Délmagyarország, 1954. július (10. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-29 / 178. szám

T7LÁC PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! ^ A MAI SZAMUNKBÓL: Három falu délszláv között dolgozói AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA A szegedi helyiipari vállalatok, ksz-ek és kereskedelmi válla­latok vezetőinek értekezlete a lakosság áruellátásának megjavításáról Jelentkezni lehet az MTI! traktoros és gépész ipari tanuló intézetbe Októberben Szabad Egyetem kezdődik Szegeden Egészségvédelem a Szegedi Ruhagyárban Az árvízkárosultak megsegíté­sére vasárnapi műszakokat tartanak a mórahalmi gépállomáson Népünk hasafisága (M. T.) Olyan erő lakozik a mi népünkben, amelyet nem lehet legyőzni soha. Évszázadokon keresztül tűzzel, vassal, nyo­morúsággal, fegyverekkel tiporták népünket az urak és az idegen elnyomók, de a nép nem tört meg. A történelem lángvörös be­tűkkel írta fel azokat a hősi küzdelmeket, amelyeket a magyar elnyomottak milliói harcoltak végig a szabadságért. A nagyszerű, hősies, hazafias cselekedetek egész sorát ismerhetjük meg a tör­ténelem tanításaiból: a költők énekeltek a szabadság bajnokairól, mártírjairól — a leigázók el akarták mosni emléküket. Évszáza­dok múltak, de a haza nagy fiai emlékezetünkben maradtak. Pár hónap múlva lesz 10 éve annak, hogy Szeged, majd később az egész magyar nép a maga ura lett, s ettől kezdve maga határozta meg, mit akar tenni. Élni tudtunk a hős szovjet nép adta szabadságunkkal. Ez a korszak, az elmúlt 10 eszetendő átformálta az eddig elnyomott magyar dolgozókat. Hazánk földjén közel egy évtizede már elhallgattak a fegyverek, s a munkások, a parasztok, az értelmiségiek új módon tanultak meg dolgozni. Űj módon, maguknak. Az új természetesen nem honosodott meg má­ról-holnapra. A régi szokások nagyon is megrögződtek az embe­rekben, de az évek múlása, az eredmények kibontakozása a nagy ügy, a szocializmus építése szolgálatába állította népünket. Tíz esztendő alatt más lett az élet, és ma már mi sem természetesebb annál, hogy egy munkáscsalád összehasonlíthatatlanul sokkal job­ban él, mint 10 esztendővel ezelőtt. Mindenki dolgozhat, az em­berről való gondoskodás szélesül, és ma a dolgozók a legkisebb problémáikra is orvoslást találhatnak, olyanokra, amelyeket az­előtt meg sem hallgattak. De mindig jobbat akarunk és ezt a job­bat magunk kovácsoljuk: készek vagyunk pártunk, kormányunk nagyszerű programmját végrehajtani. Amikor a Duna megáradt, amikor a veszély jelentkezett, népünk a kormányprogramm megvalósításán dolgozott. A hatal­mos víztömeg mosta, nyomta, szorította és több helyen áttörte a gátat. Veszélyben forgott a dunamenti lakosság. Árvíz fenyegette Győrt, Budapestet, a Duna déli részein fekvő községeket. Veszély­ben voltak azok a házak, kertek, ahol évtizedekig éltek családok, nőttek fel a gyerekek, terebélyesedtek a fák. A veszély óráiban azonban szinte egyemberként mozdult meg az ország. Idősek, fia­talok, asszonyok, gyerekek, néphadseregünk harcosai siettek a ve­szélyeztetett területekre. Sokan éjt-nappallá tettek, hogy megál­lítsák a romboló szennyes áradatot. Földet hánytak, talicskáztak, voltak, akik 10—20—30 órát ültek egyfolytában gépkocsin. S az­tán mentettek: életük kockáztatásával embereket, bútort, állato­kat hoztak ki a vízből és vittek biztos helyre. Hőstetteket hajtot­tak végre. Az elmúlt tíz esztendő alatt ez az ország a dolgozó emberek országa lett Juhász Gyula szavaival élve: *Itt nem boldogul más, csak aki alkot, aki munkás-. Minden, ami drága hazánkban tör­ténik, különösen a kormányprogramm megjelenése óta, a dolgo­zók életszínvonalának emeléséért történik. A párt ás a kormány minden intézkedést megtett, amely azt tükrözte: minden erőt a haza veszélyben lévő fiainak megsegítésére, a Duna fékeveszett árjának megfékezésére. A dolgozókról való gondoskodás politikája hatalmas győzelmet aratett. Tízezer holdakat mentettünk meg az árvíztől, családok százait biztos, védett területeken helyeztük el, gondoskodtunk ellátásukról, a betegekről, a gyermekekről, va­gyonkájuk megmentéséről. A kár mégis nagyon nagy. És ismét megmozdult az ország: -Segítjük az árvízkárosultakat!