Délmagyarország, 1946. május (3. évfolyam, 97-121. szám)
1946-05-03 / 98. szám
Világ proletárjai egyesüljetekI Szeged1 1946. május 3, péntek III. ért. 98. sz. ara: 600.000 P DELMAGYARORSZM A. MAO T AH K.ÚMMVH jJJA PÁKT PtLgjÁOTARORSZAGl NAPILAPJA Hatalmas munkás- és paraszttömegek ünnepelték Szegeden és környékén a második szabad május elsejét A munkáspártok egysége bizonyait annak a sziklának, amelyre a magyar demokrácia jövője épisi Elég volt a huzavonából, elég volt a szabotálásból, követeljük a kormányprogram haladéktalan végrehajtását! — mondotta Révai Józsefi elvtárs a szegedi május 1-i ünnepi beszédében (Szeged, május 2) Meleg, nyári nap köszöntötte május elsején Szeged a két munkáspárt ideológiai aki ma dolgozóit, hogy szinte a természet is hozzájáruljon a második szabad május elseje méltó megünnepléséhez. Már előző este ünnepi díszbe öltözött a város és a munkászenekar kíséretével lelkes fáklyásmenet vonult végig a város főutcáin, éltetve a munkáspártokat és azok vezérét, valamint a magyar köztársaságot és a dolgozók harcos, nagy ünnepnapját. Május elsején zenés ébresztő köszöntötte reggel a város lakosságát, majd 9 ora tájban megkezdődött az ünneplők gyülekezése a Marx-téren. Innen vonultak fel azután végeláthatatlan hosszú sorban a Nagykörúton, Kossuth Lajos-sugáruton, Tisza Lajos-köruton, Dugonics-téren és Kárász-utcán keresztül a Széchenyi-téren felállított dobogóhoz, hogy impozáns felvonulásukkal üdvözöljék a munka nagy ünnepét és a dobogon helyet foglaló vendégeket: Révai József elvtársat és Riesz István elvtárs, igazságügy minisztert, valamint B a r e n o tt tábornokot, a Szegeden állomásozo hadtest parancsnokát, Hajtovics gárdaalezredes, városparancsnokot, Kartyenov gárdaalezredes, városparancsnokhelyettest, továbbá a város vezetőségét Dénes Leó elvtárs, polgármesterrel az élén, a honvédség és a pártok képviselőit. A munkászenekar és a honvédzenekar indulói mellett több mint egy órán keresztül tartott a nagyszabású felvonulás. Szeged minden dolgozója, a gyárak, üzemek, vasút, posta és a közhivatalok dolgozói egyaránt felvonultak zászlóik alatt, hatalmas táblákkal és felkiáltásokkal éltetve a szabad májust, a munkáspáríokal, a magyar köztársaságot, a szakszervezeteket és a szovjetmagyar barátságot. Egyes üzemek készítményeikkel vonultak fel, igy például: a szegedi kendergyár kocsiján szövőszék mellett dolgoztak ügyeskezü leányok, a Szikra-gyufagyár hatalmas doboz gyufával, a szakszervezetek autójavító munkaközössége pedig az általa üzembeállított autóbusszal és teherautókkal jelent meg. A felvonulók szinte teljesen megtöltötték a Száchenyi-teret és közel százezernyi tömeg várta az ünnepség megkezdését. (Szeged, május 2) A Himnusz hangjai után a Szakszervezeti Bizottság részéről Komócsin Mihály elvtárs, megyei titkár nyitotta meg a nagygyűlést és összehasonlította a régi május elsejéket, a mai, szabad, demokratikus május elsejével. Szeretettel köszöntötte ezután Szeged dolgozóit és a megjelent vedégeket. Bevezető szavai után Gáti Pál, a szegedi Nemzeti Szinház művésze szavalta el Baráth Endre: Ballada az első májusról cimü költeményét, majd Riesz István elvtárs, igazságügyminiszter, a Szociáldemokrata Párt nevében emelkedett, szólásra. Szeged dolgozóinak jóvá kell tenniük ... Beszéde elején a május elsejei ünneplések céljáról beszélt és ezt abban határozta meg, hogy minden proletár tekintetét az emberiség felszabadításának nagy, közös céljára, minden szolgaság és kizsákmányolás kiirtására, a szocializmus megvalósítására irányítsák. Szeged dolgozóinak; figyelmét külön is felhívta kötelességeire, mert jóvá kell tenniük, hogy innen indult ki a magyar törtánehm leggyászosabb és leggazabb korsza/a: a Horthy-korszak. Ezután visszapillantott a magyar demokrácia eddigi eredményeire, megállapítva, hogy a» első legnagyobb tény a földreform megalkotása volt, mert ez képezi alapját a demokráciának. Ez ugyanis nemcsak gazdasági, hanem politikai kérdés is. — Az agrárfeudalizmussal együtt között nincs különbség, csak bizonyos taktikai elgondolásokból van két munkáspárt. — Tudomásul kell venni — mondotta —,- hogy munkásosztály azonban csak egy van. A két munkáspárt a jövőben is közösen fog azokért az eszmékért harcolni, amelyeknek alapjait Marx rakta le és amelyeken ma sincs oltunk semmit sem változtatni, amelynek igazságait egy évszázad tanulságai és egy borzalmas világháború minden eseménye igazol. generalisszimusz a mostani moszkvai j látogatás alkalmával ismételten kinyilatkoztatta, hogy nem akarnak i.ossiut állani Magyarországon Horthyék bűnei miatt. A Szovjetunió po hibáját irányunkban nem a bosszú* hanem a barátság érzelmei vezetik. A közeledő békctárgyalásokról szólva rámutatott arra, hogy ha Magyarország esélyei a béke szempontjából az utóbbi időben javulhat, akkor ez első orban a Szovjetunió barátságának köszönhető. - Ha sikerül elérnünk, hogy a szlovákiai magyarság százezres tömegei ne legyenek földönfutóvá, ha sikerül elérni, hogy emberi, gazdasági, politikai és nemzeti jogaink legyenek azon a földön, amelyen apáink éltek és haltak, akkor ezt legelsősorban a Szovjetuniónak köszönhetjük- — mondotta. A Szovjetunió bizalmát viszont annak köszönhetjük, hogy itt márciusban a magyar demokrácia balszárnya megmutatta, hogy vissza tud ü'ni a reakció próbálkozásain. Éppen ezért ismételten oda kiáltjuk a reakciós mesterkedöknek, hogy őrködünk a szovjet—magyar barátság fel tt Riesz elvtárs, 'igazságügy-miniszter ' nem akarunk Görögország lenni, nem nagy tapssal és éljenzésseí fogadott \ akarunk senki kezében szovjetellen«e beszéde után az Általános Munkás- mesterkedések aknamunkájának jakövetkezt k.' ilkszcr; 1 n i. azonban Magyarországon ipari feudalizmus is volt — mondotta Riesz elvtárs. Ez az ipari kapitallizmus éppen olyan veszedelmes a demokrácia gondolatára, mint amilyen veszedelmes volt az agrárfeudalizmus. Ezért nekünk államosítanunk kell a gyárakat, bányákat, energiaforrásokat, szigorú, állami ellenőrzés alá kell helyezhi k bankokat, mert nem tűrhető, hogy egypár munkásnyuzó, a munkásokat kizsákmányoló iparmágnás sajátítsa ki a magyar pollitikai hatalmat. Ez ugyanis a magyar demokrácia életkérdése. Nem pihenhetünk, amig földre nem terítjük a reakciót A továbbiakban a magyar demokrácia megvédése érdekében erélyesen követelte Riesz elvtárs, igazságügyminiszter a reakciós tanárok eltávolítását, valamint á közhivatalok és az egész magyar közélet megtisztítását a reakciós elemektől, mert addig mig mindez meg nem történik, nem tűnhet cl gazdasági nyomorúságunk sem. Ezután a magyar kormányküldöttség moszkvai útjáról beszélt és kiemelte, hogy a Szovjetunióban nem a legyőzött Magyarországot fogadták, hanem a