Délmagyarország, 1955. július (11. évfolyam, 153-179. szám)
1955-07-31 / 179. szám
OfLMBGYRRORSZIIG .4 Vasárnap, 1955. július 31. ' ' ' mm SZEGEDI SÉTÁK' Éjféli beszélgetés hifiibe hajlik a nyári éjszaka A hold• nemi világit, kékes csillagfény dereng csupán, Hazafelé visz az útam a csendes városon át. A Múzeum-mellett ballagok, amikor mélyen zengő érces hang töri meg a némaságot: — Üdv neked, költők atyja! Ma újraieljött a mi óránk! — Üdv neked is, bölcsek atyja! Nagyon ideje mozogni már egy kicsit! A Múzeum oszlopai között, a bejárati csarnokban két árny mozdul, redős fehér ruhák lebbennek s két szobor, Homeros és Aristoteles szobra fordul egymás felél , — Jöjj Aristoteles, igazítsd meg a homlokszalagomat. Csonka ujjaimmal én nem tudom. — ö, nekem is nehéz lesz, Homerosom. Félkarom ki tudja, hol, merre porlad évek óta. — Régóta hiányoznak az én újjaim is... Barbárok járnak erre gyakran, t nem elég, hogy marcangol a szél, a fagy, az idő vasfoga, ők belém kapaszkodnak, ölembe másznak, megragadják a kezem. S közben hasonulóan barbár barátaik kis kattogó masinákkal képet készítenek róluk. Könyvtekercsemmel szívesen a fejükre ütnék, de már azt is letörték. — Szánlak költőnk, de az én sorsom is ugyanaz, Bár lehet, hogy most meggyógyítanak minket. Nézd, hátunk mögött az öreg épület megújult színekben ragyog/ — Családot, nagy bölcs. Az építők nemrégiben megszemlélték nyomorúságunkat. Hallottam beszédüket. Soká vitatkoztak. Végül úgy döntöttek, mi műemlékek vagyunk, hozzánk nem nyúlnak.,. Nem maradtam ott tovább. Elszégyeliem magam és ijedten elfutottam. Elárulom, nem azért, mert egy csendes nyári éjszakán a Múzeum bejárati csarnokában megelevenedett két szobor..M (cs. n.) Tűnődés egy hlrdetőosslop melleit flyüjtsd a papírhulladékot, add át a MÉH-nek! v"' Gyűjtsd a papírhulladékot, add át a MÉHnek! Gyűjtsd a papírhulladékot, add át a MÉH-nek! Tévedés ne essék, — nem sajtóhiba, hogy háromszor egymásutón szedték ki ugyanazt a mondatot. Fölösleges? Igaz. De létható ez nyomtatásban egymás mellett — sokkal többször is. Aki kíváncsi rá megtekintheti a Széchenyi téren, a villamos központi megállónál. Ott található egy hengeralakú hirdetőoszlop, amelyen köröskörül ezt a mondatot ismétlik a plakátok. Más nincs is rajta. A sétáló megáll a nyári verőfényben, s miután meggyőződött róla, hogy nem káprázik a szeme, tűnődni kezd: Vajon, ha Ilyen rengetteg papír van Magyarországon, hogy egy helyre ennyi jut belőle azonos szövegű plakát formájában — minek gyűjti a MÉH a hulladékpapírt? Azután persze bosszankodni kezd, mert tudja, hogy nincs rengeteg papírunk, és a hulladékot bizony gyűjteni kell. Csak nem így! Tűnődhetne ezen kicsit a plakátragasztó isi — Meghívást kaptak a fővárosba a Szegcdi Kenderfonógyér színjátszói. Erre az alkalomra Bárány Tamás: Mihályka című egyfelvonásos színdarabjával készülnek. — Üj DISZ-szervezet alakult a Szegedi Kenderfonágyár külső üzemrészében. Az itt dolgozó tíz ifi lelkesen kapcsolódott be a VIT tiszteletére indult munkaversenybe — Export kötelet gyártanak a Szegedi Kender kötélverő üzemében. Kiváfló minőség mellett 136 százalékos teljesítményt ért el a Csányi százaló csoport. — Mesedélelőtt lesz ma 10 órakor a Juhász Gyula Kultúrházban, .Hiresincsi