Délmagyarország, 1945. május (2. évfolyam, 97-121. szám)

1945-05-20 / 112. szám

1045 május 20. I) ÍI. M A G Y A R O R SI il 0 Maron Ferenc: A HITLEREK Számtani körséta a „több példányban terjeszteti44 kancellár körül 'A zsúfolt helyiségben revolver­lövések dörrennek, egy kis cso­port furcsa szalaggal a karján ütlegelni kezdi a jelenlevőket* szé­kek emelkednek a levegőbe és icsapnak le az emberi koponyák­ra... München 1930. A karszala­gosok az egész országban njár is­mert nevet kiáltják: Hitleri... Igen, itt volt a müncheni puccs Idején. - Vékony, sápadtarcu, ,me­revtekintetü férfi. Különleges ba­jusza és különleges hangja van. 'A bajusza mialt mindenki kine­veti, a hangja miait mindenki meg­'csodálja Recsegő hang ez, de hát •gy ház is recseg-ropog akkor, amikor ég. ti • óriási tömeg hullámzik az ut­cán. A sorfalak között menetelő 'barnainges oszlopok valósággal megszállják az uttesteket. Meg­számlálhatatlan zenekar üvölt egy Uj dalt, valami Horst Wessel irta, vagy csak a dalt nevezik igy? Senki nem tudja. De egyet már knindcuki tud. Azt, hogy az a [bizonyos braunaui mázoló a né­|!mct birodalom kancellárja lett. Éppen az imént fogott kezet egy Tényes teremben, aztán egy erké­lyen, majd pedig egy óriási palota lépcsőzetén Hindenburggal. t Ez a Hitler nem sápadt. Rar­hás bőre van és teltebb is tiz terca. mint volt annak a férfiúnak* aki Münchenben tűzharcokban vett Vészt a mozgalom kezdeti nap­jaiban. Dc valami a régi rajta. A bajusza. A doveri kikötőben a londoni Vonalra szóló jegyet vált egy férfi. Kevés csomaggal érkezett. Amit emlékként magával hozott az eu­rópai kontinensről: néhány kék Svéraiáfutásos folt a testén. I Újságíró Európából. Járt Buda­toesten* Münchenben, Berlinben, Nürnbergben és sok más nagy­városban. Most sok viszontagság jtttán Londonba jött. És itt jelenik jpieg a könyve: »I was Hitler's jprisoner* — Hitler foglya voltam. A könyv óriási sikert arat. Szer­kője megírja benne többek közt Rzt, hogy személyes tapasztalat­itól tudja, miszerint Münchenben, Nürnbergben. Berlinben solia nem Ugyanaz a Hitler áll a tömegek élőit. ^ Hitler tőbb példányban szalad­f ál Németországban. Egyik sovány s sápadt, a másik barnásbőrü 'és teltebb, a harmadik valami ki­csivel alacsonyabb, mint a negye­tiik, amit a cipő vagy a csizma belső részébe tett saroktöméssel egvenlil ki... 1 De mindegyiken van valami, ami állandóan ugyanaz, ami változat­lan, ami jellemző s ennek követ­keztében a tömeg előtt a legbiz­tosabb ismertetőjel: a Hitler­bajusz. • John Gunlher, az »Eurőpa igazi arca« cimü világhíres könyv szer­zője azt irja egyik kisebb mun­kájában: valószínűleg sokaknak feltűnt, hogy milyen könnyű Hit­lerről karikatúrát készíteni. Aki­nek könnyen karikírozható voná­sai vannak, vagy valami domináló sajátsággal rendelkezik, azt köny­nyü utánozni. Annak végtelen egy­szerű megtalálni, sőt — gyártani az alteregó i át. 3 Hasonló hajviselet, hasonló ba­jusz, hasonló termet s máris any­nyi Hitler van, amennyit éppen a valódi Hitler akar. vi • ! FWlver Wrlght, akinek » Prága hincs iübbé* cimü könyve méltán keltett feltűnést közvetlenül a vi­lágháború kitörése előtt, megírta egyik Hitlerrel foglalkozó cikké­ben* hogy amikor Prágát elfoglal­ták a német csapatok* s a minden­ható birodalmi kancellár végig­autózolt a »győzelmi ünnepséget ülő Prága városán «* akkor egy francia kollegája furcsa dolgot ta­pasztalt. Ismeretes, hogy a prágai fel­vonuláson merényletet követtek el Hitler ellen: a tömegből virág­csokrot dobtak az autóba s a virágcsokorba rejtett tőr mély se­bet ejtett Hitler arcán. Az autó villám sebesen robogott tovább. Az ülés, ahol Hitler helyet foglalt, csupa vér volt, amikor néhány órával később a francia újságíró megnézte. Maga Hitler az arcára szorított kendővel ült a kocsiban egészen addig, amig kijelölt rezi­denciájába meg pem érkezett. A Paris Soir-nak ez a kiküldölt munkatársa hivta fel később Flower Wright figyelmét arra, hogy amikor néhány nap múlva Hitler a külföldi újságírókat fo­gadta, arcán nyoma sem volt a sebnek. Az már kifejezett ballépés volt, hogy Berlinben viszont — egy hónappal az eset után — szé­les sebtapasszal jelent meg egy másik Ilillcr a diplomaták előtt. • A Newyork Times columnist-je, J. B. Taylor — ugyanaz, aki egy alkalommal Teleki Pált, a későbbi magyar miniszterelnököt megin­tervjuvolta — cikksorozatot irt lapjában 1938 elején azokról a körülményekről és jelekről, ame­lyek sejtetni engedik, hogy Hitler, Napoleonlioz hasonlóan, gondosan kiválogatott ^másodpéldányokat* küld önmaga helyett mindenhová ahol esetleg az életveszély lehe­tősége forog fenn. Megemlítette egyik cikkében, hogy ismer né­hány németországi családot, amely a Gestapo-ügynökök szimatolása következtében ujabb és ujabb Hitlert adott a Harmadik Biroda­lomnak. A nevüket nem teszi közzé — irta —, mert nem akarja, hogy a hétpecsétes titok kipatta­nása életébe kerüljön az említett családoknak. Megírta egy másik cikkében azt is, hogy egy Lukács nevü magyar ujságirő 1937-ben kihallgatást eszközölt lá Hitlernél. Schmidt kövét és meghatalmazott miniszter — a későbbi német kül­politikai sajtófőnök — ez alka­lommal is éppúgy, mint a mün­cheni négyes konferencián, a tol­mács szerepét töltötte bc az an­golnyelvül beszélgetésnél. Ez volt a legfurcsább > beszélgetése, amit egy ujságirő valaha egy állam­férfivei folytatolt. Amikor ugyanis Schmidt köveitel együtt belépett Hitler szobájába, a kancellár meg­lepő vékony hangon üdvözölte. Eb­ben a pillanatban Schmidt angol nyelven arra kérte Lukácsot, hogy a továbbiakban tekintsen el attól, hogy Hitler beszéljen. Irja le a kérdéseit s Hitler majd Írásban válaszol. Kezet fogott vele, jeléül annak, hogy a »személyes« kihall­gatás véget ért. Lukács az előszo­bában várt az írásbeli válaszokrv s ezalatt az idő alatt fojtott szó­váltást vélt hallani Hitler szobá­jából. Minden bizonnyal az történt­hogy maga Schmidt sem tudta r melyik Hitler ad most intervjut'l Ha tudta volna, hogy az a Hitler, akinek tökéletesen hü bajusza, haja és alkata van, de a hangja vékony, akkor aligha engedte vol­na meg, hogy a vékonyhangu üd­vözlésre sor kerüljön... • Említsük meg végül Sauerwein­nek és Leopold Zahn-nak vélemé­nyét, amely szerint roppant ne­héz lesz tökéletes képet alkotni Hitler jelleméről, mert igen sok esetben nem a schizofrénia, a ha­sadtlelküség jelenségeit észlelhc'­jük. hanem azt a tényt állapithat­juk meg, hogy bizonyos megnyi­latkozások más jellem, más termé­szet, más ember, tehát esetenkint más-más Hitler jellemzői. Ghesterton azt mondja Dickons­ről irt könyvében, hogy regény az, ahogy kivételes emberek lát­ják az egyszerű dolgokat, mese pedig az, ahogy egyszerű emberek látják a kivételes dolgokat. Ezek szerint ki-ki regénynek, vagy me­sének tarthalja a Hitler körüli mendemondákat. Az azonban tény, hogy Berlinben a Hitler holttestét kutató orosz katonák eddig jiégv Hitler-holttestet találtak meg. Ki tudja: nincs-e köztük az a két Hitler, akik közül az egyikről köz­tudomású volt, hogy nőgyűlölő* a másikról pedig szcltébcn-hosszá­ban beszélték, hogy még a hajő­térfogatu, többtonnás űrtartalmú Göring marsaiion is lultcsz ama kicsapongások terén, amelyek miatt a földi halandó kellő bűnbánat hijján kizáratik a túlvilági üdvö­zülésből ... —ooo— amelyekről a fasiszta propaganda azt akarta elhitetni, hogy kizárólag a lakosság ás a békás családi otthonok ellen Irányultak (Szeged, május 19) A mult va­sárnap kis statisztikát közöltünk a háború befejezésével és a lég­védelmi készültség megszüntetésé­vel kapcsolatban, hogy hány re­pülőtámadás érte Szegedet a há­ború folyamán, hány bomba hül­lőit a városra, hány halott és sebesült áldozata volt a légitáma­dásoknak. Mint megírtuk, hat nagyszabású angolszász légitáma­dás során 982 darab romboló- és gyújtóbomba hullott Szegedre, 116 halott és 122 sebesült áldozata volt a légitámadásoknak. Ezzel kapcsolatban az elmúlt héten ol­vasóinktól tőbb levél érkezett szer­kesztőségünkbe. A levelek irói an­nak a kívánságuknak adtak ki­fejezést, elevenítsük fel a hat re­pülőtámadás történetét, hiszen a közönség, amely csak a megtá­madott városrészek néhány rom­badőlt és leégett épületét látta, semmit sem tud a támadások ka­tonai céljairól, mert a cenzúra annakidején nem engedélyezte a való tényállás megírását, a ható­ságok pedig igyekeztek ugy be­állítani a dolgot, mintha az angol­szász »terrorbombázók« kizárólag védtelen polgárokra és békés csa­ládi otthonokra pazarolták volna bombáikat. Készséggel teszünk ele­get a kívánságnak és biztosak va­gyunk benne, hogy sikerül sok olyan adatot a nyilvánosság elé lárni, amelyek eddig ismeretlenek voltak. Cél: a Rendező-pályaudvar és az utásztakíanya Az első légitámadást 1944 junius 2-án kaptuk. Az angolszász gépek több kötelékben átrepülték a vá­rost, délelőtt fél 11 óra tájban több nagyobb kötelék, összesen mintegy 30—4® gép egy hullám­ban visszatért. Valamennyi egy­szerre oldotta ki bombáit, ame­lyeknek becsapódása után a város déli részéből sürii porfelhő szállt a magasba és a Füzes-ulca, Sza­badság-tér, Tompa-utca, Szenlmi­hálytelki-sor, Ballagiló-sor, Haty­tyas-sor által határolt alsóvárosi részen 58 épület vált romhalmaz­zá, 212 épület megrongálódott. A ledobott bombák száma körülbelül 218 darab volt, a halottak és se­besültek száma pedig. 30—30. A nagyarányú támadás ellenére azért volt aránylag ilyen kevés áldo­zat, mert a városrész lakóinak legnagyobb része kint dolgozott a földeken. De nem is ezek el­len a munkásemberek ellen irá­nyult a támadás, hanem kétség­telenül a Rendező-pályaudvar el­len, ahol több német katonai sze­relvény vesztegelt ebben az idő­ben, valamint az utászlaktanya ellen. A bombaszőnyeg azonban »félrecsuszott« (körülbelül 3—4000 méter magasból hullottak a bom­bák), igy vállak romhalmazzá az alsóvárosi kis házak. Károsodás érte a pályaudvart is és ,alsó­városi szennyvíz szivattyútelepet. Juliim 3-án volt a második légi­támadás, ez kétségtelenül a vasúti híd ellen irányult, dc nem sike­rült. Lehel azonban, hogy a pia­rista gimnázium udvarán állomá­sózó német gépkocsioszlopot fe­dezték fel az amerikai pilóták és akarták megsemmisíteni, mert na­gyon a közelben estek le á bom­bák. Ezúttal is délelőtt 10 tóra tájban jelentek meg a félelmetes bugásu nagy bombázók a varos felett. Amikor már eltávoztak és a pinceajtóbői kukucskálók kezd­tek fellélegezni, négy gép kivált a kötelékből, visszafordult és négy, hullámban körülbelül 20 nagymé­retű rombolóbombát dobott le a hadtestparancsnokság, a piarista­gimnázium, a klinikák, a Horthy­internátus, a püspöki palota, a Szentháromság-utca és a Bánom­kert-sor által határolt szük te­rületre. Ez alkalommal egy ha­lott és 12 sebesült volt. Két tüz­eset is történt: a Dugonids-gimná­zium előli két német katonai autó gyulladt ki és a bőrgyógyászati Korrepetáló és Önképző Iskola (Klauzál-gimnázium épületében, Tisza Lajos-körut 6.) háromhónapos esti szép- és helyesírási tanfolyama junius l-én megkezdődik. Beiratkozás; d. e. 9—12-ig, d. u. 3-6-i£

Next

/
Oldalképek
Tartalom