Délmagyarország, 1941. december (17. évfolyam, 275-297. szám)
1941-12-14 / 285. szám
KARÁCSONYI AJÁNDÉKOKAT Szegszárdy böröndös és bőrdíszművesnél KARASZ UTCA 8. vegyen: Disznó, bőr bőröndöket, neszeszereket, városi táskákat, pénz-, cigaretta-, szivar-igazolvány tárcákat, púder és varró dobozok bőrből, stb. Alapítva 1906. Nemzeti takarékossági tag wc^Könyvet minden magyar kézbe Uj magyar regények! vitéz Somogyváry Gyula A pirossapkás kislány Nagyszabású Görgey-regény. Különös és megható szerelmi történet vonala mentén, az eseményekben ro3róőó mindennapi emberek, hányatott életével eleveníti meg a korszak történetét. 'Ara 7 pengő. Szentmíhálymé Szabó Mária M a g v e t ő k Egy magyar családnak generációkon keresztül folytatódó úttörő munkája. Hatalmas regényalkotás. Ar.a 8 pengő. Székely, Tifoi Voltál és leszel Aa élet egyik legnagyszerűbb megnyilvánulását, az anyai ösztönt jeleníti meg ez a regény. Mellette azonban szóhoz jntnak benne napjaink múlékony problémái is'Ara 7 pengő. Érdekes, értékes uj magyar könyvek! Híaklcai tts Szép közélet Érett és fölényes szatírák sorozata • politikai és társadalmi élet visz•zásáyairól és egy-egy fricskát megérdemlő típusáról. Áréi: ó npnín. fbdai Cfyula Z r \ »r f e n e 1 o o r a Kéhányszáz történet muzsikusokról és muzsikáról. Hincz Gyula közel IN rajza díszíti az 1941. Karácsony legszebb ajándékkönyvét Ara 9 pengő Kaphatók minden könyvesboltban! ftinger it Wolfner Irodalmi Intését kiadása. A Dóm-tér galambjai.. (A Délmagyarország munkatársától) A galamb megrázta szárnyait, aztán beljebb helyezkedett, a kőpárkány oszlopai mögé. Nemrég indult el innen körútra a város házai, utcái tölött, hogy a magasból félszemmel pislogjon szokása szerint mindenre, ami az utcán fekszik és ami ehető. Nem a házilag hizlalt, húsos és szalonnás galambok fajtájához tartozott, amely a háztetődre szerelt galambkalitkába zárva várja azt a pillanatot, mikor az örök enyészetbe vándorol galamblelke és egy fazékba a teste. Nem; ez a galamb sovány volt. mondhatnánk keszeg: csontján csak néhány rost kemény izom és vastag toll jelezte az élő madármivoltot. A dolgozó galambok fajtájának volt egyik képviselője. Okos, értelmes jószág, amely kora reggeltől késő estig röpköd, kutat, szaladgál, bogy valahol betevő falathoz jusson. S mivel egyre kevesebb falat fekszik az utcán — nem ugy, mint a régi világban — munkája egyre több, mert egyre nagyobb területeket kell berepülnie, hogy megtalálja azt, amit keres. Nemcsak magának kell biztosítani a napi élelemszukségletet: van egy életpárja is, akivel néha összeül a párkány szélén tanácskozni s van néhány galambapróság is, amely ezeknek á tanácskozásoknak közvetlen eredménye, ők együttesen a galamb-család. Galambszempontból meglehetősen idillikusnak mondható a család élete: 'zavaró körülmény nem lép föl, hiszen elég magasan élnek itt a kőtornyok kiugrásain ahhoz, bogy holmi emberi kéz ne férjen közel hozzájuk. A nagyobbik gálambfiu már szintén keres, hosszú távolságokat tud már végigrepülni, sőt bátorsága is van már elzavarni, ha kell, néhány tulságósan szemtelen verebet A két kis galamblányka még pihés legújabb /költemény*; félénk még. éppen hogy csak meg meri csattogtatni a szárnyát apró kört írva le a torony körül, A család feje tehát — mint már mondtuk — megrázta szárnyait és behúzódott otthonába. Élénk galambbugás fogadta nénii gyerekes csipogással vegyítve. El kellett mesélni, hogy merre járt, mit látott és főként gyorsan elő kellett adni azt, amit összegyűjtött; morzsákat, meg miegyebet. S miközben folyt a diskurzus ott a torony egyik párkánván. azalatt valami történt a környéken. VALAMI TÖRTÉN" mert a következménv egészen szokatlen volt. Sürti galamhrajok röppentek fel és rebbentek szanaszét a Dóm-tér fölött. Nem olvan rendezett szétr©hbenés volt ez, mint az. amikor csapatostól kelnek szárnyra' élelem után Ezt a szétrehbenést valami rémület hozhatta létre. A galamb szive összeszorult egy kicsit, de a család előtt nem akarta mutatni, bogy galambtestében voltaképpen nyulsziv lakozik. Az ijedt röpködés láttán neki is repülhetnék je támadt hirtelen. Szét-sapta a szárnvít. kívül repült az oszlopokon, aztán rövid körözés után visszaszállt a kőpárkányra. Innen, most már némileg megnyugodva, vette szemügyre jobban a világot. Először semmit se látott. Nézett fölfelé; hátha valamilyen ragadozó madár ijesztette meg a galambtársr kat. Semmi. Az ég derűs, a levegő tiszta, közel s távolban nincs nvoma semmiféle ragadozónak. Most már lefelé nézett. Lenn is megszokott a kép. Néhány autó pöfög, egy-két szekér nyekereg végig a tér melletti nton és mindenütt apró hangvának látszó em berek nyüzsögnek minden irányban S ahogy néz, hirtelenül éles csattanást hali. önkéntelenül fölröppen, csaknem egyidöben azokkal a kődarabkákkal, amelyek közvetlenül mellette pattantak te valamilyen ismeretlen ok miatt a párkány oszlopáról. A csattanóstól és a kődarabok pattogásától annyira beleremegett a félelem hogy a repülést nem tudja abbahagyni: érzékeny idegszálai tovább ráncigálják a szárnyait és repiil még akkor is, mikor már vissza szeretne helyezkedni a párkányra. Aztán mégiscsak megnyugszik valahogv és újra ott terem családtagjai mellett Csak s két leényfiókát találja itt. a töhbi eltewt rtfíhh felriadtában. Mi volt ez? Irgalmatlanul dobog a szive, de azért igyekszik alaposan és a lehetőség szerint nyugodtan körülnézni. Most már a nyakát is előrenyújtja, hogy közvetlenül maga alá lásson a torony tövébe. És ekkor észrevesz valamit. EGY EMBER áll a torony alatt. Valami hosszú szerszámot — olyan, mintha karjának meghosszabbított folytatása lenne — nyújtogat felfelé. Egy ideig csöndben, mozdulatlanul áll. Most a galambosak egy fekete pontot lát Apró lyuk az egész, mintha egy fekete szem lenne, amely egyenesen tlánéz. Farkasszemet néz ezzel a sötét ponttal. Nem tudja mi ez, szeretné valahogyan kitapasztalni, hogy mi fán terem, mit várhat tőle? A fekete pont is, az ember is és a galamb is mozdulatlan. És egyszercs&k pirossá válik a fekete pont. Olyan valami szökken ki belőle, mint a környékbeli házak kéményéből szokott kiereszkedni. Éles dörrenés kiséri a füstöt, a dörrenést minden oldalról hallja most a galamb, mert a tér falai százszorosan visszhangozzák. Voltaképpen nem is tudja, bogy abból a vörössé vált pontból jött-e ki ez a pukkanás is, de ezen már nem is tud töprengni. Megijed a hangtól s mint az előbb, most is fel akar röppenni. Szét akarja vágpi a szárnyát, lábát ellöki á párkányról aztán ... Aztán zuhan lefelé. Mi ez? Érzi, bogy egyik szárnya engedelmesen kinyílik, elválik a testétol, de a másik nem mozdul. Pedig minden erejét öszszeszedve igyekszik kiterjeszteni, mert hiszen a föld egyre közeledik és nagy szégyen az, ha a galamb leesik. Végre mégiscsak kicsapódik a másik szárny is s most már két szárnyával egyszerre erős mozdulatot tesz, csapkod, összehúzza, szétvágja... Csapkod, összehúzza, szétvágja... Sikerül is megakasztani a zuhanást, de milyen áron! Irtózatos, eddig ismeretlen fájdalmat érez. Szárnya és teste megrándul. egy pillanatra megáll a levegőben. Aztán újra csapkodni kezdenek a szárnyak és valami keveset följebb emelkedik a galambtest. Érzi, hogy most fejti ki életének legnagyobb erőfeszítését, önmaga is elcsodálkozik; hogy lehet ennri prő egy galambban? Fölötte az eg, amelyet mindenképpen meg kell közelíteni s alatt a föld, amelytől feltétlenül el kell távolodni. Ég és föld .. Mind a kettő a galamb otthona. De a föld most gonosz: érzi a galamb, hogy semmiképpen sem szabad most a földre hullni. És csapkod, csapkod szüntelen. Már nemcsak a szárnya dolgozik, hanem az egész teste Lábai is együtt rőnganak a szárnvakkal. Minden csapásnál az az érzése támad, hogy valami kiszakad belőle. A mellében, jóval a szárnyak alatt, állandó szúrás s ahányszor szétvágja és összerántja a repiiló'szerszámokat. mindannyiszor valami meleg .ragadós folyadék ömlik ki onnan, ahol a: szurást érzi A nap süt. Az előbb még teljesen világos volt a világ, fénvlett. minden. Fényesek voltak a háztetők a kora délutáni nap ragyogásában, fényes volt a torony, a tér. Most egyre homályosodik a kép. ami a szemébe kerül Homályosak és már-már sötétek a háztetők, sötét a toronv és egyszerre fekete lett a tér .. Nem tudja galambszemével felfogni ezt a gyors éjszakát. Az eddigi kinzó fájdalom helyébe egyszerre valami jóleső fordélmagy akofisz ág ©'' Vasárnap, 1941. december 14. v* üe kísérletezzen, használja rendszeresen a híres nogyeniiedi KOVÁCS KRÉM-CI Eltünteti az arcbőr szépséghibáit, csodálni fogja ön ts bámulatos hatását. Az arc megszépül, feltűnően tiszta, üde lesz! Éjjeli használatra kék, nappali használatra sárga csomagolásban. tóság önti el a testet. Nem érez már semmit s nem tud már arról, hogy a szárnya megszűnt mozogni. Eszébe jut még a galambcsalád; öt vagy ha! galambgyerek van fönn a párkány mögötti otthonban. És ott van a galamb, asszony is, akivel leült néha a párkányra. Ott vannak mindnyájan. Mennyi galamb van, milyen beláthatatlan sokaságú galamb van most mellette és körülötte! Mind száll és mindmegannyi csapkod a szárnyával. Mind az ég felé igyekszik és ő velük röpül. Érzi á szelet, amely megborzolgatja a tollát, amely belemarkol a szárnyába, örömében felvágja a fejét. Millió galamb bugását hallja, öszszekeveredve valami megszokott utcai zajjal és egy tompa dörrenés lassan elhaló visszhangjával. Azután csönd lesz hirtelen. Teljesen sötét van, de ezt már nem tudja a galamb. Lenn a fűben, ahová zuhant, még rándul a teste egyet-kettőt, még csapkod, a szárnya, de inár nem a levegőt hasítja, hanem a véres földet veri. Már nem látja és nem hallja, hogy az ember újra és újra felemeli azt a hosszra fekete valamit, újra dörrenés fut keresztül a téren és uj, meg uj galamb zuhan a fűbe örök már a csönd és örök már a sötétség. APRO fflS volt csupán az újságokban ax, hogy a város elrendelte — tekintettel a dómtéri galambok túlságosan nagyarányú elszaporodására — az épitf ményék és az építmények alatt iártí emberek érdekében a dómtéri galambok kiirtását. Nem lehet elvitatni a szociális érzéket sem. mert hiszen egyik indok az, hogy nem tudják etetni ngy a galambokat, mint egykoron. Hordtak ide a járókelők kukoricát és sok minden más galambeledelt. Leszórták a Dóm-tér kőkockáira. És á galpmbot, ezrei lepték el ilyenkor a teret kibújva a magasság oszlopai, kőpérkánvai. mögül. De aztán elmult a galambetetés kora. El • kellett rendelni a galambirtást. Néhánv vadászfegyveres ember jelent meg a tornyok tövében és munkába kezdett. Az •újságokban H megjelent a hir. De a galambok nem tudják, hogv ez a dolog ilyen esysr/erfi. A galambok nem olvasnak újságot. A galambok nem ismerik a történelmet sem. A történelem nem g.v Itmbszivoknek és galambagyaknak való. Nem tudják azt. hogv egykor még törvénvszék elé is állították az állatokat Páris bírósága Villon né bánv pörével egyidőbon a vádlottak p-idjára ültetett egy bikát is. mert Károly herceg birtokán ígvontaposott egv mezei munkást. A galambok meghaltak Nincs is nekik fogalmuk arról, hogy müven egyszerűen. Kalmár-Maron Ferenc Tiszta gyapiuffonalak érkeztek Pal^I-fc^iwBuh&ifziefüe KHnO-uíca 4. sí. HIII—MIHI mm in ii n mii • n—au—liawamiaimijija—m i mm—si n i i »••» ÜSS A áffj S készüléket bemutat* elad, cserél* ?avit, részletre is. Frischman Sándor Szeged, Báró Jóslka-utca I? -re. re-%. -re, re -reTilcloa: 32—84.
