Délmagyarország, 1944. december (1. évfolyam, 11-34. szám)
1944-12-24 / 30. szám
IIIMVI^I^T^^IMÍWM* M I••••!• IIHMIM • Rákosi Mátyás Szegeden Sieged város lakossága multhetl Vggytüésén hangosan ünnepette és hangú lelkesedéssel a város egyik fc /étévé választotta Rákosi Mátyást, i Magvar Kommunista Párt vezető M. „Éljen Rákosi, éljen Rákosi!" Kgott Kórusban az ütemes ünnepié 1930. januárjától 1910 végéig Rá Asi Mátyá- a magyar függetlenség •gynevú harcosa, a magyar prole Iná'us harcos hőse és vezetője a árhedt szegedi Csillaghörtön lakój1 *>lt. 15 éves fogházbüntetéséből 10 •xtendőt töltött el a szegedi börftnbín A magyar népnek ezt a hí f&tott nagy politikusát tizenöt nehé Isztendö kemény fegyencéletre i'él ék, elzírUk a világtól, a néotői kogy ne hallathassa mindig sulyo is igaz»4g®s szavát. Meghatottan keressük fel szenve lésének helyét, celláját, — amit ninden bizonnyal rauzeumnak szán I történelem. Rákosi magánzárkában volt A Úr ka kosszá 8 lépés, szélessége 3 Mpés. A szokásos vaságy, szalonnákkal, egy szék, vizeskanna és az Vcsöbör. Hallgassuk meg, mit mond róla röriönöre, a „felügyelő ur:" — Rákosi nem a nagy n'gydgu .Csillagban", hanem a kii Önálló lis épületben, az első emeleten levő E dit lkai osztályok volt elhelyezve vekig voltam börtönére. — Milyen Körülmények között éh? — A börtönben minden fegyenc életét a börtön rendje szabja meg Reggel 6 órakor ébresztő, 7-kor reg feli, utána m inka, fél 12 kor ebéd, aztán séta. Délután munka, fél 7-kor vacsora, 8-kor takarodó. T-' Ááííyen volt az élelmezés? — Reggelire és vacsorára leves, ebédre leves és főzelék. Főzelék he fyett hetenként kétszer tészta. Vasár nap egy kis has. — Milyen munkát kellett Rákosinak végeznie? — Amikor én ott voltam, kosárfonás volt a politikai osztályon a nunka. A munkát közös helyiség éen. az I. emeleti tágas folyóson végezték a rakok. — U|ságot olvashattak, leveleke< ftaphattak a fegyencek? — Újság nem futott be a bö&nbe. Fegyenc nem olvashat újságot leveleket kaphattak és Írhattak, dr nak minden negyed évben egyet. Látó gátét is egrszer fogadhattak negyedévenként. S'ürü rácson keresztül és esak 20—25 percig beszélhettek ilyen icr a hozzátartozókkal. — Hogyan viselkedett Rákosi a börtönben ? — Komoly, csendes, tiszteletet pa• roncsoló volt. Néha napokig vag\ hetekig nem hallottam a hangját hiún ka közb-n szokott beszélni a társaival. Hogy mit beszéltek, azt *em tudom. Amikor miközülünk vaiaki a ra ment, elha lgaltak. — Tudla, hogy kit őriz ? — Tudtam, hogy országos hlrü politikus, hogy valamikor miniszter vagy népbiztos volt. Mondták azt is, hogy egyszer majd megint „nagy ember' lesz. Ebben nem is talált kövBlünk senki semmi hihetetlent. — Hogy-hogv? Hát a börtönőrök asár akkor a rendszer bugására szájsitoítak ? — Nem számítottunk mink kérem wmmire. De ismertük Rákosit. Tud *-k, hogy más, mint a többiek. Nehéz ezt m-gmagy irdznl kerem Tessék elképzelni; énnálam volta kulcs, nálam volt a /CTW ín voltam a , felügyelő ur", in parancsoltam, Rá osi pedig fegy-nc volt, i engedet meskedett. És mégis elfogult, zavart voltam, kicsinek éreztem magam ihányszor dolgom v-ilt v'e. A töb biek is mind valahogy ilyenformán rezték ezt. Az egyik társa mondta is egyszer, ahogy Rákosi zárkaaitaju •lőtt elhaladtunk: .Ebben a ketrec zen nem nyulat érzünk, hanem orosz'int.' Rákosival senkinek sem volt kedve gorombáskodni. — Hogyan bírta Rákosi a fegyenc életet ? Nagyon megviselte a rab •ág? — Hit megviselte, hogyne viselte volna meg, hiszen a börtön nem sza la'órium. De Rákosin nem vettük •szre, hogy akár testileg, akár lelkieg megtörte voln i a bőrtön. Leg i'dbb is nem mutatta. Sohasem pa naszkodott. Igaz, a kommunisták nem gen panaszkodtak. Pedig többet szenvedtek, mint a többiek. — Kik azok a többiek? — A közönséges bűnözők, a gyilkosok, a tolvajok, csirkefogók. A komnunis'áktól, különösen Rákositól job 'un féltek, szigorúbban vigyáztak rá Te ő a legrosszabb sorsban is jókedvű volt könnyen viselte a szenvedést. — Mi ennek a magy*rázata? Erre a kérdésre már nem a cella áre, hanem R ikosi Mátyás egy kom nunis'a „fegyenctársa" ad választ: — Mtgyarázatul két okot mond tatok: A kommunisták tudják, hogy imit csiniinak, azt egy nagy, szem :él szolgálatában, a magyar nemzet t magyar nép, a magyar do gozók rdekében teszik. Eleve tudták az s, hogy szenvedés, börtön, talán halá' vir rájuk, ha az ellenségeik — t nemzet, a haza ellenségeinek — .ezébe kerülnek. Rákosi a bőrtönben s tudta, hogy értelme és célja voti mnak, amit telt, amiért börtönbe terült, értelme és célja van szenvetéseinek is. 2. Mindig érezte a börtönben elvársainak szolidaritását. Titkos utadon becsempészett értesülések, üdözietek, utasítások érkeztek hozzá izek hirt hoztak neki, nemcsak a cözvetlen ismerőseitől, hanem rajtuk Keresztül a világ minden táján élö ;s dolgozó szabadságharcosok rokonszenvéről és szolidaritásáról fudta, hogy a kommunista harcosok niliiói tudnak róla, ismerik, számonartják, nem felejtik el soha Ez adot leki mindig új és úi erőt arra, hogv >zembenézzen minden gyötrelemmel ha kell, a halállal is. Ez tette ké réssé R ikosi Mátyást is arra, hogv 15 évi rabság után testben és lélek >en töretlenül szolgálja tovább azt i célt, amelynek egész életét szen telte. Rákosi Mátyás a szegedi kommulitta börtön „kollektíva" vezetője -ott. Nevelt, tanított, irányított, összeadott, buzdított. Előadásokat, szemináriumokat tartott, v.tákat folytaott le. Mindebből a börtönörök nem ludtik, nem láttak, nem hallottak semmit, mint ahogy nem tudtak a titkos könyvraktárról, a kollektíva egyéb politikai munkájáról, a kivül ról kapott hírekről és értesülésekrö sem. A börtönőrök Rákosiban csak az embert látták, akinek a személyisége még feg/e:icruhában is tiszte tetet ébresztett bennük. Mi fegyncek, kommunisták, mint tudóst, min politikust, mint a pártunk vezetőjét ismertük meg. Mérhetetlen sozat kő szűnhetünk neki. Uj szempontokká gazdagított, új horizontokat, új ösz 'szefilggéseket tárt fel, új irányt m« , ARORSZÁG BMWBWBWII III ,'HIIIIMIIII" llllll atott, nem egyszer új, termékeny 'itát indított meg. Nem volt az egész világ politika detének olyan megnyilvánulása, a nelyről Rákosi még 15 évi rabság itán is ne tudta volna kimutató; iogy mi van mögötte, honnan ered nova torkollik, miiyen erők összeeső fásának az eredője. Megtanított ben zünket arra, hogyan kell az esené iveket csoportosítani, rendszerezni 'érben és időben összefoglalni, a ki észtetek között a nagy, rejtett össze függéseket felkutatni. Miudtyijunk emlékezetében ma -adtak azok a szavak, amelyeke tákosi röviddel a szabadulása előtt 1940 ószén mondott nekünk: A németek nem elégszenek meg az •idigl eredményeikkel. Meg fogiák támadni a Szovjetuniót is. Hitte meg fog fa kísérelni a lehr tettént: c villám háborút Oroszország ellen. Ir lózatos csapást kell ma/l kiállnia. <i fogja állni. A háborút az a fé\ nyeri meg. amelynek politikai és gaziasági strukturája szilárdabb. E: nedig a Szovjetunió. A Szovjetunió megtámadása a Hitler-uralom halálát fogja jelenteni. A német fasizmus m'g fovia prAhdtnl, hagy Mavvar Arra a hírre, hogy a felszabadított erüieten újbói magindult az élet s iogy megatekuít az ideiglenes u Semzetgyüiés, valósággal — fellé egzettek az emberek. — N:m vagyunk már egyedül! Lesz már feje az országnak! — ad ák szíjról szájra a hírt az emberek i mint amikor a komor felhők mö (31 elöszökken a nap élatot, minden elen;ő aranykévéje, o'yan msgsyug a tó, bizakodó érzés fogta el a leieket arra a hirre, hogy a nemze íjból önmagára talált. Már csak ta án órák vagy percsk ké dése, hogy negalakuljon az uj felelős demokra ikus magyar Kormány, amely — nivatva lesz a mult bűneit jóvátenn t békét, munkát s boldogulást adni i Haza — minden polgári.: ak 1 • Csípős decemberi reggel rójjuk a oelvárosi u'cákat. A Djgonics-téren egy nyugdíjas tanár ismerősünkbe ütközünk. — Iga:? Igaz, hogy lesz már Kormányunk ? — kérdezi sóvárgóan, no; dog mosollyal. — Igazi — válaszoljuk s a tanár urnák abban a pillanatban kél Könnycsepp gördül ki a szeméből s noldogan rázza meg a kezünket, najd tovább siet. A főposta előtt egy öreg vasutas Köszön ránk. Kedves régi ismerő »üik, aki évek óta 140 pcngö.nyug tijból tengeti életét Azzal kezdi, <ogy milyen égbekiáltó igazság -aianság történt annakidején a kis emberekkel a vasutaál. — Amikor az akkori kormány kinondotta a szentenciát — kezdi a neszédít — hogy meg kell indítani rí általános építkezést, akkor a ke eskedök, főleg a munkavállaló ipa -osok azt kérték, hogy tegyék ol :sóbbá a vasúti szállítást, hogy a >drosok, falvak minél hamarább 'pitkezéii anyagokhoz fussanak. A válasz az volt, „h igy ne n lehet" nert a vasút még igy is nagy „rá iretássel" do'gozik. Aztán jött a :arácsony s egyedül az elnök-igaz ;ató 50 ezer pengő karácsonyi ajin lékot vágott zsebre a Máv. kasz >zijából. Enn/i jutott a haszonból íz elnök-igazgatónak. A helyettest valamivel kevesebbet kapott. Nerr mondom, iutott belőle mindenkinek. 7 rr%zágot is magával rántsa a hábouba. Hitler a németek bűnrészesévé (karfa tenni a magyar nemzetet a lóMtásban, az elnyom Isban, a gyil•fislgbin éi a pusztításban. Ezt ieg kell akadályozni. A Szavjekinjc lleni háború szégyent, gyalázatot sózna a magyar n-pre, katasztrófába 'öntené a nemzetet. Nekünk komminist iknik eb bei a helyzetben ntfn 'het mis felüdítünk, minthogy minién erőnkkel azon legyünk, hogy negmentsük a nemzetet a katasztrófái. „Sgv szem buzit se a nemeiknek! Egy katomt se H ttemek j* :z lg ven a ielszavunk. össze kel! ognun'c mlnd:nkivet, aki ezt a jelzőt megérti és ma fáévá teszi. Mint-nkivel, aki harcba akar és harcba ner szállni a némdek ellen a mayar függetlenségért. Ezt mo-ilu Rákosi Mátyás Szeeden 1940-btn a börtö-iöan. amit i iskolává al'kitott át, ahagy 15 tvvel elébb szószékéé a vádlottak padját. Moit már hanvárjuk, hogy vígra rz őt megillet* pódiumon, a Nemzetgyűlésben hallassa szavát. pm*' Gvuln. még nekem is, ét én, aki anélkül s nyomorultul voltam fiaorve, csak 23 pengőt kaptam — karácsonyi tjándékba a „ráfizetésből". — Oyerünic csak azxal a de* nokráctávall Én is azt mondon, imit a többi: jobban m-g kall besülni a munkát s mindenkinek b.zositani kell a tisztességes megélietését. És ne forduljon eő töabet. iogy az egyik ember 60 ezer pen»őt vágjon zsebre, a masiknak pfr l'g csau 20 pengő jusson a ha;zonból. Ext pedig cwk is egy dtnokrata ország tudja biztosítani. Már kiérünk a kfllvárosba, ahol 1 járókelők közül egy fehihaja, pirosarcu magyart szólítunk meg. Szintén régi isar.rós, akiből nem Kell harapófogóval kiszedni a szót. 3eszél az magától is. Aical kezdi, iogy „Na lássa, mégis csak igazi /ót Kossuthnak I" — Kossuth apánk 80 valahánj rsitendös vót, amikor Tunnbau negnalt. Ott irta meg a végrendeletét is az Ország ti imára, lg ízt irófétai lélek vót, mert előre megnondoít mindent. Az ország számára irt végröndöle ben art irja, ™gy „vigyázzon a magyar nemzet, mert el fog jönni az fdő, ami<oi Európa külömböző izmusoktul fog visszhangzani. Ezek az izmusok nagy nemzetekből indu nak ki. Da vigyázzunk nagyon, mert ezek ai zmusok, akárcsak a katonai munJér, feszülni fog a nigy nemzeteken, ie mi föl ne vögyük, mert kisntuuei ••agyunk s lötyögünk majd benne" — Nem fogadtuk meg a böl:i inácsot. Belebujtunk a fasiszta nundérba (mán aki befebujt) s nem:sak hogy lötyögtünk, de majdnem •Ivesztüníc benne. Sokan, nagyon •okan efelejiették, hogy a demokracia íz egyedüli alap, amelyre ezt a ki.' •rszágot szépen, de nagyon szépei öl lehet vóna építeni, ha akartál óna. Ezt akarta Kossuth is, da iogy nem sikerült, tudjuk, nem ő /olt az oka. — Az ui demokratikus negmozdu ást én is teljes szivemből ldvözlöm, de — mondja búcsújában, •ggyet aé felejcsünk el. Ezöntul a elszó is más legyen. Én aszondon^ z lönne a legszöbb „Szabadság "gyenlőség! Testvériség I*. ahogy xnnak idején Kossuth mondotta. Riportúfon a szegedi utcákon
