre összefüggő hatal­mas tengert alkotott s ebben a tengerben hiába kereslek esendes kikötőt a tejes ós ikrás hal­apák és hal-anyák- Különben sincsenek tengeri élethez szokva, életük is nyugtalan lett a folyó háborgásában. Két esztendő óta alig született hal a folyó mentén, alig került hal a folyóba. Van itt egyéb baj is. De ennek már hadd ad­jon hangot az, aki legjobban ért hozzá: a régi szegedi halásznemzetség néhány ittmaradt tag­ja. Lele Tóni, aki Tápén rakja ki a Tiszára a varsákat, BenJcő Pista, aki Porgányon felül ül csöndesen a ladikjában és Fogas János, aki a szegedi Téli-kikötőben állomásozik. Mindhár­man túl vannak a hetvenen. Hatvan éves ha­lászmúlt van mögöttük, mint tízéves gyerekek, ott szorgoskodtak, ott tanultak halászapjuk mellett a billegő halászladikban a Tiszaháton. A véletlen összehozta most a három öreg ha­lászt Szegeden. Tőlük lestük el, tőlük tudtuk meg a halásztudomány fortélyait s ők adták át azt a sok emléket, ami Szeged és a Tisza nevét oly szorosan összeköti az ősj halászfoglalkozás vajrsacsomóiba n Hatászok közt a Tiszaháton A nap szikrázik a vízben. A ladik árnyéka alig egy í'jjnyi, ami azt jelenti, hogy igen közel van a dél időszaka. A ladik végében ülünk, átragadt ránk is a figyelem szótlansága. Csönd van a Tiszán. A halásznép nem beszé­des. Ahogy szemük megnyugszik a ladikon, te­kintetükben benne van, hogy ez a ladik minde­nük, ez a ladik az otthonuk, ez a ladik az egész világ. Februártól novemberig, a Tisza olvadá­sától a Tisza befagyásáig itt élnek ebben a la­dikban. Az öreg halász megáll, megfogja a háló szé­lét és húzni kezdi a ladik oldala irányában. A hosszú, erőteljes húzások nyomán sustorog a víz és nemsokára kinn van a parton a háló, a varsa. A zsákmány kiesi. És nem panaszkép­pen, csak azért, hogy megindokolja a kisebb eredményt előttünk, mégis beszélni kezd az öreg halász: Akkortárt, mikor a nyolcas szám végén /ártunk ... — Oda vannak a régi üdők — mondja csönde­sen. — Valamikor, ugy akkortájt, mikor végeidé jártunk a nyóeas számnak, nem vót ritkaság, bogy uiázsás harcsák-*lt fogtunk a Tiszában. Ma is akad 20—30 kilós nagyritkán, de ez mán olyan ritka, ság, hogy kilométerökre hire jár, ha valamelyi­künk ilyen fogást tősz. Még az eiteiuetött báburu előtt is nagy vót a szöged) halászat, most mán egy kicsit alábbhagyott. Hosszait hallgat. Aztán újra gombolyilani kez­di a beszéd fonalát. Egyik föbaj az, hogy a meg­sulyosodott gazdasági helyzet miatt nem tisztíttat­ják a ikubikgödrökf járatait. Ezl ugy keil értel­mezni.. hogy a Tisza szabályozása idején a part mellől hordták el a földet kpbisgödröket ásva itt a védőgát előtt. Ez a Tisza árterülete. Ide önti ki fölösleges vizél. ha megbolondítja a tavasz. És ide mennek ivásra a halak. Amikor a Tisza visz­szahuzódik a medrébe, a kubikgödrökbői is magá­val vinné az uj halakat, ha tudná. De a kubik­gödrök levezető csatornáit, parti járatait az eszr tendők során isz. pp«l temette be $ Ti»«a. Elgon­dolható a folyó iszgpositó munkájának nagysága, ha azt vesszük tekintetbe, hogy a szegedi téli ki­kötő torkolatában minden évben eegv-öt méter vastag iszapot rak le * folyó, amit természetese® ismételten mindenkor újra kotorni kell. A kubik­gpdröknek folyóba vezető csatornáit pedig nem tisztították. így azután a halak ottrekednek, el­vész az ivadék. Még az ivó öregebb nemzedék is áldozatául esik a kubikgödröknek. »Orvpécézők* kihasználják azt az időszakot, amikor a »ha) el­veszti az eszét*. Ki kell tisztítani a kubikgödrökci —, Semmi egyebei nem kéne csinálni, csak ki­tisztítani a kubikgödröket — mondja BenkC Pista bácsi. — így az ivadékok visszajuthatnának a folyóba, ahol táplálékot találnak. Mert a Tisz» tele van haltáplálékkal. Ha semmi ecyebet nem in vöszünk tekintetbe, csak a Tiszavirágot, mán