Délmagyarország, 1967. július (57. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-02 / 154. szám
ff MOST EVE A politikai cselekvés tüntetése A júniusi petrográdi tömegmozgalmaknak két kiemelkedő jelentőségű eseménye volt. Miután Kerenszkij hadügyminiszter a katonák jogait alaposan megnyirbálta. s a tisztek parancsnoki hatalma katonáikkal szemben már a szabad fegyverhasználat jogát is magában foglalta, a fővárosi helyőrseg 200 ezres tömegének elégedetlensége, elkeseredettsége napról napra növekvő ösztönös megmozdulásokban fejeződött ki. A katonák szervezetei követelték a Bolsevik Párttól, hogy tömegtüntetést szervezzen. A Bolsevik Párt. Központi Bizottsága e kérdésben június fi-án és 8-án (10. 21) tanácskozott. Hosszas és elemző vita után elhatározták a szervezett tüntetést. A katonákat köteleztek, hogv fegyver nélkül- jelenjenek meg a tüntetésen. A határozat a munkásság körében folytatanrió agitációra hívott fel. mivel így lehet biztosítani annak békés es szervezett jellegét. A tüntetés az egyre aktívabbá váló ellenforradalom ellen irányult, s nyomást kívánt gyakorolni az akkor ülésező szovjet kongresszus munkájára is. A tüntetés időpontját június 10-ben (23) határozták meg. A június 9-én nyilvánosságra hozott jelszavakból: ..Le a cári Dumával! Le a 10 kapitalista miniszterrel! Minden hatalmat a szovjeteknek! Sem külö'nbékét Vilmos császárral, sem titkos szerződést az angol—francia tőkésekkel!" A tüntetés előkészítése teljes lendülettel megindult. Az eszer— mensevik többségű szovjet kongresszus azonban három napra minden tüntetést betiltott, s a kormány kijelentette, hogv bármilyen megmozdulást erőszakkal fog elfojtani. A Bolsevik Párt meglehetősen nehéz helyzetbe került, s mivel nem akart a szovjet határozata ellen cselekedni. Lenin javaslatára a tüntetés elhalasztása mellett döntöttek. A párt egész apparátusát és tagságát mozgósítani kellett — mindössze egy nap állott, rendelkezésre — az újabb határozat valóraváltása érdekében, hisz ellenkező esetben a szervezetlen megmozdulás provokációkra adott volna alkalmat a reakciós kormányköröknek. A munkás és katona százezrek, ha keserű szájízzel is. de fegvelemezetten betartották a határozatot. E döntés megvalósítása is a párt erejéről és szervezettségéről beszélt. A Petrográdi Szovjet június 11-én (24) ülésén a mensevikek és jobboldali eszerek a Bolsevik Párt elszigetelésere. sőt némelyek elítélései-e törekedtek. A mensevik Dan a bolsevikokat politikai kalandorságg'al vádolja. Azt javasolta. hogv a jövőben csak a szovjet beleegyezésével lehet tüntetést szervezni, s a katonasággal csak a szovjet rendelkezik. Az e határozatot nem teljesítő párt nem mararihat a szovjetben. Dan javaslatát még a mensevikek jelentős része is ellenezte. Ma.id hirtelen a mensevikek egyik ismert vezetője, a miniszter Cereteli kért szót. Neki Dan javaslata sem volt elég. Kijelenti: ..Itt többről van szó. ami történt, nem más mint összeesküvés. Az ellenforradalmat a bolsevikok képviselik, velük szemben más eszközöket kell alkalmazni, őket le kell fegyverezni". A jelenlevők, e Rzayak hallatára.- mozgásba jönnek, a rend felbomlik. Á bolsevikok nevében Kamenvev Ceretelinek kiáltja; „Miniszter úr, ha szavaival 'nemcsák dobálódzik. akkor nincs joga pusztán a beszédeknél maradnia. ítéljen el engem a forradalom elleni összeesküvésért". Lenin Cereteli beszédét hisztérikusnak, ellenforradalminak, minősítette. s rámutatott: a Bolsevik Párt nem fog lemondani szabad agitáció.iáról. szervezettségre, határozottságra, nyugoritságra van szükség. 