Délmagyarország, 1968. december (58. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-22 / 300. szám

Átadtak 2W új építményt Az ország egyik legna­gyobb gyárépítője a 3l-es Építőipari Vállalat szombat­ra teljesítette ez évi tervét. Nemcsak értékben, hanem tételesen is eleget tettek vállalt kötelezettségüknek: összesen 210 építmény mun­kálatait fejezték be. A ju­bileumi versenyben összessé­gében csaknem 14 ezer nap­pal a határidő előtt adták át az új létesítményeket. Egyebek között a Tisza­vidéki Vegyi Kombinát mű­trágyagyárának bővítésében es az új polietiléngyár épí­tésében előírt feladatokat több mint kétezer nappal a határidő előtt teljesítették, s rekord idő alatt építették fel az Alföldi Porcelángyár edénygyárát, valamint a budaőrsi ezervagon os al­matárolót. A vállalat dolgo­zói ez év végéig 5—6 millió forint értékű murikéval tel­jesítik túl idei tervüket. Korszerűsítik az autóközlekedési Szombaton Tapolczai Kál­mán, az Autóközlekedési Tröszt vezérigazgatója saj­tótájékoztatót tartott. Beje­lentette az idei év eredmé­nyeit összegezve: 680 új au­tóbuszt kapott az autóköz­lekedés, ebből 357-et a ki­selejetezett kocsik pótlására állított be. Az idén 85 köz­séget kapcsoltak be a há­lózatba. a járatok száma 1700-al növekedett. Jelenleg az országban — Budapesten kívül — 364 csuklós autó­tóbusz szállítja az utasokat, öt. új nemzetközi vonalon közlekednek rendszeresen magyar autóbuszok. Jövőre a tervek szerint hatszáz új kocsit kapnak, ebből 250 jut új járatokra, illetve a meglevők sűrítésé­re. Tovább szélesedik a nemzetközi hálózat. Űjabb 39 község kap autóbuszköz­lekedési lehetőséget, így minden olyan helységbe el­jutnak a Volán-autóbuszok, ahová megfelelő út vezet. Százharminc községhez azon­ban még a jövőben kell autóbuszközlekedésre al­kalmas utakat építeni. 1968-ban 23 Volán utazási, szállítmányozási irodát hív­tak életre, számuk 1969-ben negyvennégyre emelkedik. A szolgáltatások körét bővítik, például a Balaton, a Velen­cei-tó mellett, a Duna­kanyarban építtetők részére építőanyagot szereznek be és azt a helyszínre szállítják. Budapesten és több Pest megyei helységbe (Szentend­re, Aszód. Gödöllő stb.) az idén megjelentek a Volán tefutaxik. Az új szolgáltatás szeptember 15-én ötven ko­csival kezdődött és ma már 170 kocsi vesz részt benne, mégpedig sikerrel. Ta­polczai Kálmán ezzel kap­csolatban megjegyezte, hogy emellett a FÖTEFU—Fö­SPED is tökéletesen ki tud­ja használni a rendelkezé­sére álló kocsiparkot. Egy tss'parasst a tápéi rétről Kint a tápéi réten találtam rá Gál Sándorra ahol lakik, de nem a leböi tanyájában, hanem a majorban. Egy ko­rán kivénhedt kukoricagórét bontott széjjel éppen néhá­nyadmagával. Bontják majd a többi szerfást is, mert út­jába kerültek az építkezés­nek. Készül a Tiszatáj Tsz immár harmadik 300-as te­henészeti tenyésztelepe. Ké­sőbb elkísértük egymást a kis majori melegedőbe, mert itt a romok között a hideg, párás, nyálkás idő mégsem alkalmas a beszélgetésre. * Odabent letette a kucs­máját, nehéz télikabátját, s csak azután rajzolódott ki szálas termete, megtermett, enyhén szögletes koponyája. Az ismerkedéssel járó fe­szültség nehezen oldódott közöttünk. Először fiatalsá­gáról beszélt Korán, gyer­mekfejjel kezdte a cselédke­dést az apátfalvi Blaskovics­uradalomban, mígnem be­hívták a Horthy-hadseregbe. 