Délmagyarország, 1968. december (58. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-22 / 300. szám
Átadtak 2W új építményt Az ország egyik legnagyobb gyárépítője a 3l-es Építőipari Vállalat szombatra teljesítette ez évi tervét. Nemcsak értékben, hanem tételesen is eleget tettek vállalt kötelezettségüknek: összesen 210 építmény munkálatait fejezték be. A jubileumi versenyben összességében csaknem 14 ezer nappal a határidő előtt adták át az új létesítményeket. Egyebek között a Tiszavidéki Vegyi Kombinát műtrágyagyárának bővítésében es az új polietiléngyár építésében előírt feladatokat több mint kétezer nappal a határidő előtt teljesítették, s rekord idő alatt építették fel az Alföldi Porcelángyár edénygyárát, valamint a budaőrsi ezervagon os almatárolót. A vállalat dolgozói ez év végéig 5—6 millió forint értékű murikéval teljesítik túl idei tervüket. Korszerűsítik az autóközlekedési Szombaton Tapolczai Kálmán, az Autóközlekedési Tröszt vezérigazgatója sajtótájékoztatót tartott. Bejelentette az idei év eredményeit összegezve: 680 új autóbuszt kapott az autóközlekedés, ebből 357-et a kiselejetezett kocsik pótlására állított be. Az idén 85 községet kapcsoltak be a hálózatba. a járatok száma 1700-al növekedett. Jelenleg az országban — Budapesten kívül — 364 csuklós autótóbusz szállítja az utasokat, öt. új nemzetközi vonalon közlekednek rendszeresen magyar autóbuszok. Jövőre a tervek szerint hatszáz új kocsit kapnak, ebből 250 jut új járatokra, illetve a meglevők sűrítésére. Tovább szélesedik a nemzetközi hálózat. Űjabb 39 község kap autóbuszközlekedési lehetőséget, így minden olyan helységbe eljutnak a Volán-autóbuszok, ahová megfelelő út vezet. Százharminc községhez azonban még a jövőben kell autóbuszközlekedésre alkalmas utakat építeni. 1968-ban 23 Volán utazási, szállítmányozási irodát hívtak életre, számuk 1969-ben negyvennégyre emelkedik. A szolgáltatások körét bővítik, például a Balaton, a Velencei-tó mellett, a Dunakanyarban építtetők részére építőanyagot szereznek be és azt a helyszínre szállítják. Budapesten és több Pest megyei helységbe (Szentendre, Aszód. Gödöllő stb.) az idén megjelentek a Volán tefutaxik. Az új szolgáltatás szeptember 15-én ötven kocsival kezdődött és ma már 170 kocsi vesz részt benne, mégpedig sikerrel. Tapolczai Kálmán ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy emellett a FÖTEFU—FöSPED is tökéletesen ki tudja használni a rendelkezésére álló kocsiparkot. Egy tss'parasst a tápéi rétről Kint a tápéi réten találtam rá Gál Sándorra ahol lakik, de nem a leböi tanyájában, hanem a majorban. Egy korán kivénhedt kukoricagórét bontott széjjel éppen néhányadmagával. Bontják majd a többi szerfást is, mert útjába kerültek az építkezésnek. Készül a Tiszatáj Tsz immár harmadik 300-as tehenészeti tenyésztelepe. Később elkísértük egymást a kis majori melegedőbe, mert itt a romok között a hideg, párás, nyálkás idő mégsem alkalmas a beszélgetésre. * Odabent letette a kucsmáját, nehéz télikabátját, s csak azután rajzolódott ki szálas termete, megtermett, enyhén szögletes koponyája. Az ismerkedéssel járó feszültség nehezen oldódott közöttünk. Először fiatalságáról beszélt Korán, gyermekfejjel kezdte a cselédkedést az apátfalvi Blaskovicsuradalomban, mígnem behívták a Horthy-hadseregbe. 1948 nyarán ért haza. Megörült, mert míg odavolt, 1200 négyszögölnyi összes apai örökségét három holddal megtoldotta az új hatalom. Elkezdte a gazdálkodást, aztán megnősült Belépett a Nemzeti Parasztpártba, majd pedig az MDP-nek lett a tagja. Azt gondolta, soha többé nem kell már angyalbőrbe bújnia, csak a családnak. a földnek élhet 1950ben azután megint jöttek érte. Nem parancsolták, csak hívták tartalékos honvéd tiszti iskolára. * Ar 1956-os események mélységesen megrendítették hitében, s a kommunista párt újraszervezése idején nem kérte átigazolását az újjászervezett pártba. Csak évekkel később, már a termelőszövetkezetben jelentkezett ismét tagjelöltnek. Erzsike ekkor már KlSZ-alapszervezeti