Délmagyarország, 1955. július (11. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-10 / 161. szám

OELMflGYflRORSZAG Műemlékek, fényképek és levelezőlapok Ohegieggtériek egy keidetnéngenUdet. Vasárnap. 1955. július 19. A Műszaki Tudörrtányos Egyesületek Szövetségé­nek szegedi elnöksége mellett' működő müétftféWSiiottság lé'l­hivást intézett a szervezet fo­tószakosztályához a város mű­emlékeinek 'lefényképezésére. A felhívás tfííytháfyWft&fi '' a legjobb felvételéket jutalmaz­ni kívánja. Első díj egy arany-, második két ezüst, harmadik négy bronzérem vagy plakett lenne. A beá'dott^felvételek alapján kiállítást kívá.n ren­dezni a bizottság Szeged mű­emlékeiről. A kiállítás fény­képeiről diapozitiveket tervez­nek készíteni — ami a helyi ha­gyományok népszerüritésében, sőt oktatásában is igen hsv­nos lenne — továbbá, az MT­ESZ helyi .vezetőségét ipglal­koztatja a gondolat: nem vol­na-e helyénvaló — kedvező lehetőségek esetén — a legjobb felvételekről képeslevelezőlapot csinálni? Ehhez a tervhez kívánunk némi kommentárt !üznl. Kétségtelenül megbecsülen­dő ez a javaslat, mert műemlé­keink sajnálatos módon nagy­részt Ismeretlenek még a szé­lesebb közönség előtt. Már­: most egy ilyen kiállítás, vala­mint az ennek nyomán készülő ' diapozitívek — a képeslevele­zölap külön kérdés — min­den bizonnyal nagy mértékben, . széles rétegekkel megismertet­nénk műemlékeinket, s feltehe­tőleg — tekintettel arra, hogy az ilyen irányú tevékenység mindeddig elhanyagolt, szór­ványos, illetőleg szűk körre ki­terjedő volt — nagy tömeget is vonzanának. 1/ ülőn érdemes foglalkozni ezzel a javaslattal ab­ban a tekintetben, hogy milyen segítséget jelenthet az iskolai oktató-nevelő munkában. A helyrajzi ismeretek elsajátítá­sában ugyanis előre láthatóan komoly szerepe és sikere len­ne, a készülő diapozitívek je­lentősen megkönnyítenék és ' eredményesebbé tennék a mun­kát. 'A' harmadik gondolat, mely i javaslattal kapcsolatban fel­merült bennünk, — s a ké­peslapok készítésével össze­függ — amennyiben erre van lehetőség, s előnyös lenne anyagi szempontból is az MT­ESZ-nek, illetőleg a városnak, közügyről lévén szó —, az idegenforgalom kérdését érinti. Különösen azért, mert önkén­telenül is felvet egy másik ter­vet: a szegedi baedecker, a vá­rosi útikönyv elkészítését. Nemrégiben több város — pél­dául Sopron — készített ilyent. Az Ismeretterjesztő Tár­sulat által Szegeden kezdemé­nyezett városséták is kívána­tossá tennék egy ilyen útika­lauz elkészítését. Ehhez ió alkalom kínálkozik a jaya'soK mú'emlék-fényképki­állítá's kapcsán. Természetesen egv ilyen útikalauz nem elé­gedhetne meg pusztán a műem­lékéükel. Az MTESZ hazánk félszabadulásának tizedik év­fordulóját ünnepelve már lét­rehozott egy másik fényképki­állítást is városunk szabad tíz esztendejéről. E kiállítás anya­gát — illetőleg ilyen jellegű képanyagot — is fel kellene használni. Ugyanakkor láthat­tunk igen szép felvételeket a Fehértóról. Ez sem nélkülöz­hető. S még több érdemes té­ma található. Az eddigi kezdeményezése­ket az említett javaslattal ösz­szekapcsolva egy szép, ko­moly feladatot jelentő terv kör­vonalai bontakoznak ki. Az Ismeretterjesztő Társulat a Csongrád megyei füzetek so'ro­j zatban már több értékes mű­ivet — akár haladó hagyomá­nyainkról. vagy felszabadult életünkről — jelentetett