1948 nyarán ért haza. Meg­örült, mert míg odavolt, 1200 négyszögölnyi összes apai örökségét három holddal megtoldotta az új hatalom. Elkezdte a gazdálkodást, aztán megnősült Belépett a Nemzeti Parasztpártba, majd pedig az MDP-nek lett a tagja. Azt gondolta, soha többé nem kell már angyal­bőrbe bújnia, csak a család­nak. a földnek élhet 1950­ben azután megint jöttek érte. Nem parancsolták, csak hívták tartalékos hon­véd tiszti iskolára. * Ar 1956-os események mélységesen megrendítették hitében, s a kommunista párt újraszervezése idején nem kérte átigazolását az újjászervezett pártba. Csak évekkel később, már a ter­melőszövetkezetben jelentke­zett ismét tagjelöltnek. Er­zsike ekkor már KlSZ-alap­szervezeti titkár volt, az Aranykalász Tsz-ben, ahová az egész család belépett Tag lett Sanyi is, úgy döntött a családi tanács, hogy terme­lőszövetkezeti gazda lesz a legkisebb fiú is. — A mi tsz-ünk az Arany­kalász, itt kint a tápéi réten fura kis alakulat volt Ben­nünket nem sokat látogattak a járásból, megyéből, mert a Lebőre csak száraz időbea lehet kijutni, ősztől tavaszig a sűrű iszapos sár itt az úr. Bár néhány használható utat építettek már az olajosok. Amit termeltünk, azt jobbá­ra szét is osztottuk mind. Ha csak a személy^ egyéni ér­deket nézzük, akkor jó hely­zet volt ez. Mégis magunk vetettünk véget a saját pün­kösdi királyságunknak. Egyesülésbe mentünk a Ti­szatáj Tsz-szel. Azóta meg­állás nélkül építkezünk. Van már egy igazán gazdag nagy­üzemünk, lehet pénzt is ke­resni. — Vajon teljesült-e mos­tanára vágya, élete, célja? — Hogy is mondjam? Azt hiszem, teljesülni fog. Az egész család egy kalapba dolgozik. Erzsike ugyan már nincs itthon, lánysors volt az övé is, elvitték. A legé­nyek a zsebpénzt tőlem kézből kapják, amit keresnek, azzal fillérre leszámolnak. Egy bálra száz forint az, ami jár, ha kedvem tartja, magam is velük megyek. Beosztás­sal, takarékosan élünk, csak így lesz abból valami, amit akarunk. Mert akarunk egy házat, kétszobásat a község­ben, amelyikben lesz vil­lany is, fürdőszoba is, s idővel televízió is. Kiszámí­tottam, legalább 80 ezer fo­rint kell ahhoz, hogy egyál­talán elinduljunk, talán egy­vagy két év múlva meglesz. Ma még petróleumlámpa világít a lebői tanyában, s egy tranzisztoros rádió, hoz­za el ide a nagyvilág esemé­nyeit. Azt még nem tudja, hogy az öreg tanyát lebont­ja-e majd, vagy meghagyja valameddig Háztáji állattar­tás tekintetében mindeneset­re jobb, mint a falu. Azt hihetnénk ezek után, hogy Gál Sándor — akit Móricz Zsigmond után nevezhet­nénk Joó Györgynek is — alapvetően boldog ember. Van a tsz-ben tisztességfes kenyere, étele, itala a csa­ládnak és új ház is lesz, úgy 1970-re. Mégis panaszkodik. Nem az anyagiakra, hanem az emberségre. Fájlalja, hogy párttagságát nem hagyták helyben. Mert a községből olyan információt adtak róla: nem védett eddig társadal­mi munkát Pedig ő mint ta­nácstag igenis végzett. Min­dennap várja még most is, hogy kijön hozzá valaki meghallgatni, örült, amikor meglátott azt remélte, hogy én onnan jövök. Panaszko­dott hogy Pista fia tsz-tag­ságát sem fogadták el. Ezért csak munkakönyvesként dol­gozhat Először azért utasí­tották el, mert