Délmagyarország, 1956. január (12. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-15 / 13. szám
Vasárnap, 1956. Január 15. 3 YimoaszüG A beszámoló és vezetőségválasztó taggyűlések néliány fontos kérdéséről Irta: LADÁNYI BENEDEK, az MDP Szegedi Bizottságának titkára Nagyjelentőségű esemény zajlik most a mi városunk életében is. Néhány napja kezdődtek meg a Központi Vezetőség határozata alapján az alapszervezeti beszámoló és vezetőségválasztó taggyűlések, amelyeken a pártvezetőségeik, pártszervezetek és kommunisták két év óta végzett munkáját tárgyalják meg. E taggyűlések jelentőségét kiemeli az is, hogy a Köz*> ponti Vezetőség márciusi határozata végrehajtásának, a jobboldali elhajlás és maradványai ellen folytatott harc útján elért eredmények és a meglévő hibák leküzdéséért kifejtett erőfeszítések jegyében zajlanak le. Ezek a taggyűlések az első legjelentősebb lépések a Központi Vezetőség novemberi határozata végrehajtásának megkezdésében: amely nemcsak összegezi a márciusi határozat végrehajtásának eredményét és tapasztalatait, hanem meghatározza a pártés állami szerveknek — egész dolgozó népünk — feladatait a szocializmus további építésének útján. Ez évben kezdtük meg — a párt és a dolgr nép együtt — a második ötéves terv első éve nagyszerű célkitűzéseinek megvalósítását. Ezért a mostaniak nem egyszerűen a szokásos taggyűlések, hanem olyanok, amelyek két évre vissza- és előretekintően is felmérik a párt s a pártszervezetek, a kommunisták munkáját minden területen. És nem utolsósorban, ezeken a taggyűléseken vezetőségeket választ a párttagság. Ezeket az -eseményeket nagy érdeklődéssel figyelik barátaink és támogatóink, felismerve azt, hogy bíztató jövőnk szempontjából a legfontosabbról, a pártról, a párt erejének, a munka- és harcképességének fokozásáról van szó. De figyelemmel kísérik az ellenségeink is. A volt horthysták, burzsoák, kulákok, klerikálisok, jobboldali szociáldemokraták, mind megmozdul és akcióba lép most. Nem mulasztják el az alkalmat, hogy rossz hírek terjesztésével, a párt és párttagok rágalmazásával, esetleg saját embereiknek, vagy gyenge jellemű, ingadozó embereknek a vezetőségbe való juttatásával, vagy legalábbis az esemény jelentőségének a lekicsinylésével ne akadályozzák erőfeszitéseinket. De a kommunistáknak a pártot szerető és féltő, a pártot tisztelő pártonkívüliekkel összefogva kell leleplezniök és •visszaverniük minden rosszindulatú ellenséges kísérletet. Alapszervezeteinele mintegy 25 százalékában tartatták meg ez ideig a beszámoló és vezetőségválasztó taggyűléseket. Ezek tapasztalatait feltétlenül hasznosítani kell a továbbiak érdekében. A taggyűlések alapos — gondos politikai és szervezeti előkészítése, a kollektív munkával készített s a korábbiaknál jóval színvonalasabb beszámolók és határozati javaslatok mutatják pártéletünk egészséges fejlődését. A beszámolók és határozati javaslatok általában a pártcsoportokkal — sőt ezen túl a pártonkívüliekkel való tanácskozás és megbeszélés után kerültek a taggyűlések elé. A párttagság és pártonkívüliek bíráló észrevételeinek és javaslatainak a korábbiaknál fokozottabb figyelembe vétele és hasznosítása, egyebek mellett a párt és a tömegek kapcsolatainak szorosabbra fűzését, a párt tekintélyének növekedését segíti elő. Az eddigi taggyűléseken a párttagság 85—95 százalékos részvétele és a megjelentek 15—20 százalékának segítőbíráló és bizakodó hozzászólása jelentősen emelte a munka eredményességét. A taggyűléseken, a pártpolitikai munkával a párttagság és a pártonkívüli dolgozók ideológiai politikai nevelésével összefüggően megvitatták az üzemek, intézmények, hivatalok, a mezőgazdaság fejlesztésével kapcsolatban, a pártszervezeteinek és a kommunistáknak feladatait. A határozati javaslatok többsége alkalmas arra, hogy pártvezetőségeink, a párttagságra és a pártonkívüliekre támaszkodva megkezdjék a Központi Vezetőség novemberi határozatának végrehajtását. A fenti értékelés azonban nem egyformán érvényes minden eddig megtartott taggyűlésre. Vannak olyan pártszervezetek, amelyeknek a taggyűlése csak egyes kérdésekben feleltek meg a követelményeknek, fontos kérdéseket nem a súlyának, jelentőségének megfelelően tárgyaltak. Voltak olyan taggyűlések, amelyeknek mindenekelőtt a hiányosságaiból — különösen a kritika-önkritika hiányából kell tanulságokat levonni —, hogy a következő taggyűléseknél elkerüljük őket és lehetőleg teljes eredményt hozzanak. Vsgyük sorra a legfontosabb kérdéseket. A beszámolótól, a felvetett kérdések tárgyalásának arányától, sorrendjétől, azok részletezésétől, elemzésétől, kritikai szellemétől függ a taggyűlés munkájának eredményessége. A Szegedi Tervezőiroda pártszervezetének 16 oldalas beszámolója 4 oldalon a külpolitikai helyzet ismertetésével foglalkozott. Emellett helyesen foglalkozott a pártszervezet és a Tervezőiroda munkájának eredményeivel és kisebb hibáival is. Azonban semmi figyelmet nem fordított azokra a bírálatokra, amelyek a Szegedi Tervezőiroda munkájával kapcsolatban több helyről és visszatérően a városban elhangzanak. Rosszul tervezték meg pl. a Füvészkert kazánházát, amiatt a kazán időnként víz alá kerül és használhatatlan, vagy bírálták az irodát a Papi'ikafeldolgozóban és más helyeken is. Ha a külpolitikai kérdésekkel csak a szükséges terjedelemben és összefüggésekben foglalkozott volna, több hely és idő jutott volna a munkájuk alaposabb elemzésére. Persze nem biztos, hogy csak emiatt nem foglalkoztak az irodát érintő bírálatokkal. Nem sikerült minden pártszervezetnél a pártpolitikai munka és a termelés egységét kellően összefüggésében megmutani. Gyakori az, hogy már maga a beszámoló is a kettőt egymástól elválasztva, inkább ismerteti, mint elemzi, külön a termelést és külön a pártmunka egyes területeit. Jellemző példa erre a XI. Autójavító pártszervezetének — egyébként több szempontból jó beszámolója — miután felsorolja az elmúlt két év kétségtelenül szép termelési eredményeit, megdicséri a jól dolgozó kommunistákat, bírálja az elmaradókat, stb. A beszámoló szó szerint azt tartalmazza, hogy „Ezek után rátérek alapszervezetünk politikai munkájára" és utána áttér a tag- és tagjelöltfelvételre, a pártoktatásra, a népnevelő munkára, stb. Ezeket külön egymástól elhatárolva tárgyalja, mintha nem lenne a termelés és a pártpotikai feladatok megoldása között semmiféle összefüggés. Arról, hogy hogyan élttették meg a dolgozókkal, hogy az életszínvonal állandó emelésének egyedül lehetséges forrása a termelékenység emelése és az önköltség csökkentése, hogy ennek miiyen szerepe van az elért termelési eredményekben, a munkafegyelem megszilárdulásában, a munkaverseny fellendülésében, erről semmit sem