Délmagyarország, 1966. szeptember (56. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-11 / 215. szám
Jtt «nek közöttünk, velünk együtt munkálkodnak a leien es a holnap szebbé, jobbá formálásán a tegnapi kezdők: munkásmozgalmunk köztiszteletben álló harcosai. Néhányuk még ma is aktív doigozö, de a többségben nyugdíiaskorban levő veteránok sem váltak meg a közéleti tevékenységtől. A társadalomépítés legkülönfélébb területein serénykednek, mert közülük legfeljebb ba fizikumukban roppantak meg a mérhetetlen szenvedés és a nekünk elképzelhetetlen nélkülözés tengernyi súlya alatt; vitalitásukat, míg élnek, a hö,i elszántság a dia, lelkesedésüket az általuk diadalra vitt eszme tüze szítja magasra. Négyőjükkel folytatott beszélgetéseimből: További polémia egy adó körül Hét hónapig a spanyol fronton Apját a tanácsköztársaság bukása után kötél általi halálra ítélték, s végezték ki. Tizenhatan voltak testvérek, vaiamennyien a munkásosztály politikai hatalmának megteremtésére szánták életüket. öccse. Weisz Miklós Tatabánván kapott emlékművet. a fasiszták ott oltották ki életét. Ö férjével együtt részt vett a spanyolországi forradalmi harcban. Itihon, szülőhazájában börtönök. internálótáborok. csendőrségi, rendőrségi zaklatások. kínzások esztendeit élte át. 1944 novemberében jött Szegedre, s azóta itt él. Külföldre kerülésének körülményeiről faggatom. — Előzményei voltak annak. Tizenkilencben a Vörös Hadsereg csapataihoz hordtam Garbai Sándor utasításait. A front összeomlása után a pestvidéki törvényszéki fogház lakója lettem. Később Tatabányára kerültem. ahol építkezéseken dolgoztam. terjesztettem a Dárt kiadványait; — Ott találkoztam Reiner Józseffel, aki a part. megbízásából illegálisan érkezett Franciaországból. Ö beszélt rá. hogv hagyjam el az országot. Biebert Antalt, emigrációban élő. társát ajánlotta férjemül, mert csak házasság után engedélyezték a kiutazást. fgv lett élettársam az Ismeretlen kommunista. A vele azonos meggyőződés szabta meg további sorsomat. Hét hónapot töltött a spanyol fronton. Ápolónő volt, a férje a mentőkocsi sofőrje. Itt ismerkedtek meg a magyarországi kommunista brigádok tagjaival s vezetőivel. — En 1938-ban hazajöttem Magyarországra. Állandó menekülésben voltam euvik országrészről a másikba. esetenként letartóztattak. börtönbe csuktak, a Bácskába internáltak, oda mar férjemmel egvütt. A jugoszláv partizánok szabadítottak ki bennünket a to. polvaí internálótáborból: Szovjet, katonák gépkocsiján érkeztünk Szegedre. En a katonai kórháznál ielentkez tem ápolónői szolgálatra. — Azt mondják, nincsenek véletlenek. Pedig vannak. BIEBERT ANTALNÉ WEISZ MARGIT Hallgassa meg! Faggatott engem a szovjet főorvos, ki vagyok, mi vagyok. Nyíltan megmondtam, de feltűnt nekem, mennyire megfigyel. Egyszercsak azt kérdi, nem vettem-e részt Bilbaónál a sebesültek üsezeszedésében. De igen — mondtam, s felidéztem az egvik emlékezetes esetet. Éppen azt. — Hatalmas erdők bélelték a völevet. előzőleg napokig tartó öldöklő csata folyt ott. Mentőkocsiról letekintve láttuk a sok halottat. s akkor valaki megjegyezte: „Ezek között még élő is lehet". Szétszéledtünk a sűrű fák között, s füttyel jeleztünk egymásnak. Egy ember nyögésére lettem figyelmes. Csupa vér volt. de élt. BeKÖtoztem és cipelni kezdtem. Füttyeimre nem jött válasz, s én is halálosan kimerültem, mire az autóhoz értünk. A sebesült a pálinkától magához tért éa oroszul köszönte meg a segítséget. — Ö volt! Megismertük egymást kilenc év utáh itt. Szegeden!;.. Biebert Antalné Weisz Margit most már a felszabadítók segítségével folytatta a munkát, hirdette n párt tanításait. s működött kö/.re a társadalom ém'tésében. Tíz éve nyugdíjas, de ez csak a szakmára vonatkozik. Politikai aktivitása ma is lankadatlan. Az ellenforradalom után fonógyárba. Ma a gyár renrészt vett a párt újjászerve- deszeti vezetője. 59 éves. s zésében. munkásőr lett. s ióvőre lesz 40 esztendeje, visszament a szegedi kender- hogy párttag. fiz édesanya szótlanul hallgatta a hírt — Tizennvolc-tizenkilenc evesek voltunk. Már akkor megkóstoltam az első izgalmakat: 1937. máius elsején a Hűvösvölgyben, az év őszén a főváros utcáin folytatott néma tüntetésen, utcai szemináriumokon, amikor 12 —14 hasonló korú társammal egvütt sétára vitt eevegv elvtárs és Marxról beszélt. — Ezen az őszön is választásokra készülődtek. a mi röpcéduláink tartalma az volt hogy a kormány a választásokkal akarta elterelni a figvelmet a bérkövetelésekről. a munkanélküliségről. Csoportokban jártuk a várost amikor rajtunk ütöttek. Egyik társunkat akinél még volt röpirat letartóztatták. minket pedig szétkergettek. Soha nem futottam még olyan gyorsan három kilométert mint akkor társunk lakásáig. Megegyezés volt hogy értesíteni kellett a lebukott elvtárs hozzátartozóit. mielőtt a rendőrség odaért volna. Sikerült Az édesanya szótlanul hallgatta a hírt, arcának rezdülésével sem árulta el megdöbbenését. Ennek a munkásasszonynak a határozott viselkedése adott döntő lépést az életemnek. — Megszerveztük a munkásotthon őrzését. Két-két ifjúmunkás éjjel-nappal felváltva teljesített szolgálatot s ezután már csak egy albArdos miklös kalommal támadlak meg bennünket De mi edzett sportolók voltunk, s a támadóknak meg kellett futamodniok. Bárdos Miklós a 20-as évek közepén, mint futballista került munkásként az óbudai Golberger textilgyárba. Ott ismerkedett meg az ifjúsági mozgalommal, ott edződött pártmunkássá. Amikor a felszabadulás után visszakerült Makóra, a párt fegyveres védelmére jelentkezett. 1943 óta él Szegeden. volt vállalati osztályvezető. 1963 óta pedig a Szegedi Fürdők és Hőforrások Vállalat igazgatója. Ma. 50. éve küszöbén immái csaknem három évtizede propagandistája a pártnak. n termet röglön kiürítették Űtven fillért huszonhárom részre A szegedi kenderfonógvár géplakatosaként kezdte 1924ben. Az üzemben már szervezett munkások dolgoztak, s állandó harcban álltak a magasabb bérért. A legtöbbször sikertelenül. Néhány fiatal társával hamarosan otthagyta a gvárat: Pestre mentek szerencsét próbálni. Ott is csak alkalmi munkákból tengődött, ezért visszajött a jutafonóba. — Pár hónapi munka után elbocsátottak, mert már tudtak. hogv a huszonnvolcas megmozdulások egyik szervezője voltam. Fekete Vilmos redőrivüzemébe kerültem. ahol 200-an dolgoztunk. Még úi emt>er voltam az üzemben, amikor felléptünk május elseje megünnepléséért. Persze engem azonnal elbocsátottak, de az a 22 társam, akivel