két hónap múlva lett volna 16 éves. Most meg egyszerűen nem tudja, mi történhetett A nyilatkozat bent volt, még­sem került a küldöttközgyű­lés elé. A majorban sokszor kezdődik ezzel a nap: mun­kakönyvesek, sipirc haza, kell a munka a tagoknak is. Pedig az ő fia dolgozni sze­retne. A lebői majorban még egy egérlyuknyi bolt sincs, ahol az ember egy doboz Kos­suthot vehetne magának. Pe­dig néha talán még egy fél deci pálinkát is meginna a hosszú munkanap után. Ti­zenhárom kilométeres sugarú körben nincs semmilyen bolt, csak 200 tanya, 600 la­kóval és két nagy majorral. Kellene ide már tévé is. Vá­sárolt is egyet a tsz-vezető­ség, de mint mondják, az egyik vezetőségi tag a laká­sán tartja. Kérték, követel­ték is már. legyen egy ici­pici művelődési ház is. Tár­sadalmi munkában is meg­csinálnák, csak szakember meg anyag kellene. A válasz mindig ugyanaz: nincs, nem lehet, nem érünk rá Ezeket már nemcsak Gál Sándor mondta el, hanem mindazok, akik közben be­hozták fázós kezüket meg­melegíteni a major egyetlen kis kályhájához. A munkára — pedig az állattenyésztők hajnali fél 3-kor indulnak, s este 8—10-re vannak otthon — senki sem panaszkodott. Egy valaki pendítette meg; kellene már a két műszak. A fizetésre sem. Csak mint mondták, az emberség, a jó szó és a megértés kevés. Csépi József Intranszmas ülés December 18-tól 20-ig Szófiában megtartották az Intranszmas magyar—bolgár társaság igazgató-tanácsának ülését, amelyen kidolgozták és jóváhagyták azokat az elveket, amelyeiknek meg­felelően a tervező munkát leegyszerűsítik a két ország új gazdasági rendszerének szellemében. A tárgyaló felek eszme­cserét folytattak a közös műszaki tevékenység elmé­lyítéséről. a közös instruk­ciók. a szabványosítás és a gyártásszakosítás kérdései­ről, valamint az árucsere­forgalom növeléséről. Az igazgató-tanács hatá­rozatot hozott a soronkövet­kező ülés napirendjéről. Az ülésen megállapították, hogy az Intranszmas tevé­kenysége gyors ütemben fejlődik. Az ülésről készült jegy­zőkönyvet György Gyula kohó- és gépipari miniszter­helyettes, az Intranszmas igazgató-tanácsának elnöke, valamint Jordán Tenov gép­ipari miniszterhelyettes, az Intranszmas igazgató-taná­csának elnökhelyettese írta alá. (MTI) Az első tégla Megkezdték a tanács­nál a város negyedik ötéves tervének kimun­kálását. A különböző szakigazgatási osztályok először tanulmányter­veket készítettek s az­után — elküldték a Ha­zafias Népfront Szeged városi bizottságának. A tervkészítés folyamatá­ban ez a korábbi szoká­soktól elétér, újdonság. Felismerte a tanács, hogy a népfront sok közügyekben járatos, a dolgokat kívülről és be­lülről egyaránt jól látó szakembert tud mozgó­sítani. Már pedig több szem többet lát: minél többen olvassák el eze­ket a tanulmányokat, ismerkednek meg az el­képzelésekkel. s egészí­tik ki őket, mondanak véleményt róluk, annál alaposabb lehet azután a kidolgozott terv. Hét szakterület; az építés, az oktatás, a köz­lekedés és közmű, az ipar, az egészségügy, a mezőgazdaság és a ke­reskedelem tanulmány­terveit vitatták meg a népfrontban. Ezeken az előzetes tanulmányokon valóban lehetett is vitat­kozni, sem koncepció­juk, sem színvonaluk nem volt még egyenle­tes. Az anyagok első­sorban az eddig elért eredményekkel, a má­sodik