Délmagyarország, 1943. április (19. évfolyam, 73-96. szám)

1943-04-25 / 93. szám

Gyárán, özemen, auMce-en ofipmuhelyeh Riu sürdUifi csapion szoiollai i Körzeti lerakat teénylésmentes beszerzési forrása Verseny árak — Békebeli minőség. Bruckner Elemér műszaki és importvállalat, Szeged, Tisza Lajos-körut 39. (Melegvíz kútnál), az érinfkPzfai mód egyes vonatkozá­sai ián szabadabb, mint régebben voit hr. a változás _ mondja az egyik, 19! f-ben hozott i'élet — nem szüntet­te meg, söt nem is módosította azokat a kötelességeket, amelyeket a házas­sá} erkölcsi természete von maga ulan, mert a házasság intézménye a ben.le rejiö jogokkal es kötelességek­kel együtt ma is változatlan. Nézzük lehat most niár, mit szabad s nii tilos a ferj számára? Elsősorban is: • A vagyoni iigyek egyensúlyban •artasa a térj kötelessége*, Ebből azonban nem következik, bogy — az éléskamrát is el szabad az asszony elöl zárni. Mert: •Válóok, ha a férj a felesége elől állandóan elzárva tartja az éféskara­rnt, merf a házlarfás vezetése elsősor­ban a feleség hivatása .« Viszont » feleségnek ruharende­lésnél nem szabad arra kérnie a jelen­levőket, hogy mondják azt a férjének, hogv a ruhákat kölcsönkapta, mer' azokat nem a férje pénzén csináltatja. A férj különleges előjogai közé 'ar­'tozik, hogy felesége ruhaszámláit egyedül fizetheti... A feleségnek akinek férje havi 400 pengőt keres, jó­ira van é.veote két ruhát csináltatnia. És ha többet csináltat? A férjnek eb­be is bele kell nyugodnia .. Lám, a kúriai Ítélet mennyire lovagias a gxer.-gébbik nemmel szemben... Hit nem szabadd férnek? A férjeknek sem szabad ám mindent, amint azt szeretik néha hangoztatni a előtt... Például esténként még sétálnia sem sza­ime, a megfelelő kúriai szenten­riai Ítéletekből azonban kiderül, hogy — tisztesség a kivételeknek _ az or­vos-férjekkel van a legtöbb baj. Igy például: >A feleségnek az a cselekedete, hogy többeknek elpanaszolta orvos­férje érdeklődését egy bizonyos ífő iránt, továbbá, hogy férjét meggyanú­sította. figyelte, sőt figyeltette, a férj házastársi hűségével szemben sértő gyanúsítás s alkalmas arra, hogy a házastársak közötti kölcsönös bizal­mat és megbecsülést felborítsa. Ebben az esetben azonban súlyos köteles­ségsértésuek még sem lehet nevezni, mert az asszony magatartására a férj szolgáltatott okof azáltal vosi rendelőben és a közöttük levő bizalmas kapcsolat az egcsz faluban szóbeszéd tárgya volt.« Azonban a férjnek sem szabad fe­leségére állandóan féltékenykedni és nyomoztatni utána. Erről szói az alábbi kúriai döntvény: • Válóok, ha a férj feleségére női méltóságát mélyen megalázó módon féltékenykedik^ idegenek előtt meg­szégyenilő módon figyelteti és nyo­moztat utána.* A házasságban tehát Tő a kölcsö­nös bizalom. És még valami: hogy a házastársak szeressék cgvmásf. Hi­szen a szeretet a legnagyobb kincs a teli, hogy egy rmai válságos, szierefetlenséggel idegen nő gyakran és gyanufkcltő kö- (nyomasztó időkben ... rülmények között fordult meg az or- CSANYT PIROSKA Egy szobor-ünnepség, ahol tüzesszemü leánynak nézték Móra Ferencet Háromszor fedezték tel Szegeden Juhász Gyulát — Az első Juhász versek Juhász Antal név alatt jelentek meg feleségük idegen növel bnd. cia: •Házasembernek idegen nővel foly­atott esti sétái jóhirnevére minden­eseire árnyaf vetnek és n feleség ré­ízcről méltán sérelmezhclök.* A kisgazda-rérjnek nem szabad a buceuban leányoknak szivet adnia. Merf; • Az a körülmény, hogy egy fiatal leány a búcsúban a kisgazda-férjtől -/'vet kér, bizonyos fokú bizalmasabb riszo ivra mutat kettőjük közötf.* És: • Jogosan cl külöu a felcseg, ba a törje idegen nőkkel szemben férjhez ucin illő uiagatarlast tanúsít.* bőt: »A feleseg jogosan szakitolta meg \ ház 'Séagi életközösséget, uierl IVrje amiatt. hogy v&sai'nsp fel akarta húz­ni uj cipőjét, tettleg baulalinazta.