lenini elvnek megfelelően az egyenrangú Magyarországot. Ez a fogadtatás azonban Ína'gíyí kötelességet ró ránk. Nem szabad pihennünk addig — mondotta —, amig teljesen földre nem teritjük a reakciót. A reakció leküzdésének legsikeresebb eszközét Riesz elvtárs a munkásegységben határozta meg, kiemelve, tiiogy dalegyleet énekszámai niajd szűnni nem akaró éljenzés közepette kezdte még beszédét Révai József elvtárs, a Magyar Kommunista Párt nevében. Megvilágította, hogy május l-e a nemzetközi proletárszolidaritás nagy napja és a magyar munkások, szegényparasztok és értelmiségiek tömegeivel együtt menetelnek Moszkva, London, Belgrád, Bukarest és Páris munkástömegei. Bevezető szavai után Révai elvtárs a munkásegység kérdésével foglalkozott és kijelentette, hogy ebben a kérdésben teljesen egyetért Riesz elvtárs szavaival. I A kisparaszt tudni fogfe, hol a helye — A munkásegység az eddigi idő alatt kiállta a tüzpróbát — mondotta — és a munkáspártok egysége bizonyult annak a sziklának, amelyre a magyar demokrácia jövője épül. A magyar munkásosztály hü Szövetségese a harcban a dolgozó parasztság. Éppen ezért ez a nap a munkásság és parasztság megbonthatatlan szövetségének napja is. Hiába próbálják egyesek a magyar parasztságot szembeállítani a magyar ipari dolgozókkal. Az az uj gazda, akit a nagybirtok nyomorított és az a kisparaszt, akit a banktöke zsákmányolt ki, minden mesterkedés ellenére tudni fogja* ki a barátja és tudni fogja hol a helye: a munkásosztály mellett. Nem a- hosszú, a barátság vezeti irányunkban a Szovjetuniót Rámutatott a továbbiakban Révai elvtárs arra, hogy május l-e a népek testvériségének napja is. Hálával adózott a Szovjetuniónak és a Vörös Hadseregnek. Magyarország sokat vétkezett a Szovjetunió ellen, mégis a szovjet népek nagy vezére Sztálin Elég volt a huzavonából Kiemelte ezután Révai elvtárs/hogy belső életünk megerősítésére, önálló, független és öncélú magyar életünk kialakítására szükség van arra, hogy ne egy helyben topogjunk a belpolitikában sem, hjanem előre menjünk. — Haladéktalanul be kell nyújtanunk a törvényjavaslatot a földreform befejezéséről és követeljük a bányák állami tulaj donbavételét. a magyar nehézipar legfontosabb üzemeinek államosítását és a nagy bankok állami ellenőrzés alá vételét. Nem utolsósorban követeljük azt is, hogy a reakciós szemetet kisöpörjük a hivatalból a szervezett munkásság képviselőinek közreműködésével. Kijelentjük itt, most Szeged dolgozó népe előtt és az egész világ dolgozó népe előtt, hogy ezzel a tempóval fö'öttébb elégedetlenek vagyunk. Elég volt a huzavonából, elég volt a szahotálásból. követeljük a kormányprogram haladéktalan végrehajtását! Ugylátszik vannak egyesek, akik csak akkor hajlandók teljesíteni ígéretüket, akkor hajlandók a megvalósítás útjára lépni, ha a mi tömegeink újra megmozdulnak. Ha ez kell, állunk rendelkezésükre. A belső egység kérdéséről is szólt Révai. elvtárs és kifejtette, hogy a gazdasági nehézségek leküzdésére és békecéljainak elérésére belső egységre van szükség. ; ( Négymillió hold bevetett föld — Ha nehezen is, de átvészeltük a léi nehézségeit — folytatta beszédét Révai elvtárs —, mert bányászaink ma is diadalmasan végzik a széncsatát és nem kevésbbé hősiesen dolgozik parasztságunk is. A dolgozó parasztság több mint négymillió hold bevetésével megmutatta, hogy fejcsat-
