Délmagyarország, 1953. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1953-05-05 / 103. szám

YTröG^PR'ÖTETtftT/K] EGYESÜLJETEK!! CSONGRÁD MEGYE DOLGOZOM UJABB TERMELÉS! GYŐZELEMMEL KÉSZÜL JETEK MÁJUS 17 RE! m-M-WA^iaxm NAK LAPJA IX. EVE. 103. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR KEDD, 1953. MÁJUS 5. RÉVAI JÓZSEF ELVTÁRS VÁLASZTÓI KÖZÖTT Mintegy 70 ezer ember vett részt a szegedi választási nagygyűlésen Vasárnap nagyszerű ünnepnapot élt át Szeged, egész Csongrád megye. A város és a környező községek népe több nap óta készült erre a napra. Még alig virradt, mikor már talpon voltak Kiszombor­tói öttömösig, Röszkétöl Pusztaszerig a környező községek lakói. Nyole óra ulán már egymásután futottak be Szeged négy vasútállomására a különvonatok, jöttek az autóbuszok, a kerékpárosok százai Szeged felé ezen a kellemes, napsütéses májusi vasárnapon. Jöttek az ipari mun­kások, dolgozó parasztok, értelmiségiek, öregek, fiatalok egyaránt, hogy meghallgassák Révai József elvtárs, MVP Politikai Bizottsága tagja, népművelési miniszter, Csongrád megye képviselőjelöltjének be. széclét. Csodálatos képként tárult elénk Szeged május S.án. Az utcákon eleven emberfolyam hömpölygött. Áradt a dolgozók sokasága a Széche­nyi-tér felé. A hatalmas tér szűknek bizonyult. A hatalmas tömeg el­lepte még a térbe torkolló utcákat is. Tíz óra után már zsúfolásig megtelt a tér, de még mindig jöttek, Jöttek az üzemek, falrak dolgo­zói soha végetérni nem akaró menetben. Tizenegy óráig gyűlt a ten­gernyi nép, Szeged és a környező falvak népe, amely soha még ilyen hatalmas erővel nem mutatta meg egységét, hazaszeretetét, mint ezen a május S.i választói nagygyűlésen. Mindenki hullani akarta Révai elv. társat, képviselőjelöltünket. Egymást túlharsogva kiáltották a jelsza­vakat. Ünnepelt Szeged s hirdette, hogy itt, hazánk déli szélén egysé­gesen, szilárdan zárkózik Csongrád megye népe a Népfront, nagy pár tunk, mindannyiónk vezére, Rákosi elvtársnak győzelmes zászlaja alá. Messzire visszhangzott a taps Szeged utcáin, hullámzott az él­jen kiáltás, amikor megjelent az emelvényen Révai József elvtárs. S mikor elcsendesedett a lelkes éljenzés, Jegyinák János elvtárs, az MDP Központi Vezetőségének tagja, a Csongrádmegyei Pártbizottság titkára lépett a mikrofonhoz, hogy megnyissa a nagygyűlést­Jegyinák János elvtárs megnyitó beszéde — A Magyar Függetlenségi Nép. front Csongrádmegyei Bizottsága nevében — kezdte beszédét Jegyi, nák János elvtárs — üdvözlöm Sze­ged város és járás üzemi munká. sait, az állami gazdaságok, gépállo. mások dolgozóit, a termelőszövetke­zetek tagjait, egyénileg dolgozó pa­rasztjait az intézmények és hivata­lok értelmiségi dolgozóit, az egye­temen és főiskolán tanuló ifjúsá­got, valamint a választási nagygyű­lésünkön megjelenteket — majd így folytatta: — Külön szeretettel üdvözlöm Révai József elvtársat, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottsá­gának tagját — népművelési mi­nisztert — a csongrádmegyei vá­lasztókerület képviselőjelöltjét, vá. lasztási nagygyűlésünk előadóját. — Elvtársak! Két hét múlva, május 17-én országgyűlést választ a magyar dolgozó nép. Alkotmá­nyunk kimondja: Magyarországon minden hatalom a dolgozó népé. A dolgozó nép hata'mának legfőbb képviselője, az országgyűlés, ezért kell az országgyűlést egész né­pünknek választania. Olyan kép­viselőket kell küldeni az ország­gyűlésbe, akik készek önzetlenül szolgálni a nép ügyét. — Dolgozó népünk az elmúlt hetekben jelölőgyü'éseken döntött az új képviselőjelöltek személyé­ről. Maga döntötte el, hogy kik kerüljenek az országgyűlési kép­viselőjelöltek listájára. A jelölő gyűléseken dolgozó népünk be­széde© bizonyítékát adta, hogy drá­ga számára hazájának sorsa. jö­vendője, hogy féltve őrzött kin­cse a béke és egyemberként sora. kőzik fel a Magyar Függetlenségi Népfront zászlaja alá, amely a bé­ke. a munka és a jólét programm­ját terjesztette a választó magyar nép elé. — A Magyar Függetlenségi Nép­front vá'asztási felhívásában rész­letesen beszámol az elmúlt négy évben végzett munkájáról és az­zal fordul a dolgozókhoz: „féljetek négy éves munkánk fölött." Ugyan­akkor a Függetlenségi Népfront az ország fejlesztését célzó világos piogrammal, szabatosan megha'á­rozof feladatokkal 'ép a nép elé. E programmban meghatározza az első ö'éves tervben még előttünk álto feladatokat, megjelöli a má­sodik ötéves torv végrehajtásának feladatait, népgazdaságunk vala. mennyi ágában. — A magyar dolgozók a büszke, ség érzésével olvasták és vették tudomásul eddigi eredményeinket és ez az érzés csak fokozódott a magyar dolgozók millióiban, ami­kor arról vettek tudomást, hogy a második ötéves terv megvalósítá­sával 1959-ig felépül hazánkban a szocialista társadalom. — Tehát mindössze hat és fél év múlva felépül nálunk az a társa­dalmi rendszer, amely mindent azért tesz, hogy az ember életét boldogabbá, szebbé, tartalmasabbá alakítsa. Felépül az a társadalmi rendszer, amelyben hazánk dol­gozó népét a kölcsönös segítség, a nép egyetemes érdekeit szolgáló törekvés köti szétbonthatat]an egységbe. Felépül az a társadalmi rendszer, amelyből a további fej­lődés útja a kommunizmushA, a bőség, az általános jólét birodal­mába vezet. — Merész, de megoldható ter. vek ezek, amelyek megvalósítása érdekében ^ Függetlenségi Nép­front bizalmat kér: azt kéri, hogy 1953. május 17-én minden dolgozó adja rá a szavazatát. Semmi kétség, hogy aki szereti hazáját, népét, aki a magyar dolgozók és gyerme­keik életét boldogságban és béké­ben akarja tudni, május 17-én a népfrontra Szavaz. — A budapesti Gheorghiu-Dej Hajógyár munkásainak kezdemé­nyezésére egvre nagyobb mérete­kel ölt a választási békeverseny. Ebből Csongrád megye dolgozói is becsülettel kiveszik a részüket. Ezzel a munkaversennyel munkás­osztályunk ország-világ előtt azt az elhatározását juttatja kifeje­zésre, hogy ötéves tervünk negye­dik éve első felének feladatait maradéktalanul teljesíteni kívánja. Ez a választási békeverseny ma már kiterjedt minden iparágra, minden üzemre, intézményre és a mezőgazdaságra is. Biztosítani kell, hogy május 17 a népfront és a tervteljesítés nagy győzelmének napja legyen. Többet, jobbat és ol­csóbban termelni, ez az, amit el kell érnünk, mert minél nagyobb a termelés üti—lé, annál gyorsabban gazdagodik az ország és vele együtt annál gyorsabban nő dolgozó né­pür.k jóléte. A szocialista társadalom fel­építése és a tartós béke biztosítása elválaszthatatlan egymástól. A szo­cializmus épífés — a háború rom­bolás! Mi a háború ellen a bókéért harcolunk, mert a háború szenve dést, nyomort hoz, mi pedig öröm­teljes életet akarunk biztosítani népünk számára. A béke biztosítása megkövetel! a népek közötti egyen, jogúrág elvének tiszteletben tartá­sát. Barátságot, testvéri kapcsolata, kat kell kiépítenünk a népek közölt mert ez a béke biztosításának döntő feltétele. A továbbiakban Jegyinák elv­társ hangsúlyozta a többi között, hogy: _ A május 17-i országgyű­lési választások és a béke megvé­dése között szoro© összefüggés van. A népfront választási diadala egyet jelent a béke magyar arcvonalá­nak erősítésével, a tartós béke biz­tosításával. Aki a népfrontra sza­vaz, az a békét erősíti. — A Magyar Függetlenségi Nép­front programmja — fejezte be megnyitó szavait Jegyinák János elvtárs — a béke, munka, jólét, felemelkedés. Sorakozzunk egyem, bérként a Magyar Függetlenségi Népfront zászlaja aiál Kövessük népünk bölcs vezérét, Rákosi Má­tyást! Szavazzunk egyemberként a Magyar Függetlenségi Népfront je. teltjeire! Jegyinák elvtárs megnyitó sza. vai után egymás után léptek oda Révai elvtárshoz a munkások, dol­gozó parasztok, fiatalok és a sze­gedi értelmiség küldöttei, hogy üdvözöl féle őt és átadják ajándé­kaikat. Üdvözlő szavaiban vala­mennyi küldött Révai elvtársnak a nagygyűlés Színhelyén fogadta meg, hogy Csongrád megye dol­gozói még az eddigieknél is na­gyobb szorgalommal, odaadással dolgoznak ötéves tervünk teljesíté­séért, a május 17-i országgyűlési választás győzelméért. Ezután a nagygyűlés lelkes ün­neplése közben Révai elvtárs lé­pett a mikrofonhoz, hogy megtart, sa beszédét. Révai József elvtárs beszéde Révai elvtárs beszéde elején meg. köszönte a bizalmat, amelynek alap­ján Szeged város és Csongrád me­gye dolgozói újból képviselőjüknek jelölték, majd így folytatta: — A mostani választásokon épp­úgy, mint 1949-ben, a Magyar Füg­getlenségi Népfront egysége© lis­tával indul. Sok lista, több párt — a munka, a kormányzás, a politika különböző, egymással szembenálló programmját feltételezi, ellenséges osztályok egymás elleni nyi t har­cát feltételezi a politikai po­rondon. De milyen programm lehetséges nálunk azon a program, mon kívül, amelyet a Magyar Füg­getlenségi Népfront hirdet ós meg. valósít? A föld nálunk a parasztoké — talán kezdjünk el most vitat­kozni arról, vájjon helyes-e, hogy a föld a parasztoké? Az üzemek, n bankok, a közlekedés, a kereskede­lem, a termelőeszközök nálunk a nép államénak kezén vannak — talán kezdjünk el vitatkozni arról, vájjon nem kellene-e a termelőesz­közöket visszaadni a nagybirtoko­soknak és a tőkéseknek? Megva­lósítjuk az ötéves tervet, készít­jük elő a második ötéves tervet — talán vita tárgyává tegyük, kelle­nek-e egyáltalán ötéves tervek? Le. rakjuk a szocializmus alapjait, ké­szülünk a szocialista társadalom felépítésére — és most kezdjünk választási társasjátékot játszani arról, hogy mi jobb: a szocializmus, vagy a kapitalizmus? Révai elvtárs hangsúlyozta: egy­séges választási listánk dolgozó né­pünk egységét, egysége© programm­ját fejezi ki. A függet'enségi népfront vá­lasztási szövetség közös célokért, közös munkában összeforrt kom­munista és nemkonuirunbta doL gozók között, de ez az egység maga nemcsak választási egység. A Magyar Dolgozók Pártja irányító, vezető ereje a nép egységének, de mint eddig, ezután is együtthalad mindazokkal a nemkommunistákkal, pártonkívüliekkel, akiknek tudá­sát, munkáját hasznosítani lehet és kell a haza javára. A Magyar Függetlenségi Népfront jelöltlistáin ott vannak a kommunisták mellett a párthoz nem tartozó hazafiak is. Es nenresak a jelöltlistán vannak ott, hanem a kormányban is, az áL lami élet vezető poszíjain is. A mi politikánk alapja a múltban, a je­lenben és a jövőben, a munkában és a választáson egyaránt ez az építő é© őszinte együttműködés a nemkommunista hazafiakkal. Harcotaunk kell minden egyes szavazópolgár meggyőződéséért, szavazatáért — Erős nemzett kormányunk, Rákosi Mátyás kormánya mögé kell tömörülnünk a választáson ls. A választás: bizalmi szavazat a népi egység politikájára, helyeslése an­nak az építőmunkának, amelyet kommunista és nemkommunista dolgozók vállvetve végeznek. Min­den magyar dolgozó a maga he­lyén, a maga módján, a maga tudá­sával és Igyekezetével cselekvő részese ennek a munkának. Lehette, hogy akad olyan dolgozó magyar ember, aki nem áll ki saját jólvég­zett munkája mellett? Lehet-e va­laki közömbös aziránt, hogy ma jobban és szebben éljen, mint teg­nap, holnap jobban, mint ma és gyermekei, unokái holnapután job­ban és szebben éljenek, mint ma és tegnap? A közügyek tránt közöm­bös emberekkel nem lehet szocia­lizmust építeni! Csak olyanokkal lehel, akik egyre tudatosabban lát­ják, hegy saját munkájuk 6zerves része az egész nép nagy, egységes, kőző© erőfeszítésének a jobb élet e'éréséért. Számunkra nemcsak a szavazás puszta ténye a fontos, hanem az. hogy a politikai életben, a közügvekben való tudatos rész­vétel szükségességét értessük m»g minden egyes dolgozóval. Ezért kell harcolnunk minden egyes em­ber, minden egyes szcvazópclgár lelkéért, meggyőződéséért, szava­zatáért. Minden, egyes emeer mun­kája fontos az építésben, teiié' minden egyes ember szavazata fon­tos a választáson! Révai