Délmagyarország, 1943. április (19. évfolyam, 73-96. szám)
1943-04-25 / 93. szám
ftli s>zo&ad és mi tilos A FERINEK A FELESÉGNEK Érdekes kúriai Ítéletek (A Délmagyarortzág munkatársától) A legszélesebbkörü érdeklődésre tarthat számot az a könyvecske, amely a minap jelent meg. A Jiönyv cime: »Mit szabad a feleségnek? Mit szabad a férjnek?€ Maga a ctm is érdeklődés keltő a könyvecske tartalma pedig helyenként igazán nem mindennapi érdekességgel bír. A Kúria válóperc; tanácsának Ítéleteiből tartalmaz szemelvényeket s ezeken az apróbb-nagyobb kivonatokon keresztül az olvasó elé tárja társadalmi életünk egyik legfontosabb problémájának, a házasság válságának hü tükörképét. Már elöljáróban meg kell állapítottunk, hogy a kitűnő szerző, illetőleg & könyvecske összeállítója: dr. Rajit á Dezső kissé elfogult a nöi neminél Szemben, többségben vannak ugyanis ft kúriai Ítéletek Olyan szemelvényel, amelyek — a férfiaknak adnak igazat .. No dehát a szerző is az erősebbnek mondott nemhez tartozik s igy senki sem kivánhatja tőle, hogy — meg agadja önmagát. Könyve minilenesetre rendkivöl érdekes és bizonyos szempontból hézagpótló munka, amelyet az alábbiakban részletesen Ismertétünk. Hit szabad a feUséqnek? Ez alá a címszó alá igen sok minden tartozik a könyvecskében, de még többet sorolnak fel a kúriai iléletkivonatok arra vonatkozólag, hogy mit nem szabad tennie a törvényes feleségnek. Először mindenesetre maradjunk annál, amit szabad. Igen érdekes, hogy a kúriai Ítéletek modern elgondolásai szerint sok mindent szabad ... Például a dolgozó nőt más elbírálás illeti, mint ami a kizárólag családjában élő asszonynak dukál. •Hivatali alkalmazásban élő férjes nő főnökével és hivatalnoktársaival ugy a hivatalos, mint á hivatalon kívüli érintkezésben könnyen jut olyan helyzetbe, amely kellően át nem gondolt viselkedésével erkölcsös életé iránt mások elitélő véleményét és férjének gyanúját hivja fel. Éppen ezért csak a nő tapintata vonhatja meg azt a határt, amelyen belül hi vesi kötelességeinek sérelme nélkül hivatali állásával szükségképpen egybekötött nagyobb szabadsággal élhet és amelyet túllépve, magatartása már a hitvesi kötelességsértés fogalmat állapítja meg. Az ebből származó nehézségekkel mind a férjnek, mind az alkalmazásban levő férjes nőnek egyaránt számolnia ke|l.« — mondja a Kúria 844/1943 számú ítélete. Ugyanez az itélet a továbbiakban még messzebbmenő engedményeket tesz a hivatalnokasszony javára: •Nem házastársi kötelességsértés a feleségnek az a magatartása, hogy a főnöke által felajánlott jeggyel főnökével és hivatalnoknőtársával komoly szórakozás Céljára szolgáló színházba ment, az előadás befejezése után a főnökével ennek költségén megvacsorázott és megengedte, hugy főnöke ha~ zakisérje.B A továbbiakban kiderül ózonban, hogy vétkes könnyelműség, amikor az asszony — szükséggel, szükségtelenül valótlansággal traktálja férjét. A színházi és vacsorázási bün'elenséget ugyanis lerontotta az Ostoba hazugság. araikor »A házasság bensőségével járó őszinte közlés kötelességét sértette meg a feleség, amikor azt a valótlan állítást tette, hogy a főnöke felesége ugy a színházban, mint a vendéglőben velük volt és ezi az állítását akkor ls fenntartotta, amikor férje ebben kételkedett.* férj iránt tartozó tiszteletben és meg-' becsülésben nyilvánuló házastársi kö telesség szándékos és súlyos megsértésé. A nyilvános megseprüzés a férjre orvosi állásból kifolyóan — még ha a seprő nem is lett voina szándékosan bepiszkítva — oly megszégyenítő és az emberi méltóság oly kalacsonyitása, amit a müveit középosztályhoz tartozó férfi lelkileg meg nem bocsát és amely megalázás mint súlyos házastársi kötelességsér és egymagában is alkalmas arra, hogy a házassági életközösséget a férjre nézve az elviselbetetlenségig feldúlja.