1917. június 1R-ra (jul. 1) a szovjetkongresszus tüntetést szervezett, arra számítva, hogy támogatást kap a kormány politikájához. A mensevik—eszer jelszavak: Altalános békét! Demokratikus köztársaságot! Alkotmányozó Gyűlést! A Bolsevik Párt azonnal a részvétel mellett döntött, s nagyarányú szervező munkába fogott. A jelszavak megegyeztek a június 9-én megadott felhívásokkal. Június 18-án (jül. 1) ragyogó időben hatalmas, félmilliós munkás, katona tömeg tüntetve özönlötte el a fővárost. s vonult a Mars mezőre, a forradalmárok emlékművéhez. A közlekedés megbénult, az üzemek leálltak. A tereket, utcákat, a rörös zászlókkal felvonuló tüntetők lepték el. a bolsevik jelszavak tengerében itt-ott látszott néhány eszer—mensevik felirat. Egyetlen ezred sem hangoztatta a kormány iránti bizalmat. Június 18-a — írta Lenin — néhány óra alatt porrá zúzta a bolsevik összeesküvésről szóló mende-mnndákat és bebizonyította, hogy a proletariátus a Bolsevik Párt mögé sorakozott fel. Június IR-a megmutatta a forradalom irányát, a kiutat a zsákutcából. Június 18-a a politikai cselekvés tüntetése volt. Munka és pihenés a világűrben ,.A hosszantartó űrutazás során célszerű lenne betartani a földi nappalok es éjszakák 24 órás ritmusát, de ezt az űrhajósok több okból kifolyólag nem tehetik meg", — olvashatjuk az „Aviacija i Kozmonavtvika" (Repülés és űrhajózás) című szovjet szaklap egyik cikkében, melynek szerzői között találjuk Valerij Bikovszkijt is. Az űrhajót repüles köz.ben többnyire automata műszerek irányítják. Ez azonban — hangsúlyozzák a cikk írói — korántsem zárja ki az. űiliajósi ügyeletes szoly.ulat szükségességét. A biztonságos repülést az ember és az. automaták csak együttesen biztosíthatják. Szepesi doktor ff Szepesi Imre emlékezete A mnzgalamban Szép Nevelője volt. egy egész kasnak és érteimisécin ky József a Horthy.ko kommunista mozgalma alakja tolt. éppün ő sec lecjelentösehh képv galomhnn. 0 voli az. aki a Szeg tük a legnagyobbat: a munkásmozgalomba vo Kartársai az orvosi b kőtelességuirtás minták e*( doktornak hívták, nemzedék fiatal műnek. Ahagvon Ladvánszrszak szegedi illegális nak központi proletára kommunista értelmiiselóje a szegedi mozedl Fiatalokat — kftzadnóti Mikidst — a nta. ecslilevesség. tisztesség, épét tiszteltek benne. „Az űrutazás során — folytatódik a cikk — a kozmonautát számoskellemetlen behatás éri. Ezért az effektív munka optimális ideje nem haladhatja meg a négy órát." Négy óra munka, négv óra pihenés — ez tehát a rövid konklúzió. „Az űrhajósok életrendjének megállapításakor azonban még figyelembe kell venni egy végielenül fontos momentumot — írja a továbbiakban a cikk. — Nevezetesen azt, hogy az. ügyeletes szolgálatot sohasem egy, hanem két vagv annál több ember lássa el, mert ez. döntő befolyással lehet az űrhajósok idegrendszerére es kedélyállapotara. Juhász Gyula nemzedékéből való volt: 1886. január 30-án született a Veszprém megyei Devecserben. Második gyermeke volt igazgató-tanító apjának. Elemi után Veszprémben végezte a gimnáziumot, ott is érettségizett. 1904 őszén a pesti egyetem orvosi karán folytatta tanulmáhyait, Részt vett az egyetemi ifjúság politikai megmozdulásaiban. Huszonkét éves, amikor 1908-ban belép a Szociáldemokrata Pártba. Ez akkoriban meglehetős ritkaság volt. Az 1910-ben megszerzett doktori oklevéllel 1911-ben kerül Szegedre: másodorvosnak nevezik ki az állami szemkórhazba. Ekkori itteni tevékenységéről viszonylag még keveset tudunk. Az első világháborút elejétől végig szolgálja mint katonaorvos. Amikor 1918 decemberében hazakerül Szegedre, már a forradalmak lázában találja a várast. Szerepléséről nem hallunk ezekben a hónapokban, s csak találgathatjuk okát, miért nem. Ára úgy látszik, a Tanácsköztársaság bukása után éppen az elbukottakkal való együttérzés, szolidaritás serkentheti öt fokozottabb munkásmozgalmi tevékenységre. Ennek csalhatatlan jele: gyanússá lesz az ellenforradalom urainak szemében. Amikor 1921 szeptemberében az ide került; egyetem a szemkórházat átveszi klinikájának, Szepesit „politikai magatartása miatt" nem hajlandók alkalmazni! Próbál elmenni Szegedről, egy évtizedes orvosi és társadalmi működésének színhelyéről. Kaposvárott ugyan próbálkozik, hogy addigi szakjában, kórházi szemészfőorvosként dolgozhasson tovább, a hatalom azonban utánanyúl bosszuló kezével: már elnyert kinevezését megsemmisítik. Az állam nem tűri meg. döbbent rá, s elhatározták hogy magángyakorlatot kezd. Egyszersmind a magánpraxis szempontjából kedvezőbb új orvosi szakot tanult: feleségével rir. Szamek Sára gyermekgyógyásszal 1921 októberében egy évre. Berlinbe megy, és ott fogorvosi szakképesítést szerez. Hazatérve egy ideig édesanyjánál Devecserben lakik, s közben berendezi a maga és felesége szegedi rendelőjét. Ezt az akkori Löw Lipót (ma Bolyai János) utca 15. szam alatt 1923. július elsején nyitják meg. Ifjúmunkások vezetője Ismét bekapcsolódik a munkásmozgalomba. s az az. évtized, amely rövidre mért életéből még hátra volt, sok küzdelmet, áldozatot, harcot, s végül mártírhalált tartogatott számára. A fölszínen továbbra is egyik vezetője a legális munkásmozgalomnak Szegeden: tagja a párt szegedi végrehajtó bizottságának, a belvárosi szervezet elnöke is egyben. Ugyanakkor együttműködik az illegalitásban kényszerült kommunistákkal. Különösen a jövő harcosainak, az ifjúmunkásoknak nevelője. A nagy műveltségű es sokat tapasztalt doktornak páratlan tekintélye van körükben. Adnak szavára, hallgatnak rá. Megszervezi belőlük 1930 tavaszán a Természetbarátok Turista egyesületének (TTE) szegedi csoportját. Kirándulásaik rendszeres politikai nevelőmunkára, adnak neki alkalmat: a negyvenötven tagú csoportnak vasárnaponként a Tisza füzeseiben a marxizmus alapi elemeit, magyarázza, az időszerű nemj z.etközi és hazai gondokról vitáznak, I az illegális pártsajtóban megjelent írásokat vitatják meg. A szegedi illegális kommunista sejt a Belgiumból hazatért Gombkötő Péter révén figyelemmel kíséri és segíti munkájukat. 1930 őszén a természetbarát ifjúmunkásokból szavalókórust szervez. Művészeti vezetőül sikerül megn.verI nie az örökké lángoló, nyugtalan szellemű Hont Ferencet, a szabadtéri já; tékok kezdeményezőjét, az ez. idő tájt , szerveződő Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának egyik vezetőjét, j Ezen a réven fokozatosan mélyülő ; kapcsolat jön létre a Szegedi Fiatalok ' és Szepesi csoportja között. Ezekben a művészettel, haladó, népbarát eszmékkel eljegyzett ifjakban nyilván ifjúkori önmagára ismert. A munkásmozgalomban rég tevékenykedő értelmiségi nagy gonddal, aggódó szeretettel egyengette az utat a fiatal értelmiségiek számára: az ifjúmunkások közösségébe, a munkásmozgalomba. Kezdeményező volt. a találkozás első pillanatában, fölismerte, mit nyerhet ezzel mindkét fél, mind a mozgalom, mind a pályájukra induló ifjú tudósok, művészek; összetartó erő mindvégig. Sokat, elhatározó nagy élményeket köszönhet neki mindenek előtt Radnóti Miklós, de a többiek is, mint Buday György, Berezeli Anzelm Károly, Erdei Ferenc, Gáspár Zoltán, Hont Ferenc, Ortutay Gyula, Reitzer Béla, Tolnai Gábor. Egyéniségének is nagy vonzóereje volt: csöndes, szerény, de határozott. Munkás harcostársai, mint Komócsin Mihál.v, Komócsin Antal, Bozóki Lajas, Masánszky László es sokan masok, a fölszabadulás előtti forradalmi mozgalom köztünk élő kiemelkedő harcosai, biztos szavú, felejthetetlen emlékű tanítóként, vezetőként emlegetik ma is. A Házi Újság 1931 decemberében a Kommunisták Magyarországi Pártja budapesti megbízottjának, Sebes Lászlónak ösztönzésére Gombkötő Péter és Hont Ferenc közreműködésével megalakítja az Országos Ifjúsági Bizottság (OIB) szegedi csoportját. Bevonja ebbe a TTE és a Szegedi Fiatalok legderekabb tagjait s azokat az ifjúmunkásokat, akik a szociáldemokrata párt hivatalos vezetésével elégedetlenek voltak. Féllegális munka kezdődik ezzel: a Vörös Segény bélyegeit árusítják, illegális kiadványokat, sajtótermékeket, tanulmányoznak, terjesztenek, a Hátvezér utcai Munkásotthonban öszszejöveteleket — ahogyan a rendőrségi jelentés mondja: „szélsőséges szellemű" szemináriumi előadásokat —, vitákat tartanak. Ezeken — olvassuk a későbbi bírói ítélet, indokolásában — „nemcsak a rendszer ellen hangzottak el durva kritikák, hanem kifejezetten azzal foglalkoztak, hogy fel kell venni az erőszakos osztályharcot, a jelenlegi kormányzati rendszert meg kell dönteni, és át kell térni a kollektív gazdasági rendszerre." Maga Szepesi doktor több cikket ír a csoport „izgató, felforgató" Házi Űjságjába, amelynek összeállításában, sőt technikai kivitelezésében is részt vesz — rendelkezésre bocsátva saját lakását! Nem törik meg A rendőrség azonban beépített embere révén minderről hamarosan tudomást szerz. Figyelik őket. és 1932. április 2-án, a Gera—Gombkötő sejt és az OIB csoport lebukásakor, őt is letartóztatják. A vizsgálati fogságban brutális módszerekkel próbálják vallomásra bírni, ő azonban nem törik meg. nem árul el semmit barálairóli az ifjúmunkásokról és a Szegedi Fiatalokról. S azok sem vallanak reá. Az elsőfokú bíróság szeptember elején „bizonyítékok híján" kénytelen öt a híres Házi Üjság-pörben fölmenteni „az állam és a társadalom rendjének erőszakas felfogatására irányuló bűntett," vádja alól. Az ítélőtábla azonban 1933. április 4-én megváltoztatja az ítéletet, és Szepesit: mivel — úgymond — részt vett a Házi Üjság összeállitásában, „osztály elleni izgatas vétsége" miatt négy hónapi fogházra ítéli. * Ám ekkor már súlyos beteg: a megJ próbáitatások következtében gyógyíthatatlan súlyos szívbeteg. Szabadulása után sem javul, sőt rosszabbodik állapota, s 1933. december R-án. 47 eves korában fáradt szive utolsót dobbant. fclvtársainak és baratainak nepes tábora adta meg neki a végtisztességet,. Orvostársai nevében dr. Erdélyi Jenő búcsúztatta. a Délmagyarország december W-i számának nekrologja igy jellemez. te munkásságát: „Az orvos hivatását igaz embersseggel, széles szaktudással gyakorolta. Elismert szemész, kiváló fogorvos volt, aki gyógyító munkássága mellett komoly elmélyül éssel foglalkozott a szociális kérdések nagy komplexumával. Mély embersz eretete, átfogó kulturája, progresszív gondolkodása már korán a munkássá g táborába vitte, amelynek szociális és kulturális kérdéseivel sohasem szűnt meg foglalkozni. Jó orvos es igaz ember volt..." Ahhoz, amit a liberális Délmagyarország akkor, a kommunista üldözések. a válság sivár éveiben leírhatott róla, mi már pontosabb fogalmazása értékelést tehetünk hozzá. Szepesi doktor a szegedi munkásmozgalom kimagasló harcosa, a marxista elmélet kiváló tanítója volt. Méltó a proletár utókor örök emlékezetére. CSAPLÁR FERENC Kiránduláson a természetbarát ifjúmunkásokkal, a kép bal szélén Szepesi Imre 4 OÍL-MAGYARORSZÁG Vasárnap, 1967. Júllns 2.