Délmagyarország, 1968. május (58. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-03 / 102. szám

Czinege Lajos elvtárs: Közös erővel végrehajtjuk feladatainkat Czinege Lajos elvtárs ün­nepi beszéde elején az MSZMP Központi Bizottsá­ga, a Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa és a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány nevében köszöntötte a gyű­lés résztvevőit, Szeged, Csongrád megye dolgozó né­pét. Ezután az 1890-es első május elsejéről, s az utána következőkről, politikai cél­kitűzéseikről szólt. Kiemelte, hogy a május elsejei harci napok mindig a munkásnem­zetköziség kifejezői. Megemlékezett az . 1919-es Magyar Tanácsköztársaság dicső napjairól. „1919. május l-éneb történelmi dátumán — idézte a Vörös Újságból — a magyar nép először érezte az igazi május dia­dalmas boldogságát". Be­szélt a továbbiakban a Hor­thy-fasizmus kegyetlen ne­gyed századáról, amikor semmiféle erőszak nem pusztíthatta el a vörös má­jusok eszméit. Ezután meg­állapította: — Még nem telt el nyolc évtized az első május meg­ünneplésétől és csak fél év­-zázada győzött az Októberi Forradalom — mégis törté­nelmileg mérve ez az idő­szak az emberiség életében a legdöntőbb fordulatot jelen­tette. Ma már az emberiség egyharmada halad előre sa­jut sorsának uraként a szo­cializmus, a kommunizmus epitésének útján. A nemzeti függetlenség és felemelkedés nagy lehetőségeinek birtoká­ban formálhatják jövőjüket a volt gyarmati országok népei. Mindezzel egyidőben semmivé lettek azok a reak­ciós, ellenforradalmi erők, amelyek a ma szabad és független népeket örökre a rabság bilincseiben akarták tartani. — Így vált a mi korunk­ban május elseje a szocializ­must és a kommunizmust építő népek, a tőke, a társa­dalmi elnyomás elleni har­cot vezető nemzetközi forra­dalmi munkásmozgalom és a nemzeti felszabadító mozgal­mak testvéri összefogásánaki kifejezőjévé, győzelmes har­cának ünnepévé. Történelmi tény, hogy az emberi társa­dalom fejlődése megállítha­tatlanul halad előre a szo­ciaizmus felé. A nemzetközi imperializmus ereje elégte- A munkásünnep délután­ién ahhoz, hogy feltartóztas- Jan a Tisza-Maros-torkolat sa ezt a fejlődést, és még sok illegális összejövetelt lá­Színek, mosolyok kevésbé, hogy visszaforgassa a történelem kerekét. Ennek tudatában, erejükbe és biz­tos jövőjükbe vetett szilárd hittel ünneplik száz- és száz­milliók mindenütt a világon május elsejét. — De május elseje arra is emlékeztet — állapította meg —, hogy a harc még nem ért véget. Ezt fejezik ki pártunk Központi Bizottsá­gának május elsejei ünnepi jelszavai is, amelyek az im­perialista agresszorok meg­fékezésére, a testvéri vietna­mi nép harcának támogatá­sára szólítanak fel és üdvöz­lik a szabadságért, demok­ráciáért, nemzeti független­ségért harcoló népeket. Szólt arról, hogy az impe­rializmus kiheverhetetlen vereségei ellenére is vesze­delmes erőkkel rendelkezik. Ennek birtokában kétségbe­esetten és minden eszközzel igyekszik hatalmának és be­folyásának további szétesé­sét megakadályozni. Tiszte­lettel szólt a hős vietnami népről, amely szabadságáért, a békéért harcoL Kiemelte, hogy a világ haladó népei szolidárisak Vietnammal, s vele vagyunk mi, magyar dolgozók is. A továbbiakban rámutatott a kommunista és munkáspártok nemzetközi ta­nácsának előkészítésével foglalkozó bizottság Budapes­ten április 24—28 között tartott ülésének jelentőségé­re, majd így folytatta: — Amikor az elmúlt 23 esztendő évről évre növekvő sikereire gondolunk, azt is látjuk, hogy csakis eddigi eredményeinkre támaszkod­va tűzhetjük magunk elé azt a magas célt, hogy történel­mileg rövid idő alatt felépít­jük hazánkban a szocia­lizmust. A magyar munkás­osztály forradalmi élcsapatá­nak vezetésével kidolgozás­ra kerültek azok a hosszútá­vú és közvetlen feladatok, amelyek e célkitűzés megva­lósítását szolgálják. A ma­gyar munkásosztály, dolgozó népünk helyesli e politikát és a gyakorlati tennivalókat. — A szocializmus felépíté­sére irányuló, egész társadal­munk teljes erejét kívánó feladatainak megvalósítása szempontjából nagyjelentősé­gű, hogy elhatározásunknak megfelelően, következetesen, ugyanakkor meggondoltan hajtsuk végre az új gazda­ságirányítási rendszer to­vábbfejlesztésére vonatkozó összes elhatározásainkat. A gazdaság fejlődésének meg­gyorsítása érdekében tett in­tézkedések azzal a jogos re­ménnyel töltenek el bennün­ket, hogy terveink szerint meghozzák gyümölcsüket, s a következő évek május el­sejei ünnepein még inkább gyorsuló fejlődésről adhatunk számot. Nagy, közérdekű céljaink végrehajtásának szi­lárd biztosítéka, hogy ha­zánkban egyre inkább min­den egyes ember, minden ál­lampolgár személyes és min­dennapi ügyének tekinti a haza sorsát, a kis és a nagy feladatok, a helyi és az or­szágos célok sikeres megvaló­sítását. Czinege Lajos beszélt ar­ról, hogy a magyar dolgozó nép — Szeged és Csongrád megye dolgozói is — méltón kiveszik részüket a békéért folyó nagy nemzetközi küz­delmekből. Dolgozó népünk­azzal is kiveszi részét e küz­delemből, hogy országépítS munkájának szerves része­ként nagy erőfeszítéseket tesz a békés alkotómunka biztosítása, társadalmi rend­szerünk biztonsága, hazánk honvédelme erősítésének ér­dekében. Fegyveres erőink,, néphadseregünk — állapí­totta meg — éppúgy, mint szocialista hazánk dolgozó népe, érti és egyértelműen helyesli, követi pártunk politikáját. Befejezésül a párt és a kormány nevében a nagy­gyűlés résztvevőinek, s a megye minden dolgozójának további eredményes munkát, újabb sikereket, sok boldog­ságot kívánt. / R harcos évek emléke A híd, s mögötte a nótá­tól, zenétől hangos liget ma­jálisra öltözött. Színes sza­lagok, virágok mindenütt. A gondtalanul szórakozó em­berek kezében, gomblyuká­ban is. A sátrak, pavilonok előtt italért, virsliért, léggömbö­kért álltak sorba gyerekek, felnőttek egyaránt. Az el­adók elismerésre méltó mun­kát végeztek: a kiszolgálás folyamatos volt, óránként érkeztek a friss árut szállí­tó gépkocsik. — Makóról jöttünk a fele­ségemmel, ilyenkor mindig meglátogatjuk az unokákat — a- terebélyes fa alatt te­rített „asztalon" jófajta házi­kolbász, sült kacsa került elő a nagyszülők kosarából. Legtöbben mégis a vidám parkban találtak szórakozást. A gyermekkocsis legkiseb­bektől a kék szalagos érett­ségizendő fiatalokig. — Nekünk is van már óriáskerekünk. — A vurstli hangulata kapta el a sétá­nyokról andalgón idetévedt szerelmeseket is. — Beharangozták a repü­lőgép-eszpresszót, mégse ké­szült el —, a híreket szá­montartó kritikusok is meg­szólaltak. Reggel a tejüzem palackos tejet árusított gépkocsikról a Marx téren és Űjszegeden. — Némi konkurenciát je­lentettünk a vendéglöknek. — 1500 liter tej fogyott el, s hasonló ötleteket máskor is szívesen nyugtáznak a fo­gyasztók a tejüzem dolgozói­nak. A Tiszán a vitorlásoknak kedvezett az enyhe szél. Az edzettebbek strandoltak is már, s az ilyenek bronzszínű bőrét irigykedve dicsérték a fázékonyabbak. — Hiába, ezt is előbb kell elkezdeni, hogy május else­jére ne maradjon sápadt az arcod — az úszóházon hetek óta dolgozó fiatal férj incsel­kedett így irodista feleségé­vel. A város külső utcáin ne­héz illatú csokrokként fehér­lettek a virágbaborult akác­fák is — a tereken, étter­mek, cukrászdák előtt száz­számra parkíroztak lengyel, jugoszláv, német, olasz, ro­mán, angol, csehszlovák, bol­gár személygépkocsik. Má­jus elsején Szegeden meg­kezdődött a nemzetközi tu­rizmus évadja is. K. A. Liebmann Béla felvétele tott füzesei alatt a Sárgia emlékeit őrző veteránok jöttek össze. Végleges for­májában elkészült Tápai Antal szobrászművész alko­tása, a munkásmozgalmi em­lékmű és ízlésesen parkosí­tott környezete. Műsoros majális A Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlójával, a Szocialista Munka Vállalata címmel kitüntetett Szegedi Konzervgyár dolgozói a Kossuth Lajos sugárúton A Szegedi Postaigazgatóság dolgozói is zászlókkal, jel­szavas táblákkal indultak a nagygyűlésre Tombácz Imre — maga is egykori résztvevője az itteni kommunista találkozóknak — a szegedi népfrontbizott­ság nevében mondott avató­beszédet Felidézte Kása. András, a komoly Szabó István, a virgonc Lengyel Ágoston, a professzoros Gla­dich József, a művészetpár­toló Bauer Böske és más, már nem élő társak emlé­két. Arról is beszélt, hogy az akkori harcostársalt ma is élő tagjai becsülettel veszik ki részüket a szocializmus építéséből. A Sárga fiataljai közé tartozott a többi között Komócsin Zoltán elvtárs is, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsá­gának titkára, aki a nemzet­közi munkásmozgalomban is megtisztelő feladatokat végez. A népfront és a Tömör­kény István üdülőtársulat koszorúinak elhelyezése után Joó József társulati elnök vette át gondozásra az em­lékművet. Képünkön: Tom­bácz Imre a régi találkozók­ra emlékezik. A szegedi kábelgyár dolgozói hazánk és a testvéri szocia­lista országok vezetőinek fényképeivel Az újszegedi liget szerda délutáni majálisán olyan ér­zése támadt az embernek, hogy most köszöntött csak be igazán a tavasz. A dúsra­zöldült lombkoronák mintha mentegetőztek volna a több mázsás napfényért, ami vá­logatás nélkül kegyetlenül betűzött a szabadtéri színpad szereplőire, közönségre egy­aránt. A tarka színű sátrak alól tömött sorokban húzó­dott ide a zenés-táncos mű­soros szórakozásra mindig kapható áradat, frissebbjei körülülték, mások — nagyon sokan — végigállták a két­órás programdélutánt. Kon­ter László, a November 7. Művelődési Otthon művésze­ti előadója rendezte, Szegvá­ri Menyhért és Spdn Kata­lin, az Egyetemi Színpad tagjai koní'ereálták a mű­sort, melyben Benkóczy Ist­ván zongorakíséretével Bor­dás Dezső és Mártha Edit, a Szegedi Nemzeti Színház művészei énekeltek örökzöld slágereket, az ÉDOSZ „Sze­ged" néptáncegyüttes tánc­és zenekara mutatta be tu­dását, a Móra Ferenc Műve­lődési Otthon beat-együttese saját és külföldi számokat, az Ifjúsági Ház ének-zene­kara Gershwin-darabokat játszott. Mire vége lett, vége lett a Széchenyi tér zenés délután­jának is; a szegedi korzón maradt sétálók-beszélgetők félfüllel odahallgattak az ün­nepi emelvényen fellépő harmonikásokra, az egyes és kettes számú zeneoktató munkaközösség tanulóira, odanéztek a November 7. Művelődési Otthon balett­iskolájának növendékeire. Siflis József felvételei A Szegedi Ruhagyár menetoszlopában is sok zászlót, léggömböt, jelszavas táblát hoztak Ünneplő falusiak Színpompás felvonulások­kal, tartalmas rendezvények­kel ünnepelték járásszerte május elsejét. A járás dolgo­zói közül több mint 22 ezren vettek részt az ünnepi me­netekben, s éltették a népek testvéri barátságát, a pár­tot. Mindenütt jól sikerült az ünnep és késő estig szó­rakoztak fiatalok, idősebbek egyaránt. Kiskundorozsmán másfél kilométer hosszú ünnepi me­netben a József Attila Tsz, a földművesszövetkezet, a gép­javító állomás dolgozói, is­kolások rendezett sorokban, zászlókat lengetve vonultak. Több mint négyezer dorozs­mai dolgozó hallgatta meg Csápenszki Istvánnak, a já­rási pártbizottság első titká­rának beszédét. Kisteleken háromezer ember vo­nult fel. Saép. szín­pompás felvonulást ren­deztek Sándorfalván is. Tár pén 1200 ember vett részt az ünnepi menetben, és hallgat­ta meg a tartalmas műsort. Csikósruhába öltözött fia­talok haladtak az élen a zá­kányszékiek felvonulásán. A Május 1. Termelőszövetkeze­ti csoport fiataljai után fel­díszített májusfákat vittek a kocsik. A zákányi iskola út­törői a budapesti Szabadság­szobrot személyesítették meg. PÉNTEK, 1968. MÁJUS 3. DÉL-MAGYARORSZÁG 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom