Délmagyarország, 1955. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)
1955-09-08 / 211. szám
DfLHSGYBRORSZÍG Csütörtök. 1955. szeptember 8. Adatok és következtetések Hozzászólás az irodalomtörténeti vitához A szegedi Egyetemi I visszájára az „objektivitás". Könyvtár ez évi második'Csak még egy kérdést a Horkitdvanya Péter László „József ger-esetről: Érdödit is két tanú Atilla Szegeden" című dolgo- előtt fenygette Horger? Csak egy példát hoztunk fel, amelyet Lödi Ferenc cikke, nem módszertani szempontból ugyan, de már megemlített. Ugyanígy megemlíthetnénk azokat az adatokat, tényeket, melyeket a szerző a Keck József-féle antológia fiataljainak jellemzésére sorakoztat elő. Ezek a fiatalok valóban közvetítettek irodalmi és politikai hatásokat József Attilához. Viszont túloz Péter László, akkor, amikor e csoport „Legmódosübbfaitól" származtatja e hatásokat. Egyike például e „legmódosabbáknak" — éppen Hont Ferenc, akit joggal tart Péter László is legjelentékenyebb egyéniségnek közülük — bár régi szegedi kereskedőcsalád fia, ekkor a nyomor szélén áll már. Tehát nem holmi nagyburzsoa fiatalok, hanem deklasszálódó müveit polgárfiúk már-már forradalmi filozófiája hat itt elsősorban. A helytörténettel kapcsolatban merül fel egy másiíc probléma. Ha történész még nem dolgozta fel valamely város meghatározott korának eseményeit, az ebben a korban irodalomtörténeti dokumentumokat gyűjtő kutató megelégedhetik-e újságcikkekből összeállított „mozaikkal", hogy a társadalmi összefüggéseket felvázolja? Semmiképpen sem. A korabeli újságcikkek módjával i sét-e, vagy más egyebet, nem zaia. Az Egyetemi Könyvtár kiadványait mindig nagy örömmel fogadták Szegeden mindazok, akik valamelyik tudományág iránt érdeklődnek. Hasznos segítői voltak ezek a bibliográfiák, katalógusok helytörténeti és különösen irodalomtörténeti kutatásoknak, tájékozódásoknak. Péter László dolgozatát különös figyelemmel olvastuk (már az Irodalomtörténet 1955. évi 2. számában is), hiszen a XX. század nagy magyar proletárköttőjének városunkban töltött éveiről szól. A dolgozat jellege, a benne alkalmazott módszer néhány elvi kérdést vet fel. A szerző hangsúlyozottan azzal a céllal irta dolgozatát: E kikerekített életrajzi vázlat nem is óhajt többet, mint az oeuvre értelmezői számára biztos fogódzókat, vagy legalább is nyomravivö útjelzőket adni, amelyek megkönnyítik az életművet összefoglaló, a költő egész munkásságát áttekintő dolgát". Ax olvasó telvát csupán életrajzi vázlatot kap. És ez nagyon hasznos. Tények, adatok nélkül az irodalomtörténész meg sem mozdulhat, az érdeklődő, az olvasó nem hisz. Az adatgyűjtés fárasztó, rendkívüli szorgalmat, kitartást, szakmai lelkesedést kívánó, úgynevezett „aprómunka". A ráfordított idővel, fáradozással gyakran nem áll arányban a kézzelfogható eredmény. Tisztelet az adatgyűjtőnek! Egy dolgot azonban nem szabad szem elől veszítenie — és ez az egyik elvi kérdés, melyet meg kell említenünk —: az adatgyűjtés nem önmagáért, az adatok halmazáért van. Aki fontos adatokat válogat ki kevéssé fontosak közül, ítél: felmutatja a lényegeset, elveti a lényegtelent. Aki két-három, nyolc-tíz, vagy száz tényt egymás mellé sorakoztat: állit és tagad, bizonyít és cáfol, akarva-akaratlan. Ha Péter László csak „fogódzókat", „útjelzőket" akar adni, akkor is ezt teszi, még ha másokra hárítja is az étet és a mű összevetését, a leglényegesebb következtetések levonását, az értékelést. Az anyaggyűjtés ilyen természetéből következik, hogy gyűjtött anyagot összefoglalva közzétenni csak érté kelő megjegyzésekkel szabad. Ennek ellenére a szerző szemmel láthatóan valami hűvös „objektivitással" kezeli saját anyagát, mely objektivitást valószínűleg a „csak adatgyűjtő" helyzetből érez jogosultnak. Például számára az, hogy Horger Antal Erdődi Józsefet „egész hasonlókkal fenyegette, mint Jé.zsef Attilát. Harmadnap elfelejtette, s nemsokára tanársegédjévé neveztette ki ..." — éppen olyan súlyú és jelentőségű tény, mint József Attila megfenyegetése. (Meg kell itt jegyeznünk, hogy Erdődit — tudomásunk szerint — nem „nemsok-íra", hanem bizonyos évek múlva neveztette ki Horger fizetéslelen. címzetes tanársegéddél) Ebből az következik, hogy ha a költő nem veszi szivére a fenyegetést, megvárja, míg Horger lehiggad, miatta nvugodtan járhatott volna tovább az egyetemre, sőt — ki tudja, nem lett volna-e tanársegéd belőle. Dehát — muta'tja Péter László útjelzője — József Attilában az átlagosnál nagyobb költői önérzet berzenkedett és igy nem lehetett tanársegéd. Tehát annak a tagadhatatlan ténynek a kiderítése, hogy nemcsak József Attilát fenyegette a hirtelenharagú Horger kizárással, ilymódon személytelenné misztifikálja az egész Horger-ügyet, jelképpé — ahogy Péter László a kiadvány 47. lapján maga is mondja. így lesz a precizitásával, gondosságával első pillanatban ámulatba ejtő adatgyűjtő kezében egy cáfolhatatlan tény pillanatokon belül puszta szimbólummá, a Horthy-rendszert tudatosan (ha némi cinizmussal: D. T. iratai között az 1920. évi is), kiszolgáló professzor bru-1 csomó 2/1920. I. 8. jelzésű datalitása az adaípárhuzam foly-1rabja). Az Igazgató-tanács e tán komolyan semmikép sem [tárgyban 1920. január 22-én tában tartott üléséről Móra sajátkezűleg vezetett jegyzőkönyvet: „4. Titkár felolvassa Nagy Zoltán rendes tagnak indítványát a Társaság minden tagjára kiterjedő igazoló eljárás megindításáról. Az Elnökség elfogadásra ajánlja az indítványt. Balassa Ármin, Nagy Zoltán, Móra Ferenc felszólalása után az Igazgatóság az indítványt elfogadván kimondja, hogy minden helybeli rendes tagjának a proletárdiktatúra alatt tanúsított magatartását megvizsgálja, s e célra igazolóbizottságot küld ki". (Kiemelés tőlem N. J. — 7/1920. I. 22 ). A Bizottság tagjaiul Homor Istvánt, Cserzy Mihályt és Palotás Fausztin ezredest választották. (Adatok u- o.). ügy látszik tehát, hogy kényszerről nincs szó, senki nem szólította fel a Társaságot az igazolásra. Ismerve a kor levegőjét, a Dugonics Társaság vezetősége bizonyára annyira megrémült, hogy sietett megragadni Nagy Zoltán ajánlatát, a gyanú esetleges árnyékának mielőbbi eloszlatására. Móra feljegyzései érthető okokból nem részletezik a tanácskozás legkényesebb részét, a hozzászólásokat. Nagy Zoltán bizonyára saját javaslata mellet szólt. Hogy barátian kifejtette-e azt, hogy „modus vivcndi"-t ajánl-e csupán, porhintést a kurzuslovagok szemébe, Móra és Juhász Gyula, mint kompromittáltak fedezéés jó válogatással rendkivül érdekes, igen jellemző demonstrációs anyagot szolgáltathatnak, mint a kor szubjektív megnyilatkozásai. Azonban a kor és hely konkrét problémáinak elemzésénél nem támaszkodhatunk kizárólag rájuk. E dolgozat szerzője pedig az újságokon ktvül nem is akar mást felhasználni. Csupán a doktor Czibula hagyatékot, meg egy meglehetősen elnagyolt Szeged-monográfiát idéz. Hegy emiatt hol tévedett nagyobbat vagy kisebbet, hirtelen nem deríthető W- Mindenesetre a sokszor szubjektív hangú, nem egyszer felületesen, percek alatt összecsapott cikkekre támaszkodni