* Több mint hárommillió forint gyűlt eddig össze, gabonát, élelmet, ruhát, állatokat adtak honfi­társaiknak a magyar hazafiak. Az üzemek munkásai elvállalták egy-egy falu házainak helyreállítását, és szerszámokat küldenek országszerte az árvízsujtotta községekbe. Szeged dolgozói is fizeté­sük 4—5 százalékát ajánlották fel az árvízkárosultak megsegíté­sére. Üjszentivánon 2 vagon élelem gyűlt össze, a vas- és fémipari vállalat 24 ágyat küldött; még hosszan-hosszan lehetne sorolni Szeged dolgozóinak adományait. A dunai árvíz hatalmas károkat okozott országunknak. De ugyanakkor megmutatta az egész világ előtt, hogy milyen erő la­kozik a magyar népben, hogyan változott meg népünk az elmúlt tíz esztendő alatt, s megmutatta: ez az erő azokat a nehézségeket, amelyeket az árvíz okozott, legyőzi, felépíti a romokat és minden erejével azon lesz, hogy a haza minden fiának még szebb, még boldogabb élete legyen. Ma Bánk bán előadás az újszegedi Szabadtéri színpadon Egyhónapos nyári szünet után" ismét hangosak a szegedi színház próbatermei, folyosói: a színészek, a műszakiak visszatértek szabad­ságukról és készülnek az új színi­évadra, A bérletek felújítása és újak váltása most folyik, de már Szeged színházlátogató közönsége a nagy sikert aratott előadások közül az újszegedi szabadtéri szín­padon Erkel, Puccini operáiban, Lehár, Strauss operettjeiben gyö­nyörködhet, szórakozhat az elkövet­kező napokban. Erkel Ferenc: Bánk bán dalmü­vével szerepel a szegedi Nemzeti Színház este fél 9 órai kezdettel a szabadtéri színpadon, Mqgyesi Pál, Moldován Stefánia, Turján Vilma, Szabadi István, Wagner József, Horváth József, Pataki Béla és Radics Tibor főszereplésével. Holnap, pénteken Lehár Vándor­diák című operettjét mutatják be a szabadtéri színpadon. Szomba­ton Strauss „Denevór"-je, vasárnap pedig Puccini Pillangókisasszony című operája kerül műsorra. Rossz idő esetén az előadásokat a színházban tartják. Az árvízkárosultak megsegítésére folyó pénzgyüjtés eddigi eredménye Miért nincs gazdája az auguszlus 20-1 munkaversenynek a Szegedi Ecsetgyárban? Az elmúlt hetek egyikén Király Jánosné, az Ecsetgyár sztaháno­vista munkásnője azzal a kérdés­sel állott meg a körecset üzemrész­ben dolgozó szakszervezeti bizalmi előtt: — Joó elvtársnő, mindjárt .itt van augusztus huszadika, de még senki nem kérdezte meg tőlünk, mivel akarjuk köszön­teni az alkotmány ünnepét. Joó elvtársnő akkor gondolkodva hajolt a kezében lévő körecset fölé s valami ilyesfélét mondott: — Mindennek eljön az ideje, csak türelem. A szakszervezet csendesszavú bi­zalmija nyilván arra gondolt, hogy a türelmi időszakban majd csak íelébred a most még szendergő szakszervezeti vezetőség és össze­hívja a bizalmiakat. Mert az uta­sítás fontos dolog, anélkül nem le­het elkezdeni a munkát. A dolgo­zók nagy többsége azonban ugy érezte, hogy nem törődnek eléggé törekvéseikkel, s ezért Király Jánosné, Dobó István és egynéhány ifjúmun­kás megtették felajánlásaikat augusztus 20-ra a szakszerve­zeti bizalmik szervező, felvilá­gosító munkája nélkül. Ez magában véve nem hiba, de az már nagy hiba, hogy a dolgpzók másik részét a szakszervezet ezek után sem igyekszik bevonni az augusztus 20-i versenybe. Doktor Lajos elvtárs, a szak­szervezet elnöke olyképpen mente­getőzik, hogy az üzemben ki-ki megteszi a maga felajánlását, amely a havi tervére vonatkozik. Például így: *Havi tervemet négy náppal előbb befejezem" — vagy: «Teljesítményátlagomat tartom, száz százalékos minőségi munka mel­lett". Ez a szokás ismét olyan je­lenség, amelyet kárhoztatni nem, de dicsérni lehet. Miért maradna ki az augusztus 20-ára való készülődésből az Ecset­gyár, amikor semmi szándéka nincs ehhez? Csupán azért, mert a gyen­gébb irányítás következtében elké­nyelmesedtek a szakszervezeti bi­zalmiak! Az ecsetgyári dolgozók többségében megvan a nemes szán­dék és méltóképpen akarják kö­szönteni alkotmányunk születésé­nek ötödik évfordulóját, hiszen a legtöbbet kaptak az alkotmánytól. Gera Júliát — aki most a párt­titkár elvtárs helyettese is — az is­kolaecset-gyártó részleg vezetőjét háromtagú brigád vette körűi né­hány napja. Varga Mária, Simon Margit és Csányi Margit elmond­ták, hogy felajánlást szeretnének tenni. — Nem mondta eddig senki, de nem győzzük tovább a hallgatást. Felajánljuk: öt százalékkal emel­jük átlagteljesítményünket 100 szá­zalékos minőségi munka mellett. Gera elvtársnő örömmel jegyezte fel a három lelkes fiatal felajánlá­sát, annál is inkább, mert munká­juk a minőséget illetően eddig igen sok kívánnivalót hagyott maga után. Gyakran siettették egymást, hogy többezer ecset kerüljön ki a kezük alól és a mennyiség növelé­se bizony néha a minőség rovására ment. Ugyanekkor a szárazkötő műhely is felajánlotta: terven fe­lül 3000 különböző ecsetfélét készít el az anyagnormák pontos meg­tartásával. Dobó István sztahánovista, az Ecsctgyár többszörös újítója is megunta a várakozást. A hüvelygyártó részleg nevében felajánlotta, hogy a lyoni ecset hü­velygyártását gépesíti, így a hat­tagú brigád egy tagja felszabadul a lassú kézi munka alól. Hasonló­képpen nem győzte megvárni . a verseny "hivatalos* szervezését Ki­rály Jánosné sem, akinek a mun­kaasztala mellett ott áll már hosz­szú idő óta egy zászló "Az üzem legjobb szurkolója* — felirattal. Július utolsó napjaiban járunk, az Ecsetgyár dolgozóinak többsége már augusztus 20-ra gondolva ve­szi kezébe naponta a szerszámokat. Az ecsetgyári dolgozók közül néhányan felajánlásaikkal tu­domására hozták a szakszerve­zet vezetőségének: várjuk augusztus 20-át. Méltóképpen akarjuk köszönteni alkotmányunk ünnepét ez alkalom­mal is. Népünknek soha nem volt még ilyen alkotmánya, amelyet ennyire tulajdonának mondhatott, érezhetett. Ezért nagy ünnep augusztus 20-a. Ezért egyáltalán nem megleoő. hogy az ecsetgyáriak nem halogat­ják az augusztus 20-ra való készü­lődést. Értse ezt meg végre az Ecsetgyár szakszervezeti bizalmi­hálózata. A ráérünk arra még mon­dások méltatlanok a szakszerve­zethez. A hosszú ideig tartó lustál­kodás után lássanak az augusztus 20-i verseny megszervezéséhez, irá­nyításához, egyik legszebb felada­tukhoz. (— li —) Két szegedi tsz életéből Árpaoszlás az Alkotmány tagjainak Megfeielőlerméssel bizlata rizsaDézsában A szegedi Alkotmány termelőszövetkezetben most jelentős esemény volt. A tagoknak a július l-ig elért és teljesített munkaegységekre egy és fél kiló árpát osztottak. De a gazdasági év végéig telje­sített minden munkaegységre még további egy és fél kiló árpát adnak. Azok a szövetkezeti tagok, akik rendszeresen, derekasan munkában voltak, szépen kaptak árpát — előlegként. Árokszállási Lukács, akinek a fele­sége is a szövetkezetben dolgozik, a július l-ig el­ért munkaegységre pontosan 6 mázsa 45 kiló árpát kapott. Hozzájuk hasonlóan vittek haza terményt a tsz szorgalmasan dolgozó tagjai. Lux Jakab az elmúlt év őszén kilépett a sze­gedi Felszabadulás tsz-ből. Ezév májusában azon­ban kérelmére felvették az Alkotmány tsz tagjainak sorába. Lux Jakab május végétől július l-ig 40 munkaegységet ért el szorgalmas munkájával. Ter­mészetesen most ő is kapott árpát, mégpedig 60 kilót. A tsz pénzelőleggel is segítette őt. De mala­cot is juttattak neki, amelynek az árát majd az őszi éwégi elszámoláskor rendezi, — számolják el. Az Alkotmány tsz tagjai most szorgalmasan végzik a soron lévő mezőgazdasági munkákat. A Dózsa termelőszövetkezet — mint már jelen­tettük — Szegeden a rizstermelés úttörője, mert még városunk határában soha sem termesztettek rizst. A Dózsa tagjai kedvtelve nézegetik az ezévre léte­sített öt holdnyi rizstelepüket, s bíznak abban, hogy jó jövedelmet hoz majd számukra. A rizs már 70—80 centiméter magas és jól fej­lődik. A rizstelep gazmentes és a mostani meleg idő­járás kedvezően segíti elő a növény fejlődését, — a rizsnek nem megfelelő hideg idő után. örömmel mondotta el a szövetkezet agronómusa: Balogh Jenő elvtárs: „Ha az idő kedvező marad a rizsre, akkor bő lesz a tenmés. Az eddigiek azt mu­tatják, megfelelően fizet a rizs". Különben kalászo­lás előtt áll, s a következő héten kalászba is szök­ken. A Dózsa tsz-nek, — az élet bizonyítja — helyes volt bátor kezdeményezése, az új rizstelep létreho­zása. Most foglalkozik a tagság azzal a gondolattal, hogy a következő évre újabb tíz holdas rizstelepet létesítenek, azon a területen, amely különben minő­sége miatt gyengén jövedelmez. A Talajtani Intézet segítségével megállapítják, alkalmas lesz-e a szám­ba vett terület az újabb tíz holdnyi rizstelep léte­sítésére. Illetékes helyről közlik, hogy az árvízkárosultak megsegítésére fel­ajánlott pénzadományok gyűjté­sének eredménye július hó 28-án, szerdán délig a Magyar Nemzeti Banknál 2,762.000, az OTP-nál 724.000 forint, összesen 3,486.000 fo­rint. Segíts a bajbajutottakon MOST, AMIKOR EGÉSZ NÉ­PÜNK áldozatos szívvel adakozik a dunai árvízkárosultak megsegí­tésére, a Vöröskereszt is kiveszi ré­szét ebből a munkából. A vörös­keresztes aktívák a területen láto­gatják a családokat, háziasszo­nyokat, s eddig többezer forintot, ruhaneműt és edényeket gyűjtöt­tek össze. Kiemelkedik közülük Csiszár Erzsébet és Páger Mária, a Városi Tanács dolgozói, Mateisz Mártonná, a Diákélelmezési Válla­lat dolgozója. Rózsa István, MÁV altiszt, aki szintén lelkes vöröskeresztes ak­tíva, s emellett sokszoros véradó, az együttérzés nagyszerű példáját mutatta meg a károsultak iránt. Tegnap ismét vért adotf a véradó állomáson emberi élet megmentésé­re, s a jutalomként kapott 70 fo­rintot azonnal bevitte a Vöröske­reszt szegedi titkárságának azzal, hogy juttassák el az árvízsújtotta terület lakóinak megsegítésére, Hirek a gyűjtésről A „FELSZABADULÁS" Asztalos Kisipari Szövetkezet tagjai mind­annyian egyhangúlag elhatároz­ták, havi keresetük négy százalé­kát eljuttatják az árvízkárosultak megsegítésére. A SZEGEDI RENDELŐINTÉZET dolgozói röpgyülésen határozták el, ők is hozzájárulnak az árvízkáro­sultak megsegítéséhez. Az elhatá­rozást tett követte, s eddig 4174 forint gyűlt össze. Dr. Salgó Gábor, dr. Ajtay Gyula. dr. Lajos Sándor, dr. Ungvári József, dr. Forgács Pál orvosok 100—100 forintot, Sebestyén Gáborné, Hegyes Mátyásné, Lo­sonczi Béláné 50—50 forintot, Fo­dor Béláné, Miklós Istvánné 30—30 forintot, Kraklter János műszaki dolgozó 50 forintot, Skáló Antalné hatgyermekes családanya 20 forin­tot ajánlott fel az árvízkárosultak megsegítésére. Hegyes Mátyásné A NAPOKBAN a munkaidő megkezdése előtt a SZETEX vál­lalat dolgozói röpgyülést tartottak cs elhatározták, pénzbeli segítsé­get nyújtanak az árvízkárosultak­nak. A dolgozók mindannyian fel­ajánlották fizetésük öt százalékát. Ezzel js kiakarják fejezni együtt­érzésüket a bajbajutottakkal. ÚJSZEGEDI KENDERGYÁR ut­cai békebizottságának tagjait fel­keresték az utca lakói, panaszolva, hozzájuk senki sem ment, hogy adományaikat összegyűjtve el­juttassa az árvízkárosultaknak. Márta Jánosné és Kolozsi Zsig­mondné készségcsen vállalták, hogy összegyűjtik az utca lakóinak ado­mányát. össze is gyűlt 200 forint, amelyet személyesen hoztak be a városi békoirodára és onnan to­vábbították az árvízsújtotta vidék lakóinak megsegítésére,

Next