Délmagyarország, 1949. július (6. évfolyam, 150-176. szám)

1949-07-27 / 172. szám

fl hárü:n=»;s fe<v •orán ezen a téren is elis­mérésre méltó eredményeket értünk el, amit a legszemlél­tetőkben rizstermelésünk min­den képzeletet felülmúló ug­rásszerű fejlődése igazol. Ezen a segítségen tul, arról ls gondoskodóit népi demokrá­ciánk, hogy olyan szakemberek álljanak a rizstermelést folyta­tó dolgozó parasztok segítsé­gére, akik minden tudásukat a népnek a dolgozóiknak a szol­gálatába állítják. Lehetőség nyílt arra, hogy n yénynemosifö ínléze elnk tudósai gondtalanul folytat­hassák a jelenleg nálunk'ter­mesztett rizsfájtának, a leg. fobban bevált »árpa schali.­nevezetű rizsnek a kinemesi­ik | eredményre. A múltban több mint 1000 holdon termeltek rizst, az évi három kilogramos rizsfejadag mégis a külföldtől behozott rizsből adódott. |ák bele a szegedi Növénynemcsi­tő 'és Növénykisérleti Intézel is. A nemesítés célja, magyaráz za a kísérletezés szegedi ve­zetője, hogy egy szakállas és nem pergő, valamint a rovar­kárnak ellenálló rizsfájtát ho ön özö berendezéseket és ők is foglalkoztak rizski­sórletezéssel. Ezek azonban, — mint annyi más — Csak ki­rakat politikájuk egy-egy nyilvánulása vagy néhány arisztokrata érdeke volt. Ha visszapillantást teszünk ezek­49 54 nősítsünk meg. Az eddigi kí­sérletek komoly eredményeket mutatnak már fel ezen a téren, nem ugy mint az a múltban volt. i | | ; A múltban Horthyék is léte­sítettek re az időkbe, akkor azt látjuk, hogy olyan emberek vezetése alatt állt a rizskisérletezés éppúgy, mint egyéb más, akik­nek nem volt érdekük a ma­gyar mezőgazdaság fejlesztése. Ennek megfelelően a rizskisér­lelek sem vezettek megfelelő B rizstermelés meglu-nűsifása leliát vágj álma maradt dolgozó parasztságunknak. Népi demokráciánk azonban azonnal hozzáfogott a rizster­melés és a rizskisérletezés lehe­tőségeinek a megteremtéséhez. Tervgazdálkodásunk eredménye­ként, hároméves tervünk első évében már 24 ezer holdon vetettünk rizst és 300 ezer mé­termázsa terméseredményt ér­tünk el. Az egyszemélyire eső rizsfejadag, amely 1947-ben 1.1 kg. volt, 1949-re 2.4 kg-ra nö­vekedett a hazai termelésből. Most ebben az< esztendől>en mu­tatkozik majd meg a rizsneme­sités legdöntőbb eredménye. Eb­ben az évben sokkal több ter­méseredményt várunk ugyanazo* a területen, mint tavaly. A nagjl lendülettel folyó kísérletek nyo­mán, az ötéves terv végére,, amikorra mezőgazdaságunk kor., szeriisitése is nagy léptekkel halad majd előre. 22 mázsás á! ag'ermést várhatunk, ami 30 ezer holdr* felemelt vetésterület mellett 4.( kg-os évi rizsfejadagnak feleli meg. . A rizstermelésnél elért kisélY leti és meghonosító si eredmé­nyeink hihetetlenül nagy-ok. Ezt az eredményt azonban óriásira növeli az a tény, hogy öem­zetgazdaságunk életéből kikap­csoltuk a földbirtokosokat, a' harácsoló nagytőkéseket, a ki­zsákmá-nyolókAt és rizstermelé­sünket a dolgozó parasztság közkincsévé és boldogulási le­hetőségévé tettük. PÁRTMUNKÁS 99 99 legújabb számának vezetőhelyén Betlen Oszkár »A trookista kém­banda leleplezése erősiti aPár­tot« cimmel foglalkozik) az éber­ség fontosságával. Hangoztatja, hogy a trockista kémbanda le­leplezése éberebbé tette Pár­tunk egész tagságát és szikla­szilárdan tömörülve a Központi Vezetőség, Rákosi elvtárs körül még eredményesebben fogiuk megoldani a szocializmus építé­sében előttünk álló nagy felada­tokat. Az üzemi kérdések közül Varga Edit a termelés körfor­gásának meggyorsításával, Ván­dor Béla pedig az üzemi bizott­ságok munkájának megjavításá­ra irányuló feladatokkal foglal­kozik, ezenkívül olvashatunk a tatabányai VI-os számú akna üzemi