egv műhelyben dolgoztam, kiállt mellettem: azt mondották, addig nem veszik fel a munkát. míg az én felmondásomat Vissza nem voniák és nem engedélyezik a munkásünnen megtartását. Ez az akció sikerrel járt. Fekete visszavett, s mindiárt cselt is vetett nekem Rámbízta, hogv a műhelv dolgozói között osszam fel az összesnek adott 50 fillér órabértöbbletet. Gondolta maid én magamnak tartom meg az egészet, s ezze! haragosokat szerzek a tarsaim között. Persze tévedett. tőrük gábor Huszonkilencben mégis visszament a kenderfonógyárba. itt volt a legnagyobb létszámú szervezett munkás. A párt utasítására tagia lett a munkás testedzőnek és a nmnkásdalárdénak is. Török Gábor 1944 szeptemberiben nem tett eleget a kiürítési parancsnak. Szegeden maradt. A későbbi években is fáradhatatlanul harcolt a munkásosztály hatalmának megszilárdításáért. Meggyőződésében az sem okozott törést, hogv 1949ben a törvénytelen túlzások áldozata lett: kizárták a pártból, s el kellett hagynia regi munkahelyét. Azután rehabilitálták: Török Gábor igazsága is napfényre került. Lakatos vagy asztalos akart lenni, de véztna suhanc létére csak suszterinasnak vették fel. 1928-ban lett segéd, de az első két hét után már munkanélkülivé vált „követelődző természete miatt". Nem tetszett a levente sem, ott kísértett 1919-ben elítélt nagybátyja meghurcoltatásának emléke, s a fenyegetések: „nehogy te Is kommunista légy". 1928-ban lett a bőripari szakszervezet tagja Makón. 1930-ban belépett a KIMSZ-be, az ifjúkommunisták szövetségébe. — Május közepén a tápéi füzesben több dél-magyarországi város kommunista vezetői találkoztak. Ott volt szó a május elseje sikertelenségéről, s tennivalóinkról. Mi rendben viszszatértünk Makóra, s részt vettünk a szegedi munkásdalárda műsoros estjón. Aznap déluián több elvtársat letartóztatott a rendőrség. Másnap bennünket is öszszeszedtek. Nemzetellenes magatartásért állítottak bíróság elé Gera Sándorral, Gladics Józseffel. Komócsin Antallal. Igaz Lajossal, Igaz Pállal, Gombai Mihállyal, s más elvtársakkal együtt. — A bírósági tárgyalás 1931. februárjában volt, Biatorbágy után. ítélethirdetéskor, mikor belépett a bíróság, fel kellett állni. Gera és Gladics elvtársak ülve maradtak, s azt kiáltották: „Éljen a Kommunisták Magyarországi Pártja!" A termet rögtön kiürítették, őket pedig szigorított zárkára büntették. Harminchármónkra 105 évet osztottak ki. — Több minit egy évig voltam a börtönben. A Vörös Segély küldött csomagot és üzeneteket. Eavik alkalommal — mint később megtudtam a nevét — Szűcs József elvtárs hozott csomagot a Vörös Segélytől, a sógoromnak adBÜKÖNYI JÁNOS ta ki magát. Persze sohasem láttuk egymást, s a zavar miatt csaknem lebuktunk. Börtönből való szabadulása után ez a Szűcs József vette fel vele először a kapcsolatot. A pártnak az volt az utasítása, hogy a bőripari szakszervezetben tevékenykedjen tovább, ós Bökönvi János önfeláldozóan szervezte a munkásokat. 1942-ben a Gombkötő-féle üzemben és sztrájkot szervezett, s az ellenállási mozgalom kiadványait terjesztette, a Vörös Segély bélyegeit árusította. 1944 nyarán tért vissza Makóra, mikor szeptember 24-én éjjel megérkeztek a felszabadító szovjet csapatok. Október elején megalakították a kommunista pártot, s ő a polgárőrségbe jelentkezett. — 1945-ben neveztek ki a rendőrség állományába, s én éjjel-nappal azért tanultam, hogy megfeleljek. 1949-ben került Szegedre, s 1964-ben rendőr alezredesként vonult nyugalomba. Ma 56 éves, s mint mindig, ma is pártmunkás, a rókusi pártszervezet titkára. Éppen a napokban választották meg másodízben. KONDOROS1 JÁNOS Döntés született a Polémia egy adó körül című cikkünkkel kapcsolatban, j Cikkünk az illetékesektől arra kért választ, hogy a szegedi járási /tanács felügyelete alá tartozó tszcs-kbcn dolgozó vezetők járandósága adóztatható-e? Hivatalos válaszként összegezve a Pénzügyminisztérium IX. főosztályának intenciói alapján a Csongrád megyei tanács vb pénzügyi osztálya közölte: a földdel belépő vezetők — elnök, főkönyvelő, agronómus stb. — az eddigi gyakorlattal ellentétben 1966. július 1-től nem adóztathatók, mivel az általános jövedelemadó szabályai szerint már egyébként is adóztatva vannak. Ugyanakkor az említett határozat szerint mindazok az illetményben részesülő tisztségviselők, akik föld nélkül léptek be a tszcs-be, s mint vezetők a vonatkozó törvényerejű rendelet szerint kapják javadalmazásukat, jövedelmük — az adott esetben megélhetésük egyetlen és kizárólagos forrása — a továbbiakban is adóköteles. A polémiát folytatnunk kell! Indoka az, hogy lapunk nem elégszik meg az adóztatással kapcsolatosan felvetett probléma részbeni elintézésével, hanem az igazságosságot, az egységes jogalkotást és jogértelmezést kívánja a probléma megoldásán túl elősegíteni. A közelmúltban Szabolcsban, Bököny községben megtartott tapasztalatcserén arról győződlünk meg, hogy a meglátogatott tszcs vezetői — jövedelmük nagyságától függetlenül — egységesen 6 százalékos jövedelemadót fizetnek. Ez a termelőszövetkezeti csoport azonos jogi helyzetben van a szegedi járásban levő termelőszövetkezeti csoportokltal. Ez a határozat alapját képező elvi állásfoglalás lényege. Ez ellen viszont — korábban megjelent cikkünk szellemében — szót emelünk, mivel azt igazságtalannak tartjuk. Ha fordított döntés születik, vagyis a földdel belépőket (tehát az egyéb jövedelemmel rendelkezőket) adóztatják, talán nem is emelnénk a nyilvánosság előtt kifogást, bár azt sem tartjuk jogosnak. De ez az elvi állásfoglalás, illetőleg döntés enyhén szólva érthetetlen. Ugyanis népi demokráciánk jogpolitikai elveivel ez az állásfoglalás akarva, vagy akaratlanul, de elllentétes. Ezért az idézett elvi állásfoglalás alapján hozott határozattal szemben — a teljességre való törekvés nélkül — az alábbiakat kifogásoljuk: O Nem „valószínű", hogy a földdel belépő, tehát a földből is jövedelmet szerző vezetőnek, például a főkönyvelőnek, a főkönyvelői teendők ellátásáért a tszcs-tői kapott javadalmazása azért nem adóztatható, mert az általa bevitt földterület utón egyébként is adózik. Másk\nt szólva: a tulajdonosi min őségből származó jövedelem miatt a tagsági viszony alapján „második'' jövedelemként kapott javadalmazás azért nem adóztatható, mert van tulajdonosi minőségből eredő és adóztatott jövedelem. Akinek viszont nincs földje — vess magadra agrárproletár! —, adózzon a megélhetését biztosító egyetlen keresete után. O A fenti állásfoglalás alapján