Délmagyarország, 1957. május (13. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-03 / 101. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! . * • ..." . - ­'•C* • v.y.ixíKi/ iliji&SeSi 7 r. ' : A XIII. évfolyam, 101. szám Ara: 50 fillér Péntek, 1957. május 3. A SZEGEDI DOLGOZOK NAGY MÁJUSI SEREGSZEMLÉJE Színpompás felvonulás a proletár internacionalizmus ünnepén — Mintegy hatvanezer ember a Széchenyi téri ünnepi nagygyűlésen Kádár János elvtárs beszéde a budapesti nagygyűlésen m Színpompás május elseji ünnepségek a szegedi járásban 0 Uj szovjet leszerelési javaslatok A lottó nyetőszámai Május elseje szép és dicső­multú napja előestéjére az üzemeket, hivatalokat, Intéz­ményeket ünnepivé díszítet­ték. A városban az épülete­ken nemzetiszínű és vörös zászlók selymét lobogtatta a pajkos szél. Este a régi sze­gedi Munkásotthonra emlék­táblát helyeztek el. A KISZ dalos csoportjai pedig felke­resték a munkásmozgalom veteránjait és meghitt, ked­ves közvetlenséggel köszön­tötték őketj » Talpon a város S felvirradt a nagy nap, — a nemzetközi munkásosztály, a proletár internacionalizmus régi szép ünnepe. Alig ka­paszkodott fel a nap az égre, zenekarok hangjait kapta szárnyra a szél; Az ablakok kinyíltak és a szülők kis­gyermeiket az ablakhoz vit­ték, hogy hadd lássák ők is a pattogó indulókat játszó zenekart. Hét órára már talpon volt a város. Nemsokára népes csopor­tok igyekeztek az üzemek fe­lé. Sok ember kabátja hajtó­kájára égőpiros virágot tű­zött. A fellegek közül előbuk­kanó nap fénye megcsillantot­ta a kabátok hajtókájára tű­zött kitüntetéseket is, Zeneszóval, nótázva Kilenc óra után aztán megindult a szegedi dolgozók fegyelmezett menete a Szé­chenyi tér, a nagygyűlés szín­helye felé. Hat főútvonalon jöttek nótázva, zeneszóval, nemzetiszínű és vörös lobo­gók alatt. Sok volt a meg­kapó, szép mozzanat a felvo­nuláson. Sajno6, nincs mód arra, hogy minden felvonuló csoportról, az ügyes díszíté­sekről külörí-külön beszámol­junk. Annyit azonban általá­ban el kell mondani, hogy színpompás, gazdag és válto­zatos volt a felvonulók mind­megannyi csoportja. Fél 10 körül haladtak a Kossuth Lajos sugárúton fú­vószenekaruk hangjaira a Szegedi Kenderfonógyár dol­gozói. A menet élén hatalmas nemzetiszínű és vörös lobogó­kat hoztak. Utánuk hófehér ruhába öltözött lányok csapa­ta jött, s kék selyemkendő­ket lobogtattak kezükben. Az ifjúmunkások egy csoportja szintén fehérben volt. A gép­műhely munkásai, a „vasa­sok" egységesen kék munka­ruhákban vonultak. A gyári zenekar pattogó indulókat játszott és méltóságteljesen haladt a kenderfonógyáriak hatalmas menetoszlopa. Mozaikok a felvonulásról A ruhagyáriak menete előtt gépkocsi haladt, amelyre öt­letes díszítést helyeztek: „Él­jen a 13. szabad május 1!" A hófehér nagy egyes szám „ajtaja" időnkint kinyílott és egy szöszke, hajában piros szalagos kislányka integetett. Viszonzásul csókot dobtak fe­léje. A ruhagyáriak egy cso­portja énekelt: „Itt van má­jus elseje..." Jöttek aztán a konzervgyáriak, az építőmun­kások, a cipőgyáriak, a DÁV dolgozói, a vasutasok, a pos­tások, a kerületek dolgozói. Közben zeneszóra megindult a Kálvin térről a KISZ tag­jainak fegyelmezett