szélmalom* címmel. A kultúrotthon vezetősége minden gyermeket szeretettel vár. Naov Pál: BE MI LESZ ITT? MozaikoH' a felsővárosi gyermekjátszó terekről | BB Akkor érkezett a levél éppen — az elmúlt kedden — amikor a Délmagyarországban megjelent egy írás „Gyermekekért" címmel, melyben az olvasó megtudhatja, hogy a legkedvesebbeltart mit akarnak tenni a kerületben a tanácstagok, egyes vállalatok igazgatói, dolgozói. S ebből a levélből már azt is meg lehet tudni, hogy mit tettek. Olvassuk csak Solymosi Lajos tanácstag levelét: „Örömmel írom, hogy a Klapka tér környékén lakó dolgozók, sőt távolabbról is szívesen jöttek társadalmi munkát végezni, hogy legyen játszótér gyermekeinknek. Idősebbek, fájós lábúak, gyerekek. ástak, lapátoltak, planíroztak: az elmúlt szombaton megkezdtük a homokozó gödör ásását. Kiskocsit is szereztünk és a kiásott földdel elplaníroztuk a mélyebb helyeket. Nagyon kedves dolog' történt, amikor a téren kijelöltem a homokozó helyét. Körülfogott vagy ötven gyerek. Azt kérdezték: „Bácsi, mi lesz itt? Mondtam nékik. Nagy volt az öröm és érdeklődtek, hogy ők hogyan segíthetnének? Javasoltam, menjenek el. szóljanak szülőiknek, hogy jöjjenek segíteni. Szétfutottak, aztán a tér minden oldatáról ásóval, lapáttal jöttek az emberek. Elsőnek Papdi József és felesége jelentkezett, aki 67 éves, de szorgalmasan dolgozgatott, hogy legyen hol unokáinak játszani. A 70 éves Szekeres János bácsi, a 68 éves Zsivin Emiiné is kát éves unokájával ott volt. Párttagok és pártonkíyüliek, a Hazafias Népfront tagjai, az MSZT, az MNDSZ-tagok — sokan résztvesznek a játszótér társadalmi munkájában. Lelkesen megmozdultak a dolgozók itt Felsőváros és Kókus szögletében — érdemes írni róla." Bizony érdemes — e kis jelentés óta már a homokoró kövezésével is jól előre baladtak. S a minap már Fodortelepen, a Tátra téren, is megkezdődött a munka/Amikor Balogh Zoltán elvtfáis, a II. kerületi Tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese arra járt. Vagy 30 gyerek ásott, lapátolt, játszott, jókedvűen igyekezett. És amikor a tanácj,elnökhelyettes segíteni akatrt nekik, a gyerekek nagykomiolyan tiltakoztak: < — Csak mi akarjuk csinálni magunk! , Micsoda öntudát! — Oj világunk új gyermokei! Velük van Tuii Géza, aki ott lakik a tér mellett a Rozsnyai utcában, egyébként az Üjszegedi Tadítóképző tanára. Odaadó szervező, lelkesítő: igazi pedagógus. És Krajkó József1 elvtárs, a Petőfi II. pártszervezet vezetőGYERMEKEKNE' ^AIVWWVVVWVWSAA'VVW Mi Jöriént a pilótával? T-éntytU a IJi&ztulcwi... A repülőgép lezuhant, miután pilótájának sikerült kitörnie az ellenség gyűrűjéből. A pilóta eszméletét vesztve sokáig feküdt a havas, ismeretlen erdőben. Amikor magához tért, mozgást hallott, azt hitte, ellenség közelítette meg, és halottnak tetette magát. Aztán „ ... nem változtatva helyzetén, lassan, nagyon lassan kinyitotta a szemét és félig zárt szempilláin a német helyett — bozontos barna tömeget látott maga előtt. Jobban kinyitotta szemét. de nyomban be is csukta: óriási, sovány, csapzottszőrű medve ült előtte. Csendesen, ahogyan erre csak állatok képesek, ült a medve a mozdulatlan ember előtt, aki alig-alig látszott ki a naptól kékesen csillogó hórakásból ... A medve éhes és