ak­kor is elégséges a tiszai halaknak ez az elesé-ft A Tiszavirág — a szőke magyar folyónak ea a különleges lepkéje — három évig fejlődik a Ti­sza fenekén az iszapba fúródva. A szegedi halá>». nép >kelisz*-nek hivja a Tiszavirág lárváját, amelyből aztán lepke lesz, hogy három évi kó* szülődés után fellökje magát a felszinre, levesse lárvakosztümjét és milliárdnyi felhőben zsongja végig a Tiszahátat. Néhány óráig él csak, mig a lárvából lett lepke a vízbe nem szórja a petéket s akkor meghal a Tiszavirág. A vizet vastagon beborító teteinek lucullusi lakomát biztosítanak » halaknak. Az elmúlt időben szép keresetet biztositoll a halászat. Benkő Pista bácsi iskoláztatta, leérett­ségiztette a fiát a keresetből. Ma alig 40 pengőt keresnek havonta a szép napokra emlékező sze­gedi halászok. De azért nem panaszkodnak. Ha még az Isten ad pár esztendőt, már pedig biztosan ad, mert a vizi embert egészségessé teszi a munka, akkor csak ad hozzá majd több halat is Az évek las­san fogynak az ember életéből, most a halak is fogytak velük együtt. De néha növekszik a halak száma, hogy jobb életet adjon a hátralevő esz< tendőkre. Tgy fogják fel a szűkösebb meg a bő­vebb éveket Fogas János, meg Benkő Pista bácsiék. Szótlanul, csak ugy önmaguknak beszél­getve. Indulat nélkül. Ezt a nyugalmat a várako­zásban. a halászat közben tanulták meg. Ki kell nyugodtan várni azt az idői, mig a hal horogra kerül. Csak egy esetben láttunk az öreg halászok ar­cán némi indulatot. Akkor, amikor a szegedi ha­lászléről került szó „Mögcsufoirák a halászlét..." — Mogcsulölják a szogedi halasi,Jél — kezdi zsörtölődve Benkő Pista bácsi. — Nem szöged i halászlé az. amit szanaszét főznek. Először is a halpaprikásba nem szabad tenni se krumplit, se paradicsomot, se tésztát Az is lényegös, hogy milyen fajta, roög milyen súlya hal kerül a bográcsba. Fele ponty, fele harcsa­egy kevés kecsege költ. Pontybul, rr-ög har* csábul két kilósnál könnyebb ne keriijjön a lábas­ba. Benne köll hagyni a hal vért. Aztán az egész halsulynak egy nyolcadát kell hagymába fölvágni. Kevés só köll még és annyi lé. hogy az egészet ellepje. A fial fejének alul. a farka részeinek meg felül kell lenni a lábasban, mert ha az uszony, kerül alulra, akkor odaég, odaragad a lábas fene­kére. Mikor oszt foprni kezd a lé, akkor kanalan­kint köll a paprikát beleszórni, vigyázva, bogy csomós ne maradjon, meg hogv oda ne égjen a lábas oldalához. Mert akkor éktelen keserű lösz a paprikás ... — Hát a kesoriifoga?.., — veti közbe Fogas János bácsi. —. Hát azt mán tudni köll, a hal keserű ia£?t ki kell venni. Az meg nem egyéb, mint az a mirigy­valami, ami a száj irányában kettévágott fej felső részében van. A halat kavarni nem szabad, a tár bas mozgatásával köll »riszálnl« a paprikást. Ezf sem tartják be a szakácsok. Egy órát kell a tű­zön rotyogtatni. Ha hamarabb leveszik, akkor szétesik a hus. Ha meg később, akkor meg ke­mény lösz. Aztán az is fontos, bogy abbul az> erlénybiil köll tálalni, amelyikbe megfőtt !•• nem kivántatik a porcellándisz, ha nagyon nagy ur kapja, annak Is a füstös begrácshul köil Kosztol­nia, ha jót akar önpi. Mialatt beszél, megnézi, hogy megfőtt e már a parfon a halpaprikás. Ezt pedig balászmódra, sa­játságosan ugy tudja meg, hogy a bográcsból fel­szálló gőz fölé tartja a kezét Jól meggőzölj a markát, aztán hirtelen összecsukja. Ha a lecsapó­dott pára ragad, akkor a halhús megfőtt. Akkor már le kell venni, mert csak igy hasad majd evés közben kristályosan a hus. Szótlanul enni kezdünk. Szótlanul, de büszkén. Mert erre büszkének kell lenni Azért van a leg­jobb ize a Tisza partján főtt bülpetprikásnak, mert Atiirja » parti fűzfák gyantájának fU»tj«. Ez nipe. sehol másutt a világon ... Kalmár-Maron Ferme,

Next

/
Oldalképek
Tartalom