Délmagyarország, 1950. május (7. évfolyam, 101-124. szám)

1950-05-09 / 106. szám

4 KEDD, 1950. MÁJUS 9. ISMÉT EGY LEPES ELŐRE^ Magyar Kender. Szegedi Kender, és az Egyetem pártszervezeteinek néhány tanulsága Az elmúlt héten '< befejezőÜteK a la pszerveze te i nkbe n a vez fetO­ség újjáválasztó taggyűlések, s a Központi Vezetőség határt fca­ta értelmében sor került az ü Ke­mi pártbizottságokat újjáválasz­tó pártértekezletek megtartásá­ra. Vasárnap a Magyar Kender­ben, a Szegedi Kenderben és az Egyetemen tartották meg a páiflt­értekezleteket, amelyek újalNb bizonyítékát adták annak n nagy fejlődésnek, amely Rákosi elvtárs február 10-i beszéde .őta egyre inkább megmutatkozik Pártunk belső életében. A pártértekezletek külsősei geikben is kifejezésre juttatták,? milyen jelentős eseménv Pártunk életében a vezetőségek újjává­lasztása. A Magyar Kenderben például még sohasem készítettek ilyen gyönyörű dekorációt. De hasonlóképpen ünnepi díszt öl­tött a pártértekezlet alkalmából a Szegedi Kenderfonógyár és az Egyetem pártbizottsági székhá­zának nagyterme is, A pártértekezletek jelentősé­gét felismerte nemcsak a párt­tagság, hanem felisimerik a pár­tonkívüli dolgozók is. A Szege­di Kenderfonógyárban a pártér­tekezlet tiszteletére Bónusné. pártonkívüli dolgozó felajánlot­ta, hogy második negyedévi '.er­vét három nappal hamarabb fe­jezi be, s ezt levélben közölte az értekezlettel. Ugyancsak a Szegedi Kenderfonógyárban rz egyes alapszervezetek, az üzemi bizottság, üdvözlő táviratai mel­lett a pártonkívüli dolgozók is táviratban üdvözülték a párlértekezletet. A résztvevők mindenütt lel­kes hangulatban, nagy érdeklő­déssel és fokozott aktivitással vettek részt a pártértekezlete­ken. A Szegedi Kenderfonógyár­ban a felszólalók kétharmad ré­sze tett munkafelajánlást. Ez­zel is bebizonyították az elvtár­sak, hogy világosan látják: mennyire szoros összefüggés AH fenn Pártunk megerősítése és a termelés között. A pártdemokrácia, a kritika és önkritika bátor alkalmazásának fejlődését mutatja a pártérte­kezletek hozzászólóinak nagy száma is. A Szegedi Kenderben negyvennégyen, a Magyar Ken­derben negyvenketten, az egye­temi pártértekezleten huszon­ötén szóltak hozzá a titkári be­számolókhoz. A felszólalók él­tek a kritika és önkritika fegy­verének használatával. Különös­képpen fejlődés mutatkozik ezen a téren az egyetemen, ahol — amint azt Levendel elvtárs tit­kári beszámolójában megállapí­totta —, Rákosi elvtárs beszéde előtt különösképpen nem hasz­nálták a kritika és önkritika fegyverét, elnéző magatartást ti'.nusíiottak a pártvezetőséggel szemben is. De Rákosi elvtárs hos>zéde óta — amint ezt a párt­értekezlet is bebizonyította — az eyjyetemi pártszervezetek tag­jai a kritika alkalmazásával elv­társi; segítséget nyújtanak egy­másnak. A titkári beszámolók Rákosi elvtárs- beszéde és a Közpon i Vezetőség határozata nyomán hűen visszatükrözték a pártszer­vezetek munkájának eredmé­nyeit és hibáit. A titkári be­számoló és a 'hozzászólások is igen sok értékes szempontot vetettek fel. A Magyar Ken­derben például ( Kása Andrásnó elvtársnő titkári beszámolója alaposan kielemezte a pártszervezetek és a tömeg­szervezetek kapcsolatát az üzemen belül. Minden egyes tömegszervezet munkáján igen sok javítanivaló vammég. A szak­szervezet részéről megmutatko­zó szlndikalista elhajlásokat nagyrészt már sikerült kiküszö­bölni. A SzIT-fiaialok bár a ter­melésben jól megállják a helyü­ket, még nem kovácsolódtak ösz­sze. A hozzászólások igen konkré­tek voltak, minden tekintetben irányadóak, s kibővítették a tit­kári beszámolót. Rámutattak a Elméleti pártnapok Május 14-től 21-ig terjedő héten alapszervezeteinkben elméleti pártna­pokat tartunk. Az elméleti pártna­pok anyaga; ,,A Párt vezetését kö­vető ifjúsági szervezetért". Az elő­adás irodalma a következő; Lenin: Az ifjúsági szövetség feladatai, Sztálin; A Szovjetunió lenini kom­munista ifjúsági szövetségének VIII. kongresszusán elmondott beszéde. (,,A Komszomolról" cimű füzetből, a marxizmus-leninizmus kiskönyvtá. a magyar ifjúság Pártunk legjobb, legharcosabb, leghűbb segítőtársa. (Különlenyomat kapható a Pártbi­zottság anyagfelelősénél.) V. Iva­nov: A Komszomol politikai és szer­tvezeti elve. (Anyag- és Adatszol­gáltatás 1950 áprilisi számában.) (Különlenyomat kapható a Pártbi­zottság anyagfelelősénél.) Felhívjuk pártszervezeteink figyel­mét, szervezzék meg, hogy a terüle­tükön lakó ifjak résztvegyenek az ra 56. szám.) Farkas Mihály; Legyen elméleti pártnapokon. Versenykihívás a „Délma gyár ország tudósítóinak ötödik értekezletén A Délmagyarország tudósttói va­sárnap délelőtt tartották meg ötö­dik összevont értekezletüket. Az értekezletet Kürti László elv­társ nyitotta meg, majd beszédében röviden megemlékezett a bolsevik sajtó barmincnyolcévcs fennállásá­ról. A szerkesztőség beszámolója után a tudósító elvtársak megtették hoz­zászólásaikat. 'A felszólalásokban sok hasznos szempontot vetettek fel a tudósítás munkájának megjavítá­sára. Rámulattak a szerkesztőség részéről előforduló hibákra is. Több felszólalásból kitűnt, hogy a szer­kesztőség még mindig nem foglal­kozik annyit a tudósítókkal, mint amennyi szükséges volna. Többen javasolták, hogy a Délmagyarország munkatársai gyakrabban látogassák meg a tudósítókat és látogatásuk al­kalmával szempontokat, tanácsokat adjanak munkájuk további végzé­sére. A felszólalásokból kitűnt az is, hogy a tudósítóknak is vannak hi­báik. Nem reagálnak kellőképpen az időszerű eseményekre. Az elmúlt hónapban, — illetve a legutolsó ki­értékelés óta — sem a felszabadu­lásunk ötödik évfordulójával, sem a békefvek aláírásával, sem pedig május elseje jelentőségével nem fog­lalkoztak megfelelő formában. Misán György elvtárs a munka megjavítása érdekében versenyre hfvtn ki Barát János n Ládagyár NV. és Újvári Nándorné elvtársnö, K TÜ2ÉP tudósítóját. A kihívást eléneklésével ért véget. mindketten örömmel fogadták el. Klein Frigyes elvtárs valamennyi tudósító elvtársat versenyre hfvta ki. A verseny pontjaiban az Írások mi­nőségének és mennyiségének foko­zása, a szerkesztőség tagjaival való szorosabb kapcsolat megteremtése szerepel. A versenykihívást vala­mennyien elfogadták. Ezután kiosztották az április hó­napban legjobb eredményt elért tu­dósítók között a díjakat. Újvári Núndorné elvtársnő az április hó­napban végzett munkája elismeré­séül n Délmagyarország ezüst ván­dorserlegét és egy értékes könyvet kapott. Klein Frigyes és Misán György elvtársak egy-egy könyvju­talomban részesüllek. Valamennyien megígérték, hogy munkájukat ez­után ínég becsületesebben végzik, hogy a Szegedi Pártbizottság lapja is minél jobban elsajátítsa a bolse­vik sajtó munkamódszereit. A díjak kiosztása után Kovács Jenő elvtárs, a szegedi MÁV tudó­sítója javasolta, hogy az értekezlet­ről küldjenek táviratot Rákosi elv­társnak, amelyben Ígéretet tesznek arra. hogy munkájukat tovább ja­vítják, hogv eleget tegyenek azok­nak a feladatoknak, melyekel Pár­tunk február 10-i határozatával ál­lított elénk. A javaslatot vnlamony­nylen nagy lelkesedéssel fogadták