meg. Most tehát az MTESZ-szel — s esetleg más szervekkel — összefogva, a városi tanács népművelési osztályának segít­ségével igen hasznos munkát végezhetne egy ilyen, a város képét, múltját, s jelenét meg­rajzoló képes útikönyv létre­hozásával. I? zzel a művel méltóan hozzájárulhatnánk az egészséges szegedi patriotiz­mus ébrentartásához, sőt: ser­kentéséhez, a szocialista ha­zaszeretet. a közdolgaink iránti érdeklődés szellemének fello­bogtatásához városunk múltja mellett jelenét é^ közel jövője szép távlatait megrajzolva. Németh Ferenc Jég nélküli hüloláda gyártását kezdik meg Két vegyészmérnök. Beregi László és Pásztori Imre újí­tása nyomán a Gázkészülék­gyártó Vállalatnál rövidesen újfata hűtőberendezés próba­sorozata készül el. Érdekes­sége, hogy nem kell hozzá jég, hanem az alacsony hőfokot a ládában elhelyezett, ammóniá­val töltött, teljesen zárt edény forralásával és gyors lehűté­sével érik el. Az ammóniával történő hűtés a nagy hűtőhá­zaknál ismert és a háztartási hűtőládánál ezt az eljárást szakaszosan alkalmazzák. Az ammónia áramlása itt nem ál­landó, hanem a forralással és hűtéssel 24 óránkint történik. Ezzel a módszerrel olyan hő­fokot lehet elérni, mint ami­lyet féltábla jég adna. A sza­kaszos rendszerű hűtőláda ára az előzetes számítások szerint ezer forint körül lesz. Az első hűtőládákat még az idén ház­tartásokban próbálják ki és amennyiben beválik az újdon­ság, jövőre már tömegesen gyártják. Aratószokásainkról Magyar opera Moszkvában Á Moszkvában vendégsze­replő Novoszibirszki Opera­és Balettszínház július másodikán és július 3-án délelőtt a Moszkvai Állami Akadémia Nagyszínházban nagy sikerrel mutatta be Er­kel: Bánk bán című operá­ját. Az előadáson megjelent Münnich Ferenc, a Magyar Népköztársaság nagykövete, Mihajlov, a Szovjetunió kul­turális ügyeinek minisztere s a szovjet kulturális élet szá mos képviselője. II járási pedagógusok is bekapcsolódlak az aratási munkákba A tanácsok felhívására a járási pedagógusok közül so­kan bekapcsolódtak az aratási munkákba. Csizmadia József járási szakfelügyelő a kiskun­dorozsmai gépállomás kom­bájnellenőre. Késő Vince áúa­lános iskolai tanár, mint be­gyűjtési nyilvántartó dolgozik. Mórahalmon Vásárhelyi József tanár cséplési körzeti ellenőr­ként dolgozik. Ezenkívül még körülbelül 15—20 pedagógus dolgozik az aratási, cséplési és begyűjtési munkálatoknál. Változás a szegedi Nemzeti Színház vezetésében Az új színházi évad meg­kezdése előtt a Népművelési Minisztérium a Színház és Filmművészeti Szövetséggel együttesen több intézkedést tett, melyek a jövő évi jobb munkát szolgálják. Ezzel kapcsolatosan több színház vezetésében változás állott be. A szegedi Nemzeti Szín­ház igazgatói székébe Duka Antalné, a kecskeméti szín­ház volt igazgatója került. A színház főrendezője ebben az évadban is Ádám Ottó. Folyik az aratás, mely a parasztember életében a leg­nagyobb — évenkint visszaté­rő — esemény. Az aratás, az „élet" betakarításának mun­káját számos népszokás tar­kította. A múltból a mába A magyar aratás a múlt század közepén is bizonyos ha­gyományos szokások mellett folyt le. Természetesen ezek a szokások vidékenkint változ­tak és a földbirtok nagysága szerint is különböztek. Más volt az aratás a szegénység és más a földesúr földjén. 