elvtárs a Magyar Függet­'enségi Népfront programmjáról szólt ezután, arról, hogy az elsö öt­éves tervben lerakjuk Magyarorszá­gon a szocializmus alapjait, a má­sodik ötéves tervben felépítjük ha­zánkban a szocialista társadalmat. — Ez azt jelenti, hogy folytatjuk Magyarország iparosítását. Kossuth Lajos óta kétségbevonhatatlan igaz­ság, hogy önálló ipar nélkül nincs független ország De Kossuth még nem tudhatta azt, amit mi tudunk, amire Lenin és Sztálin tanított ben. Iliinket: önálló nehézipar nélkül nin.es független ország- Magyaror­szágon valamicske ipar volt azelőtt is. De a magyar ipar a régi osztrák, magyar monarchiában túlnyomóan malomipar volt. cukoripar volt, szeszipar volt, tehát megfelelt or. szagunk félfeudális, agrárjellegének és Ausztriától való függőségének. A Horthy-rendszer alatt is folyt va­lamelyes iparosítás Magyarorszá­gon. De a Horthy-rendszer tútoyo. móan a könnyűipart, elsősorban a textilipart fejlesztette, ami megfe­lelt Magyarország gazdasági függő­ségének az angol és amerikai, majd a német tökétől. A mi iparosításunk más, mert mi gyökeresen szakítot tunk Magyarország mindenféle gaz. uasági függőségével. Természetesen a mi iparosításunk sem törekszik teljes önellátásra. Gazdaságilag és műszakilag messzemenően együtt, működünk a baráti országokkal, el­sősorban a bennünket minden téren önzetlenül segítő Szovjetunióval A szocialista országok közö'-t is vau ipari munkamegosztás, mindenki az] gyártja elsősorban, amit a Ieg­kedvezőbb körülmények között gyárthat- De az alapvető fontosságú iparágakat, amelyek nélkül nincs gazdasági, tehát állami önállóság, mindegyik népi demokrácia megte­remti. Mi is megteremtettük. — Ezzel a magyar fejlődés egyik alapvető, évszázados baját orvo­soljuk. Magyarország paraszti tö­megeit nemcsak a nagybirtok foj­togatta, hanem az ország ipari fej. letlensége.is. A magyar parasztot a „agybirtok százezerszámra kergette ki á faluból, de fejlett ipar híján a múltban mezőgazdasági népessé, günk színe.java kivándorlásra kény­szerült. A Habsburg-monarchiában Amerikába vándoroltak a magyar hazában „feleslegessé" vált magya­rok. A Horthy-rendszer alatt a pa. raszti kivándorlás csökkent ugyan mert a tengerentúl a bevándorlók előtt lezárták a s°rompót, de cse­rébe megnőtt a. falusi népnyomor, a mezőgazdasági munkások és sze. gényparaszok tízezrei kóboroltak az országban és kopogtattak a gyárak kapuin A mezőgazdaság „népfeles­lcgét" az ipar a Horthy-rendszer alatt ssm tudta felszívni. A paraszti kivándorlókhoz ipari munkások ez­rei járullak, akiket a Hor hy.rend. sze.r kenyszerített emigrációra Ka­nadába, Dél-Amerikába, a francia és belga bányavidékekre. Mindez a múlté.' A szocialista iparfejlesztés lehetővé teszi, hogy a falu nepfö­lösiege munkát és kenyeret kapjon, mégpedig nem mint lenézett és ki. szipolyozott segédmunkás, hanem egyre növekvő mértékben mint szakmunkás, akinek számára a me­zőgazdaságból az iparba való át. vándorlás társadalmi és kulturális emelkedést jelent. Első és második ötéves ter­vünkkel megoldjuk továbbá a ma. sik évszázados magyar bajt: mező­gazdasági termelésünk ehnaradcHsá­gát. A régi rendszerben, amikor a dolgozók milliói nyomorogtak _ é3 éhezték, jutott exportra is növény, termelésünk és állattenyós-'tésüiik alecsony hozama ellenére. Ma ez máskép van. Ma egyre inkább érezr zük, hogy a mezőgazdasági terme­lés jelenlegi elmaradottsága orszá­gunk fejlődésének egyik legkomo­lyabb akadálya. Ma — és ez nem. csak az aszályos esztendőkre vonat­kozik — sokkal kevesebb mezőgaz­dasági terméket exportálunk, mini a légi rendszer alatt. A magyar pa­reszt, a magyar munkás ma nem éhezik és nyomorog, mint régcu, sokkal több húst, zsírt, cukroi, gyü­mölcsöt. kenyeret fogyaszt, mint a régi világban és ennek így is kell lennie. Népünk igényei, amióta az ország gazdája lelt, az élelmezés dolgában is meguövekedtek. Ugyan-

Next

/
Oldalképek
Tartalom