el és a láviralol az érlekezlel befe­jezése után azonnal továbbították. Az értekezlet az. Internacionálé hozzászólások, hogy az üzem kulturális életében fellelhetők még a kozmopolita megnyilvá­nulások, amelyeket a legsürgő­sebben ki kell küszöbölni. Az oktatás hiányosságaival, a le­morzsolódásokkal majdnem minden egve3 felszólaló foglal­kozott. A felszólalók a Szege­di Pártbizottság felé is kritikát gyakoroltak. Felvetették, hogy a Pártbizottság termelési osz­tálya nem ad kel'ő irányítást és támogatást az élmunkáskörök­nek. 1 A Szegedi Kender párt érte­kezlet én Klein elvtárs titkári beszámolójában ismertette, mi­lyen nagy fejlődést értek el az elapszervezetek Rákosi elvtárs beszéde óta. Az üzem első ne­gyedévi tervét 114.8 százalék­ban teljesítette. Jelenleg 942 dolgozó áll egyéni versenyben. A titkári beszámoló alaposan fog­lalkozott az ellenség munkáiéval. Hiba volt, hogy az üzemben elő­forduló géptöréseket véletlennek minősítették és nem látták meg benne az ellenség kezét. A kle­rikális reakció befolyása is meg­mutatkozik az üzemben. Ezt elő­segíti az is, hogy elhanyagolták a termesze (tudományi előadások megtartását. Egyes alapszervezetekben nem domborodik ki kellőképpen a Párt vezetőszerepe. Előfordul­nak az üzemben személyi nézet­eltérések, amelyek visszahatnak a termelésre is. A munkafegye­lem terén is tapasztalható la­zulás. Előfordul, hogv félórával hamarabb abbahagyják a mun­kát. A műszakiak nem egyszer .kényük-kedvük szerint irányít­ják a párttitkárokat. A műve­zetők nincsenek kellőképpen be­vonva a verseny szervezésébe, nem támogatják a dolgozókat a munkaversenyben. Nem foglalkozott kellőképpen a pártvezetőség a Magyar­Szovjet Társasággal sem. mely­nek munkáját nagyban megne­hezíti az, hogy az MSzT köz­pont sem ad megfelelő és ele­gendő irányítást az üzemi szer­vezetnek. A hozzászólások során felvetődött, hogy a vezetőhelyre került munkáskáderek nagyon keveset tartózkodnak az üzem­ben és elszakadnak a dolgosók­tól. Több hozzászóló rámutatott a szemináriumokon való lemor­zsolódás okaira. Elmondották, hogy hiányzott a politikai felvilágosító munka, a minőség helyett a mennyiséget vették figyelembe. A műszaki értel­miségiek részéről több felszólalás hangzott el, megígérték, hogy kikü­szöbölik a hibákat, szorosabb kap­csolatot teremtenek a dolgozókkal, segítik őket felajánlásaik teljesíté­sében. Balogh István, a vizesfonó művezetője kijelentette, biztosítani fogja ő is munkájával, hogy a vi­zesfonoda egy hétlel hamarabb fe­jezze be második negyedévi tervét. Az egyetemi pártértekezlet igen nagy fejlődést mutatott a pártde­mokrácia terén, amit bizonyít a hozzászólók nagy száma is. A tit­kári beszámoló és a hozzászólások is alaposan foglalkoztak a Központi Vezetőség kritikájával, a VKM mun­kájával kapcsolatban. Foglalkoztak továbbá az egyes szakkérdésekkel is. Hiba volt azonban, hogy igen ke­vesen szóltak hozzá Rákosi elvtárs beszédének egyes részleteihez. Álta­lában keveset foglalkoztak a felszó­lalók a párléptfés kérdéseive!, Nem foglalkoztak az ifjúsági egység kérdésével sem, pedig szükséges lett volna megvilágítani az ifjúmun­kások és az egyetemi ifjúság kap­csolatát most az egységesítő kon­gresszus elölt. A hozzászólások azt bizonyították, hogy az elvlársak nem látják még teljes mértékben az összefüggéseket az osztályharc és a nemzetközi kérdések között. A Magyar Kender, a Szegedi Ken­der és az Egyetem pártértekezletei újabb előrehaladást jelentettek a Iíözponli Vezetőség határozatának végrehajtásában, a Pártunk meg­erősítéséért