titkár volt, az Aranykalász Tsz-ben, ahová az egész család belépett Tag lett Sanyi is, úgy döntött a családi tanács, hogy termelőszövetkezeti gazda lesz a legkisebb fiú is. — A mi tsz-ünk az Aranykalász, itt kint a tápéi réten fura kis alakulat volt Bennünket nem sokat látogattak a járásból, megyéből, mert a Lebőre csak száraz időbea lehet kijutni, ősztől tavaszig a sűrű iszapos sár itt az úr. Bár néhány használható utat építettek már az olajosok. Amit termeltünk, azt jobbára szét is osztottuk mind. Ha csak a személy^ egyéni érdeket nézzük, akkor jó helyzet volt ez. Mégis magunk vetettünk véget a saját pünkösdi királyságunknak. Egyesülésbe mentünk a Tiszatáj Tsz-szel. Azóta megállás nélkül építkezünk. Van már egy igazán gazdag nagyüzemünk, lehet pénzt is keresni. — Vajon teljesült-e mostanára vágya, élete, célja? — Hogy is mondjam? Azt hiszem, teljesülni fog. Az egész család egy kalapba dolgozik. Erzsike ugyan már nincs itthon, lánysors volt az övé is, elvitték. A legények a zsebpénzt tőlem kézből kapják, amit keresnek, azzal fillérre leszámolnak. Egy bálra száz forint az, ami jár, ha kedvem tartja, magam is velük megyek. Beosztással, takarékosan élünk, csak így lesz abból valami, amit akarunk. Mert akarunk egy házat, kétszobásat a községben, amelyikben lesz villany is, fürdőszoba is, s idővel televízió is. Kiszámítottam, legalább 80 ezer forint kell ahhoz, hogy egyáltalán elinduljunk, talán egyvagy két év múlva meglesz. Ma még petróleumlámpa világít a lebői tanyában, s egy tranzisztoros rádió, hozza el ide a nagyvilág eseményeit. Azt még nem tudja, hogy az öreg tanyát lebontja-e majd, vagy meghagyja valameddig Háztáji állattartás tekintetében mindenesetre jobb, mint a falu. Azt hihetnénk ezek után, hogy Gál Sándor — akit Móricz Zsigmond után nevezhetnénk Joó Györgynek is — alapvetően boldog ember. Van a tsz-ben tisztességfes kenyere, étele, itala a családnak és új ház is lesz, úgy 1970-re. Mégis panaszkodik. Nem az anyagiakra, hanem az emberségre. Fájlalja, hogy párttagságát nem hagyták helyben. Mert a községből olyan információt adtak róla: nem védett eddig társadalmi munkát Pedig ő mint tanácstag igenis végzett. Mindennap várja még most is, hogy kijön hozzá valaki meghallgatni, örült, amikor meglátott azt remélte, hogy én onnan jövök. Panaszkodott hogy Pista fia tsz-tagságát sem fogadták el. Ezért csak munkakönyvesként dolgozhat Először azért utasították el, mert két hónap múlva lett volna 16 éves. Most meg egyszerűen nem tudja, mi történhetett A nyilatkozat bent volt, mégsem került a küldöttközgyűlés elé. A majorban sokszor kezdődik ezzel a nap: munkakönyvesek, sipirc haza, kell a munka a tagoknak is. Pedig az ő fia dolgozni szeretne. A lebői majorban még egy egérlyuknyi bolt sincs, ahol az ember egy doboz Kossuthot vehetne magának. Pedig néha talán még egy fél deci pálinkát is meginna a hosszú munkanap után. Tizenhárom kilométeres sugarú körben nincs semmilyen bolt, csak 200 tanya, 600 lakóval és két nagy majorral. Kellene ide már tévé is. Vásárolt is egyet a tsz-vezetőség, de mint mondják, az egyik vezetőségi tag a lakásán tartja. Kérték, követelték is már. legyen egy icipici művelődési ház is. Társadalmi munkában is megcsinálnák, csak szakember meg anyag kellene. A válasz mindig ugyanaz: nincs, nem lehet, nem érünk rá Ezeket már nemcsak Gál Sándor mondta el, hanem mindazok, akik közben behozták fázós kezüket megmelegíteni a major egyetlen kis kályhájához. A munkára — pedig az állattenyésztők hajnali fél 3-kor indulnak, s este 8—10-re vannak otthon — senki sem panaszkodott. Egy valaki pendítette meg; kellene már a két műszak. A fizetésre sem. Csak mint mondták, az emberség, a jó szó és a megértés kevés. Csépi József Intranszmas ülés December 18-tól 20-ig Szófiában megtartották az Intranszmas magyar—bolgár társaság igazgató-tanácsának ülését, amelyen kidolgozták és jóváhagyták azokat az elveket, amelyeiknek megfelelően a tervező munkát leegyszerűsítik a két ország új gazdasági