Délmagyarország, 1945. január (2. évfolyam, 1-24. szám)
1945-01-28 / 22. szám
6 A történeti hűség ... kedvéért... A Délmagyarország é« a Magvar Nemzeti Függetlenségi Front együtte Szerkesztésében kiadutt naplárban „Az év története" cím alatt közölt írás. margójára: Mult év március 19-ét megelőzően, ipég Kállay dicső kormányzata alati á „Békefront"-hoz tartozó polgárok él munkások százait hurcolták el, fajra, vallásra éa nemzetiségre való tekintet nélkül. Nagyon 60k derék munkás és polgár nem birta ki a vallatás borzalmait és tért élete delén örök pihenőre. . A baloldali politikai pártok feloszlatása, valamint a szakszervezetek lezárása automatikusan maga után vonta e szervezetek vezetőinek állandó zaklatásit. A szóbanforgó szervezetek vezetőembereitől már jóval előbb elvettek rádiókészülékeiket és a kopók állandó megfigyelés alatt tartották Wet: hová járnak, kikkel érlntkez nek. Sztójayék kormányzatának hatásköre nem csupán a zsidóflldözésre korlátozódott... A munkásmozgalmi vezetőknek a Hitler-band > bevonulásakor már folyamatban vob elhurcolása még fokozódott. Április 3-án, az esti órákban meg döbbenve néztek össze az emberek. Szinte a szemükkel kérdezgették egymástól: mi történik ? Szuronyos rendörök és deteklfvek kisértek > város minden részéből egy-egy munkásmozgalmi vezetőt. Az esti szűr ktlletben a hozzátartozók tömege szorongatta kis élelmiszercsomagokat a Városháza souterrainjének lépcső jén, hogy ki-ki le /alább valami útravalót juttasson szeredének. A jegyzőkönyvezés hosszadalmas eljárása és az ujjlenyomatok felvétele után egyenként érkeztek meg a „bűnösök" a megnembeszélt talál kozóra. Egy patent bilinccsel keheiével összevasalt csoport, húszon négy férfi és két nő, azonkívül vagy, negyven rendőr töltött fegyverrel, ké . kutyával, egy rendőrtiszt vezetéséve, még aznap este elin lult a számű zetésbe. Azon az éjszakán Szeged külvárosaiban nagyon kevesen alud tak. Anya a fiáért, feleség a férjééri, S 'yermek az apáért, jóbarátok és a ol/ozólc harcostársukért aggódtak A bilincs Budapesten, a tolonc kocsi kinyitásakor lehulott a kezekről. de a nyomát többen még mais érzik. Ujnbb nem várt találkozó követkéz: : ezután. A budapesti toloncház u Ivarán az ország minden részéből összehordták a munkásság vezetői'. Gyorsan megtelt a folonc ház, pinehőí a padlásig két nap alatt közel tízezer ember szorongott a bflzfs falak között. Naponta jöttek Ujabb csoportok, Szegedről is, hogy azután lezárt vaggonsorok vigyék szét uket az ország különböző toloncház ~iba. Aki ott maradt, lezárt termiben, összezsúfolva élte a főváros ellen végrehajtott bombatámadások sorozatát. Az október 11-ét megelőző na pókban Szeged szervezett munkás sága már ott sorakozott a Városháza mellett, a közrend megóvása céljából A polgárság soraiból nagyon kevés «mb:rt lálluiik oh, A polgárőrsig mir az október 11-iki orosz bevo ruháskor is megvolt már. Idetartozik még, hogy ha a polgárság által be ig rt fegyvert a szervezeit munkásság ti Stopja, akkor hidjainkat meg k kdeit volna menteni. Az első mgygyfllést október 18-án, a Városi Színházban a szervezett minkásság tartotta. A Magyar Kommunista Párt ahogy zászlót bontott, dél 31 a gt a i'iimmi mii immun' iiirrr ttimn felszóllitotta a demokratikusan gondolkodó és cselekvő pártokat a Füg (etlenségi Frontban való tömörülésre. A történeti hűség kedvéért meg :mlitjük még, hogy a szakszervezetekbe tömörült dolgozók komoly segítséget nyújtottak akkor, hogy Szegeden alakult meg az országban először a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front. Hiányzott a naptárból a munkás ság tevékenységének ismenetése. A Tisza Lajos-körűt forgalmas mellékutcáiban szinte zarándokolnak a szegediek. Kosarakkal, batyukkai sietnek a ropogósra fagyott havon a Mars-tár felé. Ott már nyüzsüg a tömeg. A zsibárus-stand, a szeged „ kukucska-piac" („ adjakendföl-piac" Szedői) egy kis Teleki-teret vará zsol az arrajárók szemei elé. Mit árulhatnak 1945 januárjában a zsibárusok, amikor ócska — de régi anyagból való —cipóért három új nem sok, egy ócska — de régi myagból való — ruháért három mö rostos sem drága. Az első holmi, amit megpillantok a hóban leterített ponyván: könyv \ cime: „Tamás úrfi csinytevései..." Ki ne ismerné ezt az aranyos törté letet, amely még mindég érdekli a. ifjúságot? Már alkuszik is rá eg> lénike. Sokalja érte a két pengőt... A többi árus már hasznosabb porékákkal kereskedik. Szőrmés beke esek, hosszú kabátok, meleg sapkák incselkednek a téli holmiban szűköl <ödő vásárlóval. Ha elnyüttek is, h; nem is nagyon tetszetősek, némi meleget mégis ígérnek. Bizony, jó párszáz pengőt elkérnek az ilyen „békebeli" holmiért. Hetven pengő íz ára egy agyonfoltozott, hitvány ingnek, A legnagyobb forgalom mégiscsak i női holmi körül bonyolódik le ttagyar nők és harisnyák versenge nek egy-egy kockás blúzért s a pártatlan árus azt boldogítja vele, ak többet ígér érte. A nők, a katonák gyakran különböző nyelvű alkudó zása állandó hangzavart idéz elő, d' azért mégis békésen folyik aa üzlet \z egvik ponvván rozsdás. óc«va • Ezekben az eseménytelen napok ban, ebben az uborka szezonban i ncg kell csinálni az újságot, amely nek hasábjai napról-napra éhesen várják a maguk mindennapi anya ját. De miről irjon az ember, a <ezdö ujságiró, akire szerkesztői' szigorúan ráparancsol, hogy okvetenlll hozzon valami szenzációk — Miről ? — Mit bánom ént Akármiről. Viondjuk, a téli halászatról. Gondoltam, lemegyek a Tiszaaarira, ott ülnek sorban a hires sze gedi halászok, csupa tősgyökér éilamiskás humor, mind egytől-egyig bn csak lesétálok közéjük, aztán az uondom : „Ággyon Isten, embörök 1 meséjjenek arru, hogy mikén fagják a halat télen?" Erre a halá szok egymással vételkedve nekifog nk a mesélésnek és se vége, s< hossza nem lesz a sok halász-törté íetnek. Már a Rudolf-térre értem, milcoi elhatároztam, hogy feltétlenül lesz egy lengő fehérszakállú öreg is, akit ic o k s t a i Pedig ha az ömudatos munkáso lem állnak ki palgárőri minősé ;Ukben, az üzlet és lakásfosztogaisok még súlyosabban érintették volna a Belvárost. Nem tarijuk kivána!o;nak ezeknek i történelmi időknek egyoldalú be íllitásál. Mi ott voltunk a helyünkön az első napokban, itt vagyunk ma és itt leszünk holnap is, mint szervezett munkásokhoz illik. Komócsin Mihály, vasáru, vasdarabok halmaza heve * tetejében egy cafatokká rongyolódott női gummicsizma. Tájékozatlan izemlélö azt hihetné, hogy ha száz évig is hevernek a ponyván ezek a íolmik, akkor sem keinek el. Dr máris ujabb érkeklődők csoportja veszi körül as árust. Ki egy patkóra alkuszik, ki a csizma aránylag tűrhető felsőrészének árát igyekszik 15 pengőről (2-re leszorítani. Nagy keresletnek örvend a bór alpu cipó, amely a cipőkereskedők iél már régen a régmúlt emléke cözé tartozik. Még a csizma sem itkaság. Különösen az orosz kato iák és a nők vásárolják előszeretettel. Külön ponyvát foglal el a fris <en piacra dobott orosz katonasap rák halmaza, vevőjük nem annyira a katonák, mint inkább szabadban tolgozó munkások és a fiatalság kőéből kerül kf. Egy orosz kalonaasszony ezüst báli cipóra alkuszik. Szeretné megértet" i kofaasszonnyal, hogy a cipő má lem egészen kifogástalan, szélei itt ott megrepedeztek, meg azt, hog sürgős szüksége éppen nincs r» hiszen sok idő eltelik addig, amisor majd a lábára húzhatná, de elteszi magának, elvinné magának haza, Oroszországba emlékül.— mer hát ő is csak asszony. . . Á kofaiszony szó nélkül is megérti asz szonytársát, megérzi szive vágyá\ /ondolatát és enged az ezüst báli cipő árából. Odaadja olcsóbban. Az orosz katonaasszony hónaalatt az ezüst cipővel, boldogan elsiet lehéz bakkancsa alatt keményen ropog a hó... ö. I. —oqo— jínos bácsinak fognak hívni. Eseteg még néprajzi gyűjtést is végez letek. Szinte futva tettem meg az utolsó lépéseket a korlátig. Izgatótan kerestem a parton tanyázó öreg utászokat. Egy darab se volt Levontam a konzekvenciát a szö;edi halászokról. Nem baj, legyin ettem rezignáltán, hiszen itt vannak nég kiváló lulászmestereink, a ké üres halászdinasztia. Annyit fognak nesélni, hogy csak győzem Írni vtár láttam is magam egy elegáns rodában, amint a térdemre helye et jegyzetre sebesen irok még vaimit, aztán lekötelező mosollval á>itora meg a szóáradatot: „Köszö iöm kedves uram, ennyi elég is esz. Az egyik dinasztia rezidenciája issé IshütOtt. Se ajió, se ablak üncs egy lélek se, minden nyitva Nem tesz semmit, ott van a másik. Átbaktattam a téren. A másik b< volt zárva. Megrángattam a húzó* csöngőt a kapun. Megköszörültem a torkom, igyekeztem szerényen és íaio. jauuar z<s. Serey Oizárá! lapunk volt felelős szerkesztőjéről, aki tud valamit jelentkezzen a Díluiajvarország k!adé« hivatalában. negnyerően állni, mert ugyebár as első benyomás sorsdöntő, megnyi* ik az ember lelke és esetleg egé* zen intim dolgokat fog elmondani. Csak azt bántam, hogy nincs nvak* icendőm, mert belülről csoszogó lép* ek hallatszottak és én ugy éreztenv most lenne itt az ideje annak, hogy negigazitsam a nyakkendőmet. Kinyílt a kapa, :gy öreg nénivel álltam szemben. — Jónapot kivánok, — mondta* természetellenesen magas hangon. — \ mester úrral szeretnék beszélni. Nem szólt egy szót se. Na, goa* toltam most kiugratom a nyulat • )okorból, le fog esni az állal — A Délmagyarország munka* ária vagyok, — mondtam hanyag 'gykedvüséggel, miközben feszülte* /ártam a hatást. — Jaj, leiköm, értőm már I csapta össze a keiét a nénike, — náhogy az ujságtu gyünne, Hmem iát leiköm ez tévedés lesz, mert h* ín a mult hétön kifizettem az egém pénzt I Egy világ omlott bennem össze Megdermedtem. A nénike aggódva ppegett körül. — Vagy nem azé gyűlt vőna ? íézett elsötétült arcomra. Második utam i mester lakásárt vezetett. Bícsöb* (ettem, dc már csökkent önbizalomnál. Mogorva öregasszony nyitói íjtót, bizalmatlanul méregetett. — A Délmagyarországtól jövök, i mester úrral szeretnék beszélni I — Jal — bólintott megértően ét )e akarta csukni az orrom előtt u íjtót. Én azonban, mint szemfül* iporter, bölcs előrelátással az ajtó cözé tettem a lábamat — Nincs itthoni — Mikor jön haza? — Nem tudom. Nem üzent magának semmit, neta mondta, hogy keresni fogják. Ebbeq igaza volL Lemondóan kivettem • lábam az ajtó közül. Hazafelé baktattam 'etörlen és reménytelenül. Már ép jlhatároztam, hogy bemegyek • rönyvtárba és kiírok valamit a" téli lalászatrót, mikor az utca túlsó ollalán megpillantottam a Halászt Nem volt rajta semmi rendklvfllL mpázott. Látásból ismertem, a strandi rörnyékén láttam nyáron halászni, lalálraszánt merészséggel ugrottam :!é. — Uram, mondja meg nekeraL hogy fogják januárban a halat? Jé tempósan végignézett. — Januárban? — igy szólt: —• linuárban nem fogják a halat. Mivelhogy nincs. Iiispál Éva. Sebesültek elszállítására • szövetségesek „Nurse-Mau" elnevezésű egész kisméretű repülőgépeket használnak a nyugati fronton, amelyek eg*sx kis területen tudnak fel- és leszállnL fltóí &tui*i&k 1945 tdé* a ttepzdi „kutoietka-idactov' ii.11 ii. iibiiwiwhmjm—mbb^emmibii i ihi •!•! il.lll i iiiii.iii llllll Első riport valamiről, ami nincs
