Délmagyarország, 1969. július (59. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-19 / 165. szám
tar SZEGEDI W ÜNNEPI HETEK Ma kezdődnek a szakadtén játékok Nyitódarab Kodály: Háry János RENDEZŐ SZINETAR MIKLOS KARMESTER LUKACS MIKLÓS A bécsi Burg színpompás színpadképe a Dóm előtt Melis Örzse: Moldován Stefánia ez élvonalba, s azt hiszem, minden igazgató, Lukács Miklós is helyesen gondolkodik, ha már az utánpótlás oroszlánkörmeire kíváncsi. Hogy ténylegesen mennyit ért ez a vérátömlesztés — csak hosszú évek múltán derül ki. A fiataloknak azonban erőt, bátorságot, ambíciót kell meríteniök a bizalomból, és egészséges tisztázásra használniok a lehetőséget: mi az, menynyi az, amit elbírnak. Külön szerencsés, hogy az Operaház igazgató-karmestere és Mikó András személyében a főrendezője oktató a Zeneművészeti Főiskolán, így frissen kapják a tehetségek első jelzéseit, ugyanakkor fejlődésükben is végigkísérhetik éveken át. Az eredmény nem maradhat el. Nikolényi István Gyorsan, pontosan Beszélgetés a játékok koreográfusával Van a szegedi nyárnak, a Dóm téri nyüzsgésnek, próbák buzgalmainak néhány résztvevője, aki vendég: mégis itthoni, s akit rövid beszélgetésre nem kell különösebb erőfeszítéssel, kérdezősködések árán, taktikus kivárásokkal elővadászni a trécselő-vitázó-ismerkedő csoportokból. Elég odamenni, a térre, s az ember rögvest rátalál. Mint például Barkóczy Sándorra, az Operaház koreográfusára, akire július 20-a előtt rendre ugyanott leltem: az Apáthy-kollégium föld alatti gumitermében. Tréningruhás táncosait mozgatta, lépéseit hegyezte, forgásait pödörte, magyarázott és mutatott, zongoraszóra, feszesen, pontosan. Körülbelül egy hónappal ezelőtt találkoztunk először abban az ügyben, hogy örzse szerepéről beszélgessünk. Váratlanul jött Szegedre, tele szorongással, ijedtséggel és félelemmel: akkor kezdte részletesen tanulmányozni a szerepet, s egy kissé megijedt a feladattól. Először, s éppen itt, Szegeden, az ország legnagyobb szabadtéri színpadán kell énekelnie az új szerepet, amely ráadásul tele van prózai részekkel; nincs énekes, aki a prózát szeretné. Mindezekhez járult a számára nehéz idei operaházi évad fáradtsága. — Egyszerűen nem találom önmagam — mondta akkor. — Megbántam már, hogy vállaltam a szerepet. Valami izgatott vibrálás vette körül. Mindenféléről beszélt, Amerigo Tot szob-. raíról — éppen akkor látta az Olaszországban élő magyar művész pesti kiállítását — Komlós János Mikroszkóp Színpadáról, s arról, hogy ő tulajdonképpen véletlenül lett operaénekes. Zongoraművésznek készült, de a felvételi vizsgán szórakozottságában egy emelettel feljebb ment a Zeneakadémia lépcsőin és ott már operaénekeseket vizsgáztattak. Nem ment vissza: felvették az énekművészi szakra. Azt is elmesélte még, hogy éppen akkor festettek otthon náluk, a lakásban, képzelhe- j tem, milyen nagy a felfordulás. — Bolondos nyári beszélgetés: ezt adja címnek — javasolta. — De tudja mit, ne írjon semmit. Nem alkalmas ez a beszélgetés semmire. így aztán nem lett az inA koreográfus próba közben Somogyi Károlyné felvételei Műhelypróba után fürdés, aztán ki a térre, véleménycsere a rendezővel, a színpad „bemérése", satöbbi. — A Kodály-mű betétjeit nem először készítem elő Szegeden, s ezúttal is új megoldást kerestem. A korábbiakkal szemben ez a Háry még népiesebb figura, férfiasabb, karakterisztikusabb, a mesemotívumokat az ő fantáziája keríti körül, határozza meg. Olyan huszártáncot csinálunk tehát, amilyet az öreg obsitos elképzelhetett, benne a néptánc keménysége elegyedik baletttechnikai megoldásokkal. A kettősség érzékeltetésére hívtuk meg az Építők „Vadrózsák" népi együttest, melynek táncosai mintegy kiegészítik a hivatásos balettművészek produkcióját. A toborzót harmincketten táncolják (ennyien még soha), hozzá a szólisták, akiket hasonló szellemben választottunk meg Galambos Tibor (a Vadrózsák szólistája) és Huss Sándor (az Operaház művésze) személyében. Üjdonság még. idén nincsenek intézeti növendékek, a feladat nehézsége kész művészeket kívánt. — Kerülnek-e új betétek a Tragédia egyes színeihez? — Vámos Lászlóval tőrtént megbeszélésünk értelmében igen, mondhatnám maximálisan. Talán elöljáróban erről ennyit. Röviden utalnék viszont a szabadtéri játékok nagy tanulságára. Olyan erényeket sajátítottam el itt kilenc év alatt, amire az én szakmámban sincs kevesebb szükség. Megtanultam, miként lehet gyorsan dolgozni úgy, hogy precíz is legyek, ugyanakkor megtanultam monumentálisan gondolkodni. S a balettművészetben ez igazán nem árt... N. I, terjúból semmi. Pedig alkalmas lett volna, ha másra nem, arra, hogy egy pillantást vessünk a művészi alkotás titkaiba. Egy valami azonban tényleg hiányzott a nyilatkozatból: a lezárás, a befejezés, a feladat megtalálásának nyugalma. De ez is megérkezett Mire jó egy hónappal később a szabadtéri színpadon megkezdődtek a próbák, már egy egészen más Moldován Stefániával találkoztam: a szorongásos félelem helyébe kiegyensúlyozott, derűs nyugalom került — Persze bizonyos félelem magától érthetőleg még mindig van bennem. De most már tudom, mit akarok, mit kell csinálnom. Most már csak azért izgulok, hogy amit akarok, jól is csináljam és sikerem legyen. — Milyen lesz Moldován Stefánia örzséje? — A Székelyfonót Szegeden énekeltem annak idején. Azóta Kodály-műben nem játszottam. Most örzse szerepét legalább olyan nagy feladatnak érzem, mint azt a régit pályám kezdetén. Amikor a szabadtérin megkezdődtek a próbák, a prózai részektől féltem, de Dayka Margit megdicsért, hogy úgy mondom a szöveget, mint egy vérbeli prózista. Ennek nagyon megörültem és meg is nyugodtam. Arra törekszem, hogy örzse alakja mindenben megfeleljen Háry elképzeléseinek: végeredményben ez a figura is Háry képzeletének szülötte, éppúgy, mint a játék többi szereplője. Egyszer Tiszay Magdát láttam örzseként az Operaház színpadán. Nagy élmény volt, sohasem fogom elfelejteni. Remélem, az én Orzsém is tetszeni fog a közönségnek. Mí biztosak vagyunk benne. ö. L. FESZTIVÁLNAPTÁR JÜLIUS 19., SZOMBAT Déli 12 óra: a Szép magyar könyv című kiállítás megnyitása a Móra Ferenc múzeum központi épületének kupolcsarnokában. Déli 12 óra: a Somogyi Könyvtár könyvritkaságaiból című, kiállítás megnyitása a könyvtár olvasótermében. Este fél 8: Kodály Háry Jánosának premierje a szabadtéri színpadon. SZOMBAT, 1969. JÜLIUS 19. A címszereplő; Melis Györgyről biztosan leírjuk majd, hogy a Szegedi f , Szabadtéri Játékokon min- V -iX/f jTflX/ den idők legideálisabb Há- V-/ V V-/ I V-A V ry-ja, s mikor a megtiszte- ' ' lő titulust odaelőlegeztem neki, mosolyogva mondta, Háry az ő életében is talán r — • "i a legérdekesebb szerep. — Még akadémista ko- jjp^ \ romban tanultam meg, s W u kollegáimmal 1947—48 tá- § W ján jártuk vele az országot, _ m a főiskolai kisszínpadról f W indulva. Diósgyőrtől Pécsig, / --^//^öti §L üzemekben, falusi kultúrhá- 1/ ff Px f/j zakban hirdettük Kodály íj / ' / muzsikáját. Mondhatom, V f / kompetens helyről tanultam, / \ ' hiszen maga a mester — j " Emma asszonnyal — jóné- i j hányszor elkísért bennünket, \ A tanácsaival segítette, inten- V < / cióival oktatta a fiatal tár- ^^zfS-ís'^ i sulatot. Vnger Ernő vezé- —I nyelt, örzsét Farkas Anna ; I játszotta, s ha utalok ró, • i ugyanígy körbeutaztuk az országot a Székelyfonóval is, ***** JUo* k»rtta»»r«* nem kell különösebben hangsúlyozni az ügy kultúrpolitikai jelentőségét. Szegeden színház felől közelíti az előmásodszor kaptam ezt a adást. Ma már énekes-szímegtisztelő szerepet, nagy neszeket kér a közönség, örömmel vállaltam, mindig zenés színházat, ahol a szívesen jövök ide. Meggyő- rendezőnek és a szereplőkződésem, ez a speciális szín- nek összetettebb, bonyolulház a maga nemében töké- tabb feladat jut a hagyomáletes, az énekes hajlamos nyos operajátszásnál. A akár megalkudni a gépi közönséget, a darab érzelmi hanggal, ugyanakkor a sze- vonalát a színház eszközeirepjátszásban teljesen új vei kell felvezetni az áriálehetőségeket nyer. kig, hogy a publikum ter— A Háry összetett sze- mészetesnek fogja fel, ha rep, az énekesnek legalább a színész énekszóban közli olyan jó színésznek kell gondolatait. Ugyanígy kell lennie. Melis György reme- korszerűen értelmezni a kül alakít a színpadon. Mi- Háryt is, ahol Kodály zselyen darabokban tette már nije komoly kritikai játék próbára ennyire színészi légkörét teremti meg a kvalitásait? színpadon; a darab sokkal — Fiatalabb éveimben több holmi parókás-bajuszos több operettben léptem fel bolondozásnál. az Operaházban, egyebek — Mint az Operaház kitűnő között játszottam-én ekei tem baritonistája, mi a véleméa János vitézt, bizonyára nye az új éneke snemzedékemlékszik rá, Szegeden is. röl, mely az elmúlt szezonEz sem volt haszontalan. 6an nagy lehetőségeket kaLcgtöbbet azonban az ope- pott, s amiről élénk sajtórajátszás nagy teoretikusától vita is zajlott: korai vagy Feisensteintői tanultam, ö szükséges tett fiatalokat mutatott rá a korszerű stf- „mély vízbe" engedni? lusra, mely nem a műfaj, — Tóth Aladár idejében hanem az egyetemleges mi is fiatalon törtünk be Csata jelenet 4