dühös volt. mert a háború kiverte téli barlangjából. De a medve nem eszik hullát. Megszagolta a mozdulatlan, benzinszagú testet, aztán a tisztásra ment, ahol bőségesen feküdtek hasonló, mozdulatlan, jégbefagyott emberi tetemek. Nyögést és neszt hallott, mire visszament. Most ott ül Alexej mellett. Marcangoló éhsége és a dögtől való irtózat küzdött benne. Az éhség kezdett felülkerekedni. A vadállat nyögött, felállt, mancsával fordított egyet a hórakásban fekvő emberen és karmával tépni kezdte a pilótaruha ördögbőrét." Mi történt ezután? Meg tudott e menekülni a pilóta a veszedelmes medvétől, s ha igen, mi történt vele? Megtudhatjátok, ha elolvassátok Borisz Polevoj: Egy igaz ember című érdekes, minden fejezetben egyre izgalmasabb regényét, melyből a fenti részletet közöltük. A könyvet megtalálhatjátok a könyvtárakban és megvehetik a Lenin utcai Könyvesboltban is, ahol most újra kapható, az Ifjúsági Könyvkiadó szép kiadásában. Ára 17:50 forint. Szajmá r az orosztlánbőrben Oroszlánból t talált a szamár az erdőben, s mayára öltötte mindji írt, hogy csak a két nagy fillJ kandikált ki belőle. < — Azt sziretném én lótni, hogy valakij ne tiszteljen ezután — dölqfösködMt magába n, amint p eckesen és ordítozva kilépd* :lt a rétre. A juhok, a tehenek valóban rémülte\i rohantak szét előle, de a gazdája rögtön marokra kaq-ta a fülét. — Engemi ugyan be nem csapsz — kiáltott rá mérgesen — megismerlek a nagy füledről! j Könnyen\ így járhat az is, aki mások-idicsőségével akarja leplezrw|a. maga érdemtelenségét. ' Egy érdekes kísérlet Biztosan tudjátok pajtáso k. hogy a szódavízben széndioxid van, természetesen a vízben elnyelve, de ki lehet onnan szabadítani. Ennek a gáznak nagyobb a súlya, mint a levegőnek és többek között az is tulajdonsága, hogy ellensége a tűznek. Erről meggyőződhettek a következő kísérlettel: 1 Szereljetek egy félméteres gumicsövet a szódásüveg csapjára. Két egyforma befőttes üvegetwés két különböző nagyságú gyertyát készítsetek elő. A ^gyertyákat ragaszszátok az egyik befőttes üvegaljára, éí^gyújtsátok meg őket. Fogjátok kezetekbe a megfordított szódásüveget. A gumicsövet eresszétek a befőttes üvegj aliára és lassan nyomjátok meg a szódásüveg csapját. A Széndioxid a gumicsővön beáramlik a befőttes üvegbe ésVokozatosan megtölti azt. Ha mipdent jól csináltatok, elalszik először a kisebb, azután a nagyobb gyertya. Ezután (a másik üveget helyezzétek az első fölé, úgy. hogy a nyílásuk tökéletesen fedje egymást. Óvatosan, de gyorsan fordítsátok: meg a két üveget. A széndioxid így átömlik a másik'üvegbe és megmarad az alján. Erről meggyőződhettek, ha. égő gyertyát vagy gyufát tesztek bele. Az üveg alján kialszik a láng. ségi tagja is mindent megtett, hogy e kezdeményezés sikerüljön, legyen ott is homokozó, játszótér a gyermekeknek, ahol azelőtt soha nem volt.., • A Csillag tér 19. számú házba — szívesen engedték az ottlakók — már el is juttatta a II. kerületi Tanács a homokot, a cementet, téglát, ami a legsürgősebb a homokozó építéséhez. Itt még nem kezdtek hozzá a társadalmi munkához, legalább is szemmel láthatóan, de az előkészületek javában folynak. A Kéziszerszámgyárban a gyermekhinta vasszerkezetét állítják össze. A tanácstagok, Szöliősi elvtárs, Siprikó elvtárs, Komócsin Antal elvtárs mar több dolgozóval beszéltek s pár nap múlva a homokozó elkészítését a Csillag téren is megkezdik. Sőt, már előre megszervezik a gyermekjátszótér értékeinek társadalmi védelmét is. • Üj-Petőfi telepen, az iskola előtti téren már van homokozó — a napokban szállítják ki a homokot a gyerekeknek, És itt van a telepi óvoda is, amelynek rendbehozását: a fürdőmedence kijavítását és egyebeket a Vegyesipari Javító Vállalat vállalta. A munkálatokhoz már itt is hozzákezdtek. hogy minél szebb, kényelmesebb, barátságosabb körülmények között játszhassanak az Üj-Petőfi telep dolgozóinak gyermekei. • Nem kis feladat ennyi tér átalakítása társadalmi munkában. Sok-sok olyan apró dolog van — Juvarszerzés, a társadalmi munkában részvevők idejének összeegyeztetése. az anyagok biztosítása, egy-egy feladatra a gondos előkészület — amelyek a pártszervezet tagjaitól, a tanács vezetőitől, a töanegszervezetek és mozgalmak tagjaitól sok időt, türelmet, lelkesedést kívánnak. De m<»gét:i3 .bizonyítják ezek a mozaikok, amelyeket a terek társadalmi munkájából epizódként kiragadtunk. Felsőváras népében van erő, lelkesedés, l iogy saját ügyét társadalmi ónunkéval is szolgálja. S örrim számukra az, hogy tudr/ák, Szeged több vállalatának vezetője is segíti őket. A, Gőzfürésatől például kripták faanyagot a billenő hintákhoz — hogy újabb hínsől adjunk számot —. amelyetJ a Hangszerkészítő Vállalni dolgozói csinálnak meg I társadalmi munkában. A példa kitűnő: Városunk más 1 kerületében/is követhetik. M. T. OTIJEOYZET Auschwitzban Számtalanszor megtörténik az emberrel, ha régi cimborájával, ismerősével találkozik, beszélgetés közre n többször is nekiszegezi a kérdést: Emlékszel? Es azután anélkül, hogy a kérdezett felelne, már mondja is. Mi történt ekkor és ekkor. A mese legtöbbször azzal végződik: „milyen jó is volt akkor". Pedig a jelen sem rosszabb, de valahogy könnyebb az embernek, ha c.ak a jóról mesélhet. Ez nem véletlen. A jó inkább megmarad az emlékezetben. A rossz könnyebben elszáll, felejtődik, de van olyan rossz, amelyet soha nem :íIcjl'ünk eh amire csak megborzadva és felháborodva 'utiunk emlékezni. Amire, ha nem is szívesen emlékek, de emlékeznünk kell, hogy felidézzük, mit éltünk hogyan szenvedtek szüleink, testvéreink, mire készülnek' ellenségeink. Ki ne hallotta, olvasta volna az újságokból, a szemtanúktól, vagy az életben maradottak elbeszéléseiből, mi történt Oswincimben, hirhedt nevén Auschwitzban. A világtörténelem legnagyobb haláátábora Osvincim nemcsak lengyel ügy volt, hanem 25 netmet imve hisz a megtalált okmónytoredékekben 25 nemzeÜaéghex tartozó foglyok nevei szerepeltek. Oswinc.m magyar ügy is. Egy lengyel újságíró barátom, Jagoszewski Miczyslaw kisért el és lett kalauzom Oswincimben Az ö elbeszélései és a látottak alapjan teszek kísérletet, hegy emlékeztessek írásomban. Emlékeztessek minden szegedit minden olvasónkat. Az egykori tábor most nérna, csendes, Oswincimben azonban ordít az emlékezés: 4 millió embert pusztítottak itt el. FÉNYEK A VISZTULÁN 23 Soha nem tudtam jóérzéssel nézni a kardiba tetovált neveket, figurákat, számokat, de mikor Oswineim felé vitt vonatunk, még mielőtt beléptünk volna a táborba, kísérőm karjába tetovált számok még gyűlöletesebb érzést váltottak kl belőlem: 1,524.182 olvastam a hamukék, irtóztató számot. Négy évig élt, szenvedett itt, míg végül a vöröscsillagos katonák kitárták előtte a kaput, ami ekkor a szabadság kapuja lett. Kevesen érték meg ezt a napolt itt, ezen a kapun csak befelé mentek az emberek. Pokoli diadalkapu volt ez, amelyen még most is ott olvasható az emberi történelem legvérlázítóbb hazugságát hirdetve a haláltáboron ez a három szó: ARBEIT MACHT FREI. Borzadva léptem be a nyitott kapun. Az őrtorony reflektora vakon bámult rám. a hármas drótkerítést sem feszítette villanyáram, mégis irtóztam, mert itt minden halált lehelt. Minden fájdalmat ébreszt a szívben, ökölbe kényszeriü a kezet. Néztem ezt a tömegsírt, amelyben most is ott van örökre -és eltelt jthetetlenül a sokat szenvedett négy millió. Kísérőm mesélni kezd, de már első pillanatban éreztem, az én szavaim gyengék ahhoz, hogy visszaadjam mindazt, ami itt történt. 'Leírni, amit az emberi szem. itt ]át, már sokan foglalkoztak ezzel, írtak riportot. könyvet' újságírók, írók és szemtanúk, lengyelek és más nemzetiségűek, hogy emlékeztessék és felvértezzék népeiket mindazokkal szemben, akik újabb katasztrófába, pusztulásba akarják taszítani a világot. Sokan írtak róla. de teljes tökéletességgel, emberi nyelven leírni mindazt, ami itt történt, képtelenség. „Soha többé Oswincim-t!" Ahol így fogadták a több napig, hétig lebombázott vagonokba szállított, hurcolt, idehajtott emberek százezreit: „Ez nem üdülőCTIJEGYZET 24 hely, hanem , német koncentrációs tábor, ahonnan csak a kéményen keresztül távozhatnak. A zsidók itt egv hétnél tovább nem élhetnek, a papok egy hónapig, a többiek három hónapon belül pusztulnak el. Akinek nem tetszik, máris mászhat a drótokra". Akkor villanyárammal voLt telítve a vezeték, a háromsoros drót, dc ezt sem tartolták elegendőnek, húsz méterenként géppuskákat állítottak, betonbunkerekből meredt a táborra a sok gépfegyver. Most a dróton belül szürkén és rémesen áll a fel nem rohbantott krematórium, kéményéből nem száll füst többé és nem facsarja az égett emberi hús szaga a látogató könnyét, de tíz év utan is itt sétálva, a látvány könnybe vonja a szemet, ökölbe szorítja a kezet. Oswincim most múzeum- örei és dolgozói azok közül kerültek ki, akik túlélték négy millió elpusztult bajtársukat. Naponta kerülnek itt szembe bajtársaik emlékével. Az igazgató, Francisek Targosz, lengyel kommunista továbbra is itt tölti életét, előadásokat tart a látogatóknak, lengyeleknek, külföldieknek. Szavai haragtól izzanak, amikor elmondja, mi történt itt tíz évvel ezelőtt, ö is a kevés életben maradottak közül van. Mint mondja, nem is tudja, miért maradtak életben: „Sokszor alig tudom megértemi, alig tudom felérni ésszel... hacsak nem azért, hog.y tanúk legyünk... hogy maradjanak élő tanúi annak, ami itt történt". Erről beszélnek az életben maradottak, erről beszél az oswincimi múzeum, ahol a halálnak ebben a komor mauzóleumában a fasiszták által meggyilkoltak rubin vannak felhalmozva. Látni itt müfogakat, szemüvegeket, cipőket, fogkeféket halomszámra, gyermekiáléKokait, csörgőket, babákat, apró cipőket és ruhácskákat. Kis gazdáik itt pusztultak el a halál-kombinátban. (Folyt, köp.)