'A ki­sebb gazdák összefogtak, se­gítettek egymásnak a nagy munkában. „Kalákában" arat­tak. ahogy mondták, s ami nem más. mint a kollektív munka alkalmi formája. Mó­ricz Zsigmond írja Szatmár megyei monográfiájában (írói működését, mint népdalgyűjtő és monográfiaíró kezdte): „Az aratási vasárnapokon gyakran van kaláka, ami azt jelenti, hogyha egy gazda egy nap alatt le akarja aratni a búzá­ját. összehívja kalákára az egész falu legény-leány fiatal­ságát. Ezek vasárnap hajnal­ban leszedik az egész termést. A gazda délutánra cigányt fo­gad nekik, bort hozat, kaláka­bált rendez, ahol reggelig tán-! colják a ropogós csárdást". A közös munkának szép pél­dázata a kaláka. De nagyobb birtokon más gazdasági szer­vezettel kell megoldani az ara­tást. Hazánkban máról hol­napra beérik a gabonaféle és így a terjedelmesebb uradal­makban aratókat fogadtak. Itt új népi társulási formával is­merkedtünk meg: az arató­bandával. Az Alföldre, főleg a Felvidékről jártak le aratni, s hozták magukkal évszázado­kon át kialakult szokásaikat. Az aratóbokor vagy arató­benda mindenekelőtt arató vagy bandagazdát választott, ez kö­tötte meg a többiek nevében az aratási szerződést. Hogy milyen körülmények és felté­tetek mellett, azt ismerhetjük Veres Péter gyepsori elbeszé­léseiből. f, A földbirtok nagysága, te­hát az aratás mérete szerint a szokás anyag is másként je­lentkezett. A szegény ember, ha magának aratott, nem csi­nált ünnepet az aratásból. Színesebb, vidámabb volt a munka, ha kalákában, szom­szédaival, falubelijeinek ara­tott. 'Aratóünnepet csak akkor tartott, ha más gabonáját arat­ta. A munka minden körülmé­nyek között csendben, megha­tottsággal kezdődött. Derék­fájás ellen két-két gabonaszá­lat kötöttek a derekukra, majd ,az első kaszás „Uram segítsu Mindmáig rendes embernek hittem magam. Pontosan fi­zetem a házbért, nem lógok a villamoson, nem utazom a vo­nat tetején, nem kések el a munkahelyemről, nem köpkö­dök és nem szórom el a hamut fi lakásban. Nem csapom agyon még a legyet sem, ha a nya­kamra száll, csak elhessentem. Szóval a légynek se vétek. Szórakozásom a könyvolvasá­son kívül az, hogy különbözö sporteseményekre járok. Egy­kor résztvettem az MHK-án és 6 méterre löktem a súlygolyót. Ezzel szemben nem totózok. Es itt kezdődött a baj. Környezetem meg van győ­ződve arról, hogy szakértő va­gyok sportkérdésekben. Egyik reggel Emmuska. a molett gépírónő odaszól hoz­zám — mondja Slux kartárs — nem tud egy jó tippet a Honvéd—WSC-re? — Nem totózom — feleltem. — Ah, maga nem irigy em­ber, biztos van tippje, csak ti­tokban tartja. — és elfordította •c fejét. Azóta sem köszön vissza. Délben, Mária, a csinos tit­kárnő is megkörnyékezett. — Tudom, maga híres sportszakértő, ne is tagadja. — Ugyan, ugyan — sze­rénykedtem. — Mondjon egy jó tippet a Honvéd-WSC-re. '_ Nem érdekelnek a sze­rc'ncsciálékok. — Oh. maga így lebecsüli az állami intézményeket? Hanem totózunk, akkor mbgl kúldfüti „UütOM avagy mi iöriénik azzal, aki nem ioiózik a versenyzőket az olimpiára? — Dehogy becsülöm le —fe­leltem riadtan, hogy az álla­mot is belekeverte, — még a lóverseny fogadások ellen sem szólok egy szót sem. de a múltkor a logarlécemen ki­számítottam, hogyha a 12 mér­kőzésre minden lehetőséget számba veszek, akkor 531-441 szelvényre lenne szükségem, így aztán egyszersmindenkor­ra elintéztem a dolgot a totó­val, — Maga destruktív — ro­hant el dühösen és azóta ö sem köszön. Délután a főnököm hivatott. Megbeszélésünk végén így szólt: — Mondj égy tippet a Hon­véd—WSC-re. — Nem foglalkozom totó­val. Inkább végigelemzem a Rcshevszki—Botvinnik mér­kőzést. — Ugyan, hiszen tudom, hogy sportember vagy. Mindig sporttárgyú könyveket olva­sol. Legutóbb is a Toldit lát­tam a kezedben. Az a Toldi... Ugye az valami súlydobáló volt? — Igen, eldobta a malomkö­vet, amely ki tudja hol állt meg, de mi ehhez képest Ki­nizsi. aki három törököt kapott [el és úgy ropta a táncot. UL.­— Ne térj el a témától, mi lesz a tippel? — Nem tippelek! Nekem elég, ha szurkolok a rádió mellett. — Antiszociális lény vagy felelte — és homloka felhőkbe burkolódzott, s nem köszönt vissza. — Na, hála a sorsnak, már vége a napnak, többen már nem gyötörnek a totóval — gondoltam magamban. Tévedtem. A java még hátra bolt. Este találkoztam Ilonkával. Róla csak annyit, hogy szeret­ném, ha meghallgatna. — Jaj. de csinos valaki — köszöntem rá a szokott he­lyen. De ő ügyet sem vetett lelkendezésemre. — Nagy bajban vagyok, kezdte és én éppen a „vitem et sanquinem"-et készültem elre­begni, mikor így folytatta: — Hiányzik egy tippem a totóhoz: mi lesz a Honvéd— WSC eredménye? Maga biztos segít, — tette hozzá csillogó szemmel. — Sajnálom, hogy nem tu­dok tippelni, de ígérem, ve­szek magának egy totótájé­koztatót és abban megnézzük. Jó? — Ugyan, abból tippeltem a múlt héten és négy találatom volt mindössze. — Akkor megvesszük a rá­dióújságot, abban híres focis­ták találgatnak. — Hogy maga milyen naiv, csak nem gondolja, hogy azok elárulják, ha tudnak valamit? Két hete Hidegkúti tippje alap­ján iotóztam, s az eredmény három találat! Maga mondjon tippet! — Honnan tudjam én, hogy mi lesz Bécsben... —• Ah, szóval nem! Nahát, most jöttem rá, hogy maga mi­lyen különc ember. Nem is tudnék én ilyen mellett élni... Otthagyott jaképnél. így aztán kénytelen voltam a nap nyugtával megállapí­tani, hogy tévedtem a magam­ról alkotott véleménnyel. Hi­szen — gyötrődtem — ha több ember véleménye összevág, akkor biztos nekik van iga­zuk. Tehát: irigy, destruktív, antiszociális lény vagyok.'Egy­szóval különc ember. Még aznak elvittem az egyik szerkesztőhöz e történetet, hadd tudja meg mindenki mi­lyen ember is vagyok én. Az Ilonkával való szakítás után nekem már minden mindegy. A szerkesztő asztala előtt ült. homlokát ráncolta és ceru­zájával gondterhelten kopo­gott. Szórakozottan mondta a kéziratra: — Csak tedd le, majd lead­juk, ha lesz hely a lapban — és rámemelte tekintetét. — A, itt egy sportember.' Mondj gyorsan egy jó tippet a Honvéd-WSC-re! ír*-*). -4 szóval belevágott a búzába. A kaszálás ' általában (ma is) csendben, a marokszedés, kö­télcsavarás és kévekötés azon­ban dal és tréfa mellett me­gyen. Számos alkalmi rigmus születik ilyenkor. Pl. ha a ké­vekötő legény kötele elszakad, rögtön odaverselnek neki: Az én gatyám sárga pikét, Jobb kötelet egy kicsikét. Az aratás bevSgeztével nagy ünnepséget tartottak, ilyenkor vitték a különbözö alakú és formájú aratókoszorúkat a gaz­dának, birtokosnak. Utána megvendégelték őket és nagy aratóbált tartottak. Tápén az új termésből először „koldús­cipót" sütöttek. A papi tized keserű emléke a „papkéve", ahogy a keresztekbe rakott ga­bona legfelső kévéjét hívták. Az aratókoszorút a ház mes­tergerendájára. vagy más ne­vezetes helyére akasztották és az aratóünnep után sem szíve­sen vállak meg tőle, mert mint vélték: jövő évi termésüket ve­szélyeztetnék vele. Vetés ide­jén azonban kimorzsolták be­lőle a magot és belekeverték a vetőmagba, hogy jó termésük legyen. Lehetne hosszan sorolni a szokásokat és változataikat, gazdag irodalma van ezeknek, különösen az aratóünnepeknek. A főbb típusokat összejoglalvv a teljes kép ez: /. Az aratás elején Imádkoz­tak is derekukat búzaszálakkal övezték: 2. az aratás folyamán az őket meglátogató gazdát ga­bonakötelekkel átkötötték, aki ezért váltságot fizetett: 3. az aratás befejeztével ka­lászkoszorút kötöttek és az újig megőrizték; 4. koszorút kötöttek, s azt menetközben a lány vagy le­gény fején vízzel leönteni igye­keztek; 5. egy koszorút ünnepi me­netben vittek a gazdának, aki áldomást adott, miközben éne­kelték: Elvégeztük az aratást, készülj Igazda, jó áldomást, Gazasszonvunk jó vaeso-át! [Adjon Isten jó éjszakát! Mi maradi mára mindebből ? A bemutatott néhány szo-' kásból is kitűnik, hogy e szo-. kások erősen feudális jellegű-', ek. át- meg átszőve babonás, irracionális elemekkel. Hátte' rükben a munkás egykori fi­gyelme — mondhatjuk alázata — húzódott meg a gazdától nyerendő jutalom, áldomás re­ményében. A kérdés most az, megma* radt-e valami e szokásokból a szocializmus építésének kor­szobában? Igennel kell felel•> nünk. A szokások, miként a népdalok, balladák, jóval túl­élik azt 3 társadalmi rendelj melynek méhében fogantattak és ma is örömmel gyakorolják a dolgozók, akik a hagyomá­nyos szokások felelevenítésével ma önmaguk munkáját becsü­lik meg. A babonás, irracioná­lis motívumok elmaradnak, a külső formai elemek, aratóko­szorú, aratóbál, mulatság megvannak ma is és keretül szolgálnak a tsz-ben dolgozó parasztoknak az aratás befe­jezésének ünnepi alkalmából. Számos tsz-ben jártam tavaly az aratás után és büszkén mu­tatták az iroda vagy a kultúr­terem mennyezetére függesz­tett. népművészeti vonatkozás. ban is remekbesikerült arató­koszorúkat. Egyes helyeken felhívták figyelmemet hogy. náluk a koszorú rizsszalmából készültek, mert nekik rizsföld, jeik is vannak. Napjainkban a felszabadult parasztság nem a földesúrnak viszi nagy alázattal az arató­koszorút. hanem önmagát, s nehéz, fáradságos munkáját becsülik meg vele. Legyünk rajta, hogy minél több helységben elevenítsék fel az aratóünnepek helyi ha­gyományait. Mutassanak ebben is példát termelőszövetkezete-' ink. ' NAGY DEZSŐ Anyakönyvi hírek T. kerület HALALOZAS HAZASSAG Tóth György—Ottllk Margit. Csuzdi Ferenc—Marion Irén, Ka­rácsonyi Ferenc—Kiss Piroska, Készei Mihály—Németh Ilona. Vénusz Dezső—Nagy Katalin, Szűcs János—Hódi Veronika. Cza­kó István—Baráczlus Julianna, Regdon Géza—Kiss Margit, Vlda Miklós—Cseuz Margit, Koczor Sándor—Hénel Mária. Kiss Lajos —Gyeniss Veronika. Kertai György —Sajtos Mária, Ágoston Béla— Orbuleszku Margit. SZÜLETÉSEK Algner Sándor—ökrös Mária Éva, Dr. Aigner Gyula—Prakfalvi Ilona Ilona, Dr. Bánki Mihály— Meszlénvi Emília Ildikó, Dvorcsák László—Fodor Viktória Gábor, Farkas Zoltán—Náhllk Erzsébet Zoltán. Fris Gyula—Schofró Emí­lia Róbert. Farkas Szilárd—Már­kus Erzsébet Ágnes. Gömöri László—Nagy Rozália Gabriella, Iván Antal—Halász Gizella Gize'­la. Kelemen Miklós-Kecskés Klá­ra Katalin. Virág Károly—Mol­nár Erzsébet Károly, Borza László—Vörös Terézia Terézia, Barna Géza—Nagy Jusztina Géza, Ucrta István— Bernáth Hona Jó­zsef, Háska József—Csúcs Viktó­ria Karol v, Kiss János—Molnár Katalin János. Körmös Bé a—LaJ­ko Erzsébet Béla. Magda Vince— Nagy Erzsébet István, Márki Ba­lázs—Gvulai l-.rzsébet Zsuzsanna Sisák János—Menyhárt Veronika Zoltán, Szél Sámuel—Huszka Má­ria Attila. V. Tóth István—Jójárt Piroska István. Zsák Miklós-Ba­lassi Mária Judil Jcnei Mihály— Lnczkó Mária Mihály. Borsodi János—Vidéki Erzsébet János. Be­nedek Gábor—Kormányos Hona Gábor. Barna János—Kurucsai Mária Katalin. Tóth István-Ur­bán Mária Imre. Szabó János— Józó F.mma Katalin. Berczki And­rás—Vineze Anna Sándor. Gál Jó­zsef—Bagi Mária József, Varsá­nyi Gyula—Hamran Margit Gyu­la, Konasz János—Kucsora Má­ria Klára. Kószó Dezső—Csordás Rozália Klára. Nagyiván Károly —Bertalan Erzséhet Terézia, Rik Ferenc—Varga Margit Ferenc ne­vű gyermeke született. ELHALTAK Kucska János 62. Hfldör János 71, Forgó Mária 3 hónapos. For­rás Károly 56. Hubacsek Ilona 71, Nagy Imréné Mészáros Mária 45, Varga Erzsébet t napos. Arval Ilona 17. Pálfi Emiiné Kozesnlk Gizella 60. Szomodi Antainé Ma­latinszkl Ilona 69. Figura András 1 napos, Tóth Mária 1 napos. Szabó Ferenc 44 éves korában. II. kerület HAZASSAG Rácz János—Kállai Aranka, Bi­hari Antal—Veres Etelka. , 1 Korom Istvánné Gémes Erzsé­bet 58, Róvó Ilona 53, Halasz Szabó Imréné Vastag An.ra 68, Tóth János 62. Bugadzsia Imre 72 éves korában. III, kerület HAZASSAGOK Kopasz Lajos-Honvéd Erzsébet. Barna József-Klss Mária, Szol­csányi József—Losonzz Rozália, Pfsics Árpád—Hortobágyi Olivla, Vékonv Gyula-Martin Magdolna. Bata Sándor—Szélpál Juliannával. SZÜLETÉSEK Farkas Mihály-Fekete Erzsébet Gabriella, Kovács Lajos—Márki Rozália Rózsa, Szügyi Mihály— Kompiics Éva György, Hajdú Já­nos—Megvaszai Ildikó János. Sán­dorfl József—Husztl Margit László. Simon Vilmos—Molnár Ju­lianna Vilmos, Borta Jenő—Siklósi Márta Jenő, Molnár János—Ju­hász Julianna János, Miklós Ist­ván-Bárány Ilona Ilona. Gergely Sándor—Farkas Erzsébet Csaba. Gráf Károly—Lőwy Julianna Ká­roly. Hegedűs József—Szántó Ka­talin Katalin. Sclmeczi Árpád— Satzkovics Margit Judit. Török Károly—Szécsi Irén Erzsébet. Ko­sa Géza —Barcsik Etelka Edit, Nagygyörgy Mihálv—Német Ilona István. Pataki István—Karai Vik­tória István. Fazekas Lajos—Ba­tancs Piroska Gizella, Gyólai Gyu­la—Keszég Mária Zsuzsanna. Kiss Ernő—Vetró Anna Mária. Kocsis Imre—Vass Mária Imre, Balla István—Imre Ilona Klára. Böször­ményi Káro'.y—Péter Mária Ká­roly. ELHALTAK Kotogány Jánosné Rózsi Julian­na 70 éves. Barna Lajosné Borka Erzsébet 47, Szögi Vineze 09. Tőrös Sándor Pál bri. Tanács András 24. Ábrahám Julianna 67. Baranyai Erzsébet 84 éves korá­ban. — "DALLAL, TÁNCCAL A VILÁG KÖRÜL* címmel mikrobarázdás hanglemez­estet rendeznek 13-án este 8 órakor a Juhász Gyula Kul­túrotthonban. Belépődíj 3 fo rint; közalkalmazottaknak 2 forint. — VASIPARI TUDOMÁ­NYOS EGYESÜLET alakul a Műszaki Tudományos Egye­sületek Szövetsége szegedi csoportjánál. Az egyesület alapításával kapcsolatban kedd°n délután előzetes meg­beszélés lesz az MTESZ-ben, melyen részt vesz Budapest­ről Márer Andor, a Gépipari Tudományos Egyesület Or­szágosyfőtitkára. ""*• "

Next

/
Oldalképek
Tartalom