pártszervezetének munká­járól. A mezőgazdasági cikkek közül a DÉFOSz munkástago­zatáról nyújt igen hasznos anya. got, valamint a •Pártszerveze­teink feladata a csépléssel és cséplési ellenőrzéssel kapcsolat ban«. Olvashatunk még a tag­jelölt felvétel eddigi tapasztala­tairól, a munkáslevelezők háló. zabának szervezéséről, a nag^ nván ViKgifjusági Találkozó előkészületeiről. Igen fontos ciki Csendes Károlyé a kádermunka hibáinak kiküszöböléséről. Irodalmi rovat, kisebb beszá­molók, hozzászólások, páxtmun, kások írásai egészilik! ki a, -.'Párt­munkása legújabb számát. A MELEG TOVÁRB TART Mérsékelt szél, délutáni fel­hőképződés. Egy-két helyen esetleg zápor, zivatar. A me­leg idő tovább tart. Két pohárköszöntő Irta: E. bZORHOJOV Sziiie.izler estéjén a szer. kesztőséglien íelhivolt régi ba­náiom, Grisa Kudrin. Üdvözöllek öregem — dő­rtVgte mélv hangján a telefon­ban. — Hogy vagy, gyűröd a papirost?! Mi az, meg sem is­mersz? Itt Grisa beszél!... — Melyik Grisa? — kérdez­tem rosszmájuan, — a száz­busz kilós, álomszuszék, ká­poszta kotlettel a szájában? — Hazudsz, papirpocsékoló! — igy Grisa, — Kudrin va­gyok, jóvágású, közepes élet­korú, vonzó külsejű férfiul Er­ről külön Íven személyesen is meggyő ö lhetsz, ha megi éred, hogy az ujesztendőt újra ná­lam köszöntöd fel... örömmel indultam- ulnak Grisa lakása felé. Ut közben elgondolkoztam, s eszembeju­tott tavalyi szilveszterünk. 1917 utolsó óráit is vele tói­lőttem. Véletlenségből csep­pen lem be hozzá, csak ugy találomra, hiszen a háború ílőtt találkoztunk utoljára. Fiatalságunkat szomszédos esz­tergapadok mellett töltöttük, » hí ég az utolsó cigarettavége­klet is megosztottuk egymással. Sők idő telt el azóta, s mimí­ketten megváltoztunk: Grisá­ból mérnök, s tiszteletreméltó gépgyári igazgató lett, jóma­gam, ahogy ő szokta monda­ni »papirpocsékolóvó« lettem. Nem hiába, a régi barátság nem rozsdásodik, — Grisa Brömmel fogadott. — Igazán te va-gy az? — dörmögte mély hangján, s át nkarta ölelni Ebben azonban ban megakadályozta hatalmas pocakja. — Cseppet sem vál­toztál, ugyanolyan nyápi<\gön­dörhaju fiu vagy, mint voltál! — De ezt nem lehetne ró­lad mondani, — mondtam ne­vetve, — le aztán alaposan meghíztál. Mi az oka? Vizkór, elefántkór vagy szívbaj?! — Egyszerűen helyes (az életbeosztásom, —- morogta Grisa önelégülten, s belesüp­pedt egy hatalmas karosszék­be. — A kitűzött tervet telje­sítem három hónapra. A jó minőségre ügyelek. Kitűnően alszom, nyugodt vágyok, tisz­ta a lelkiismeretem, jól vég­zem dolgomat. Érted?... Jól tetted egyébként, hogy eljöt­tél. .Mit tanácsolsz, milyen po­hárköszöntőt mondjak? Hiva­talosak hozzám a gyár embe­rei... Boldog újévet! Sok sikert! — ilyeneket szoktak ilyenkor mondani. — Igy válaszoltam, de már igen Szórakozottan, mert figyelmemet teljes mér­tékben lekötötte az ételek­től, italokól roskadozó asz­tal... Grisa azonban nem volt megelégedve a válasszal. — Valami lelkesítőt is sze­retnék mondani. Hyeneket: Három millió rubel javadal­mazást kaptunk! De mit mondhatnék még mást, ehhez hasonlót, lelkesítőt? —• do­hogta. Ejnye, nem kell ezen olyan sokat gondolkozni! Iszol egy­két pohárkával 9 meglásd, egyszeriben Gioero lesz belő­led... Barátom arca hirtelen bá­natossá vált s ez az arckife­jezés nevetséges ellenetétben állt hatalmasra nőtt rengő tokájával, húsos arcával... — Te könnyen beszélsz? Inni! Orvos tiltott el! — mondta sóhaitva. — Elháia­sodás! Míg ti fejedelmi lako­mát ültök, én káposztakotletf és szódavíz mellett búslakod­hatom ... Pontosan 12 órakor Grisa nehézkesen felemelkedett a karosszékből, s arcán méla undorral koccintotta vízzeZ telt poharát a likőrös