* Vclóok-e, ha a feleség anyósát vén boszorkánynak nevezi? Más verekedő feleségekről is olvashatunk a férjeknek és feleségeknek ebben a »kis kátéjában*. És pedig olyan asszonyi tettlegességtől, amely — menthető a kúriai ítélet szerint: •Menthető a feleség eljárása, hogy amikor férjét annak szeretőjével együtt meglátta, férjét tettleg bántalmazta,* Itt tehát nem válóok a tettlegesség, mint az orvosfeleség esetében. Válóok azonban, ha a feleség a különélés alatt klubokban magas összegekben kártyázik és onnan a késő éjsza kai órákban idegen férfiakkal kísértett haza magát. Viszont: »A karöltve sétálás egymagában nem olyan súlyos és szándékos házastársi kötelességsértés, amely válóokot képezne.* Sőt, »Nem válóok, ha a feleség egy fiatalember előtt olyan kijelentést tesz, hogy ha válópere eldől, hozzA'VI MAGYARORSZÁG VASARNAP, 1943 április 25. Gyermekek ónként kérik a nashajtói ha egyszer Darmolt kaptak. A Darmol Ize kltüno és fájdalom nélkül hat. Ezét! gyermek íme. tehál a tiltó végzés: az asz-1 megy feleségül.* De még az sem vászonynak semmi körülmények között hazudnia nem szabadi Mit nem szabad még a hites feleségnek? Nem szabad például seprővel bántalmazni az utcán orvosférjét. Az erre vonatkozó kúriai itélet igy hangzik: • Az a körülmény, hogy a feleség orvosférjét a nyilt utcán elfogadható ok nélkül seprővel bántalmazta, a lóok, •Ha az unokatestvér megcsókolja asszonyunokshugát és az udvaron vele átölelve jár, a birói értékelés szempontjából ennek nincsen semmiféle különösebb jelentősége.* Persze, az unokatestvérnek ilyenkor összes s a feleség irataival azonos leszármazási iratait fel kell mutatnia ... Á Tisza-szálló üvegtermében húsvét vasárnap és hétfőn 5 órai tea, tánc! • A felesegnek az a magatartása, hogy Siófokon nyaraláskor férje távollétében férfiakkal éjjel autózni ment, cukrászdában és bárban éjjel szórakozott és táncolt, a házasfelek viszonyában nem minősül érdemtelenség! oknak. Ugyanis a házasfeleknek Dudapesten rendszeres szórakozásuk volt az éjjeli kávéházi tartózkodás, ahonnan az asszony férje tudtával sokszoi férfikiséreltel ment haza.* — szol t 4018—1940 számú kúriai itélet. leháezt is szabad a feleségnek, sőt m. több: »Ncm válóok, ha a feleség anyósát a sógornőjével folytatott bizalma,* beszélgetés során vén boszorkánynak nevezi*... A legérdekesebb kúriai itélet itt következik: A tarHsdij kérdés* • Egymagában az a tény, hogy a feleség Ausztráliába költözött, nem teszi érdemtelenné a tartásdira. Ebben a tekintetben nem jöhet figyelembe, hogy Magyarország Ausztráliával szemben hadiállapotba jutót', mert a férj szerint a feleség 1939 január 1-én, tehát a hadiállapot bekövetkezte előtt költözött át. Tény az, hogy ott egy angol vöröskeresztes kórházban van alkalmazásban. De a Kúria felfogása szerint ez sem meríti ki az érdemtelenség tényálladékát. Ugyanis ugy Anglia, mint pedig az ausztráliai államszövetség tagjai a genfi egyezménynek. Ha tehát való, hogy a feleség angol hadikórházban dolgozik, a genfi egyezmény magasztos célja szerint mint vöröskeresztes ápolónő nemcsak az angol és ausztráliai, hanem más hadviselő állam hadseregéhez tartozó sebesülteket és betegeket is ápol. Éppen ezért a feleség az ápolónői állás vállalásával nem követett e| olya* cselekményt, amely az érdemtelenség megállapítására alkalmas volna.* Egyébként a Kúria megállapítja azt is. hogy a nők és a férfiak között Ángyikám, a piócahalász Irta: József Jolán — 6 te magasságos mennybéli Szentséges Úristen! Csak hallom ám- hogy a kocsi zörög a dűlőben s még meg is áll. No* mondok magamban* ugyan ki a fene lehet* aki ilyenkor erre tekereg... Már engedelmet kérek, dé igy gondoltam és ami a szivemen* az a nyelvemeu. Nem is pironkodtam én soha senki előtt ami kikívánkozott belőlem, kimondtam, akárki emberfia lett légyen is. pedig ne szólj nyelvem, nem fáj fejem. Hát én gondoltam erre is. arra is. minden Isten csudájára. De hogy te vagy az. édes gyermekem... Hát Imre bátyád megismered-ef Hiezen van annak már busz esztendeje is. hogy láttuk egymást Még ilyet, jóságos Teremtőm! Hát az Isten hozott! Ezt az üdvőzlő beszédet apró. keménykontyu ángyom mondotta el annyi idő alatt, amig lekászolód tam a kocsiról Aztán a nagytisz'cletű Ur felé fordult, aki a falub 1 koeelft vitt ki • szabadszállási ezöllőbegyré- em a rokoni látogatásra. — Tessék beljebb kerülni. Letelepedtünk a gunyhó csöppnyi szobájában. Néztük egymást fényesre csiszolt szemmel mi négyen, a fehérre meszelt falról meg Kossuth Lajos és az aradi Tizenhárom vetett ránk komoly tiszteletet Látszott, bogy Imre bátyám mindjár1 riva fakad, a nagy tiszteletű ur hát szétrebben tette az érzelmes csöndet! — Maguké a szöllől — Dehogyis. Hogy is vóna! •— sóhajtott ángyikám. — Mink csak kapások vagyunk itt. Ezt bírja va lahogy az uram. merhogy nagyon fájósak a lábai. Ide jutnak mind a réti halászok, mire megöregszenek. Télen-nyáron Csak vízbe, hát megbetegszik a lábuk. No de hogy nem ismertem meg a nagytiszteletii urat! Nem is csoda, mer én csak idejárok istentiszteletre a tanyasi iskolába. Mer járok, a szentigaz, tavaly húsvétkor is vótam. De a templomba nem- ilyen gúnyába mégsem teszem ki magam világ csúfjának. A gúnya bizony rongyos. De ángyikám mondja tovább; -» Ném is az ét íiem metiéfc tfterhoev az ut hat kilométer oda. aa meg annyi vissza is. Megjárom én ezt minden héten kétszer, amikor piacra viszem a piócáimat. Nem vagyok én még olyan öreg, csak hetven leszek szeptemberben. Kereken hetven esztendős. Csodálkozva hallom a pióeákat s megkérdezem, minek hordja a piacra. — Megveszik. Keresik azt nagyon — mondja ángyikám — még az orvos is rendeli. A nagy munkát már nem igen bírjuk se az aratásnál, se a gépnél. Hát vót egyszer, gondoltam egy nagyot és bementem a községházára. Kértem, adjanak nekem az nrak irást arról, hogy piócát árulhas-ak a piacon. S bizony adtak. Igy le tem Szabadszálláson egyedarusitó a nadálvokkal. Azóta jócskán ebből élünk. Régebben öt fillér vót darabja de most megadnak érte tizet is. Ott szedem '\.sze a rusnya férgeket- ide alig bnsz nlorr.eterre, a balázsi réteken. Az őszön összegyűjtöttem ötiatezret, de kélezer biztosan vót. Hogy tavaszra legyen. De gyiittek a télen és vitték, mini a cuk-ot Hát most tavasszal 'érdig sárban kellett men; i"k Ratázsra a lapos kbH pióc zni. j Dé ha nehéz vót, méerköimyitette ! egy kis pálinka. Mer ha restellem is, beismerem, jólesik ilyenkor ex itóka. Imre bátyám elmosolyodik a bajusza alatt: — Hát ami igaz, az igaz... A nagytiszteletii ur is elmosolyodik és mondja,* hogy má-raap, ha bemegy a picra, keresse föl a néniad neki egy üveg bort. S ezzel bu« csuztunk. A piacon már kora reggel ott. leltem ángyikámat. Ült a napsütésben. Előtte a garabolyban hatalmas befőttes üveg, abban nyüzsögtek, tekergőztek a piócák. Még messze volt a dél. amikor már mind elfogyott. Mert most adta ángyikám olcsóbban is, nem tartott ki a tiz fillér mellett csak vigyék. A vásár végén sietve szedelőzködött és nógatott: Gyerünk éde sgyermekem, hálha meggondolja magát a nagytiszteletü ur. Pedig hoztam üveget >«• Délután menek pióoázni, könnyebb lesz az ut. Mer a vizet csak szeresse a nadály, én meg szeressem a jó kis borocskát... És a hetvenéves öregasszony fürgén, vigaö vaaot neki a busakilométeres u á Isten ta»wa ttieg a borozgató kását fcíátó Bdiieadu* kováig.