egy igen simán járható út kínálkozik — s voltak akik ezt javasolták is — ahhoz, hogy a föld nélküli tszcs-vczctők a levonásai jövedelemadó alóli mentesülés helyett plusz jövedelemre tegyenek szert. Ez az út pedig a következő: s föld nélküli vezetők kérjenek a községi tanácstól 1—2 kataszteri hold tartólékföldet, s ezzel mint haszonbérlők rögtön megszabadulnak a „munkabérre" kirótt jövedelemadó alól, sőt, ha jól megy, családtagjaik közreműködésével egy jó néhány ezer forint pénzjövedelemhez is jutnak. Tehát itt a lehetőség! Aki pénzjövedelmét nem akarja 6— 20 százalékkal csökkenteni a jogtalan adóztatás következtében, az a vonatkozó — szerintünk helytelenül alkalmazott — rendelkezések értelmében legálisan többletjövedelemhez juthat, feltehetően a közösségért végzett munka rovására. O Az elvi állásfoglalás alapján megküldött határozatinak igaza van abban, hogy a tiszcs-k vezetőinek javadalmazása, illetőleg annak elnevezése („tiszteletdíj", „jövedelem" stb.) az adóztatás szempontjából közömbös. Mi nem is az elnevezés miatt emeltünk. Illetőleg emelünk szót, hanem azért, mert tartalmúit tekintve lényegében „munkabért" látunk megadóztatva a kérdéses illetményben. (Különben is a kifogásolt esetben két egymástól merőben különböző minőségről, kategóriáról va n szó. Egyik esetbon a tagsági viszony alapja a belépéssel egyidejűleg bevitt föld, a másik esetben a választott tisztség vállalásának lehetősége. Az ntóbbi esetben e jogviszony tartalmát tekintve — a választhatóság érdekében — egy tagsági viszonnyal „fedezett" munkaviszonyról vwr> szó, s ezért a végzett munkáért járó s a törvényrendeletben meghatározott Jövedelmet bérjellegűnek tekintjük. Az a véleményünk ugyanis, hogy e jogviszony tartalmát tekintve, semmi különbség sincs egy munkaviszonyban levő tszcs-traktoros és egy föld nélkül belépő tezcs-clnők között Ha mégis vam, akkor ez csupán annyi, hogy az elnöknek tagnak kell lenni ahhoz, hogy választott tisztségviselő legyen, míg a traktorosnál ez nem követelmény. A vezetőknél számos esetben ez a magyarázata a tagsági viszony létesítésének. Másként szólva: egyes tisztségviselők nem azért tagjai a tszcs-nek, mert földjükkel beléptek, hanem azért, mert tisztségük csak tagság) jogviszony alapjain jöhet létre.) O Végül kívána tornak tartjuk a különböző megyék közötti feszültség elkerülése végett is az egységes joggyakorlatnak. az adópolitikára vonatkozó jogszabi lyok egységes értelmezésének ós aíkal mázasának mielőbbi kialakításét. Kívánatos, hogy népköztársaságunk törvényeit Csongrádban is úgy értelmezzek és alkalmazzák, mint Szabolcsban és másutt. Dr. SIKLÓS SÁNDOR Kongresszusi verseny a földművesszövetkezetekben Az ország valamennyi földművesszövetkezete részt vesz az MSZMP IX. kongresszusa tiszteletére indult széleskörű versenyben. A földművesszövetkezeti tagok és alkalmazottak felajánlásai, illetve ezek teljesítése elsősorban a falvak iparcikk-, továbbá a városok és az ipartelepek zöldség-gyümölcsellátásának javítását szolgálják. Az év első felében — a múlt év azonos időszakához, viszonyítva — a földművesszövetkezeti boltok csaknem egymilliárd forint értékűvel több árut hoztak forgalomba. Vasárnap, 1966. szeptember 11. DÉL-MAGYARORSZÁG il
