Délmagyarország, 1953. május (9. évfolyam, 102-126. szám)
1953-05-05 / 103. szám
YTröG^PR'ÖTETtftT/K] EGYESÜLJETEK!! CSONGRÁD MEGYE DOLGOZOM UJABB TERMELÉS! GYŐZELEMMEL KÉSZÜL JETEK MÁJUS 17 RE! m-M-WA^iaxm NAK LAPJA IX. EVE. 103. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR KEDD, 1953. MÁJUS 5. RÉVAI JÓZSEF ELVTÁRS VÁLASZTÓI KÖZÖTT Mintegy 70 ezer ember vett részt a szegedi választási nagygyűlésen Vasárnap nagyszerű ünnepnapot élt át Szeged, egész Csongrád megye. A város és a környező községek népe több nap óta készült erre a napra. Még alig virradt, mikor már talpon voltak Kiszombortói öttömösig, Röszkétöl Pusztaszerig a környező községek lakói. Nyole óra ulán már egymásután futottak be Szeged négy vasútállomására a különvonatok, jöttek az autóbuszok, a kerékpárosok százai Szeged felé ezen a kellemes, napsütéses májusi vasárnapon. Jöttek az ipari munkások, dolgozó parasztok, értelmiségiek, öregek, fiatalok egyaránt, hogy meghallgassák Révai József elvtárs, MVP Politikai Bizottsága tagja, népművelési miniszter, Csongrád megye képviselőjelöltjének be. széclét. Csodálatos képként tárult elénk Szeged május S.án. Az utcákon eleven emberfolyam hömpölygött. Áradt a dolgozók sokasága a Széchenyi-tér felé. A hatalmas tér szűknek bizonyult. A hatalmas tömeg ellepte még a térbe torkolló utcákat is. Tíz óra után már zsúfolásig megtelt a tér, de még mindig jöttek, Jöttek az üzemek, falrak dolgozói soha végetérni nem akaró menetben. Tizenegy óráig gyűlt a tengernyi nép, Szeged és a környező falvak népe, amely soha még ilyen hatalmas erővel nem mutatta meg egységét, hazaszeretetét, mint ezen a május S.i választói nagygyűlésen. Mindenki hullani akarta Révai elv. társat, képviselőjelöltünket. Egymást túlharsogva kiáltották a jelszavakat. Ünnepelt Szeged s hirdette, hogy itt, hazánk déli szélén egységesen, szilárdan zárkózik Csongrád megye népe a Népfront, nagy pár tunk, mindannyiónk vezére, Rákosi elvtársnak győzelmes zászlaja alá. Messzire visszhangzott a taps Szeged utcáin, hullámzott az éljen kiáltás, amikor megjelent az emelvényen Révai József elvtárs. S mikor elcsendesedett a lelkes éljenzés, Jegyinák János elvtárs, az MDP Központi Vezetőségének tagja, a Csongrádmegyei Pártbizottság titkára lépett a mikrofonhoz, hogy megnyissa a nagygyűléstJegyinák János elvtárs megnyitó beszéde — A Magyar Függetlenségi Nép. front Csongrádmegyei Bizottsága nevében — kezdte beszédét Jegyi, nák János elvtárs — üdvözlöm Szeged város és járás üzemi munká. sait, az állami gazdaságok, gépállo. mások dolgozóit, a termelőszövetkezetek tagjait, egyénileg dolgozó parasztjait az intézmények és hivatalok értelmiségi dolgozóit, az egyetemen és főiskolán tanuló ifjúságot, valamint a választási nagygyűlésünkön megjelenteket — majd így folytatta: — Külön szeretettel üdvözlöm Révai József elvtársat, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagját — népművelési minisztert — a csongrádmegyei választókerület képviselőjelöltjét, vá. lasztási nagygyűlésünk előadóját. — Elvtársak! Két hét múlva, május 17-én országgyűlést választ a magyar dolgozó nép. Alkotmányunk kimondja: Magyarországon minden hatalom a dolgozó népé. A dolgozó nép hata'mának legfőbb képviselője, az országgyűlés, ezért kell az országgyűlést egész népünknek választania. Olyan képviselőket kell küldeni az országgyűlésbe, akik készek önzetlenül szolgálni a nép ügyét. — Dolgozó népünk az elmúlt hetekben jelölőgyü'éseken döntött az új képviselőjelöltek személyéről. Maga döntötte el, hogy kik kerüljenek az országgyűlési képviselőjelöltek listájára. A jelölő gyűléseken dolgozó népünk beszéde© bizonyítékát adta, hogy drága számára hazájának sorsa. jövendője, hogy féltve őrzött kincse a béke és egyemberként sora. kőzik fel a Magyar Függetlenségi Népfront zászlaja alá, amely a béke. a munka és a jólét programmját terjesztette a választó magyar nép elé. — A Magyar Függetlenségi Népfront vá'asztási felhívásában részletesen beszámol az elmúlt négy évben végzett munkájáról és azzal fordul a dolgozókhoz: „féljetek négy éves munkánk fölött." Ugyanakkor a Függetlenségi Népfront az ország fejlesztését célzó világos piogrammal, szabatosan megha'ározof feladatokkal 'ép a nép elé. E programmban meghatározza az első ö'éves tervben még előttünk álto feladatokat, megjelöli a második ötéves torv végrehajtásának feladatait, népgazdaságunk vala. mennyi ágában. — A magyar dolgozók a büszke, ség érzésével olvasták és vették tudomásul eddigi eredményeinket és ez az érzés csak fokozódott a magyar dolgozók millióiban, amikor arról vettek tudomást, hogy a második ötéves terv megvalósításával 1959-ig felépül hazánkban a szocialista társadalom. — Tehát mindössze hat és fél év múlva felépül nálunk az a társadalmi rendszer, amely mindent azért tesz, hogy az ember életét boldogabbá, szebbé, tartalmasabbá alakítsa. Felépül az a társadalmi rendszer, amelyben hazánk dolgozó népét a kölcsönös segítség, a nép egyetemes érdekeit szolgáló törekvés köti szétbonthatat]an egységbe. Felépül az a társadalmi rendszer, amelyből a további fejlődés útja a kommunizmushA, a bőség, az általános jólét birodalmába vezet. — Merész, de megoldható ter. vek ezek, amelyek megvalósítása érdekében ^ Függetlenségi Népfront bizalmat kér: azt kéri, hogy 1953. május 17-én minden dolgozó adja rá a szavazatát. Semmi kétség, hogy aki szereti hazáját, népét, aki a magyar dolgozók és gyermekeik életét boldogságban és békében akarja tudni, május 17-én a népfrontra Szavaz. — A budapesti Gheorghiu-Dej Hajógyár munkásainak kezdeményezésére egvre nagyobb méretekel ölt a választási békeverseny. Ebből Csongrád megye dolgozói is becsülettel kiveszik a részüket. Ezzel a munkaversennyel munkásosztályunk ország-világ előtt azt az elhatározását juttatja kifejezésre, hogy ötéves tervünk negyedik éve első felének feladatait maradéktalanul teljesíteni kívánja. Ez a választási békeverseny ma már kiterjedt minden iparágra, minden üzemre, intézményre és a mezőgazdaságra is. Biztosítani kell, hogy május 17 a népfront és a tervteljesítés nagy győzelmének napja legyen. Többet, jobbat és olcsóbban termelni, ez az, amit el kell érnünk, mert minél nagyobb a termelés üti—lé, annál gyorsabban gazdagodik az ország és vele együtt annál gyorsabban nő dolgozó népür.k jóléte. A szocialista társadalom felépítése és a tartós béke biztosítása elválaszthatatlan egymástól. A szocializmus épífés — a háború rombolás! Mi a háború ellen a bókéért harcolunk, mert a háború szenve dést, nyomort hoz, mi pedig örömteljes életet akarunk biztosítani népünk számára. A béke biztosítása megkövetel! a népek közötti egyen, jogúrág elvének tiszteletben tartását. Barátságot, testvéri kapcsolata, kat kell kiépítenünk a népek közölt mert ez a béke biztosításának döntő feltétele. A továbbiakban Jegyinák elvtárs hangsúlyozta a többi között, hogy: _ A május 17-i országgyűlési választások és a béke megvédése között szoro© összefüggés van. A népfront választási diadala egyet jelent a béke magyar arcvonalának erősítésével, a tartós béke biztosításával. Aki a népfrontra szavaz, az a békét erősíti. — A Magyar Függetlenségi Népfront programmja — fejezte be megnyitó szavait Jegyinák János elvtárs — a béke, munka, jólét, felemelkedés. Sorakozzunk egyem, bérként a Magyar Függetlenségi Népfront zászlaja aiál Kövessük népünk bölcs vezérét, Rákosi Mátyást! Szavazzunk egyemberként a Magyar Függetlenségi Népfront je. teltjeire! Jegyinák elvtárs megnyitó sza. vai után egymás után léptek oda Révai elvtárshoz a munkások, dolgozó parasztok, fiatalok és a szegedi értelmiség küldöttei, hogy üdvözöl féle őt és átadják ajándékaikat. Üdvözlő szavaiban valamennyi küldött Révai elvtársnak a nagygyűlés Színhelyén fogadta meg, hogy Csongrád megye dolgozói még az eddigieknél is nagyobb szorgalommal, odaadással dolgoznak ötéves tervünk teljesítéséért, a május 17-i országgyűlési választás győzelméért. Ezután a nagygyűlés lelkes ünneplése közben Révai elvtárs lépett a mikrofonhoz, hogy megtart, sa beszédét. Révai József elvtárs beszéde Révai elvtárs beszéde elején meg. köszönte a bizalmat, amelynek alapján Szeged város és Csongrád megye dolgozói újból képviselőjüknek jelölték, majd így folytatta: — A mostani választásokon éppúgy, mint 1949-ben, a Magyar Függetlenségi Népfront egysége© listával indul. Sok lista, több párt — a munka, a kormányzás, a politika különböző, egymással szembenálló programmját feltételezi, ellenséges osztályok egymás elleni nyi t harcát feltételezi a politikai porondon. De milyen programm lehetséges nálunk azon a program, mon kívül, amelyet a Magyar Függetlenségi Népfront hirdet ós meg. valósít? A föld nálunk a parasztoké — talán kezdjünk el most vitatkozni arról, vájjon helyes-e, hogy a föld a parasztoké? Az üzemek, n bankok, a közlekedés, a kereskedelem, a termelőeszközök nálunk a nép államénak kezén vannak — talán kezdjünk el vitatkozni arról, vájjon nem kellene-e a termelőeszközöket visszaadni a nagybirtokosoknak és a tőkéseknek? Megvalósítjuk az ötéves tervet, készítjük elő a második ötéves tervet — talán vita tárgyává tegyük, kellenek-e egyáltalán ötéves tervek? Le. rakjuk a szocializmus alapjait, készülünk a szocialista társadalom felépítésére — és most kezdjünk választási társasjátékot játszani arról, hogy mi jobb: a szocializmus, vagy a kapitalizmus? Révai elvtárs hangsúlyozta: egységes választási listánk dolgozó népünk egységét, egysége© programmját fejezi ki. A függet'enségi népfront választási szövetség közös célokért, közös munkában összeforrt kommunista és nemkonuirunbta doL gozók között, de ez az egység maga nemcsak választási egység. A Magyar Dolgozók Pártja irányító, vezető ereje a nép egységének, de mint eddig, ezután is együtthalad mindazokkal a nemkommunistákkal, pártonkívüliekkel, akiknek tudását, munkáját hasznosítani lehet és kell a haza javára. A Magyar Függetlenségi Népfront jelöltlistáin ott vannak a kommunisták mellett a párthoz nem tartozó hazafiak is. Es nenresak a jelöltlistán vannak ott, hanem a kormányban is, az áL lami élet vezető poszíjain is. A mi politikánk alapja a múltban, a jelenben és a jövőben, a munkában és a választáson egyaránt ez az építő é© őszinte együttműködés a nemkommunista hazafiakkal. Harcotaunk kell minden egyes szavazópolgár meggyőződéséért, szavazatáért — Erős nemzett kormányunk, Rákosi Mátyás kormánya mögé kell tömörülnünk a választáson ls. A választás: bizalmi szavazat a népi egység politikájára, helyeslése annak az építőmunkának, amelyet kommunista és nemkommunista dolgozók vállvetve végeznek. Minden magyar dolgozó a maga helyén, a maga módján, a maga tudásával és Igyekezetével cselekvő részese ennek a munkának. Lehette, hogy akad olyan dolgozó magyar ember, aki nem áll ki saját jólvégzett munkája mellett? Lehet-e valaki közömbös aziránt, hogy ma jobban és szebben éljen, mint tegnap, holnap jobban, mint ma és gyermekei, unokái holnapután jobban és szebben éljenek, mint ma és tegnap? A közügyek tránt közömbös emberekkel nem lehet szocializmust építeni! Csak olyanokkal lehel, akik egyre tudatosabban látják, hegy saját munkájuk 6zerves része az egész nép nagy, egységes, kőző© erőfeszítésének a jobb élet e'éréséért. Számunkra nemcsak a szavazás puszta ténye a fontos, hanem az. hogy a politikai életben, a közügvekben való tudatos részvétel szükségességét értessük m»g minden egyes dolgozóval. Ezért kell harcolnunk minden egyes ember, minden egyes szcvazópclgár lelkéért, meggyőződéséért, szavazatáért. Minden, egyes emeer munkája fontos az építésben, teiié' minden egyes ember szavazata fontos a választáson! Révai elvtárs a Magyar Függet'enségi Népfront programmjáról szólt ezután, arról, hogy az elsö ötéves tervben lerakjuk Magyarországon a szocializmus alapjait, a második ötéves tervben felépítjük hazánkban a szocialista társadalmat. — Ez azt jelenti, hogy folytatjuk Magyarország iparosítását. Kossuth Lajos óta kétségbevonhatatlan igazság, hogy önálló ipar nélkül nincs független ország De Kossuth még nem tudhatta azt, amit mi tudunk, amire Lenin és Sztálin tanított ben. Iliinket: önálló nehézipar nélkül nin.es független ország- Magyarországon valamicske ipar volt azelőtt is. De a magyar ipar a régi osztrák, magyar monarchiában túlnyomóan malomipar volt. cukoripar volt, szeszipar volt, tehát megfelelt or. szagunk félfeudális, agrárjellegének és Ausztriától való függőségének. A Horthy-rendszer alatt is folyt valamelyes iparosítás Magyarországon. De a Horthy-rendszer tútoyo. móan a könnyűipart, elsősorban a textilipart fejlesztette, ami megfelelt Magyarország gazdasági függőségének az angol és amerikai, majd a német tökétől. A mi iparosításunk más, mert mi gyökeresen szakítot tunk Magyarország mindenféle gaz. uasági függőségével. Természetesen a mi iparosításunk sem törekszik teljes önellátásra. Gazdaságilag és műszakilag messzemenően együtt, működünk a baráti országokkal, elsősorban a bennünket minden téren önzetlenül segítő Szovjetunióval A szocialista országok közö'-t is vau ipari munkamegosztás, mindenki az] gyártja elsősorban, amit a Iegkedvezőbb körülmények között gyárthat- De az alapvető fontosságú iparágakat, amelyek nélkül nincs gazdasági, tehát állami önállóság, mindegyik népi demokrácia megteremti. Mi is megteremtettük. — Ezzel a magyar fejlődés egyik alapvető, évszázados baját orvosoljuk. Magyarország paraszti tömegeit nemcsak a nagybirtok fojtogatta, hanem az ország ipari fej. letlensége.is. A magyar parasztot a „agybirtok százezerszámra kergette ki á faluból, de fejlett ipar híján a múltban mezőgazdasági népessé, günk színe.java kivándorlásra kényszerült. A Habsburg-monarchiában Amerikába vándoroltak a magyar hazában „feleslegessé" vált magyarok. A Horthy-rendszer alatt a pa. raszti kivándorlás csökkent ugyan mert a tengerentúl a bevándorlók előtt lezárták a s°rompót, de cserébe megnőtt a. falusi népnyomor, a mezőgazdasági munkások és sze. gényparaszok tízezrei kóboroltak az országban és kopogtattak a gyárak kapuin A mezőgazdaság „népfeleslcgét" az ipar a Horthy-rendszer alatt ssm tudta felszívni. A paraszti kivándorlókhoz ipari munkások ezrei járullak, akiket a Hor hy.rend. sze.r kenyszerített emigrációra Kanadába, Dél-Amerikába, a francia és belga bányavidékekre. Mindez a múlté.' A szocialista iparfejlesztés lehetővé teszi, hogy a falu nepfölösiege munkát és kenyeret kapjon, mégpedig nem mint lenézett és ki. szipolyozott segédmunkás, hanem egyre növekvő mértékben mint szakmunkás, akinek számára a mezőgazdaságból az iparba való át. vándorlás társadalmi és kulturális emelkedést jelent. Első és második ötéves tervünkkel megoldjuk továbbá a ma. sik évszázados magyar bajt: mezőgazdasági termelésünk ehnaradcHságát. A régi rendszerben, amikor a dolgozók milliói nyomorogtak _ é3 éhezték, jutott exportra is növény, termelésünk és állattenyós-'tésüiik alecsony hozama ellenére. Ma ez máskép van. Ma egyre inkább érezr zük, hogy a mezőgazdasági termelés jelenlegi elmaradottsága országunk fejlődésének egyik legkomolyabb akadálya. Ma — és ez nem. csak az aszályos esztendőkre vonatkozik — sokkal kevesebb mezőgazdasági terméket exportálunk, mini a légi rendszer alatt. A magyar pareszt, a magyar munkás ma nem éhezik és nyomorog, mint régcu, sokkal több húst, zsírt, cukroi, gyümölcsöt. kenyeret fogyaszt, mint a régi világban és ennek így is kell lennie. Népünk igényei, amióta az ország gazdája lelt, az élelmezés dolgában is meguövekedtek. Ugyan-