Délmagyarország, 1949. július (6. évfolyam, 150-176. szám)
1949-07-27 / 172. szám
fl hárü:n=»;s fe<v •orán ezen a téren is elismérésre méltó eredményeket értünk el, amit a legszemléltetőkben rizstermelésünk minden képzeletet felülmúló ugrásszerű fejlődése igazol. Ezen a segítségen tul, arról ls gondoskodóit népi demokráciánk, hogy olyan szakemberek álljanak a rizstermelést folytató dolgozó parasztok segítségére, akik minden tudásukat a népnek a dolgozóiknak a szolgálatába állítják. Lehetőség nyílt arra, hogy n yénynemosifö ínléze elnk tudósai gondtalanul folytathassák a jelenleg nálunk'termesztett rizsfájtának, a leg. fobban bevált »árpa schali.nevezetű rizsnek a kinemesiik | eredményre. A múltban több mint 1000 holdon termeltek rizst, az évi három kilogramos rizsfejadag mégis a külföldtől behozott rizsből adódott. |ák bele a szegedi Növénynemcsitő 'és Növénykisérleti Intézel is. A nemesítés célja, magyaráz za a kísérletezés szegedi vezetője, hogy egy szakállas és nem pergő, valamint a rovarkárnak ellenálló rizsfájtát ho ön özö berendezéseket és ők is foglalkoztak rizskisórletezéssel. Ezek azonban, — mint annyi más — Csak kirakat politikájuk egy-egy nyilvánulása vagy néhány arisztokrata érdeke volt. Ha visszapillantást teszünk ezek49 54 nősítsünk meg. Az eddigi kísérletek komoly eredményeket mutatnak már fel ezen a téren, nem ugy mint az a múltban volt. i | | ; A múltban Horthyék is létesítettek re az időkbe, akkor azt látjuk, hogy olyan emberek vezetése alatt állt a rizskisérletezés éppúgy, mint egyéb más, akiknek nem volt érdekük a magyar mezőgazdaság fejlesztése. Ennek megfelelően a rizskisérlelek sem vezettek megfelelő B rizstermelés meglu-nűsifása leliát vágj álma maradt dolgozó parasztságunknak. Népi demokráciánk azonban azonnal hozzáfogott a rizstermelés és a rizskisérletezés lehetőségeinek a megteremtéséhez. Tervgazdálkodásunk eredményeként, hároméves tervünk első évében már 24 ezer holdon vetettünk rizst és 300 ezer métermázsa terméseredményt értünk el. Az egyszemélyire eső rizsfejadag, amely 1947-ben 1.1 kg. volt, 1949-re 2.4 kg-ra növekedett a hazai termelésből. Most ebben az< esztendől>en mutatkozik majd meg a rizsnemesités legdöntőbb eredménye. Ebben az évben sokkal több terméseredményt várunk ugyanazo* a területen, mint tavaly. A nagjl lendülettel folyó kísérletek nyomán, az ötéves terv végére,, amikorra mezőgazdaságunk kor., szeriisitése is nagy léptekkel halad majd előre. 22 mázsás á! ag'ermést várhatunk, ami 30 ezer holdr* felemelt vetésterület mellett 4.( kg-os évi rizsfejadagnak feleli meg. . A rizstermelésnél elért kisélY leti és meghonosító si eredményeink hihetetlenül nagy-ok. Ezt az eredményt azonban óriásira növeli az a tény, hogy öemzetgazdaságunk életéből kikapcsoltuk a földbirtokosokat, a' harácsoló nagytőkéseket, a kizsákmá-nyolókAt és rizstermelésünket a dolgozó parasztság közkincsévé és boldogulási lehetőségévé tettük. PÁRTMUNKÁS 99 99 legújabb számának vezetőhelyén Betlen Oszkár »A trookista kémbanda leleplezése erősiti aPártot« cimmel foglalkozik) az éberség fontosságával. Hangoztatja, hogy a trockista kémbanda leleplezése éberebbé tette Pártunk egész tagságát és sziklaszilárdan tömörülve a Központi Vezetőség, Rákosi elvtárs körül még eredményesebben fogiuk megoldani a szocializmus építésében előttünk álló nagy feladatokat. Az üzemi kérdések közül Varga Edit a termelés körforgásának meggyorsításával, Vándor Béla pedig az üzemi bizottságok munkájának megjavítására irányuló feladatokkal foglalkozik, ezenkívül olvashatunk a tatabányai VI-os számú akna