menet­oszlopa. Egy csoportjuk már az új KISZ-egyenruhában vonult. Szépe* mutatott a kék ing, rajta a KISZ-jelvény, a piros nyakkendő és a sötét színű nadrág. A feldíszített újszegedi hí­don át jöttek a Széchenyi térre a Újszegedi Kender­Lenszövő dolgozói. Népi tánc­csoportjuk menetközben vi­dám táncot járt. • Mögöttük üzemrészenkint h'aladtak a dolgozók. A Széchenyi tér felé igye­keztek a Ládagyár, majd a Kertészeti Vállalat dolgozói. Virágsziromból készült fel­írást emeltek magasba a Ker­tészeti Vállalat dolgozói, a földgömbön május 1 felírás­sal. Jelkép volt ez arra, hogy a világon mindenütt megtartják ezt a napot. A Textilművek dolgozói is sok zászlót hoztak. A menetükben vitték a kommunista párt megalapítója, Lenin arcképét. A felvonuló sorokban a munkásokkal együtt haladtak néphadseregünk tisztjei, ka­tonái. A Szalámigyár dolgo­zóinak is szép a menete. A gyáriakkal vonul az őszhajú Dominkó Juliska néni. a sze­gedi munkásmozgalom régi és hű harcosa. A szalámigyá­riak kocsin ládákat is hoz­tak. A ládákon felírások mu­Tíz órakor a díszemelvé­nyen álltak a város politikai, gazdasági és kulturális éle­tének vezetői, a munkások, parasztok, értelmiségiek kép­viselői. A díszemelvényen foglaltak helyet a szegedi magyar fegyvereserők veze­tői. Ott voltak a szovjet had­sereg városunkban tartózko­dó alakulatainak képviselői is. Az emelvény két oldalán, illetve az útvonalakon törté­nelmi nagyjaimkriaik, a magyar munkásmozgalom legkiválóbb harcosainak, országunk veze­tőinek, a baráti országok, a népek vezetőinek arcképei álltak. Az ünnepi beszéd Felcsendült a Himnusz. Hangjai után hófehér béke­galambok százai röppentek a magasba. Ezután Tombácz Imre elvtárs, a városi tanács végrehajtó bizottsága elnö­kének megnyitó szavai után ifjú Komócsin Mihály elv* társ, az MSZMP városi in­téző bizottságának titkára mondott ünnepi beszédet. Beszéde elején hangoztatta, hogy a mai napon velünk együtt ünnepelnek a dolgo­zók az egész világon, majd részletesen szólott az 1890-es évről, amikor a dolgozók elő­ször tartották meg a májusi ünnepet. Idézte a régi máju­^^^^^^^^^^^^^^^^ diek is, n<^m a n^pi hatalom^ hanem S ellen léptek aBHij^ áll hogy leverjük az ellenfórra­IBI daImat- Részletesen szólt az országos és a szegedi kérdé­Ifj. Komócsin Mihály elvtárs sekröl. Beszéde végén pedig G. A. Borozenyec elvtárs kö­ünnepi beszédét mondja hangoztatta, hogy május 1 szönti Szeged dolgozóit tatták, hogy a világ külön­böző tájaira szállítják a híres ízes szegedi szalámit. Tíz óra előtt még mindig haladt a felvonulók serege a Széchenyi térre. Jöttek a dolgozó parasztok. Az Alkot­mány tsz-ből feldíszített lo­vaskocsikkal jöttek. Meg­számlálhatatlan volt a zász­lók erdeje és a különböző feliratú táblák sokasága. A táblák feliratai május elsejét, a magyar—szovjet barátságot, a néphatalmat éltették. Tízezrek a Széchenyi téren Tíz órakor a Széchenyi tér üdén zöld fái alatt tízezrek álltak. A gyárak, földek, in­tézmények, hivatalok dolgo­zói. A legkülönbözőbb foglal­kozású emberek tömege egé­szen a Dugonics térig állt. A Széchenyi térbe torkolló ut­cákban is tömött sorok. A mintegy hatvanezer szegedi dolgozó a nemzetiszínű és vörös lobogók alatt a májusi seregszemlén így tett hitval­lást a néphatalom, a szocia­lizmus, a proletár internacio­nalizmus mellett. Az ellenfor­radalom után, a 13. szabad május elsején kifejezésre ju­tott az is, hogy szocialista vívmányainkat soha nem en­gedjük veszélybe sodorni. A jövőbe vetett bizakodással, reménnyel volt teli a májusi ünnep... szelleme a dolgozók összefo­gására, erejének összpontosí­tására tanít bennünket. Idéz­te Juhász Gyula 1920. május elsején a "Megváltó munka* címmel írt és ma is időszerű cikkének záró sorait. Ifjű Komócsin Mihály elv­társ beszédét gyakran szakí­totta félbe a taps, az éljen­zés. Az egybegyűltek a nép­hatalmat, a magyar—szovjet barátságot, a népek összefo­gását, ' a pártot köszöntötték. Borozenyec szovjet gárdaalezredes üdvözlő szavai Nagy taps közben lépett ezután a mikrofonhoz Boro­zenyec Grigorij Afanaszje­vics elvtárs, Szeged szovjet városparancsnoka. Szavait a városunkban állomásozó szovjet katonák és tisztek nevében is intézte a nagygyű­lés részvevőihez. A szovjet gárdaalezredes elvtárs a töb­bi között a következőket mondotta: — Engedjék meg, hogy a szovjet hadsereg katonái és a szovjet nép nevében május 1 nemzetközi ünnepe alkal­mából szívből jövő, testvéri üdvözletemet fejezzem ki önöknek, és további sikere­ket kívánjak a szocializmus építéséhez. Szólott az imperialisták mesterkedéseiről, majd a magyar ellenforradalmi ese­ményekről. Nagys taps köz­ben jelentette ki: — A szovjet hadseregnek vannak hidrogén- és atom­fegyverei, elsőosztályú tank­jai és tüzérsége, erős hadi­tengeri flottája, és együtt a szocialista országok baráti hadseregeivel, megsemmisítő csapást mérnek minden há­borús gyújtogatóra. — Ma, május elsejét ünne­pelve — folytatta — az egész haladó emberiség meg­mutatja összeforrottságát és készségét a béke, a demok­rácia és a szocializmus ügyé­ért vívott harcban. Beszédét így fejezte be: — Éljen május 1, a dolgo­zók nemzetközi szolidaritá­sának és a munkások test­vériségének napja! Éljen a szocialista tábor népeinek nagy barátsága! Testvéri üd­vözlet a Magyar Népköztár­saság dolgozóinak! Szívből kívánunk sikereket a magyar népnek a szocializmus épí­téséhez! Éljen a szovjet és a magyar nép megbonthatat­lan barátsága! • Felhangzott végül az Inter­nacionálé dallama. — befe­jeződött a nagygyűlés. A sze­gedi dolgozók több tízezres tömége népes csoportokra oszlott, hogy kellemesen, ví­gan szórakozzék a munka ünnepén. Magyar veteránok Moszkvában Moszkva (MTI). Mint a TASZSZ közli, kedden meg­érkezett Moszkvába a ma­gyar kommunista veteránok 19 tagú küldöttsége, élén Szi­lágyi Dezsővel, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának osztály­vezetőjével. A küldöttséget az SZKP Központi Bizottsá­ga hívta meg. A vendégek több hetet töl­tenek a Szovjetunióban, ta­lálkoznak az SZKP legré­gibb tagjaival, ellátogatnak a moszkvai, leningrádi, a kau­kázusontűlí forradalmi har­cok színhelyére. Látogatásuk első napján Moszkvát tekin­tették meg. Szilágyi Dezső, a küldött­ség vezetője kijelentette a TASZSZ munkatársának: — Régi vágyunk volt, hogy elutazhassunk a Szovjetunió­ba. Meghatott bennünket a szívélyes fogadtatás, I

Next

/
Oldalképek
Tartalom