rendszerének szellemében. A tárgyaló felek eszmecserét folytattak a közös műszaki tevékenység elmélyítéséről. a közös instrukciók. a szabványosítás és a gyártásszakosítás kérdéseiről, valamint az árucsereforgalom növeléséről. Az igazgató-tanács határozatot hozott a soronkövetkező ülés napirendjéről. Az ülésen megállapították, hogy az Intranszmas tevékenysége gyors ütemben fejlődik. Az ülésről készült jegyzőkönyvet György Gyula kohó- és gépipari miniszterhelyettes, az Intranszmas igazgató-tanácsának elnöke, valamint Jordán Tenov gépipari miniszterhelyettes, az Intranszmas igazgató-tanácsának elnökhelyettese írta alá. (MTI) Az első tégla Megkezdték a tanácsnál a város negyedik ötéves tervének kimunkálását. A különböző szakigazgatási osztályok először tanulmányterveket készítettek s azután — elküldték a Hazafias Népfront Szeged városi bizottságának. A tervkészítés folyamatában ez a korábbi szokásoktól elétér, újdonság. Felismerte a tanács, hogy a népfront sok közügyekben járatos, a dolgokat kívülről és belülről egyaránt jól látó szakembert tud mozgósítani. Már pedig több szem többet lát: minél többen olvassák el ezeket a tanulmányokat, ismerkednek meg az elképzelésekkel. s egészítik ki őket, mondanak véleményt róluk, annál alaposabb lehet azután a kidolgozott terv. Hét szakterület; az építés, az oktatás, a közlekedés és közmű, az ipar, az egészségügy, a mezőgazdaság és a kereskedelem tanulmányterveit vitatták meg a népfrontban. Ezeken az előzetes tanulmányokon valóban lehetett is vitatkozni, sem koncepciójuk, sem színvonaluk nem volt még egyenletes. Az anyagok elsősorban az eddig elért eredményekkel, a második és a harmadik ötéves terv végrehajtásával foglalkoztak, s természetesen a hibákat, a még el végzetlen tennivalókat sem nallgatták el. Az elemzés, a helyzet alapos feltárása az első tégla a következő ötéves terv épületében, s ezért érdemes, sőt szükséges alaposan foglalkozni vele. A népfront által felkért személyek — akik ezeket a tanulmányokat kézhez kapták, majd közös megbeszélésen alaposan meg is tárgyalták — igen sok hasznos tapasztalatot, ötletet, javaslatot hordtak egybe. Sokan még írásba is foglalták észrevételeiket, melyeket azután a népfront eljuttatott a tanács illetékeseihez. Bízva abban, hogy ez a kezdeményezés a mostani esetnél nem áll meg. s máskor, sőt még sokszor hívja segítségül a városi tanács a népfrontban dolgozó aktivistákat, feltétlenül meg kell jegyezni, hogy ha több időt adtak volna az anyagok tanulmányozására. minden bizonnyal még mé lyebb, még hasznosabb ötletcsokor jutott volna a szakigazgatási szervek birtokába. A módszeren tehát még lehet és érdemes is javítani. F. K. A vizek tisztaságának VPriAÍlllA Jobb előbb beruházni, ycuciffic mint később sokat fizetni Vizeink tisztaságának védelmében hazánk élenjáró szerepet tölt be Európában. Nem akarjuk a Dunát, a Tiszát és mellékfolyóit az Elba és a Szajna sorsára juttatni. Ismeretes, hogy a franciák és a németek e két fontos „országútján" hajózni ugyan lehet, növényi és állati organizmust Üj ipari létesítményeket már nem lehet anélkül megépíteni, hogy a kiviteli tervekben ne az első helyen szerepeljen a majd kikerülő szennyvíz tisztítása, elvezetése úgy, hogy ne szennyezhesse esetleg mérgezhesse a talajvizet, csatornákat, tavakat és folyóvizeket. E tekintetben, sajazonban aligha találni már, nos, korábbi mulasztásokat e vizekben. A nyugat-európai országokban a vegyipar a vizek „halálával" jött létre, s az úgynevezett kemény detergens anyagok, a klórozott szénhidrogén, a védő- és mosószerek belekerülése a folyókba csak még tovább fokozta a vizek elszennyeződését. A nálunk érvényben levő vízvédelmi törvény megállj-t parancsol a vizek szennyezésének, Csongrád megyében és Szegeden, általában az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság egész területén is nagyon komolyan veszik az illetékes hatóságok a vizek védelmét. Oltási kísérlet az égő olajkűtnál Változatlan hevességgel ég az algyői 168-as olajkút, a mentőcsapatok megfeszített erővel dolgoznak a tűz megfékezésén. Tegnap olajbányászok, katonák, tűzoltók újabb rohamra indultak; a megváltozott szélirány miatt új utat kellett építeniük a poroltók számára. Délután több mint negyven vízsugár és három vízágyú védelme alatt a mentők újabb alkatrészeket távolítottak el a tűz környezetéből. Ekkor több mint száz ember nyomult be a védőgát mögé, s sikerült onnan olyan tárgyakat kiszállítaniok, amelyek később öngyulladást okozhattak volna. A torony munkaállványa azonban a helyén maradt ezt ma igyekeznek kivontatni. A kitörés elfojtásában résztvevő egységek vezetői délután megtárgyalták tapasztalataikat, új terveket készítettek. A megbeszélésen megjelent, majd a mentési munkálatokat meglátogatta Lőrincz Imre nehézipari miniszterhelyettes is, akit a mentési bizottság tagjai tájékoztattak az eseményekről. A többi között elmondották, hogy a mentésben résztvevők biztonságáról messzemenően gondoskodtak. A közeli termelőszövetkezet, is zavartalanul dolgozhat, állatait. vagyontárgyait nem kellett eltávolítani. Ma a mentés változatlan erővel tovább folytatódik. Délelőtt újabb oltási kísérletekre kerül ser. nem lehet jóvátenni egy-két év alatt Csongrád megyében sem. A közegészségügyet is szem előtt tartó vízvédelmi törvény megszületése előtt úgy építkeztek, hogy a vízre, az emberiségnek e nélkülözhetetlten életelemére nem voltak tekintettel. Sok a behozni való. amely bizony esetenként súlyos pénzébe került Csongrád megyei üzemeknek, vállalatoknak. A vizek szennyezése miatt kiszabható és progresszíven emelkedő pénzbírságok persze nem vesznek tekintetbe magyarázatokat. Ez helyes is, a közérdek így kívánja. Kémiai és bakterológiai vizsgálatok alapján bizonyítható, hogy szennyeződik évről évre az úgynevezett sámsoni főcsatorna a hódtói kistisza-ág, a Röszke alatti négy holtág, a nagyfai Holt-Tisza és olyan összekötő csatornák is, amelyeknek vizei közvetve, közvetlenül találkoznak a Tiszával vagy mellékfolyóival. Az is bizonyítható — hangzott el a Csongrád megyei Népi Ellenőrzési Bizottság legutóbbi, a vízvédelmi problémákkal foglalkozó tanácskozásán —, hogy egy-egy üzemben, vállalatnál megváltoznak a technológiai eljárások ahhoz mérten, ahogyan annak idején meghatározták az elhasznált vizek tisztításának, derítésének, elvezetésének módját, berendezését. Következésképpen figyelemmel kell kísérni a technológiai változásokat, s az új helyzetnek megfelelően követeljek VASARNAP, 1968. DECEMBER 22. meg a szennyvíztisztítással kapcsolatos újabb módszereket is. Minden esztendőben egyre magasabb a vízszennyezés miatt kirótt bírság összege. Az idén az év végével bezárólag várhatóan kétmillió forint körűi lesz. Tavaly és tavalyelőtt még jóval kevesebb volt. A progresszivitást is alapul véve azonban egy-egy szennyvizet kibocsátó üzem esetében viszonylag nem olyan nagy a bírság, hogy azt minden megerőltetés nélkül ne tudnák kifizetni. Olyan jelenséggel is lehet találkozni, hogy az évről-évre „esedékes" bírság még mindig kevesebb, mintha annak sokszorosát fordítanák szennyvíztisztító berendezésre. Ez a felfogás aligha érvényesül a jövőben. A Szegeden tartott legutóbbi tanácskozáson éppen az Országos Vízügyi Hivatal képviselője hangoztatta, hogy a közeli jövőben olyan magasra emelik a vizek szennyezettségéért kiróható bírságot, hogy az másfélszerese lesz annak az összegnek, amelyet szennyvíztisztító berendezésre fordíthatnának. Megfontolandó tehát időben beruházni a szükséges összeget tisztítóberendezésekre, mint kifizetni a „tandíj"-at. Egyébként az sem helyes gyakorlat jelenleg, hogy a víz szennyezéséért megbírságolt üzem. intézmény igazgatósága a bírság elengedését vagy mérséklését kéri az illetékes elsó vagy másodfokú hatóságtól. Hivatkoznak arra. hogy főhatóságuk nem biztosította a szükséges összegeket az előírt berendezések létrehozásához. Ilyenkor önkéntelenül is adódik a kérdés: ilyen esetekben az illetékes üzem. intézmény, főhatósága nem bírságolható a mulasztásáért? L. F. 1