Délmagyarország, 1958. május (14. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-03 / 103. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! I Az SZKP Központi ; Bizottsága levelet t intézett a nyugati szocialista l és munkáspártokhoz t t fe Az e heti lottó nyerőszámai XIV. évfolyam, 103. szám Ara: 50 fillér Szombat, 1958. május 3. Hatvanezres daloló, vidám, ünneplő tömeg a 14. szabad május elsején Szegeden Május 1 szép ünnepének előestéjére már ragyogó ün­nepi díszbe öltözött Szeged. A középületek és a házak ormaira tűzött nemzetiszínű és vörös lobogók, a virágok­kal és zöld gallyakkal körül­vett feliratok mind a nagy nap jelentőségét jelezték. Amikor eljött a tizennegye­dik szabad május 1 reggele zenakarok hangjaira ébredt a város. A pattogó és szép melódiájú indulókat a paj­kos tavaszi szél messzire so­dorta. S a házakban meg­kezdődött minden család ké­szülődése. A szekrényekből előkerültek az ünneplő ru­hák. A gyerekek kipirult arccal hallgatták az induló­kat és nagy izgalommal vár­ták a nemzetközi munkás­osztály hagyományos ünne­pének gazdag programját. Hét óra után már pezsgett, forrt a város. Az utcákon ünneplőbe öltözött emberek siettek, a feldíszített villa­mosokon sokan igyekeztek munkahelyeikre, ismerőseik­hez. Kilenc óra körül a dol­gozó emberek munkahelyü­kön, a diákok pedig iskolá­jukban kezdtek gyülekezni. Színpompás menet Azután megindultak az ün­neplők színpompás és szinte végeláthatatlan sorai a nem­zetiszínű és piros lobogók erdeje alatt. Az üzemek dolgozóival együtt vonultak fel a városi pártbizottság tagjai. S egyre jöttek a dol­gozók a menetoszlopai és útjukat csupa jókedv, zene, nóta kísérte. A májusi fel­vonulón megkapóan szép, hömpölygő seregét és annak ezerszínű, gazdag pompáját nem is lehet híven vissza­adni. Hangulata és varázsa volt a tizennegyedik szabad má­jus elsejének. A város dol­gozó népének feledhetetlen seregszemléje minden szónál ékesebben jelezte szocializ­must építő jelenünk örömeit, a jövőbe vetett bizalmat. A májusi felvonulók — a város minden dolgozó embere — újból hitet tett a néphata­lom, a szocializmus és a béke ügye mellett. Kifejez­ték a Magyar Szocialista Munkáspárt iránti bizalmat és tiszteletet, testvériessé­giinket, és őszinte szerete­tünket, a hazánkat felsza­badító és oltalmazó Szovjet­unió iránt. A fegyelmezett menetosz­lopokban hazánk és a szo­cialista országok vezetőinek fényképeit is hozták. A ma­gasra emelt jelmondatok él­tették május elsejét, a népek összefogását. Fél tízkor a város utcáin nótával, zene­szóval, szüntelenül áradtak a felvonulók a Széchenyi tér felé. A Textilművek me­nete élén vörös blúzos, sö­tétkék szoknyás fonónők ha­ladtak. Soraikban is sok em­ber mellén csillogtatott meg a napsugár kitüntetéseket. A Falemezgyár szép és tarka menetének dolgozói égőpiros szegfűket és rózsákat tűztek mellükre. Lobognak a színes kendők A 75 éves fennállását idén ünneplő legnagyobb szegedi üzem, a Kenderfonógyár dol­gozói menetének élén fehér ruhába öltözött, bájos gyer­mekek haladtak, majd kék overálba öltözött munkások, egyenruhás kiszisták, mezbe öltözött sportolók zárt sorai jöttek a zenekar hangjaira. Az asszonyok, lányok színes kendőket lobogtattak. A ti­szahidon át jött a Belváros­ba az Üjszegedi Kender­Lenszövő jókedvű, tarka és szép menetoszlopa. A munka ünnepéről énekeltek ók is. A Cipőgyár dolgozói is sok zászlót, virágokat hoztak és ötletesen bemutatták mene­tükben gyáruk termékeit, amelyek számos nyugati or­szágban is kedveltek. A dolgozók menetoszlo­paiban haladták honvédsé­günk tagjai is. Kart-karba öltve jöttek a munkások és a honvédek. Víg lányok tu­lipánokat és szegfűket tűz­tek a honvédek zubbonyára. A kiszisták egyenruhájuk­ban vonultak zászlókat és májusfákat is hozva. Vidám és május elseje nagy ünne­pét köszöntő nótájuk mesz­szire hangzott. Fegyelmezett, megkapó sorokban jöttek a két, egyetem és főiskola ta­nárai és hallgatói, a város pedagógusai, tanuló ifjú­sága. Úttörők és veteránok A kedves úttörők, a kisdo­bos pajtások felvonulása szí­vet melengető volt. A ró­kusi leányiskola tanulói pi­ros sapkában, fehér blúzban jöttek; a Madách utcai álta­lános iskola úttörői fehér ingben, vörös nyakkendőben és sötétkék nadrágban vo­nultak fel s lépéseikhez dobpergés adta az ütemet. A Hámán Kató Altalános Is­kola tanulói májusfákat, szí­nes kendőket hoztak kezük­ben. A Mérey utcai általá­nos iskola úttörői, tanulói magasra tartották a jelképes békegalambokat. Égőpiros virággal kabát­juk hajtókáján, megragadó­an szép volt a munkásmoz­galom régi harcosainak rész­vétele a májusi menetben. Az őszhajú emberek a régi májusokra emlékeztek, ami­kor minden terror ellenére is lobogott a forradalmi tűz. S most ők, a veteránok is a szabad május elsejét köszön­tötték dalukkal, együtt a fiatalokkal. A májusi menet­ben a fiatalok ropták a tán­cot. A gyufagyári dolgozók menete élén is a népi tán­cosok járták a tüzes magyar táncokat. A Ruhagyár, a Konzervgyár kollektívája sok virágot, zászlót hozott és énekeltek ők is. Az orvosok, az egészség­ügyi dolgozók nagyobb cso­portja egységesen fehér kö­penyben, nemzetiszínű és vörös lobogók alatt vett részt a májusi menetben. A menetben mindenfelé — Igazi majáiisi hangulatban — rengeteg színes léggömb rep­kedett. Néha égfelé eresztet­tek egyet egyet. Egységesen vettek részt a felvonulás­ban a kerületek lakói, az­után a város dolgozó pa­rasztjai; szövetkezeti tagok és egyéni gazdák. A Széchenyi téren A dolgozók színpompás menetoszlopai néhány perccel tíz óra előtt érkeztek a gyö­nyörűen díszített Széchenyi térre, a kizöldült öreg fák alá. A Széchenyi tér azon­ban nagyon kicsinynek bi­zonyult, mert az ünneplök egészen a Dugonics térig álltak és tömött sorok vár­ták a nagygyűlés megkezdé­sét a Széchenyi térre tor­kolló utcákban is. Több, mint hatvanezer ember gyúlt össze a Széchenyi téren és környékén. Szeged történeté­ben soha nem volt ilyen meghitt, vidám a május 1, mint a mostani. A tér fölött tisztelgő köröket írva és az ünneplőket, május 1-ét kö­szöntve többször repülőraj húzott el, majd békegalam­bok százait repítették a ma­gasba. Tíz órakor felcsendültek a Himnusz hangjai, majd Ju­hász József elvtárs, a Szak­szervezetek Megyei Taná­csának elnöke üdvözölte a megjelenteket. s megnyi­totta a nagygyűlést. Köz­ben úttörő pajtások a dísz­emelvényhez szaladtak és virágokat szórtak az emel­vényre, ahol a város poli­tikai, gazdasági és kulturá­lis életének vezetői, vala­mint a város dolgozó népé­nek képviselői álltak. A nagygyűlésen Németh Károly elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának tagja, a Csongrád megyei pártbi­zottság első titkára mondott ünnepi beszédet. Átadta a tizennegyedik szabad május 1. ünnepe alka'roábó] az MSZMP Központi Bizottságának üdvözletét és szívbőljövő jókívánságait, majd részletesen szólott má­jus 1. jelentőségéről. — A munkának és a pi­henésnek — mondotta —, a harcnak és a győzelem­nek, az életnek és a béké­nek ezen a nagy világün­nepén a földkerekség min­den táján, minden május 1-én összedobbannak a munkásszívek. Amikor Eu­rópa és Amerika munkásai 1890-ben először vonultak fel vörös zászlók alatt a május 1-i tüntetésre, Engels lelkesülten írta: -A mai nap látványa az egész vi­lág tőkéseinek és földes­urainak megmutatja, hogy manapság a világ proletár­jai valóban egyesültek-". Akkor a szocialista társa­dalom eszméje mégcsak a legöntudatosabb munkások szívében öt, akkor még százezrek vonultak csak május 1-én, és csak az ut­ca volt a munkásoké. Ma százmilliók menetel­nek a májusi seregben és a világnak csaknem egy­harmadán a dolgozóké a gyár, az állam. A továbbiakban idézte a régi májusokat, a magyar munkásosztály harcát a tőkés elnyomás ellen, majd az 1956-os ellenforradalmi eseményekről szólott — Az ellenforradalom mindent megtett azért, hogy a munkáshatalom megdön­tésével együtt kiszakítsa hazánkat a szocialista tó­bor testvéri közösségéből; hogy szembeállítsa népün­ket legjobb barátunkkal, a Szovjetunióval. A Hruscsov elvtárs által vezetett párt- és kor­mányküldöttség magyar­országi látogatása azon­ban beszédes bizonyítéka volt annak, hogy népünk­ben mélyen él a prole­tár internacionalizmus fel­emelő ereje. ^á^^SgKgjKt^^^K^^B^^^^^m^mt^ I^HHHHHHRH Nem kirendelt emberek, ha-l ... J|M nem a hazájukat igazán | ^ ,a| szerető százezrek, a Textil­ygyű-| ? í5; lésen is a szegedi dolgozók ^ttKKKKj^SSSf^^^^Xl ^•HHHgHj^HL m SpláSfjP mSk 'egőszintébb szeretete vette r , V ^^^InH^^Kn 5 9T I j|K jáBBS 'törül a nagy szovjet nép k ^gM^BB^MH^^Byi |f j|p f ^Ffh^^^KT üldötteit. Egyszerű, de isP íí*®'szinte, szívből jövő sz^ .'jHHHf' vakkal köszönték a segít­^^^PMgH^EH^PHPr 'séset, mely népünket a fa-| í J S&^jJMjjP*m|Bp> Jr <> 1 siszta rabságtól, az inflá­;. .^mmmmm^rnmmmmmmmm ció nyomorától és az újabb A népek zászlaival feldíszített elnöki emelvényen Németb Károly elvtárs ünnepi „Idolon l I beszédét mondja (Folytatas a t. OKWWOBJ Jólesett a friss sör az újszegedi ligetben A körhintának sosem fogytak el a bátor kis lovasai Májusfák színes szalagjait lobogtatta a könnyű szellő Pergőn szólt az úttörők dobja a felvonuláson A vidám majálison az idősebbek sem unatkoztak

Next

/
Oldalképek
Tartalom