Délmagyarország, 1941. július (17. évfolyam, 147-173. szám)
1941-07-10 / 155. szám
A tiszai kai ^amáUut totid UaiaszUáfúlisan Um* az idén a Uat a jÁszába* — vzzytdi Ualász&U beszélnek a uiz ütkaiiM (1 Üélmagyarország munkatársától) Kégi ok mányokon, a Tisza-Maros szógének kezűttleges térképein ez a név áll: Svded. Szigetet jeleni, fo lyók, mocsarak által körülzárt területet. A »Sjdcd. évszázadok multán Szegeddé változott, megszűnt a sziget jelleg is. de valami mégis megmaradt az 8ai időkből: a halászat. A portyázások, a rneszzzi kalandozások idején Szegeden már állandóan letelepült magyarság lakik: ez a halásszá letl nép vem megy Szent (lallenbe tornyot mászni, nem rosan az augsburgi kalandba: a folyó hálán faragott ladikokban figyeli csöndben a hálóba, kasba gyülekező halak tömegét. István király halála Ütáp már állandó jellegű foglalkozása a szegedi lakosságnak a halászat, halastavakat létesítettek, amelynek vizét időnkint leeresztették A dömsi prépostság 1138, évi alapitó oklevele emiili a szegedkór nyéki zsilipes halastavakat, sőt egy francia Utazó: Hertrandon de la Brotqniere ebből az időből származó emlékirataiban azt írja, hogv >sekel nem láttam olyan kövér és hatalmas halakat, mint Szegeden ...« A szegedi halászat hőskora A török hódoltság alatti rablógazdálkodás elsorvasztotta a szegedi halászatot, 1657-ben már nem tudta a szegedi nép kifizetni az adót, pénz helyett halat küldött Pozsonyba az uralkodonak. De oz a halküldemény is olyan silány volt, hogy »a pozsonyi kamara megszólását el nem titkolhatta...* Az erről szóló írásos emlékben szó esik a szegedi halpiac »fölötte bűzös mivoltáról* A kuruc-labanc háborúk korában ismét eiőre kap ez a fontos szegedi foglalkozási ág Rákóczi Ferenc irja, hogy »nem lehetett vizet meríteni a Tiszából, hogy halat ne fogjon az ember*. 'A negyvenes években már egész £urópa ismerte a szegedi itiséreket*. A szegedi halkereskedelem hatalmas lendülettel indul meg: 5--6 ezei mázsa helyi forgalom mellett 13—20 ezer máz»a hal és 4-560 akó halzsir került a külföldi piacra Egykoru feljegyzések szerint a »szatvmazi postafax melletti Fehértó, a Péteri tó a belvizek a(k*lmával annyira megtelt haliul, bogy a szomszédos Félegyháza, Kistelek és a tanyák népe mindennap koraival halászott és kocsiszúmra hordta el na penta » kedvelt eledelt*. A múlt század a szegedi aalászat aranykora volt. Ebben az időben születeti és nevelődött Fe' a Tisza hátán a hires szegedi halásznemzeiség. Apáról fiúra szállt a halászat tudományának minden fortélya, mert hiszen a halászat külön tudowány és egyetlen tudomány se fortély nélkül való. A Tisza kötelezettségei A Tiszaszabályozás nj irányt adott a szegedi halászatnak Mintegy száz átvágást eszközöltek a folyón, elorozva ezzel az úgynevezett árviti te rüloteket. Ezek a területek pedig a halászat szempontjából rendkívül fontosak, mert a halak fvásn soha nem a folyóban, hanem a viz által időlegesen elöntött, sekélyes árterületeken megy végbe. A folyó kötelessége gondoskodni a viz lakosságáról, pártfogásba kell venni a halivadékokat. Az árterület elöntött füves rétjeiről eltűnnek a gyűrűző hullámoeskák, a föld megszabadul a víztől, amely aztán magával viszi a mederbe a tájéko zóéni még nem tudó halifjuságot. Ebben a munkában n®gy felelősség hámi a Tiszára. Ha ugyanis 1d* előtt húzódik vissza a medrébe, akkor még fejletlen porontyokat hord magával, amelyek a folyó sodrában nem tudnak élelmet keresni, néMflnv nap múlva elpusztulnak. Ha meg később szánja rá magát a Tisza arra, hogy visszatérjen kögátakknl, védőtöltésekkel, hajókkal és csónakokkal szépen bebutorozott otthonába, akkor már csak tetemeket tud magával vinni a mederbe, mert a fiatal halnemzetség bizonyos Idő elteltével nem bifja ki a sekély vizet. Az árvíz és a tiszai halak A Tiszának, az »Öreg Folvóapánknak* nagvon kell tehát vigyáznia. F.gy-egy mozdulatától függ nemzetségek élete és halála. S ha az elemekkel, a természettel vivott harcában véletlenül alulmarad a folyó s a kiviil álló erők arra kényszerítik, hogy felső vizek hiányában hamarabb térjen meg Otthonába, vagy a sok viz arra ösztönzi, hogy még jó ideig napvilágot lásson, akkor elpusztult az elöntött területeken levő balivadék. Ez pedig tAbb esztendei kiesést jelent a leivé haltartalmi aak szempontjából Mindért nem énért volt saükeéxtM elnaoBda ni, hogy felélesvzük termeszei rajzi ismereteinknek apró, hunyorgó lángjait, hanem főként azért, hogy megértsük azt, ami alább következik. Az idén ugyanis csaknem katasztrofálisan kevés a hal a Tiszában, legalábbis a mult időkkel való összehasonlítás esetében. Szegedeu és Szeged környékén árvíz pusztít két esztendeje, a batárt elöntötte a Tisza, az árterületen nem volt sekélyes vét, tiein volt st'mlyékes terület, nem volt olyan alacsony víz, hogy a zöld ffi meglátszott volna a víz szélborzolt gyűrűi alatt. Nem volt tehát olyan terület, ahol az ivás megtörténhetett volna. Az árterület és a folyó medre összefüggő hatalmas tengert alkotott s ebben a tengerben hiába kereslek esendes kikötőt a tejes ós ikrás halapák és hal-anyák- Különben sincsenek tengeri élethez szokva, életük is nyugtalan lett a folyó háborgásában. Két esztendő óta alig született hal a folyó mentén, alig került hal a folyóba. Van itt egyéb baj is. De ennek már hadd adjon hangot az, aki legjobban ért hozzá: a régi szegedi halásznemzetség néhány ittmaradt tagja. Lele Tóni, aki Tápén rakja ki a Tiszára a varsákat, BenJcő Pista, aki Porgányon felül ül csöndesen a ladikjában és Fogas János, aki a szegedi Téli-kikötőben állomásozik. Mindhárman túl vannak a hetvenen. Hatvan éves halászmúlt van mögöttük, mint tízéves gyerekek, ott szorgoskodtak, ott tanultak halászapjuk mellett a billegő halászladikban a Tiszaháton. A véletlen összehozta most a három öreg halászt Szegeden. Tőlük lestük el, tőlük tudtuk meg a halásztudomány fortélyait s ők adták át azt a sok emléket, ami Szeged és a Tisza nevét oly szorosan összeköti az ősj halászfoglalkozás vajrsacsomóiba n Hatászok közt a Tiszaháton A nap szikrázik a vízben. A ladik árnyéka alig egy í'jjnyi, ami azt jelenti, hogy igen közel van a dél időszaka. A ladik végében ülünk, átragadt ránk is a figyelem szótlansága. Csönd van a Tiszán. A halásznép nem beszédes. Ahogy szemük megnyugszik a ladikon, tekintetükben benne van, hogy ez a ladik mindenük, ez a ladik az otthonuk, ez a ladik az egész világ. Februártól novemberig, a Tisza olvadásától a Tisza befagyásáig itt élnek ebben a ladikban. Az öreg halász megáll, megfogja a háló szélét és húzni kezdi a ladik oldala irányában. A hosszú, erőteljes húzások nyomán sustorog a víz és nemsokára kinn van a parton a háló, a varsa. A zsákmány kiesi. És nem panaszképpen, csak azért, hogy megindokolja a kisebb eredményt előttünk, mégis beszélni kezd az öreg halász: Akkortárt, mikor a nyolcas szám végén /ártunk ... — Oda vannak a régi üdők — mondja csöndesen. — Valamikor, ugy akkortájt, mikor végeidé jártunk a nyóeas számnak, nem vót ritkaság, bogy uiázsás harcsák-*lt fogtunk a Tiszában. Ma is akad 20—30 kilós nagyritkán, de ez mán olyan ritka, ság, hogy kilométerökre hire jár, ha valamelyikünk ilyen fogást tősz. Még az eiteiuetött báburu előtt is nagy vót a szöged) halászat, most mán egy kicsit alábbhagyott. Hosszait hallgat. Aztán újra gombolyilani kezdi a beszéd fonalát. Egyik föbaj az, hogy a megsulyosodott gazdasági helyzet miatt nem tisztíttatják a ikubikgödrökf járatait. Ezl ugy keil értelmezni.. hogy a Tisza szabályozása idején a part mellől hordták el a földet kpbisgödröket ásva itt a védőgát előtt. Ez a Tisza árterülete. Ide önti ki fölösleges vizél. ha megbolondítja a tavasz. És ide mennek ivásra a halak. Amikor a Tisza viszszahuzódik a medrébe, a kubikgödrökbői is magával vinné az uj halakat, ha tudná. De a kubikgödrök levezető csatornáit, parti járatait az eszr tendők során isz. pp«l temette be $ Ti»«a. Elgondolható a folyó iszgpositó munkájának nagysága, ha azt vesszük tekintetbe, hogy a szegedi téli kikötő torkolatában minden évben eegv-öt méter vastag iszapot rak le * folyó, amit természetese® ismételten mindenkor újra kotorni kell. A kubikgpdröknek folyóba vezető csatornáit pedig nem tisztították. így azután a halak ottrekednek, elvész az ivadék. Még az ivó öregebb nemzedék is áldozatául esik a kubikgödröknek. »Orvpécézők* kihasználják azt az időszakot, amikor a »ha) elveszti az eszét*. Ki kell tisztítani a kubikgödrökci —, Semmi egyebei nem kéne csinálni, csak kitisztítani a kubikgödröket — mondja BenkC Pista bácsi. — így az ivadékok visszajuthatnának a folyóba, ahol táplálékot találnak. Mert a Tisz» tele van haltáplálékkal. Ha semmi ecyebet nem in vöszünk tekintetbe, csak a Tiszavirágot, mán akkor is elégséges a tiszai halaknak ez az elesé-ft A Tiszavirág — a szőke magyar folyónak ea a különleges lepkéje — három évig fejlődik a Tisza fenekén az iszapba fúródva. A szegedi halá>». nép >kelisz*-nek hivja a Tiszavirág lárváját, amelyből aztán lepke lesz, hogy három évi kó* szülődés után fellökje magát a felszinre, levesse lárvakosztümjét és milliárdnyi felhőben zsongja végig a Tiszahátat. Néhány óráig él csak, mig a lárvából lett lepke a vízbe nem szórja a petéket s akkor meghal a Tiszavirág. A vizet vastagon beborító teteinek lucullusi lakomát biztosítanak » halaknak. Az elmúlt időben szép keresetet biztositoll a halászat. Benkő Pista bácsi iskoláztatta, leérettségiztette a fiát a keresetből. Ma alig 40 pengőt keresnek havonta a szép napokra emlékező szegedi halászok. De azért nem panaszkodnak. Ha még az Isten ad pár esztendőt, már pedig biztosan ad, mert a vizi embert egészségessé teszi a munka, akkor csak ad hozzá majd több halat is Az évek lassan fogynak az ember életéből, most a halak is fogytak velük együtt. De néha növekszik a halak száma, hogy jobb életet adjon a hátralevő esz< tendőkre. Tgy fogják fel a szűkösebb meg a bővebb éveket Fogas János, meg Benkő Pista bácsiék. Szótlanul, csak ugy önmaguknak beszélgetve. Indulat nélkül. Ezt a nyugalmat a várakozásban. a halászat közben tanulták meg. Ki kell nyugodtan várni azt az idői, mig a hal horogra kerül. Csak egy esetben láttunk az öreg halászok arcán némi indulatot. Akkor, amikor a szegedi halászléről került szó „Mögcsufoirák a halászlét..." — Mogcsulölják a szogedi halasi,Jél — kezdi zsörtölődve Benkő Pista bácsi. — Nem szöged i halászlé az. amit szanaszét főznek. Először is a halpaprikásba nem szabad tenni se krumplit, se paradicsomot, se tésztát Az is lényegös, hogy milyen fajta, roög milyen súlya hal kerül a bográcsba. Fele ponty, fele harcsaegy kevés kecsege költ. Pontybul, rr-ög har* csábul két kilósnál könnyebb ne keriijjön a lábasba. Benne köll hagyni a hal vért. Aztán az egész halsulynak egy nyolcadát kell hagymába fölvágni. Kevés só köll még és annyi lé. hogy az egészet ellepje. A fial fejének alul. a farka részeinek meg felül kell lenni a lábasban, mert ha az uszony, kerül alulra, akkor odaég, odaragad a lábas fenekére. Mikor oszt foprni kezd a lé, akkor kanalankint köll a paprikát beleszórni, vigyázva, bogy csomós ne maradjon, meg hogv oda ne égjen a lábas oldalához. Mert akkor éktelen keserű lösz a paprikás ... — Hát a kesoriifoga?.., — veti közbe Fogas János bácsi. —. Hát azt mán tudni köll, a hal keserű ia£?t ki kell venni. Az meg nem egyéb, mint az a mirigyvalami, ami a száj irányában kettévágott fej felső részében van. A halat kavarni nem szabad, a tár bas mozgatásával köll »riszálnl« a paprikást. Ezf sem tartják be a szakácsok. Egy órát kell a tűzön rotyogtatni. Ha hamarabb leveszik, akkor szétesik a hus. Ha meg később, akkor meg kemény lösz. Aztán az is fontos, bogy abbul az> erlénybiil köll tálalni, amelyikbe megfőtt !•• nem kivántatik a porcellándisz, ha nagyon nagy ur kapja, annak Is a füstös begrácshul köil Kosztolnia, ha jót akar önpi. Mialatt beszél, megnézi, hogy megfőtt e már a parfon a halpaprikás. Ezt pedig balászmódra, sajátságosan ugy tudja meg, hogy a bográcsból felszálló gőz fölé tartja a kezét Jól meggőzölj a markát, aztán hirtelen összecsukja. Ha a lecsapódott pára ragad, akkor a halhús megfőtt. Akkor már le kell venni, mert csak igy hasad majd evés közben kristályosan a hus. Szótlanul enni kezdünk. Szótlanul, de büszkén. Mert erre büszkének kell lenni Azért van a legjobb ize a Tisza partján főtt bülpetprikásnak, mert Atiirja » parti fűzfák gyantájának fU»tj«. Ez nipe. sehol másutt a világon ... Kalmár-Maron Ferme,