üzemi pártszervezetének munkájáról. A mezőgazdasági cikkek közül a DÉFOSz munkástagozatáról nyújt igen hasznos anya. got, valamint a •Pártszervezeteink feladata a csépléssel és cséplési ellenőrzéssel kapcsolat ban«. Olvashatunk még a tagjelölt felvétel eddigi tapasztalatairól, a munkáslevelezők háló. zabának szervezéséről, a nag^ nván ViKgifjusági Találkozó előkészületeiről. Igen fontos ciki Csendes Károlyé a kádermunka hibáinak kiküszöböléséről. Irodalmi rovat, kisebb beszámolók, hozzászólások, páxtmun, kások írásai egészilik! ki a, -.'Pártmunkása legújabb számát. A MELEG TOVÁRB TART Mérsékelt szél, délutáni felhőképződés. Egy-két helyen esetleg zápor, zivatar. A meleg idő tovább tart. Két pohárköszöntő Irta: E. bZORHOJOV Sziiie.izler estéjén a szer. kesztőséglien íelhivolt régi banáiom, Grisa Kudrin. Üdvözöllek öregem — dőrtVgte mélv hangján a telefonban. — Hogy vagy, gyűröd a papirost?! Mi az, meg sem ismersz? Itt Grisa beszél!... — Melyik Grisa? — kérdeztem rosszmájuan, — a százbusz kilós, álomszuszék, káposzta kotlettel a szájában? — Hazudsz, papirpocsékoló! — igy Grisa, — Kudrin vagyok, jóvágású, közepes életkorú, vonzó külsejű férfiul Erről külön Íven személyesen is meggyő ö lhetsz, ha megi éred, hogy az ujesztendőt újra nálam köszöntöd fel... örömmel indultam- ulnak Grisa lakása felé. Ut közben elgondolkoztam, s eszembejutott tavalyi szilveszterünk. 1917 utolsó óráit is vele tóilőttem. Véletlenségből cseppen lem be hozzá, csak ugy találomra, hiszen a háború ílőtt találkoztunk utoljára. Fiatalságunkat szomszédos esztergapadok mellett töltöttük, » hí ég az utolsó cigarettavégeklet is megosztottuk egymással. Sők idő telt el azóta, s mimíketten megváltoztunk: Grisából mérnök, s tiszteletreméltó gépgyári igazgató lett, jómagam, ahogy ő szokta mondani »papirpocsékolóvó« lettem. Nem hiába, a régi barátság nem rozsdásodik, — Grisa Brömmel fogadott. — Igazán te va-gy az? — dörmögte mély hangján, s át nkarta ölelni Ebben azonban ban megakadályozta hatalmas pocakja. — Cseppet sem változtál, ugyanolyan nyápi<\göndörhaju fiu vagy, mint voltál! — De ezt nem lehetne rólad mondani, — mondtam nevetve, — le aztán alaposan meghíztál. Mi az oka? Vizkór, elefántkór vagy szívbaj?! — Egyszerűen helyes (az életbeosztásom, —- morogta Grisa önelégülten, s belesüppedt egy hatalmas karosszékbe. — A kitűzött tervet teljesítem három hónapra. A jó minőségre ügyelek. Kitűnően alszom, nyugodt vágyok, tiszta a lelkiismeretem, jól végzem dolgomat. Érted?... Jól tetted egyébként, hogy eljöttél. .Mit tanácsolsz, milyen pohárköszöntőt mondjak? Hivatalosak hozzám a gyár emberei... Boldog újévet! Sok sikert! — ilyeneket szoktak ilyenkor mondani. — Igy válaszoltam, de már igen Szórakozottan, mert figyelmemet teljes mértékben lekötötte az ételektől, italokól roskadozó asztal... Grisa azonban nem volt megelégedve a válasszal. — Valami lelkesítőt is szeretnék mondani. Hyeneket: Három millió rubel javadalmazást kaptunk! De mit mondhatnék még mást, ehhez hasonlót, lelkesítőt? —• dohogta. Ejnye, nem kell ezen olyan sokat gondolkozni! Iszol egykét pohárkával 9 meglásd, egyszeriben Gioero lesz belőled... Barátom arca hirtelen bánatossá vált s ez az arckifejezés nevetséges ellenetétben állt hatalmasra nőtt rengő tokájával, húsos arcával... — Te könnyen beszélsz? Inni! Orvos tiltott el! — mondta sóhaitva. — Elháiasodás! Míg ti fejedelmi lakomát ültök, én káposztakotletf és szódavíz mellett búslakodhatom ... Pontosan 12 órakor Grisa nehézkesen felemelkedett a karosszékből, s arcán méla undorral koccintotta vízzeZ telt poharát a likőrös poharakhoz ... — Boldog új évet! —- hebegte. — Sok, a terveknek megfelelő sikert! S általában jó, csendes, nyugodt munkát! Barátom nem sok lendülettel tartotta mtg a szónoklatot! Utána bágyadtan roskadt székébe s meg sem mozdult reggelig. Kifárasztotta az éjszakázás elkényeztetett kövér testét... a Erre gondoltam, ahogy most barátom lakása felé közeledtem. Mikor beléptem hozzá, éppen a tükör előtf állt, s ruhát próbált. Alig ismertem rá: alakja már az első pillantásra vagy félmázsával kevesebbet mutatott s a rózsaszínű zsírpárnácskák is eltűntek az arcáról. Az ördögbe! Mi történi veled édes Grisám?! kérdeztem elhűlve. — Térj magadhoz — válaszolta s olyat csapott a vállamra, hogy majd lerogytam. Valójában megváltozott! 1— Nincs ebben semmi boszorkányság — folytatta még mindig hahotázva döbbent tekintetemen —, figyelj ide, majd elmondom, mitől lettem ilyen karcsú: — Emlékszel még arra a buta pohárköszöntőre tavaly szilveszterestén? »Csendes, nyugodt munka...« Bevallom, most is ég a fülem, ha a békés önelégültségre gondolok, melyben akkor leledzettem! De szerencsére az élei beleszólt akkori hangulatomba s egy év alatt minden megváltozott! — Egy szép napon a mimisztórium arról értesített, hogy gyárunk javada'mazását csökkentették. Fe'nyögtrtn és ellenkezni próbáltam. Persze nem üehe'ett. Most már azt mondom: szerencsére! Gyorsan át kellett szervezkednünk, alaposan neki ke 'ett látnunk a munkának: három hónap múlva rentábilisak voltunk. Hirtelen fogyásom ekkor mejgállt, s éppen fel altató tam lélekzeni, mikor ujabb utasítás érkezett: 2 millió megtakarítás! Magával a miniszterrel csatáztam, de minden hiába! Bezárlam az irodámat, á kulcsot zsebrevágtam, s végigjártam a műhelyeket. Láttam: vannak f/r'a'ékok. Az esztergályosoknak azt fanácsortam, hogy gyorsabban indítsák be a padokat, a sZere'ők brigádját önálló gazdasági alapokra fektettem... — De a do'og nem maradt ennyiben. Már láttam, hogy egyre emelkedik a nyereségünk, mikor egy hétre Leningrádba kellett utaznom, hogy el'enőrizzem a rende'éseket. Mire viszszalérfem, a pártbizoltrfiig a köve; kezűket közötte: .Távolléted a'att a közösség kissé megváltoztatta a tervezetet —- s kötelezettséget válla t arra. hogj még további károm mi Hót takarít meg... Vedd tudomásul, hogy helyetteseid nem emeltek kifogást ez e len!« Felnyögtem újra, immár harmadszor. De a titkár igy vigasztalt: .Semmi baj, Grigor Sztyepánovics! A ko'lektiva majd segít neked, • tudod, ba a nép igazán akar va'amit, akár egv hegyet is eU mozdit a be'yérőL.y — A munka u'o'só, legkisebb mozzanatát is szabályozni kellelt. Hosszú, teázással egybekötött gyü'ésez'sekre gondolni sem lehetett! Sz'aliánov tanácsot szerveztem a gyárban. Jómagam meg beiratkoztam • pénzügyi tervintézet esti tagozatára. Tanu'tam. S ugy takarékoskodtunk, hogy nem maradt egyetlen elpocsékolt szög sem! Igy aztán jól dotooztun)^ az á'Irfn öt m-ldóját december hatodlkáig e'őteremtettük »I uto'só kopekig! Sőt, még további köte'ezettséget is vállak tunk. És most már nem is jaf gatok... Grisa barátom elmerengett I történeten, de aztán újra felderült az ábrázata. Olyan mo»chúattal tapogatta meg karcsú alakjára sitnufó rucáját, mintha maga is csodálkozna ezen • változáson... ürömömben majdnem a ny» kába borultam... — Nagyszerű — kiáltottam — akkor most kitűnő vacsorát eszünk, utána éneke'ün'b, s aatán — ha szabad kérdeznem, milyen pohárköszöntőt mondasí megfogyatkozott barátom ? — Em:att ne fájjon a fejed"! . Csak ennyit mondok: .Éljen aa ' alkotó, fáradhatatlan, küzdelemí le'jes szoviet életünk.'