folytatott harcban. A Szakszervezeti Világszövetség tanácskozása a békeharc jelentős állomása gudapest felé tekint holnap­tól kezdve a világ: vala­mennyi dolgozója. Szerdán kez­dik meg tanácskozásukat a Szakszervezeti Világszövetság végrehajtóbizottsága és elnök­sége, valamint a nemzetközi szakmai szövetségek vezetői. Felmérik azt az utat. melyet a Szakszervezeti Világszövetség a milánói kongresszus óta meg­tett, megjelölik a soronkövetke­ző feladatokat. A Világszövetség mostani ta­nácskozása igen jelentős határ­kő abban a hatalmas harcban, mely az egész világon folyik a békéért, az új háború gyujto­gatói ellen. Ez a tanácskozás olyan időben történik, amikor az egész világon kiállnak a dolgo­zók aláírásaikkal a béke mel­lett. amikor a kapitalista or­szágok dolgozói is. nap mint nap. tettekkel bizonyítják: egy­ségesen akarnak felsorakozni a béke tábor mögé. melynek élén a nagy Szovjetunió áll. Olyan idő­ben tárgyalja most meg a Vi­lá gszövetség a nemzetközi szak­szervezeti mozgalom további harci feladatait, amikor egyre mélyül a kapitalista válság, ami­kor a munkanélküliek száma a tőkés országokban elérte a ?5 milliót, amikor a reakció egyre szemérmetlenebb támadásokat, indít a dolgozók jogai, többek között a szakszervezeti szabad­ságjogok ellen, amikor a hábo­rús uszítók — látva a béketábor eredményeit — mind nyíltabban nyúlnak a terror, fenyegetés eszközéhez, gyújtogatják az új háború csóváit­^ nemzetközi helyzet, mint látjuk, igen nagy feladato­kat tűz a Szakszervezeti Világ­szövetség budapesti tanácskozá­sa elé. A feladatok megoldásá­nak körülményei azonban mégis kedvezőbbek, mint egy évvel ez­előtt, 1940 tavaszán, amikor a Világszövetség előtt az a fel­adat állott, hogy sorait meg­tisztítsa ír kapitalista .ügynökök­től, a nemzetközi munkásság árulóitól. A Világszövetség le­leplezte ezeknek az ügynököknek tevékenységét, mire ezek, kapi­talista gazdáik parancsára, nyílt szakadásra tértek át, vagyis hátbatámadták az egész világ munkásságát. A Szakszervezeti Világszövetség végrehajtóbizott­sága tudatában volt annak, hogy ez a szakadás komoly feladatok elé állítja a tőkés országok mun­kásmozgalmát, azonban azt is tudta, hogy ha ezeket a felada­tokat végrehajtják, a teljes egy­ség hatalmas megerősödést je­lent. Éppen ezért továbbment: a Magyar Szakszervezetek Or­szágos Tanácsának javaslatára a „szakszervezeti képviseletnek" álcázott titóista kéimügynöksé­get, a nemzetközi reakció utolsó beépített ügynökségét, kizárta a Szakszervezeti Világszövetség­ből. |—Jogy a Szakszervezeti Világ­szövetség mennyire tudatá­ban volt az egység jelentőségének bizonyítja a milánói kongresz­szus kiáltáványa, mely többek között a következőket mondja: „Sohase felejtsétek el, hogy fegyverünk az egység, a szerve­zettség, a szolidaritás és a köl­csönös segítség. Mindaddig, míg egységesek vagyunk, senkitői, semmiféle ellenségtől nem fé­lünk. Együttesen harcolva ki­vívhatjuk jogainkat, szétszórva, megosztva azonban tehetetlenek vagyunk a tőke elleni küzdelem­ben." Tehát a békéért vívott harc egyik legfontosabb tényezője a munkásosztály szervezeti és cse­lekvésbeli egysége. Ennek az egységnek nemzetközi méretek­ben kell megvalósulni, hogy le­hetővé váljék a különböző or­szágok proletáriátusának egysé­ges fellépése a háborús gyújto­gatok ellen. A mostani buda­pesti tanácskozás minden eddi­ginél jobban ennek az egység­nek a jegyében folyik le. Míg az első. párisi alakuló kongres­szuson 65 millió szervezett dol­gozót képviselhetett a Szakszer­vezeti .Világszövetség, addig most 78 millió szervezett dolgozó kép­viseletében ülnek össze a kül­döttek. Ez a szám maga is mu­tatja, hogy milyen vereséget szenvedtek az imperialisták, akik ezt gondolták, hogy felülről elő­idézett szakadással megbonthat­ják a világ dolgozóinak egysé­gét De bizonyítják ezt a vere­séget egyéb tények is. Például a szakadás alkalmával kivált a Világszövetségből az Ausztráliai Szakszervezeti Tanács. Mikor azonban a Világszövetség kere­tében megalakult a Tengerészek és Dokkmunkások Nemzetközi Titkársága, Ausztráliából a Fo­lyamhajózási Szakszervezet és a Tengerész Szakszervezet csat­lakozott ehhez a nemzetközi tit­kársághoz. Nemrégiben az ausz­tráliai Bányászszövetség és _z ÉDÍtőipari Szövetség csatlako­zott. ^t bizonyítják ezek" á té­_ nyek, hogy az imperialisták semilyen mesterkedése nem ké­pes megbontani a világ dolgo­zóinak nemzetközi egységét s az általuk előidézett szakadás csak megerősítette a Szakszer­vezeti Világszövetséget. Most. á budapesti tanácskozás idején, erősebb, mint valaha. Erős első­sorban azért, mert tagjai sorá­ban ott vannak a Szovjetunió 28 millió tagot számláló élenjáró szakszervezetei, erős. mert az egész világon támogatiák az ön­tudatos dolgozók milliói, erős, mert zászlajára azt a szót írta, melv megbonthatatlan egys*"' kovácsolja a dolgozókat a Gtn­gestől a Missisipiig. Ez a szó: béke! I^indenütt a proletárinterna­cionalizmus jegyéhen foly­nak a munkások megmozdulá­sai. hiszen a francia munkások tudják: azzal, hogy megtagad­ják az amerikai fegyverek kira­kását. tulajdonképpen a vietná­mi szabadságharcosokat segítik, a szabadságharcosok pedig tu­datában vannak annak, hogv mozgalmukkal erősítik a francia munkásosztály harcát a haza­áruló kormány ellen. A Világszövetséghez tartozó szakszervezetek mindenütt ki­veszik a részüket a mo-«ilmak­ból. A Szovjetunióban és a néni demokráciák országaiban a szak­szervezetek azzal erősítik a bé­ke frontját, hogv a kommunista pártok vezetésével, a dolgozókat mozgósítják még nagyobb ered­mények elérésére, tervek teljesí­tésére, túlteljesítésére. A kapi­talista országokban és a gyar­matokon a békéért vívett harc elválaszthatatlan a kenyérért, a szabadságért, és a nemzeti füg­getlenségért folytatott küzde­lemtől. Ezekben z országokban a szakszervezetek ugyanakkor, amikor szervezik a dolgozók bérharcait, résztvesznek az üze­mi békevédelmi bizottságok lét­rehozásában, leleplezik a hábo­rús gyujtogatókat, a jobboldali szociáldemokraták árulását, a Tito-banditákat, jelentős mun­kát végeznek a békealáírások gyűjtésében Igen erős hadállá­sai a békéért vívott harcnak a Világs„öv„tség ne<.izetközi ipari szakosztályai. Ezek az egész világon összefogják az egy szak­mához tartozó dolgozókat, lehe­tővé teszik, hogy a különböző országok egv szakmához tarto­zó dolgozói együttesen léphesse­nek fel jogaik védelmében és a békéért. I A budaoesti tanácskozások eredményét nagy érdeklő­déssel váriáik az egész világ dol­gozói. összehangolja majd ez a tanácskozás a különböző orszá­gok békeharcát s őzzel is hatal­mas fegyvert ad a békéért küz­dő milliók kezébe, még egysége­sebbé, szervezettebbé teszi a harcot a háborús uszítók ellen. A Világszövetség tanácskozásá­nak sikeréhez nagymértékben hozzájárul az a hétmilliónyi bé­keszavazat, amely hazánkban összegyűlt, bizonyítva azt — a szocializmus építésének egyre növekvő eredményei mellett —, hogv a magyar dolgozók részt kérnek a Szakszervezeti Világ­szövetség feladataiból, hozzájá­rulnak a békeharc sikeréhez.

Next

/
Oldalképek
Tartalom