és a harmadik ötéves terv végrehajtá­sával foglalkoztak, s természetesen a hibá­kat, a még el végzetlen tennivalókat sem nall­gatták el. Az elemzés, a helyzet alapos feltá­rása az első tégla a kö­vetkező ötéves terv épületében, s ezért ér­demes, sőt szükséges alaposan foglalkozni ve­le. A népfront által fel­kért személyek — akik ezeket a tanulmányo­kat kézhez kapták, majd közös megbeszé­lésen alaposan meg is tárgyalták — igen sok hasznos tapasztalatot, ötletet, javaslatot hord­tak egybe. Sokan még írásba is foglalták ész­revételeiket, melyeket azután a népfront eljut­tatott a tanács illetéke­seihez. Bízva abban, hogy ez a kezdeményezés a mostani esetnél nem áll meg. s máskor, sőt még sokszor hívja se­gítségül a városi tanács a népfrontban dolgozó aktivistákat, feltétlenül meg kell jegyezni, hogy ha több időt adtak vol­na az anyagok tanul­mányozására. minden bizonnyal még mé ­lyebb, még hasznosabb ötletcsokor jutott volna a szakigazgatási szervek birtokába. A módszeren tehát még lehet és ér­demes is javítani. F. K. A vizek tisztaságának VPriAÍlllA Jobb előbb beruházni, ycuciffic mint később sokat fizetni Vizeink tisztaságának védelmében hazánk élenjá­ró szerepet tölt be Európá­ban. Nem akarjuk a Dunát, a Tiszát és mellékfolyóit az Elba és a Szajna sorsá­ra juttatni. Ismeretes, hogy a franciák és a németek e két fontos „országútján" hajózni ugyan lehet, növé­nyi és állati organizmust Üj ipari létesítményeket már nem lehet anélkül megépíteni, hogy a kiviteli tervekben ne az első he­lyen szerepeljen a majd ki­kerülő szennyvíz tisztítása, elvezetése úgy, hogy ne szennyezhesse esetleg mér­gezhesse a talajvizet, csa­tornákat, tavakat és folyó­vizeket. E tekintetben, saj­azonban aligha találni már, nos, korábbi mulasztásokat e vizekben. A nyugat-eu­rópai országokban a vegy­ipar a vizek „halálával" jött létre, s az úgynevezett kemény detergens anyagok, a klórozott szénhidrogén, a védő- és mosószerek bele­kerülése a folyókba csak még tovább fokozta a vizek elszennyeződését. A nálunk érvényben levő vízvédelmi törvény meg­állj-t parancsol a vizek szennyezésének, Csongrád megyében és Szegeden, ál­talában az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság egész területén is nagyon komo­lyan veszik az illetékes ha­tóságok a vizek védelmét. Oltási kísérlet az égő olajkűtnál Változatlan hevességgel ég az algyői 168-as olajkút, a mentőcsapatok megfeszített erővel dolgoznak a tűz meg­fékezésén. Tegnap olajbá­nyászok, katonák, tűzoltók újabb rohamra indultak; a megváltozott szélirány miatt új utat kellett építeniük a poroltók számára. Délután több mint negyven vízsugár és három vízágyú védelme alatt a mentők újabb alkat­részeket távolítottak el a tűz környezetéből. Ekkor több mint száz ember nyo­mult be a védőgát mögé, s sikerült onnan olyan tárgya­kat kiszállítaniok, amelyek később öngyulladást okoz­hattak volna. A torony munkaállványa azonban a helyén maradt ezt ma igye­keznek kivontatni. A kitörés elfojtásában résztvevő egységek vezetői délután megtárgyalták ta­pasztalataikat, új terveket készítettek. A megbeszélésen megjelent, majd a mentési munkálatokat meglátogatta Lőrincz Imre nehézipari mi­niszterhelyettes is, akit a mentési bizottság tagjai tá­jékoztattak az eseményekről. A többi között elmondották, hogy a mentésben résztve­vők biztonságáról messze­menően gondoskodtak. A közeli termelőszövetkezet, is zavartalanul dolgozhat, álla­tait. vagyontárgyait nem kel­lett eltávolítani. Ma a mentés változatlan erővel tovább folytatódik. Délelőtt újabb oltási kísér­letekre kerül ser. nem lehet jóvátenni egy-két év alatt Csongrád megyé­ben sem. A közegészség­ügyet is szem előtt tartó vízvédelmi törvény megszü­letése előtt úgy építkeztek, hogy a vízre, az emberi­ségnek e nélkülözhetetlten életelemére nem voltak te­kintettel. Sok a behozni va­ló. amely bizony esetenként súlyos pénzébe került Csongrád megyei üzemek­nek, vállalatoknak. A vizek szennyezése mi­att kiszabható és progresszí­ven emelkedő pénzbírságok persze nem vesznek tekin­tetbe magyarázatokat. Ez helyes is, a közérdek így kívánja. Kémiai és baktero­lógiai vizsgálatok alapján bizonyítható, hogy szennye­ződik évről évre az úgyne­vezett sámsoni főcsatorna a hódtói kistisza-ág, a Rösz­ke alatti négy holtág, a nagyfai Holt-Tisza és olyan összekötő csatornák is, amelyeknek vizei közvetve, közvetlenül találkoznak a Tiszával vagy mellékfolyói­val. Az is bizonyítható — hangzott el a Csongrád me­gyei Népi Ellenőrzési Bi­zottság legutóbbi, a vízvé­delmi problémákkal foglal­kozó tanácskozásán —, hogy egy-egy üzemben, vállalat­nál megváltoznak a techno­lógiai eljárások ahhoz mér­ten, ahogyan annak idején meghatározták az elhasznált vizek tisztításának, derítésé­nek, elvezetésének módját, berendezését. Következés­képpen figyelemmel kell kísérni a technológiai vál­tozásokat, s az új helyzet­nek megfelelően követeljek VASARNAP, 1968. DECEMBER 22. meg a szennyvíztisztítással kapcsolatos újabb módsze­reket is. Minden esztendőben egyre magasabb a vízszennyezés miatt kirótt bírság összege. Az idén az év végével be­zárólag várhatóan kétmil­lió forint körűi lesz. Tavaly és tavalyelőtt még jóval ke­vesebb volt. A progresszivi­tást is alapul véve azonban egy-egy szennyvizet kibo­csátó üzem esetében vi­szonylag nem olyan nagy a bírság, hogy azt minden megerőltetés nélkül ne tudnák kifizetni. Olyan je­lenséggel is lehet találkozni, hogy az évről-évre „esedé­kes" bírság még mindig kevesebb, mintha annak sokszorosát fordítanák szennyvíztisztító berende­zésre. Ez a felfogás aligha érvényesül a jövőben. A Szegeden tartott legutóbbi tanácskozáson éppen az Or­szágos Vízügyi Hivatal kép­viselője hangoztatta, hogy a közeli jövőben olyan magas­ra emelik a vizek szennye­zettségéért kiróható bírsá­got, hogy az másfélszerese lesz annak az összegnek, amelyet szennyvíztisztító berendezésre fordíthatná­nak. Megfontolandó tehát időben beruházni a szüksé­ges összeget tisztítóberende­zésekre, mint kifizetni a „tandíj"-at. Egyébként az sem helyes gyakorlat jelen­leg, hogy a víz szennyezé­séért megbírságolt üzem. in­tézmény igazgatósága a bír­ság elengedését vagy mér­séklését kéri az illetékes el­só vagy másodfokú ható­ságtól. Hivatkoznak arra. hogy főhatóságuk nem biz­tosította a szükséges össze­geket az előírt berendezé­sek létrehozásához. Ilyenkor önkéntelenül is adódik a kérdés: ilyen esetekben az illetékes üzem. intézmény, főhatósága nem bírságolha­tó a mulasztásáért? L. F. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom