Délmagyarország, 1964. november (54. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-01 / 257. szám
Radnóti Miklós szegedi évei I JBwTó'>.7 „Tanítok és vallom a harcot is!" A z 1929-ben kezdődő gazdasági világválság hatására világszerte megélőnkül a munkásmozgalom, a magyar dolgozó Bmegek is fokozatosan balra tolódnak- Szegeden fenyegetőbbekké válnak a munkásság megmozdulásai: állandóan érezteti hatását az illegalitásban működő kommunisták tevékenysége: x930 tavaszán egymást követő, harcos hangulatú tüntetések sora zajlik le, napról napra felharsan a Kossuth Lajos sugárúton, a Széchenyi téren — Radnóti albérleti szobájának ablaka alatt is — a munkások jelszava: „Munkát! Kenyeretr 1930. május 18-án leplezi le a rendőrség a szegedi kommunisták gazdasági válság Ideje alatt legnagyobb szabású szervezkedésétAz üldözések, a nehezedő körülményék ellenére továbbfolyik az illegális munka. 1931 augusztusában Korom Mihály, a szegedi sejt lebukástól megmenekült egyik tagja megismerkedik a Belgiumból 1931 februárjában hazatért Gombkötő Péterrel, a 23 éves, világot járt lakatossegéddel, a Belga KP tagjával, majd később öszsze hozza az 1930. májusában leleplezett szervezkedés egyik vezetőjével, a fogházból nemrég szabadult Gera Sándorral s megállapodnak, hogy új kommunista sejtet szerveznek. A munkába rövidesen bekapcsolódik Gladics József és Komócsin Antal, kiket annak idején Gerával együtt szintén letartóztattak. Szervezőmunkát kezdenek az ifjúmunkások körében. Ezt főleg Gombkötő Péter végzi; őt Szegeden még nem ismeri a rendőrség. A baloldali szocialisták jelentős segítséget nyújtanak, különösen az ifjúmunkások kőzött igen népszerű dr. Szepesi Imre fogorvos. Agitációs lehetőség biztosítása céljából szervezik meg a Természetbarátok Turista Egyesületének szegedi csoportját Tagjai ifjúmunkások, iíjúmunkásmők. Nem maradnak meg a belső nevelő munkánál, kifelé, nagyobb tömegek között is propagandát akarnak folytatni a művészet eszközeivel: 1930 őszén a TTE helyi csoportjának tagjaiból szavalókórus alakul. A szavalőkóius a szociáldemokratáktól független, baloldali, kommunista kulturális és nevelő munka egyik legfontosabb formája, szervezeti lehetősége a 20-as évek Végén, a 30-as évek elején. H ont Ferenc, a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának tagja 1928—29-ben szavalókórust vezet Budapesten. A Délmagyarország 1929. július 14-1 számában Szavalókórus című írásában beszámol tapasztalatairól, közvetve színié buzdít a példák követésére. Budapesti útjaik alkalmával megismerkednek a szavalókórusok munkájával, részt vesznek rendezvényeiken a TTE szegcdi csoportjának fiataljai közül is néhányan; Szepesi Imre mutatja be nekik Hontot 1931 őszén Hont Pewne révén a Szegedi Fiatalokkal együtt Radnóti is bekapcsolódik a szavalókórus munkájába: részt vesz a betanításiban, kőrusverseket ír, népdalt dramatizál, a Szavalókórus számára, 1931 decemberében Sebes László, a KMP tagja aa SZDP keretei között működő Országos Ifjúsági Bizottság (OIB) országos titkárának megbízólevelével Szegedre érkezik, hogy — nyilvánvalóan a KMP utasítására — Szegeden is OIB-csoportot alakítson. A-saegedi szociáldemokrata pártvezetőség Sebes László megbízólevelének ellenőrzése után megadja az engedélyt. 1932 januárjában három kommunista, Hont Ferenc, Gombkötő Péter és elsősorban Szepesi Imre vezetésével megalakul a szegedi OIB-csoport. Szombat esténként tartja összejöveteleit a Munkásotthon tanácstermében, vagy a nyomdászok Jósika utcai otthonában. Egy-egy alkalommal többek között Gombkötő Péter az imperialista Japánról, Sebes László a munkásmozgalomról és kulturális szerveiről, Szepesi Imre az utópisztikus szocializmusról, Buday György, a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának elnöke a fameitszésről, Hont a marxizmus kérdéseiről, Reitzer Béla, a Kollégium másik tagja időszerű külpolitikai kérdésekről beszél, Radnóti Miklós József Attila költészetéről tart előadást. Szepesi Imre és Hont vezetésével kollégiumi tagozat alakul az OIB-csoporton belül: félillegális összejöveteleket, marxista szemináriumokat tartanak Szepesi lakásán. Már az első szemináriumok után elhatározzák, hogy budapesti mintára Házi Újságot szerkesztenek. Néhány nap múlva Szepesi Imre, Hont Ferenc. Gombkötő Péter, Sebes László és még néhányan a Kollégiumból a nyomdászotthonban megbeszélést tartanak. Az írások jó részét a Kollégium tagjai — köztük Radnóti — írják. Az újságot Hont és Szepesi állítja össze az utóbbi lakásán 1932 márciusában. A munkásmozgalomban való tevékeny részvétel élményei és hatása a Kollégium tagjai közül Radnóti művében tárul legsokoldalúbban elénk: jelentős fordulatot eredményez. A munkásosztállyal való teljes azonosulás — „költő is vagyok meg proletár" — a lázadáson túllépve a harc vallása és vállalása — „boldog vagyok, mert harcolok, hogy jobb legyen minden" — optimizmus — „ a harc lombját egyszer majd megsüti a napfény ebben hiszek" — jellemzi az Ismétlő vers-et és a Most felfújom kezdetűt, de a Férfinapló verseit is. Ez az optimista vallás és vállalás — hangsúlyozzuk — a szegedi munkásmozgalmi élmények fordulatot hozó hatásának eredménye; erről legnyilvánvalóbban az Ismétlő vers szól. Radnóti kórusversei a Hont által vezetett szavalókórus repertoárjának hatásáról árulkodnak. Azonnal szembetűnő a hasonlóság a költői képek és versszerkesztés tekintetében Petőfi A farkasok dala és Radnóti Téli kórus-a között. Az Acélkórus megírásánál József Attila 1931-ben írott kórusversei lehettek a példaképek, elsősorban a szegedi kórus által is betanult és bemutatott Tömeg, ezenkívül a Szocialisták és a Munkások, s nem kis részben Kassák kórusversei. Az Acélkórus betanulására már nem kerülhetett sor. 1932 március elején Budapesten letartóztatják Tamás Aladárt és társait, a házkutatás során a detektívek megtalálják a Szegedről érkezett leveleket Március 5-én Gera Sándor a kiskundorozsmai vasútállomáson a KMP megbízottját várja; helyette egy detektív érkezik meg, a szükséges jelek ismeretében a KMP megbízottjának adva kl magát, és több illegális megbeszélésen vesz részt. A rendőrség — bár így mindenről értesül — halogatja a rajtaütést Besúgó épül be az OIB tagjai közé is; Schreiner Béla, az OIB szervező bizottságának tagja naponta tájékoztatja a rendőrséget az előadásokról, a Házi Űjság születéséről. A rendőrség egyelőre itt sem lép közbe. M árcius végén nagy sztrájkra készülődik Szeged munkássága. A rendőrség, ezt megakadályozandó akcióra szánja el magát. Április 2-án, szombaton este detektívek lepik el a várost, megkezdődnek a házkutatások. Vasárnap estig 40 embert állítanak elő, 24-en letartóztatásban maradnak. A Kollégium tagjai közül is jó néhányat — köztük Radnótit is — a lebukás közvetlen veszélye fenyegeti. Hogy időt nyerjenek, elhagyják lakásaikat, a város elhagyatott, néptelen részeiben kóborolnak. Am Buday Györgyöt, az egyetemi tanár fiát és Széli Istvánt, a főrendi ház tagját a rendőrség — a botránytól főlve — nem meri letartóztatni, így kerüli el a Kollégium többi, Radnóti is a lebukást. A Munkásotthont átkutatják, majd bezárják, lepecsételik. Április 7-én a letartóztatások és a Munkásotthon bezárása miatt tüntetésre készül Szeged munkássága. Már kora reggel lovasrendőr-osztag, kerékpáros század, nagyszámú gyalogos rendőrlegénység vonul a városháza elé és várja a fejleményeket, detektívek jelennek meg a váro6 legkülönbözőbb pontjain és megszállják a Munkásotthont. A rendőrség az Anna-kútnál elzárja a tüntetők elől a városházához vezető utat. A Klauzál téren összetűzés keletkezik: a munkások lerángatják lovaikról a rendőröket, a rendőrség 30 tüntetőt előállít. Ugyanezen a napon az Újszegedi Kendergyár és a Löwy-féle fatelep munkásai sztrájkkal tiltakoznak. Szeptember elejéig, a bírósági tárgyalás befejeztéig, feszült helyzet uralkodik a városban: tüntetések zajlanak, küldöttségek jönnek-mennek a polgármesterhez, sőt a belügyminiszterhez a bezárt Munkásotthon ügyében. A letartóztatottakat brutális bántalmazással próbálják szóra bírni. Az események által pattanásig feszült atmoszférában születnek Radnóti F érfinapló-jának darabjai és az Ének a négerről, aki a városba ment, Radnóti legharcosabb proletárversei. Tettre kész opitmizmussal teldnt bennük a vállalt harc elé, rendületlenül bízik a munkásosztály, a proletárforradalom győzelmében: „a harc, mely mi vagyunk és amely eldől nemsokára" (1932. január 17); „Szervezkedtek és dárdákat vertek,I dárdákkal dárdás sorsot fenyegettek,... megindultak a néger proletárok!" (Ének a négerről...) A harcos, „hősi korban" születő Radnóti-versekben a közeledő változás megérzése és óhajtása feszül: a természet összeforr a politikával. Gyakorta felbukkan a versképekben a vörös, a harcoló proletariátus színe. A munkásmozgalom életéből vett képek, a tüntetések élményei is beszűrődnek ezekbe a versekbe: „Csemetefákat is csemeteszőlők agitálnak" (Tavaszra jósolok itt); „halkan mondtam, ahogy kardlap suhan a dobogó utcán, amikor torkomon duzzad/ o jaj még, mely később síkosán ugrik az égre" (1932. január 17.). A szegedi munkásmozgalom Radnótinak — mint a másik nagy költőklasszikusunknak József Attilának is — életreszóló meghatározó jelentőségű élménnyel szolgált: megismerkedik a munkásosztály tudományos világnézetének elemeivel, a munkásosztály sorsának, harcainak részesévé, résztvevőjévé válik. CSAPLÁR FERENC Dezső Ferenc rajza IKREK HAVA Részlet a költfl egyetlen szépprózai munkájából Semmit sem csináltunk akkoriban. A könyveket nézegettük az Odeon boltívei alatt vagy a partokon, unottan és szívós kitartással. Ácsorogtunk közöttük, szertartásos mozdulatokkal kotorásztunk a ládákban, s néha hangosan felolvastunk egymásnak húsz sort Racine-ból, vagy két-három lélegzetnyit Bossuet beszédeiből. Néha percekig néztünk együtt egy-egy unalmas metszetet, egyszerre fájdult meg a hátunk, két kezünket egyforma mozdulattal szorítottuk hátul a derekunkra. Nyújtózkodtunk és nyögtünk. Poros kezünket lógatva, fáradtan indultunk akkor a Luxembourg felé. Citadin némán jött mellettem, száját sem húzta össze, úgy fütyörészett valami gyerekdalt. Később abbahagyta, s csak a levegőt szítta be halkan a fogai közt. Ránéztem, mert idegesített. — Nos, szereted még Cocteaut? — kérdezte harcra készen. Jean Citadmnel otthon, egy vidéki városban barátkoztam össze. Barátjához jött látogatóba három napra és ott töltött két hónapot — lustaságból. Napbarnított arccal, dühösen lépkedett mellettem. A város vége felé poroszkáltunk, a gömbakácok között. — Cocteau bűvész — magyarázta és fölemelte az ujját! Mutatóujja csúcsán, mintha egy hangsúlyos szótag vándorolna, feltűntek a gömbakácok koronái. Kutyák faldosí ták mellettünk a kerítéseket, észre se vette. — Cocteau bűvész, és én nem szeretem a bűvészeket! Csalnak. Cocteau is csal. A mutatványai mögött semmi nincs. A költő ne bűvészkedjék, a költő érintse meg a szívemet! Mint Villon, mint Ronsard, mint Verlaine! — Ez az olvasó szempontja, de te költő vagy! S ehhez képest elég egyszintű az esztétikád. Érzelmes esrtétika! — Nem, még nem vagyok költő — tiltakozott. —í Még nagyon foglalkoztat a nyelv, akadályokat gördít elém, rosszindulatú és makacs. Még érezni a versen, hogy írták. Még sok benne a mutatvány, a bűvészet. Mondom, nem szeretem a bűvészkedést. Ügy fejzze ki az érzelmeket a vers, mint egy fütty, egy jajszó vagy egy csuklás borozás után! Ne érződjék, hogy anyagból épül! Érzed a követ a strassbourg-i katedrálison? Délben indultunk el akkortájt, és hold kísért haza! Cocteau ürügy volt a vitára, s mi vitáztunk szakadatlan! Férfinapló Napjaim tetején ülök, onnan I lóg le a lábom, hajamon hófelhő kalapoz és szavaim messze, kakastollak közt portverve menetelnek! I Mondják, hogy virrad a gödrök alján, füvek alatt csillogva lesnek a tücskök, napitta I pocsolyák helye lelkesedik döngölő léptek után! Talán vihar jön, mert simul halasodva a borz viz, széttette a csönd lábát az út fölött és harcos zajokkal készül marakodni! 1931 Téli kórus Mi vagyunk a farkasok. Farkasok a kopogós téli mezőkön Hol csúszkál a szélütött hideg Es ólakba zárt húsokról hord meleg híreket! Üvöltő farkasok vagyunk S húsok meleg szaga alatt Száraz gyomorral futkosunk És kopogunk szemeinkkel! Hangunkra behúzza farkit a falu Es puskásokat kiild nyakunkra Mikor a havon hasalunk! AUj mellénk szorosan és indulj el velünk .4 falu felé! A falu felé! Nézd! Darazsak ezek csak nem puskagolyók! Énekeld túl testvér a dongást: Mi vagyunk az üvöltő farkasok És mienk lesz a falu majd És alvó szalmákkal az ólak is! Miénk a város a meleg húsokkai Es jóllakunk és melegünk lesz Es mi leszünk majd az éneklő farkasok És énekelünk! Énekelünk! (1932) Ismétlő vers Kórust tanítottam délután s megyek utána hazafelé most; lányok és fiúk hangja tU a fákon is. Tanitok és vallom a harcot isi költő is vagyok, meg proletár. Kórust tanítottam délután s megyek utána hazafelé most és mint hétszer hét útú veszedelem, a sarkon dekli áll. Tanítok és vallom a harcot tst költő fe vagyok, meg proletár. Lányok és fiúk hangja ül a fákon is és a magosságból lecsavarog s köröskörül gyalogol velem egy támolygó hóesés. Tanítok és vallom a harcot is! költő is vagyok, meg proletár. Lányok és fiúk hangja ül a fákon is és így megyek. Szemlél a polgár s messziről utál; a sarkon dekli áll és nehéz vagyok. Tanitok és vallom a harcot is! költő is vagyok, meg proletár. Es igérem: ha mindezt nem tudom már, leüttetem a jobbkezem! (1932) i