mond a beszámoló és a vita sem. Ugyancsak nem szól arról sem, hogy mit kell tenni annak érdekében, hogy ezt azok is megértsék ás magukévá tegyék, akik még a normák lazításával, a technológiai fegyelem megsértésével próbálnak magasabb keresethez jutni. A beszámoló említi a lemez csoportot, amelynek munkája a normarendezés óta visszaesett és azóta is akadályozza az egész üzem termelését. Feltétlenül kellett volna, hogy foglalkozzanak a csoport tagjai nevelésének kérdésével és nem megelégedni azzal, hogy „Szegedi elvtársnak ezen feltétlenül változtatni kell". Több beszámoló nem foglalkozik á Központi Vezetőség novemberi határozatából adódó feladatokkal. E határozat szerint a második ötéves tervben a könnyűipar termelését — különösen a textilipari exportunk csökkentése miatt — nem emeljük, hanem bizonyos csökkentésre van szükség. Emiatt a textilipar számos ágában nem lehet a terveket túlteljesíteni. A munkaversenynek elsősorban az anyagtakarékossógra, a termelékenység emelésére, az önköltség csökkentésére, a minőség javítására kell irányulni. Ennek ellenére a Textilművek III-as pártszervezetének beszámolója nem foglalkozott ezzel a kérdéssel se politikai, se termelési szempontból. A Szegedi Ruhagyárban pedig több felajánlás a tervek túlteljesítésére irányul. Nem vetik fel az export-tervek teljesítésére irányuló verseny szervezésének, a műanyagok fokozottabb felhasználásának lehetőségét és szükségességét. Pedig ezek Szeged könynyűiparának is központi kérdései. Fel lehet hozni példának a Mihályteleki Szabad Tisza Tsz taggyűlését, ahol beszéltek a 3 százalékos terméshozam emeléséről, de nem is vetették fel, hogy a Központi Vezetőség határozata a párt elé feladatul tűzte ki az I. típusú tsz-ek III-as típusúvá fejlesztését. A taggyűlés nem állította ezt a párttagság elé feladatul. Hasonlóan hiányzik a beszámolók egy részből a párttagság és a pártonkívüliek ideológiai fejlődésének elemzése, a jobboldali elhajlás elleni harc feladatai. Nem pótolja ezt a pártoktatás, vagy a népnevelő munka számszerű adatainak és szervezeti állásának ismertetése, mint ahogy ezt az egyes beszámolókban teszik. Az Ecsetgyár pártszervezetében az elmúlt évben történt, hogy a gyár volt tulajdonosa életrajzi adatainak igazolása végett aláírásokat gyűjtöttek. Az aláírók között volt több párttag és maga a párttitkár, Gera Júlia elvtársnő is. E szélsőséges jobboldali elhajlás ellenére Gera elvtársnő által előadott beszámoló egy szóval sem tett említést erről a taggyűlés előtt. Ezek után nyilván nem is tudtak az ideológiai munkára vonatkozóan kellő következtetést levonni. így zajlott le a 'Villamosvasút pártszervezetének taggyűlése is, ahol Váradi elvtárs volt a párttitkár, aki templomban esküdött. Arra hivatkozott, hogy nem ő, hanem a menyasszonya akarta így. Helyesen tette a párttagság, hogy Váradi elvtársat nem választotta be a vezetőségbe. De nem helyes az, hogy vita nélkül napirendre tértek e kérdés felett és nem vitatták meg ezzel összefüggően a pártszervezet feladatát a vallásos világnézet elleni harcban. Szegeden erre annál is inkább kellene figyelmet fordítani, mert itt a klérusnak vannak hagyományai, másrészt dolgozóink egy része faluról jár be, ahol a vallásos világnézetnek még mélyebb gyökerei vannak. Alig akadt taggyűlés, ahol a beszámolóban vagy a hozzászólásában a sovinizmussal, vagy nacionalizmussal foglalkoztak volna. És ne gondolja senki, hogy azért, mert a burzsoá ideológiának nincsenek maradványai. A Textilművekben — egyéb okok mellett — pgy művezetőt a soviniszta nézetek terjesztése miatt kellett a"pártból kizárni és az üzemből elbocsátani. A legnagyobb gyengesége egy sor helyen a taggyűléseknek a pártszerű kommunista kritika-önkritika különösen az alulról jövő kritika segítésének hiánya. Márpedig a taggyűlések semmiféle ünnepélyessége és gördülékenysége nem pótolhatja azt a mozgósító hatást, amit egy éles vitatkozó kritikai szellemmel áthatott taggyűlés hiánya leszerel és passzivitásra vagy legfeljebb formális hozzászólásokra, ünnepélyes kinyilatkoztatásokra késztet. A hiba már a beszámolóknál kezdődik. Vass elvtárs a XI. Autójavító titkára egy szóval sem bírálta a vállalat vezetőjét, pedig az a véleménye, hogy Sarnyai elvtárs most sem ismeri el a pártszervezet ellenőrzésének jogát. Sarnyai elvtárs most is megteszi, hogy vállalati ügyekben felutazik Budapestre és meg sem említi a párttitkárnak, hogy elutazik és meg sem beszéli a tennivalókat vele. Ha a pártszervezet nem bírál, hogy merjen bírálni az egyszerű dolgozó. De Vass elvtárs sem mutatott példát a maga önbírálatával erre. Vagy nézzük a megyei jogú városi tanács pártszervezetének taggyűlését. A pártszervezet vezetőségének beszámolójában Nagy elvtárs a bürokrácia elleni harcról csak, mint mellékes problémáról emlékezel t meg, nem lehetetlen, hogy azért, mert akkor a vezetést, a vezető elvtársakat is kellett volna érintenie. Emiatt Tombácz elvtársat kivéve, aki talált okot a kritikára és önkritikára, se Dénes, se Vincze, se Szilágyi elvtárs nem szólalt fel önkritikusan, pedig találhattak volna okot rá. És akkor nem maradt voLna el az alulról jövő bírálat sem. Erre pedig a tanácsnál dolgozó elvtársaknak is szükségük volna. Vannak olyanok is, mint Kiss elvtárs, a Ruhagyár ffidiszpécsere, aki megkísérelte visszaverni és visszaford|ítani a feléje elhangzott kritikát, ami nem sikerült egészen. Azonban nem mindenütt érzik a bírálók maguk mögött a pártot és számos esetben elfojtják a bírálatot, közvetett, vagy közvetlen eszközökkel is. Nem tesz jót a taggyűlések bíráló szellemének az, ha 14 hozzászólóból 9 papírról olvassa fel a hozzászólásokat, mint ahogyan ez a Textilművéklben történt, különösen akkor, ha azok a vezetőséget dicsérik és a tagságot hibáztatják mindenért. Az sem tesz jót, ha éppen a vezetőségválasztó taggyűlésen jutalmazzák a legjobb pártmunkásokat, mert ez is kelthet a párttagokba,n olyan érzést, hogy «pont most bíráljunk élesen, amikor megjutalmaztak". Változtatni kell ezen a helyzeten és a vezetők személyesen felelősek azért, hogy megteremtsék a pártszerű bírálat feltételeit. A Szegedi Párt-végrehajlóbizottság és az első titkár is felelős azért, hogy az alulról jövő bírálat nem bontakozhatott még ki eléggé. Bár sok panaszt hallottunk meg a bírálat elfojtásáról. de példamutató intézkedéshez még eddig nem folyamodtunk. Ezentúl azzal is elő kívánjuk segíteni a fejlődést ezen a téren, hogy a párt-VB felé elhangzott bírálatra várakozás nélkül válaszolni fogunk. Ki kell térni még a jelöléseknél tapasztalható formális demokratizmusra és bírálatokra. A jelöléseknél és a titkos szavazásnál tanúsított magatartás nem mindig azonos. Sok helyen a jelölt elvtársakat egyhangúlag felveszik a listára, a szavazásnál viszont ellene szavaznák többen. Az volna a helyes, ha azoik az elvtársak, akiknek bírálatuk van, meg is mendanák már a jelölésnél, mert bár bírálat az ellenszavazat is, de többet lehet tanulni a szóban is kifejtett bírálatból. Talán a jeAz áruk minőségének javítása Sikerüli előállítani finomabb kenderfonalat HÓNAPOKKAL EZELŐTT a Szegedi Kenderfonógyárban az volt a célkitűzés, hogy olyan finom és vékony kenderfonalat állítsanak elő, amellyel lehetővé válik a vastagabb lenfonal „kiszorítása". Nagy jelentőségű dolog ez, hiszen a lent zömmel külföldi országokból — Belgiumból és Franciaországból is — hozzuk hazánkba. A magasabb finomsági számú fonalak előállításának megvalósításáért brigád alakult. Tagjai a Kenderfonógyár egyes üzemrészeinek vezetői, a technológiai osztály képviselői voltak. Zengei jjanos elvtárs, a kártoló főművezetője ügyes újításával finomabb anyagot adott az üzemrészeknek továbbfeldolgozásra. A kezdet tehát jó volt, s a termelés további folyamatában — ha üggyel-bajjal is — szintén eredményeket értek el. A technológiai osztály kimunkálta azt az eljárást, amelynek alkalmazásával olyan finom és vékony fonalat tudnak előállítani magyar kenderből, amilyenre a gyárban soha nem volt még példa. A GYAR textilgépészmérnöke: Vikor Sebestyén elvtárs elmondotta, hogy az első negyedévben körülbelül tíz tonna Nm. 8.5-ös, 10-es, 12-es és 15-ös számú fonalat gyártanak. Ezek azok a finomsági számok, amelyeket eddig nem sikerült elérniök. Meg kell moqdani. hogy ezzel lehetővé vált roílóvásznak, törülközők, nyugágyvásznak, abroszok, konyharuhák kenderből való készítése. — Vajon meg lehet-e különböztetni a kenderből, vagy a lenből készült abroszt, vagy más árut? — kérdezzük Vikor elvtársat. így válaszol: — A különbséget a szakember is nem egykönnyen veszi észre. A kender és a len tulajdonságaira nézve nagy eltérés nincs/Igaz, hogy a len nemesebb anyag, azonban a vastagabb lenfonalat kitűnően lehet helyettesíteni vékonyabb, finomahb kenderfonalial anélkül, hogy az a minőség rovására menne. Az előállított finomabb, vékonyabb fonalat az Üjszegedi Kender-Lenszövőnek küldik zömmel, de juttatnak a Csillaghegyi Lenszövőnek és a Győri Lenszövőnek is. A MINŐSÉG további javítására általában nagy a gond a Kenderfonógyár'oan is. Ez is kell ahhoz, hogy az export növekedjék. Vikor elvtársat az irodában két asszony kereste fel, amikor beszélgettünk vele. A mintakészítők voltak, — ők állítják össze az egyes fonalakból a munkákat a külföldi megrendelőknek is. Csak örülni lehet annak, hogy Kosztarika újabb vevőként jelentkezett és vastagabb fonalat rendelt piros, zöld és kék színben. Egyelőre igaz, hogy mindegyikből csak 100—100 kilót. Jóllehet olyan próbaként. Igazán jóminőségű fonalat küldenek Kosztarikába is, s ezek után bizonyára újabb megrendelés érkezik. „Forintokban rs hasznát látjuk a já munkának" A Szegedi DÉMA Cipőgyárban — ismert dolog ez — exportra és a hazai szükségletek kielégítésére is termelnek. A gyárban helyesen egyre nagyobb figyelmet fordítanak a munka minőségére. Aki kifogástalan munkát ad ki a kezéből, az jól jár, s £Z elismerés anyagiakban is mutatkozik. A minőségi bérezés alkalmazása — ez a véleményük a becsületesen dolgozóknak. persze a hanyagok kivételek — teljesen igazságos és helyes. Abonyi József elvtárs élenjáró munkás és érti a szakmáját. Fárahúzó. Ez azt jelenti, hogy a cipő összetűzött felsőrészét kaptafára húzta és a talpbéléshez illeszti. Igen fontos munka ez. ha itt hibáznak, akikor bizony nemigen lehet minőségben jó cipőt készíteni. A munka kis szünetében kérdezzük Abonyi elvtársat a minőségi bérezésről. Azt mondja: — A minőségi bérezés is arra ösztönzi a dolgozók it, hogy ne cscfc a mennyiséget hajszolják, hane:.i gondosan ügyeljenék a munka minőiégére. Es ez így van jól. a mennyiséghez jó minőségnek kell párosulni. — A legutóbbi hónapban kapott-e Abonyi elvtárs minőségi prémiumot? — Igen, kaptam, nem i' keveset, hanem körülbelül 570 forintot. Legutóbb így 1G40 forintot kerestem. Ha általában nézzük a keresetem, akkor az 1500—1600 .orint között mozog. Abonyi József szorgalmas munkás és amikor az 570 forint minőségi prémiumot kapta, mennyiségi teljesítése 138 százalék volt. Több minden szóba kerül, s Abonyi József örömmel újságolja, hogy a Marx téri új épületben lakik családjával. Nagy öröm •számára, hogy kétszobás, fürdőszobás lakásbán élhet — megvalósult ré<*i álma. iölés pillanatában lehet a jelöltre a legmélyebb hatást gyakorolni, amikor arról van szó, hogy megkapja-e valaki a párttagság bizalmát, vagy nem. És az maradandó benyomás benne. Természetesen az, hogy ahol a beszámoló és vita, valamint a határozati javaslat nem elég kritikusan tárja fel és tartalmazza a párt gazdasági, állami szerveinek és vezetőinek munkájában meglévő hibákat, ha nem veti fel a jobboldali elhajlást és nem elemzi azok tanulságait, nem tárgyalja a Közpomi Vezetőség novemberi határozatából adódó feladatokat, a hozott határozati javaslatok sem lehetnek jobbak és igy nem adhatnak kellő iránymutatást a pártszervezet tagságának sem a közvetlen, sem a távolabbi —következő beszámoló taggyűlésig — terjedő időre. A Központi Vezetőség novemberi határozata nélkül egyetlen pártszervezet sem határozhatja meg helyesen a tennivalóit. És jól teszi a párttagság, ha ezért a beszámolót. és a vezetőségeket keményen megbírálja. Pártszervezeteink előtt most az a feladat áll, hogy a beszámoló taggyűlések előkészítésével egyidőben a pártélet, pártpolitikai munka fellendítésével készüljenek fel a másod ilk ötéves terv első évének, a novemberi határozat útmutatása alapján való megvalósítására. A felkészülés azt kívánja meg, hogy rendezzük ügyeinket, hogy a párt teljes ideológiai és szervezeti egységben fogjon hozzá a nagyarányú munkához. Csak így lehet biztosítani, hogy a párt magával tudja ragadni a pártonkivifti dolgozók tömegeit. Erre megvan minden lehetőség. Napról napra mind többen ismerik fel, hogy — népünk további felemelkedését, békés építő-munkánk eredményeinek védelmét szolgáló országos terveken belül — Szegeden is meg tudjuk valósítani a második ötéves terv első évének feladatait: a 100 új lakást, az új kenyérgyárat, a régebbi üzemeink korszerűsítését, az új ifjúsági sport- és vízitelepet; a mezőgazdasági terméshozam 3 százalékos növelését, termelőszövetkezeteink további fejlesztését, szociális és kulturális fejlesztési terveinket. A pártnak és a párttal együtt Szeged dolgozóinak is nagy erőfeszítéseket kell tenni, mert nagy eredmények eléréséhez nagy erőfeszítés, kemény, fegyelmezett, szorgalmas munka kell, ahhoz pedig szilárd, erős kommunista vezetésre van szükség. %