* Ez i sajnálatos férji önkényeskedés még I93t-b;n történt, amikor — cipőjegy rőJ mm is almodlak az emberek... Baj volt a cipővel ott is, abol: • Válóok, ba a külöuváltan élő férj egy leányt több ízben meglátogat, az is meglátogatja őt a lakásán, a férj kétszer éjjeli zenél ad neki, éjszaka együtt sétálnák es a férj cipőt vesz neki ajándékba...« A tettlegesség viszont nem mindig j elitéit cselekmény. Például: •Nem válóok, ha a férj tettleg bán­talmazza az aaszonyt akkor, ba az asszony erre azzal szolgáltát okot, hogy férjéről lekicsinylően nyilatko­zik.* Viszont: •A l'érj családfői hatalma nemier­jed ki arra, bogy házastársát tettleg fenyítse. Amennyiben nem igazol olyan tényeket, melyek tettét menthetővé teszik, cselekedete olyan súlyos és szándékos kötelességsértés, ami fele­ségé.nck eltávozásai és különélését jo­gossá teszi.* Baj van az orvosférjekke Korunk egyik férfieszmény-lipusa orvos. Erre bizonyíték néhány -Mnjsázá és filraujság körkérdésének válaszseredménye is. Száz közül 67 nő orvos-fériet kiváD magának... A ku Kegyeletes mozgalom indult meg nemrég Szegeden az irodalom önzet­len barátai körében. Elhatározták, hogy felállítják a Juhász Gyula­muzeumot. Sok értékes kézirat, tár­gyi emlék maradt vissza a költő ől, a bútordarabjai is megvannak még,ce­ruzái s tolla, amelyekkel örökérlékú verseit irta. Hamarosan meglesz Sze­geden a költő múzeuma. Azt is terve­zik, hogy emléktáblával jelölik meg a házat a Fodor-utrában, ahol Ju­hász Gyula utolsó nehéz esztendeit töltötte. A költő szegedi szülőházára már nem kerülhet emléktábla., mert régóta nincs meg a szülőház. Abban a bogár­hátú kis házban, közel a Tiszapart­jához, abol valamikor az utolsó sze­gedi gombkötőmester adott szállást Petőfi Sándor szerencsétlen fiának: P e t ő f i Zoltánnak, született Juhász Gyula. E-z a házikó a régi Ipar-utcá­ban volt, de eltűnt a tizenöt év előtti városrendezés során az Ipar-utca és az egyetem impozáns klinikái épültek a helyére. Nagyvárad utaát nevezett el ta­valy Juhász Gyuláról, most érkezik hire, hogy Makón is hasonló kezd ményezés indnlf. Makón volt egyideig tanár a költő, szép emlékei fűzik a szomszédos városhoz. Szegeden nincs utcája a nagy köl­tőnek. Itf újból fel kellene talán fe dezni juhász Gyulát. Derűsen mesélte el egyszer, vagy 20 évvel ezelőtt Juhász Gyula, hogy öt Szegeden háromszor kellett felfe­dezni. — Tizenhat éves koromban ismer kfxttem meig a nyomdafestékkel — mondotta a költő. A régi Szegedi Nap­lóban jötf két versem, húsvét napján, az ünnepi melléklet legelején. Mó­ricz Pál vott az irodalmi kereszt­apám, aki vagv 15 sorban felfedeze l és kedves ^bice-hóra virágoknak ne­vezte a verseimet. Máig sem tudja még senki, hogy mi az a bice-bóca virág, de annyi kellett magam fedeztetni, merf Szege­den nem elég, ha, a költőt kétszer fel­fedezik. Félévre rá azujan megjelen­tek az első patinás Juhász Gyula­versek és ettől kezdve süriin találkoz­ni azokkal a szegedi újságokban. Jóval az első világháború elől", történt még, hogy Pesten Juhász Gyu­la nagyon el volt keseredve és kerül­te az embereket; a Duna partján azonban összetalálkozott valamelyik szegedi ismerősével, aki elujságolta neki, hogy Balassa Ármin, a Sze­ged és Vidéke kiadója kiadta a köl­teményeit a költő előzetes megkérde­zése nélkül. Erre Juhász Gyula tüstént vonatra ült, hajnalban már felkereste Balassa Ármint, akivel azután sikerült a meg­egyezés. Az első Juhász Gyula vers­kötet valójában a költő tudta nélkül került kiadásra. Tmta-Paunta Inaséveimből való az az emlék is, amelyet Móra Ferenc mesélt el. Ugy volt az, hogy 20 esztendővel ezelőtt a szegedi újságírók ritka egy­értelműséggel elhatározták, hogy ka­ritatív célra valamilyen mulatságfé­lét rendeznek. Azt is eltervelték, hogy ezalkalomból egyszeri megjelenésű újságot adnak ki. Az újságírók újság­ját. Az újság neve is megvolt már: Tinta-palinta. Mindegyik szegedi új­ságírónak írnia kellett valamit az újságba. Móra Ferenchez testületileg men­tünk cl. tiszteljen meg bennünket az írásával. Móráék akkortájt Ott lak­tak a Dugonics-téren, a régi Napló­házban, a mostani Katholikus-IIázban. szent Szegeden nem eiég a költőt egy­szer felfedezni. Igy esett azulán — mesélte to vább Juhász Gyula évekkel cmiekelőt­te —. bogy később mégegyszer felfe­deztettem magam Sz. Szigethv Vilmos. Bob adta közre két verse met, ugyancsak a régi Szegcdi Napló karácsonyi számában. Ekkor is felte rieztek, azonban hiba esett a matriku iában, mert a szedő véletlenül Antal­ra keresztelt, ugy jelent meg a nevem a verseim alatt, irta; Juhász Antal. Elée í az hózzá, hogy újólag is fel Móra Ferenc a tüzesszemü leányzó Nem adott itásl Móra a Tinto»­Palinta számára, hanem ehelyett el­mondta, hogyan tréfálta meg őt az újság, amelynek pedig szerelmese volt mindenkoron. Sok-sok évvel ezelőtt fortént, hogy Móra Ferencnek Pesten vott dolga és 1 a Körúton véletlen összetalálkozott S z a 1 a y Józseffel, a literátus szege­di főkapitánnyal. Egy csokor rózsa volt Szalay kpzében. — Na csakhogy itt vagy Feri — szólt rá Szalay főkapitány Mórára. — Gyerünk hamar a Liszt Ferenc térre. Most leplezik le Jókai Mór szobrát. Ha már itt vagyunk mi sze­gediek, tegyünk lc a szoborhoz egy­két szál virágot. Ennyit megérdemel Szeged.ől is, meg a Dugouics-Társa­ságtól is. Pár pillanat múlva már ott is vol­tak a Jókai-szobornál és hallja is Móra, hogy az Akadémia rőtitkára már szólítja is Szeged város követét: — No hát eridj! — lökte oldalha Szalay főkapitány Mórát és kezébe nyomta a virágot. Még utána is kiáltott Szalay: — Oszt mondj egy pár szót is! Oda is lépett Móra Ferenc a szo­bor talapzatához és letette a csokrot. — A viláaitó embernek, a virrasztó • Szeded. _ mondotta, ez vott az égési szónoklata. Másnap Móra kíváncsian nézegette, mit írnak a pesti njságok a szobor­leleplezésről. A Pesti Napló nagy tu­dósítást közölt s megemlékezett éh­ben Szeged koszorújáról is. Ezt irta a lap szószerint: •Szeged gyönyörű koszorúját, amely ezt a felírást viselfe: »A fényfadó embernek, az alvó Sze­ged*, pörge bajszú nyalka szegedi legény helyezte a szoborra*. Móra Ferenc belenézett a tükörbe, ö lenne a pörge bajszú nyalka legénv? Ugvláfszik, jobb szeme van a pest? újságírónak, mint a szegcdinek. Na jó, most már nézzük csak meg hogyan ir egy kormánylap, mondjuk a jó öreg Budapesti Hirlap: Imigyen irt az: •Szeged pompás csokrát barna­pirosképü. tüzesszemü, fehérruhás szegedi leányka tette le a szobor, ra, ezzel a jelszóval: »Az álmodó Szeged, a világító embernek*. Szegény jó Móra Ferencet nézték már esernyöcsináiónak, vándorköszö­rűsnek, vérengző mohikánnak is, de tüzesszemü lánvnak eddig még soha. Egyszer meg csontszedő zsidónak is nézték őt. Klára!alvá„ végzett ása tásokat Móra, kutatta a jó torontál­megyei földben az ősöket. Félnapokig ott bámulta a tudományos ásatást egy pásztorféle ember, el nem moz­dult a gödrök széléről és felcsillant a szeme, ba a földből előkerült egv­egy csont darab, valamelyik ősember csontvázrésze.. Mórának nagyon tetszett ez a ki­apadha'atlannak látszó érdeklődés. Kíváncsi vol arra, hogyan véiekedhe­tik cz a pásztorféle ember a tudomá­nyos ásatásokról. Meg is kérdezte Móra talán a harmadik napon a szót­lan bámnlkodót. _ Mondja csak barátom — szólt hozzá nyájasan —, rnt gondol, miért ások én itt. minek néz maga engem. Csak percek multán szólalt meg a pász'orféle ember: Minek nézném másnak, hátc«ont­Szödő zsidónak. . Mindenfélét kinéztek" hát szegény jó Móra Ferenchől, de tüzesszemü fo­hérruhás leánynak csak Pesten nézték. (H.) szoiiöwdak! szüPmw soapoii maoiwp sas "erlí"íl" Teljesen pótolja a raffiát! jobb mint a papir! Beszerezhető: raerrt Jteef ut6cla Q§ Qpf g fi^lj) ,KZ(rmg||em|eM Szeged. Fcketesas-uica 24.

Next

/
Oldalképek
Tartalom