Délmagyarország, 1959. december (15. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-01 / 282. szám

7 Kedd, 1959. december 1. A kongresszusi hét első napja Szeged üzemeiben Hónapok óta kongresszusi munkaversennyel készülnek az üzemek a Magyar Szocia­lista Munkáspárt VII. kong­resszusára. Ez alatt az idő alatt számos kiváló ered­mény született, de a mun­kaverseny egy percig sem lanyhul. Ezekben a napokban ünnepi műszakokat tartanak a gyárakban és azután is tö­retlen lendülettel folyik a munka, egyrészt azért, hogy mielőbb befejezzék éves ter­vüket, másrészt, hogy a jö­vő év elején se essen vissza a termelés, A Cipőgyár Az elmúlt napokban már teljesítette kongresszusi vál­lalását: a felajánlott 27 ezer 500 pár helyett több mint 30 ezer pár cipőt gyártot­tak. A kongresszusi hét nem tegnap kezdődött az üzem­ben, november 16 óta tart. A tűződei műszak kommu­nistái kezdeményezték és a lendület csakhamar átterjedt a többi üzemrészre is. Az üzem dolgozói a mai napig 1068 párral már túlteljesí­tették a tervet, így 103,4 szá­zalékos eredményt értek el. legnagyobb százalékot a te­lepen dolgozó tűződe, kiké­szítő és aljamegmunkáló mű­szakok érték el. Ezek jóval 100 százalékon felül teljesí­tettek, míg a központ tűző­de-szalagja csupán 82,4 szá­zalékos eredményt ért el, de ennek az az oka, hogy új modellt kaptak. A szabászat nem teljesítette tervét a kongresszusi műszak előtt, most viszont túlteljesíti azt. Ha a karbantartók is olyan lelkesedéssel vennének részt a munkában, mint a többi üzemrész dolgozói, akkor még jobb eredményeket ér­nének el a cipőgyárban. Előreláthatólag december 10—12 között befejezi évi tervét a gyár, s hogy erre ilyen korán sor kerülhet, abban nagy része van a kongresszusi munkaverseny­oek. A Konzervgyár dolgozói tegnap reggel röp­gyúlést tartottak, amelyen megbeszélték a kongresszusi hét feladatait és táviratban köszöntötték a pártkongresz­szust. E táviratban jelentet­ték, hogy november 4-én be­fejezték az éves tervet, s az elmúlt háromnegyed év alatt a gyárban 3.5 százalékkal növekedett az egy főre eső termelési érték, valamint 2.3 százalékkal csökkent az ön­költség. Ezen a héten sokkal erő­sebb a konzervgyár kiszállí­tása, mint az elmúlt napok­ban. Napi 4—5 vagon helyett 8—9 vagon konzervet ra­kodnak. A Lengyel Népköz­tarsaságba 3 vagon húskon­zerv, az NDK-ba 14 vagon gyümölcskonzerv és sava­nyúság-féle, Csehszlovákiába 4 vagon savanyúság, és Angliába szintén savanyú­sággal rakott vagon indul el. A Jutaárugyárban — Az eredeti, sőt a pót­felajánlást is teljesítettük. A mai nappal már az éves terv határidő előtti teljesí­téséért kezdtünk kongresszu­si műszakot. — Ezzel fogad­tak hétfőn reggel a Szegedi Jutaárugyár dolgozói. A kongresszusi verseny indu­lásakor 25 tonna áru terme­lését vállalták terven felül. Amikor ezt teljesítették, újabb öt tonna teljesítését vállalták. S mi volt a hely­zet hétfőn reggel, a kong­resszusi műszak indulása­kor? — A teljesítést megkétsze­reztük: a vállalt 30 tonna lyett 67 tonna árut adtunk terven felül a népgazdaság­nak — mondta Nagygyörgy elvtárs, az üzem párt­titkára. Értékben ez 1 mil­lió 222 ezer forintot jelent. A minőséget sem adtuk alább, a kiszállított elsőosz­tályú áru részaránya a kong­resszusi verseny egész tar­tama alatt 99 százalék. Jól alakultak az üzem jó munkáját bizonyító mutatók is. Emelkedett az egy főre eső termelési érték, s csök­kent az önköltség. Igen szép eredményt értek el a gép­kihasználásnál is. Az üzem­ben a kongresszusi verseny során 8 ifjúsági brigád ala­kult, amelyek szorgalmas munkájukkal sokat tettek a kongresszusi verseny sikeré­ért. Az egyéni dolgozók kö­zül 16 érte el a kiváló dol­gozó címet a kongresszusi verseny alatt. Most, hétfőtől az évi terv határidő előtti teljesítéséért indultak mun­kába. Az előzetes számitá­sok szerint körülbelül de­cember 10—12 között telje­sítik évi tervüket. S hogy ez nemcsak előzetes számí­tás marad, arról gondoskod­nak az üzem olyan kiváló dolgozói, mint Ocskó Antal­né szövőnő, Cs. Horváth Já­nosné finomfonó, Horváth Imréné vetülékcsévéző, Mu­rányi Gyuláné előfonó. A kongresszusi verseny befe­jeztével az üzem dolgozói között mintegy 14 ezer fo­rint tárgy- és pénzjutalmat osztanak ki, s utána továBb folytatják a versenyt a jövő évi terv sikeréért A Szegedi Textilművek dolgozói is kongresszusi he­tet kezdtek hétfőn reggel. Éppen a múlt héten értékel­ték a kongresszusi verseny eddigi eredményeit, mely szerint a vállalt 16 ezer kiló fonal helyett 25 ezer kiló fonalat termeltek terven fe­lül április óta. A jó ered­mény ismertetése még jobb munkára ösztönözte az üzem dolgozóit, s a D-műszakbe­liek hétfőn reggel elhatároz­ták, hogy külön háromnapos kommunista műszakot tarta­nak a kongresszus tisztele­tére. A Szegedi Textilművek­ben igen hasznos volt eddig is a kongresszusi verseny. A számszerű eredmények mel­lett ugyanis sokat javult a munkafegyelem, csökkent az igazolatlanul mulasztók szá­ma. Való igaz, hogy minden­ki legjobb tudása szerint dolgozott április óta, s dol­gozik most is, különöskép­pen nagy kedvvel az MSZ­MP kongresszusának tarta­ma alatt. pártból hcszélelz Leszavazták a svéd kormányt a parlamentben Erlander svéd miniszter­elnök szociáldemokrata kor­mányát pénteken egy tör­vényjavaslat vitájában le­szavazták a parlamentben. A törvényjavaslat négyszá­zalékos forgalmi adó beve­zetését indítványozza jóné­hány fontos fogyasztási cikkre. Gazdasági szakértők sze­rint az új adó mintegy 3 százalékkal emelné a meg­élhetési költségeket. A törvényjavaslat ellen 117, mellette 107 képviselő szavazott. Hárman tartóz­kodtak és három képviselő nem volt jelen. Ezt megelőzően a szená­tus — ahol a szociáldemok­ratáknak biztos többsége van — 77 szavazattal 70 ellené­ben, egy tartózkodás mel­lett, elfogadta a törvényja­vaslatot. A svéd alkotmány értel­mében az összes adóügyi törvényjavaslatokat har­madfokon a törvényhozás két házának együttes ülésén kell megszavazni. Ezt az ülést a szóban forgó tör­vényjavaslat kérdésében jövő keddre tűzték ki. Megkezdődölt a felszabadulási kulturális szemle első fordulója Az üzemek és iskolák KISZ-szervezeteinek tucat­jai neveztek be a közelmúlt­ban meghirdetett felszabac dulási kulturális szemlére. A Textilipari Technikum diákjai az első fordulót szombaton délután már le is bonyolították. Hét osztály vett részt a versenyben sza­valatokkal, énekszámokkal, jelenetekkel és táncokkal. Első helyre a Il/b. osztály került. A fiatal kultúrmun­kások közül különösen szép munkát végzett Tarnawa Ist­ván, Urbán Balázs, Jánvári Mária és Torjai Béla. Másodszor február elején, majd áprilisban mérik össze felkészültségüket az iskola tanulócsoportjai. A győztes osztály végül április 4-én a Szabadság-szobor kicsinyített mását kapja jutalomként a KISZ-szervezettől. Közös dolgaink rendezéséhez fogott is­mét a mi pártunk. Mióta a vigasztalan égről magyar Prométheuszként először hozta le kínlódó népünknek az öntudat az okosság és a tetterő lángoló tüzét — immár a hetedik állomáson mérlegeli az elvégzett és elvégzendő munkák roppant mennyiségét. Ha dolgozunk, magunknak dolgozunk! A költő álma beteljesedett. Budapest felé száll a nemzet kimon­datlan és kimondott gondolata. — Tanácskozzatok, elvtársak! A mát köszönjük, de a holnapért is felelősek vagytok. Nem háborít minket a kétség a holnapot illetően. Megbizonyosodtunk szí­vetek melegéről, s hs, bizalmunkra vagy­tok kíváncsiak, hallgassátok az üllők éle­sebb csengését, az eketaligák szaporább kotyogását... Ember vagyok! S hogy nem lettem csú] stzolgalélek, ehhez csak a pártnak van köze. Ügy látszott