akkor, amikor egy országos viszonylatban is jelentékeny város osztályviszonyalt, politikai problémáit tárgyaljuk, felelőtlen vállalkozás. — Ilyen esetekben nincs más mód: vagy megvárja az irodalomtörténész, amíg egy történelemtudós elemzi az adott hely- és korviszonyokat, vagy nekivág maga az elemzésnek, s nem a könnyebbik vége után nyúl a dolognak, ha már azoknak a leánykáknak a becenevét is feljegyezte, akikre kamaszkorában József Attila rácsodálkozott. (Egyébként becenevek is lehetnek jelentős adatok.) Náhol értékel is Péter László. Ott például, ahol a Dugonics Társaságnak a keresztény kurzus aiatti működését jellemzi. „A Dugonics Társaság kényszerűen eleget tett ugyan a kurzus követelte igazoló eljárásnak, s kizárt tagjai közül kettőt, akiket munkahelyükön már állásvesztésre ítélt az állami igazolóbizottság, de megtartotta, sőt reprezentatív képviselőinek tekinlette Mórát és Juhász Gyulát, bárhogy acsarkodtak is ellenük a fajvédők. Móra és Juhász Gyula éveken át együtt szerepeltek a Társaság szokásos havi felolvasóülésein, s az újabban rendszeresített vidéki felolvasóesteken, Makón, Hódmezővásárhelyen. Orosházán, Alsóianyán, Haján stb". (14. I.). Igy azután az olvasó meggyőződhetik arról, hogy a Dugonics Társaság ez idei működésére legjellemzőbb Móra és Juhász megtartása, a magyar irodalom értékeinek a kurzussal szemben való határozott védelme. Csakhogy a Városi Levéltár iratai a következőket mondják: az igazoló eljárást a Dugonics Társaság egyik rendes tagja Nagy Zoltán törvényszéki bíró javasolta levélben a Társaság Igazgató-tanácsának. (Nagy Zoltán levele a Móra és Juhász Gyula 1919-es viselt dolgait nemhogy eltussolni, de jóvátenni akarta volna. De nem is erről van szó. Sokkal valószínűbb, hogy Móra és Juhász nem azért maradtak meg a Dugonics Társaságban, mert a Társaság diplomatikusan elhárította fejük felül Damokles kardját, hanem Móra és Juhász azért voltak hajlandók szerepelni a Dugonics Társaság műsoraiban, hogy a magyar nyilvánossághoz szólhassanak. Az is nagyon valószínű, hogy a Dugonics Társaság nem is merte volna kizárni egyiküket sem, hiszen a szegedi tömegek előtt, Juhász Gyula éppen a munkástömegek előtt, igen népszerűek voltak. És egyáltalán maradt volna költője és írója a tisztelt Társaságnak, ha kizárja őket? Lehettek egyes korszakokban egészséges kezdeményezései a Dugonics Társaságnak. Alapos kutatás mérlegre teheti működését. Azokban az időkben azonban. amelyekről Péter László ír. enyhén szólva is nem olyan egyértelműen pozitív a magatartása, ahogy azt a szerző állítja. Nagyon örülnénk, ha AZ ATOMENERGIA AZ EMBER SZOLGALATÁBAN Aíommoxdony Milyen ls lenne egy utazása jövő expresszvonatán? A „földszinten" luxuskabinok sorakoznak, az emeleten pedig kényelmes társalgók, moziterem és más berendezések szolgálják az utasok kényelmét. Az expresszvonatot atommozdony húzza. A mozdonyt nagyteljesítményű villanymotorok hajtják, a generátorok áramát bevezetik a szerelvény minden kocsijában felszerelt motorokba. A mérnökök és kutatók ma már nem tekintik múló ábrándnak az atommozdonyt. Miért szükséges a fejlődésnek ez a foka, miért foglalkoznak oly nagy lendülettel a szovjet kutatók ezzel a kérdéssel? A felelet nyilvánvaló: a Szovjetunióban tíz-húsz év múlva a forgalom — az állandóan emelkedő termelés kövelkeztében — olyan méreteket ölt, hogy «nár most keresni kell a lehetőségeket a megoldásra. Az Októberi Forradalom előtt az orosz tehervagonoknak a raksúlya 16 5 tonna volt ma pedig már száztonnás, sőt ennél ls nagyobb raksúlyú vasúti kocsik gördülnek a szovjet vasútvonalakon. A jelenlegi viszonyok közt ezzel talán már el is ér Szeged városának valóban lett ték a fejlődés felső határát. A volna következetesen, a legne- kocsik további meghosszabbítahezebb időkben is a haladás i sa sok zavart és bajt okoziigyét szolgáló irodalmi társa- j hatna,^ különösen a kanyaroksága. A Dugonics Társaság Mlkszáthot, a nagy realistát ban. A fejlődés legfőbb akadálya az, hogy ma is változattatudhatjuk. A felülvizsgálaton bizonyára érvényesültek baráti mozzanatok is. Maga a közigazgatás azonban csak jó két hónappal később szólította fel a Dugonics Társaságot az iga. zolásra és a Társaság elekor már csalt annyit jelent, hogy ő a felülvizsgálatot öntevékenyen rég elvégezte. (Lásd Somogyi Szilveszter polgármester levelét és Móra válaszát az 1920. III. 14. sz. levélen.). A kizárásokat jóváhagyó közgyűlésen, szinte a kizártak helyett, Zadravetz Istvánt választotta tagjai sorába a Társaság, akit ajánlói (a Társaság tagjai) „mint a magyar nemzeti irányzat lánglelkű apostolát, a magyar társadalom díszét" javasolták többek között azzal, hogy „Horthy Miklós fővezérünk méltónak talplta arra, hogy rábízta a magyar nemzeti hadsereg lelki istápolását". (16/1920. II. 20.), Április 5-én hagyományaitól eltérően belépti-díjas felolvasó ülést tartott a Dugonics Társaság. 1200 korona bevételét a ti. n. nemzeti hadsereg céljaira adta. (Nyugta és levelezés 31/1920. IV. 6.). Makón is. meg Hódmezővásárhelyen már 1920-ban is valóban tartott üléseket a Dugonics Társaság: Móra és Juhász Gyula is szerepelt, de a bevétel (Vásárhelyen 600 korona, Makón 1500 korona) a nemzeti hadsereg céljaira fizetődött be. (Nyugták és iratok a Levéltárban) Vásárhelyen a műsorban „A jövő világ politikája" című előadás is volt, mely bizonyára nem volt túlságosan irodalmi és haladó szellemű. Ez időben Szegeden járt a hírhedt Pékár Gyula vezetésével a „Fáklyatartók" címet viselő uszító soviniszta-irredenta írócsoport. Az általuk elmondott verseket, felolvasásokat Cserzy Mihály javaslatára („történelmi nevezetességű, a magyar fróművészetet ragyogóan reprezentáló kultúrünnep volt") díszes kötetben kiadni készült a Társaság. (42,43,46/1920.) Ha elfogadjuk azt a feltet vést, hogy a Dugonics Társaság a felülvizsgálást valami emberileg érthető rettegésből hajtotta végre, és enyhén kezelte az ügyet, a Levéltár adatai akkor Is „kissé" túlbuzgónak mutatják, mintha bizony ián auuiuijöii ocuuiiiiw-p • ».-„• - ~— j —— -.„—-„ .. , — yehető véletlenné. Igy, fordul {délután 5 órakor a KultúrgalQ-jL4öMí«nw/'ó( szól. _ ahol az országoshírű demonstrációval ünnepelte, tartott a tanyákon is irodalmi esteket már a forradalom előtt, felvette a kapcsolatot 1918-ban a Vörösmarty Akadémiával, gyönyörű levelet Irt 1919 januárjában Móra a Társaság nevében Ady özvegyének. Mégis arra fordult ez a hosszú fennállásra visszatekintő Társaság, amerre a szél fújt, s az ellenforradalom szele előtt földig hajolt, ha voltak tagjai között a kurzussal szemben fenntartásokkal élők is. A pozitivista módon adatkedvelő szerző ezesetben túl teszi magát az adatokon és merészen azonosítja Juhász Gyulát és Mórát a Dugonics Társasággal, nem véve tekintetbe, hogy ha Szeged társadalmát, kíiltúréletét ez Időben ellentétek dúlták fel, nem lehetett homogén massza a Dugonics Társaság tagsága sem. A tények, az adatok (melyeket — tételezzünk fel — Péter László nem ismert) legalább is ezt mutatják és ez egészen más kép, mint amit Péter László közölt. Végülis nincs okunk kételkedni abban, hogy a nagy szorgalommal felkutatott és a dolgozatban közölt József Attilára vonatkozó levelek, életrajzi dátumok stb. pontosak. Ezért hálásak Péter Lászlónak azok, akik József Attila élete után érdeklödnek. Nem értünk viszont egyet azzal az irodalomtörténeti módszerrel, amely egyik vonatkozásban a betűrágásra emlékeztetően eleve elrekeszti magát az olyan összefüggésektől, mint művész és mű, társadalmi viszonyok is tükröződésük; más vonatkozásban mégis olyan következtetéseket enged meg magának, amelyek nemcsak az „eleve elrekesztettségnek" mondanak ellent, hanem súlyos tévedésekre, elvi-ideológiai hibákra vezetnek, nem egyszer az olvasónak a szerző ada/.kezelése megbízhatóságába vetett hitét Ingatják meg! Péter László módszere pedig ilyen. Az Eqyetemi Könyvtár minden bizonnyal jóhiszeműen járt el, amikor az országos Irodalomtörténeti folyóiratban már megjelent tanulmányt kiadványai sorába iktatta. Viszont tanácsos lett volna, ha az Irodalomtörténet szerkesztősége gondosabban, a helvi vonatkozásokra is kiterjedő figyelemmel lektoráltatta volna Péter László tanulmányát. Nacsády József nul ugyanaz a sínpárok nyom távolsága (1524 milliméter), mint, amikor az első vasútvo nalat építették Oroszországban. Annak idején ez a nyomtávolság teljesen kielégítő és biztonságos volt. Ma azonban már nem. A szovjet tudósok és vasúti mérnökök olyan tervekkel foglalkoznak. hogy 4.5 mder nyomtávolságú vasútvonalakat építenek, amelyeken óriásmozdonyok vontatnák a szerelvényt. Ez a terv lehetővé tenné, hogy a mainál háromszor hosszabb, szélesebb és magasabb kocsikat alkalmazzanak. Ezzel a kocsik teherbiróképességét a mainál huszonhétszer nagyobbra emelhetnék. A mai hatvan tonna teheráru helyett 1600 tonna terhet rakhatnának egy vasúti kocsira. Vagyis: egy jövőbeli vasúti kocsi anynyi terhet szállíthatna, mint ma huszonöt... Tiz ilyen óriáskocsiból álló szerelvény megfelelne tíz mai teherszerelvénynek. Az átállítás, a szovjet vasutak átépítése, természetcsen sok időt venne igénybe és sokáig tartana, amíg ? vasúti technika eljuthatna odáig, de az ilyen megoldás ma már reálisnak mondható. Ezeken a szuperszéles nyomtávú vonalakon közlekednének az atommozdonyok. A tervezett atommozdonyok kétszázkilométeres sebességgel robognának. mind teher-, mind személyszállítmánnyal. Erre azonban csak akkor kerülhet sor, ha előbb átépítették a szovjet vasúthálózatot. Az óriásmozdonyok, óriásszerelvények korában el kell tűnniük a kanyaroknak és sz emelkedéseknek. Nagyszabású építőmunkát igényel majd e kérdés megoldása, de a korszerű szovjet építkezési módszerek jóvoltából ez sem jelent leküzdhetetlen akadályt. A jövő — az atommozdonyé! (A „Szovjet Kultúra" cimü lapból). A gyógyító atomok „Az ötödik partner" Az Országos Béketanács \ Anyák Világkongresszusa ülé„Mi van a nagyvilágban" című | sezett. Ez a két nagy nemzetkülpolitikai füzetsorozatának közi találkozó tovább erösílegújabb száma Jz ötödik tette a népek békemozgalmát, partner" címmel jelent meg. A , amely láthatatlan ötödik part• füzet színes beszámolót ad a helsinki béke-világtalálkozóról, a finn fővárosról, a magyar küldöttség élményeiről és szerepéről. A füzet második része nerként ott ült a négy hatalom kormányfőinek genfi tárgyalóasztalánál. Az érdekes képekkel, térképekkel illusztrált füzet egyforintos áron kapható. Az atomfizika példátlan sikerei, valamint az atomenergia felhasználásának technikájában elért eredmények új távlatokat nyitottak meg az orvostudomány előtt. A rádioaktív elemeket sikerrel alkalmazzák a betegségek felismerése, a diagnosztika céljaira. Igen fontos például nyomon követni, hogy a szervezetben hogyan szintetizálódik a hemoglobin, a vér eritrocitáinak vörös vastartalmú pigmentje. Ennek ismeretében meg lehet állapítani a vérszegénység okát. A szervezetbe elenyészően csekély mennyiségben nyomjelző vasatomokat visznek be. Megfigyelik a rádioaktív vas megjelenését a vörös vértestecskékben és meg* állapítják, hogyan és milyen sebességgel képződik a hemoglobin. Nem kisebb jelentőségű a jelző atomok megfigyelése az átömlesztett vérben. Ezek révén mintegy „jelzett" lesz maga az átömlesztett vér is és a tudósok megállapíthatják, hogyan változik az átömlesztett vér eritrocitáinak „élettartama" a vér konzerválásmódja és előzetes tárolása szerint. A rádioaktív jód lehetővé teszi, hogy közvetlenül vizsgálják az ember pajzsmirigyének jód-cseiéjét. Érdekes; az új módszerekkel a megfigyeléseket, hogy úgymondjuk, távolságra és minden vegyelemzés nélkül lehet végezni. A kisugárzást regisztráló műszert a beteg nyakára illesztik és a jelző atomok kisugárzása csalhatatlanul jelt ad a pajzsmirigyben végbemenő rejtett anyagcserefolyamatokról. Bevezették a vérkeringés rádioaktív nátrium segítségével végzett tanulmányozásának módszerét is. A vérbe vezetett „jelzett" fiziológiás oldat jelt ad terjedéséről a szervezetben, mintegy láthatóvá teszi a vér mozgásának sebességét a szív és a véredényrendszer különböző részeiben. A rádioaktív Izotópokat nemcsak a diagnosztika céljaira használják fel, hanem különböző megbetegedések gyógyítására ls. Ha kellő mennyiségű mesterségesen rádioaktivizált anyagot ve* szünk. az nemcsak jelenlétéről ad jelt a szervezetben, hanem hatást is gyakorol az élö szervezetre. Minthogy minden vegyi elemet rádioaktívvá lehet tenni, az orvostudomány új lehetőségeket nyer a különböző szervekre gyakorolt specifikus hatás terén. A jód kisugárzó izotópját pajzsmirigy-daganatok gyógyításánál használják fel, s minthogy a jód ott összpontosul, csekélyebb hatással van az egész szervezetre. A rádioaktív foszfor a csontokban rakodik le és ezért felhasználható a fehérvérűség — a csontvelő fehér vértestecskéinek feltarthatatlan szaporodása — ellen vivott harcban. Orvostudományunkban nagy és jótékony erő kapott helyet: az atomerő. Szemünk láttára történnek az első lépések a tudomány eme új, kevéssé tanulmányozott területén. Nehéz kutatómunka, adatgyűjtő munka vár ránk. De sok száz ember már érzi a rádioaktív elemek gyógyító hatását. A szovjet tudósok és orvosok eredményei megmutatják, hogy milyen korlátlan lehetőségeket nyit meg az atomenergia az emberi életért. az ember egészségéért és hosszú életéért harcoló tudomány, az orvostudomány előtt. Magyar kombájnok a Sárga-folyó pariján A budapesti "EMAG«-ban 1950-ben készült el az első magyar kombájn. Azóta nagy utat tett meg a magyar kombájnipar. Gyártmányai a többi között eljutottak a Kinai Népköztársaságba is. Ez év nyarán összesen már 228 "AC—400*< típusú kombájn aratott a Sárga-folyó árterületén, Északkelet-, Északnyugat-, Észak-, Közép-, Dél- és Délnyugat-Kínában, valamint . tí^LsőJdomgóliában, <jt (áJ&Mu A kombájnok kezelésére magyar szakemberek tanították meg a kínai dolgozókat, A magyar kombájnok kiállták a próbát. Az aratás során egyetlen komolyabb hiba, vagy hosszabb állás nem fordult elő. A pekingkörnyékí Vörös Csillag TSZ-ben például öt *EMAG« kombájnra 10 napra 274 hektár gabona leara-i """utervezték fi. ... .jri-m |6,|| TT if i