poha­rakhoz ... — Boldog új évet! —- he­begte. — Sok, a terveknek megfelelő sikert! S általában jó, csendes, nyugodt munkát! Barátom nem sok lendület­tel tartotta mtg a szónokla­tot! Utána bágyadtan ros­kadt székébe s meg sem moz­dult reggelig. Kifárasztotta az éjszakázás elkényeztetett kövér testét... a Erre gondoltam, ahogy most barátom lakása felé kö­zeledtem. Mikor beléptem hozzá, éppen a tükör előtf állt, s ruhát próbált. Alig ismertem rá: alakja már az első pillantásra vagy félmá­zsával kevesebbet mutatott s a rózsaszínű zsírpárnácskák is eltűntek az arcáról. Az ördögbe! Mi történi veled édes Grisám?! kérdez­tem elhűlve. — Térj magadhoz — vála­szolta s olyat csapott a vál­lamra, hogy majd lerogytam. Valójában megváltozott! 1— Nincs ebben semmi bo­szorkányság — folytatta még mindig hahotázva döbbent te­kintetemen —, figyelj ide, majd elmondom, mitől lettem ilyen karcsú: — Emlékszel még arra a buta pohárköszöntőre tavaly szilveszterestén? »Csendes, nyugodt munka...« Beval­lom, most is ég a fülem, ha a békés önelégültségre gondo­lok, melyben akkor leledzet­tem! De szerencsére az élei beleszólt akkori hangulatom­ba s egy év alatt minden megváltozott! — Egy szép napon a mimisz­tórium arról értesített, hogy gyárunk javada'mazását csök­kentették. Fe'nyögtrtn és ellen­kezni próbáltam. Persze nem üehe'ett. Most már azt mondom: szerencsére! Gyorsan át kellett szervezkednünk, alaposan neki ke 'ett látnunk a munkának: há­rom hónap múlva rentábilisak voltunk. Hirtelen fogyásom ekkor mejgállt, s éppen fel altató tam lélekzeni, mikor ujabb uta­sítás érkezett: 2 millió megta­karítás! Magával a miniszterrel csatáztam, de minden hiába! Bezárlam az irodámat, á kul­csot zsebrevágtam, s végigjár­tam a műhelyeket. Láttam: van­nak f/r'a'ékok. Az esztergályo­soknak azt fanácsortam, hogy gyorsabban indítsák be a pa­dokat, a sZere'ők brigádját ön­álló gazdasági alapokra fektet­tem... — De a do'og nem maradt ennyiben. Már láttam, hogy egyre emelkedik a nyereségünk, mikor egy hétre Leningrádba kellett utaznom, hogy el'enőriz­zem a rende'éseket. Mire visz­szalérfem, a pártbizoltrfiig a kö­ve; kezűket közötte: .Távolléted a'att a közösség kissé megvál­toztatta a tervezetet —- s köte­lezettséget válla t arra. hogj még további károm mi Hót ta­karít meg... Vedd tudomásul, hogy helyetteseid nem emeltek kifogást ez e len!« Felnyögtem újra, immár harmadszor. De a titkár igy vigasztalt: .Semmi baj, Grigor Sztyepánovics! A ko'lektiva majd segít neked, • tudod, ba a nép igazán akar va'amit, akár egv hegyet is eU mozdit a be'yérőL.y — A munka u'o'só, legkisebb mozzanatát is szabályozni kel­lelt. Hosszú, teázással egybe­kötött gyü'ésez'sekre gondolni sem lehetett! Sz'aliánov taná­csot szerveztem a gyárban. Jó­magam meg beiratkoztam • pénzügyi tervintézet esti tago­zatára. Tanu'tam. S ugy taka­rékoskodtunk, hogy nem ma­radt egyetlen elpocsékolt szög sem! Igy aztán jól dotooztun)^ az á'Irfn öt m-ldóját december hatodlkáig e'őteremtettük »I uto'só kopekig! Sőt, még to­vábbi köte'ezettséget is vállak tunk. És most már nem is jaf gatok... Grisa barátom elmerengett I történeten, de aztán újra felde­rült az ábrázata. Olyan mo»­chúattal tapogatta meg karcsú alakjára sitnufó rucáját, mint­ha maga is csodálkozna ezen • változáson... ürömömben majdnem a ny» kába borultam... — Nagyszerű — kiáltottam — akkor most kitűnő vacsorát eszünk, utána éneke'ün'b, s aa­tán — ha szabad kérdeznem, milyen pohárköszöntőt mondasí megfogyatkozott barátom ? — Em:att ne fájjon a fejed"! . Csak ennyit mondok: .Éljen aa ' alkotó, fáradhatatlan, küzdelem­í le'jes szoviet életünk.'

Next

/
Oldalképek
Tartalom