eleinte, csak bajnak jelent­keztem erre a világra, anyám gondját ne­hezíteni. Csak akkor laktam jól néha, ha mások jószágára ügyeltem mások gazda­ságában, de ennek rúgás és pofon volt az ára. Gazdagok ökle, csizmája próbálta széttörni bennem a bimbózó méltóságot. Napszámos volt apám — ez volt az ok. Kibírtam valahogy. S lehet-e rám követ dobni azért, hogy amikor húsz esztendőm­mel elkaptam a kommunista párt felém nyújtott karját, nem félve többé senkitől és semmitől, gyerekesen kiöltöttem nyel­vemet a múltra? Nem emiatt fogott el a félelem mégis, amikor a múlt torz ábrázatába belepillan­tottam azon a kísérteties őszön. Hanem a szakadék miatt. Ott láttam lent nagyon mélyen magam, ahol valamikor nyűglőd­tem, s szívem összeszorult a kényszerű tétlenség, a fázás és gyámoltalanság láttán. S éppen azokban a napokban nem fogta kezemet a párt. Már-már hallottam reccsenni a szocia­lizmus befejezés előtt álló szép épületét, de — szerencsére — hirtelen eltűnt a li­dérc. Kinyitottam a szemem és a párt — milliók halhatatlansága, ereje és igaz­sága — ott állt ismét a mondabeli Pallos Athena képében teljes fegyverzetben, bölcsen és gyözhetetlenül. Pajzsát a jelen és a jövő elé tartotta óvó mozdulattal, mögötte szerszámos tömegek sorakoztak ütésre és munkára készen. Három év alatt megszerezte ez a tömeg ötven esztendő tapasztalatát. A jóhisze­műen visszafelé tekintgetők illúziói sem­mivé zsugorodtak, sőt a konok restaurá­torok reményeit sem táplálja többé sem­mi. Nincs számukra hely e megszépült magyar földön. Izmaink keményebek, ér­tékesebb és gondosabb a munka, amit eü végzünk, finomabb rajtunk a ruha és tisz­tultabb a fejünk. Most biztonságunk tudatában örömmel nézünk fel a pártra. A tanítást, a türel­mes nevelést köszönjük neki. Szép Janus­arcát figyeljük a kongresszus napjaiban, amint ítéletet mond a magunk mögött hagyott idők dolgairól és ugyanakkor tör­vényesíti a felénk közelgő évek terveit. Jó, nagyon jó tudni, hogy sosem me­gyünk többé hátrafelé. Csak mindig előre! Nagy István Ami kimaradt egy tanácstagi beszámolóból Szegeden a Gázgyár kör­nyéki rókusi lakosoknak tar­tott tanácstagi beszámolón is sok észrevétel hangzott cl, és bejelentés, panasz is egy­néhány, elsősorban a Szaty­mazi utcaiak részéről. A pa­naszok nyomába eredve elő­ször a DÁV Erőműtelepét kerestük fel, hogy miért az utcán, a Damjanich és a Puskás utca közti területen tárolja a kazánokból kike­rülő salakot, sokszor salak­hegyet, amely a lakók sze­rint szennyező kéngázt és szénmonoxidot lehel ki ma­gából? Mindemel fett termé­szetesen közterületet is el­foglal a DÁV, egyrészt a hosszan lefektetett csillesín­nel, másrészt a salakkupa­cokkal. S ezekért fizet-e köztérfoglalási díjat? A sa­lak után igen, a csillesínnel elfoglalt területért viszont nem fizet köztérfoglalási dí­jat. Erre fel is hívjuk az il­letékes tanács figyelmét. A salak és a korom ügye — Hogy a DÁV Erőműve salakjával néha az utcára szorul, mert az udvarban nincs elég tárolási lehetősé­ge, az igaz. Ez azonban csak akkor történik meg, ha a Ösztöndíjasok találkozója (Liebmann Béla felv.) Mint már közöltük. Szeged város tanácsa 8 társadalmi ösztöndíjat alapított technikumi, gimnáziumi diákok és egyetemi hallgatók részére. Az ösztöndíjban részesülő fiatalokat a városi tanács vezetői baráti találkozóra hívták meg. Ezen a találkozón elbeszélgettek a fiatalok problémáiról( feladatairól. E találkozón ké­szült a felvétel a nyolc ösztöndíjasról Biczó György (a kép jobb szélén) vb.-elnök társaságában. különféle vállalatok, amelyek 50—1000 köbméter salakot is lekötnek, a szállítást nem kezdik meg időben — mond­ja Tömörkényi István üzem­vezető, majd így folytatja: — Az erőmű egynapi üze­meltetése 60—70 köbméter salakot hagy maga után, de csak a nappali műszak sa­laktermelése kerül utcára. Az éjszakaié azért nem, hogy a csillezörgéssel ne za­varják meg a környező lako­sok nyugalmát. Ami pedig a salakkal való levegőszennye­zést illeti: a kikerülő sala­kot tárolás előtt minden esetben először lelocsolják, s így lekötődik benne a szennyező anyag. Ami ez­után párologni látszik, az csak vízgőz, amely nem ár­talmas. Erről mi is meggyőződ­tünk, tehát a Szatymazi ut­caiak panasza eként módo­sulhat, hacsak kedvezőtlen széljárás olykor-olykor fel nem kapja lelocsolás előtt a forró salak füstjét-gázát, s át nem sodorja a lakóházak ablakai alá. S ha már itt tartunk, szóljunk arról is, amire még nem született kellő berendezés. Az Erőmű kéményéből — ha rostálat­lan, poros szénnel tüzelnek — lencseszem nagyságú ko­rompörnve száll fel. majd visszahullva szinte fél Ró­kust bekormozza. Beszáll a padlások nyílásain, s ráül a frissen mosott, kiterített ru­hákra, a tavalyi disznóson­kára, szalonnára, s a járóke­lők ruházatára is. Sajnos, ez a jelenség mind­addig az Erőmű gyakorla­tában marad, amíg a szén­fűtésről át nem térnek az úgynevezett pakurafűtésrej amikoris kátránysűrű olajjal tüzelnek maid. A jövőnek erre a fűtőanyagára — ame­lyet a Szovjetuniótól kapunk — külön erőmű is épül va­lahol a Duna mellett, de a Szegedi Erőműben is szeret­nének áttérnj erre a fűtési formára, amikoris tartály­kocsikban érkeznék az olai Szegedre. Akkor maid nem lesz se salak, se kormozó füst. 4 Búvár tó környékén No de mi az, amiről nem szóltak a tanácstagi beszá­molón a rókusiak, különösen a Szatymazi utcaiak? Maga a Szatymazi utca szennye­piszka, amely a lakók »jó­voltából« kerül az utcára. Egyes nazak előtt elmenve orrfacsaró bűz csapja meg az embert, vagy szeméthal­maz vonja magára a figyel­met. Az utcára, mindjárt a ház elé, öntik a szennyvizet, odahordják a szemetet. Csak egy-két házat említve: ¿lyen a 27-es, a 32-es, a 327), a 36-os számú házak eleje. Ha az utcabeliek ezt nem lát­ják. akkor lássa meg a II. kerületi tanács, és ahol szenny, szeméthalmaz fek­szik a házak előtt, vonja fe­lelősségre a házbelieket, akár pénzbírsággal is. S milyen a feltöltésre szánt Búvár tó környéke? Mintha vulkánikus kitörések csúfították volna meg, pe­dig csak az odahordott tör­melékeket hagyták úgy a kocsisok, ahogy ledúrták a kocsiról. Az Ingatlankezelő Vállalat házfelújításaiból és más házak tatarozásából ki­kerülő használhatatlan tör­melék és szemét halmozó­dik itt környes-körül a tá szélén. Igaz, nem a környék­beli lakosok dolga a törme­lékkupacokat »elplanérozni«, hanem a kocsisoké, akik vi­szont azt mondják a 4—5 perces munkára, hogy az már nincs benne a fuvardíj­ban. „Sietnek" a fuvarosok A fuvardíj-alkunál vegye csak bele a KIK a kihor­dott törmelékek szétterítését is, ha már a fuvarosoknak nehezükre esik tisztességes munkát végezni. S ezért nyugodtan szólhatnak azott­lakók is, de a fuvarosok is felérhetnék ésszel, hogy a földkupacok miatt nem tud­nak már közel hajtani a tó széléhez. S ilyenformán nem a ta­vat töltik fel, hanem a fu­vardíjat veszik fel félig vég­zett munkáért, mert volt már rá példa, hogy hon­védségi földgyalukat kellett igénybe venni a földkupa­cok elsimítására. Ez pedig kétszeres költség. L. F. Megnyílt Budapesten a „Szocialista mezőgazdaságunk" című kiállítás A MEDOSZ, a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége és a Műcsarnok kiállítást rendezett a MEDOSZ Mó­ricz Zsigmond Művelődési Házában Szocialista mező­gazdaságunk címmel. A ki­állításon szereplő mintegy ötven képet és csaknem tiz szobrot művészeink ezen a nyáron készítették állami gazdaságokban, gépállomá­sokon, termelőszövetkeze­tekben. A kiállítás anyagát későb­bi időben vándorkiállítás­ként tárják az állami gaz­daságok. gépállomások dol­gozói elé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom