Délmagyarország, 1969. október (59. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-11 / 236. szám
(Folytatás az S. oldalról) hadifogságba került. Illegalitásban működött elvtársaktól, vagy az orosz frontom átiött elvtársaktól szereztük. Apró Antal, ha jól emlékszem, eléggé súlyos beteg volt, s csak Debrecenben tudott részletesen beszélni, aktívan bekapcsolódni a munkába.) Szeged alig szenvedett rombolást, a többi városhoz képest, ami annak volt köszönhető, hogy nagyon derék szegedi elvtársak időben jelezték a szovjet hadseregnek, hogy miképp lehet a német hadsereg őrségéinek kijátszásával bevonulni. Nem tudom, hogy ezt a hősies teltet a történelem eléggé honorálta-e. (Szegeden bőséges nyomdakapacitás állt rendelkezésünkre. Nálam akkor kéznél volt két könyv, az egyik Sztálin valamelyik könyve, a másik az én munkám: Tizenhat éy a fegyházbun. Azonnal nyomdába adtam őket, hogy mindjárt az első időben valamilyen kommunista irodalom megjelenjék. Pechemre az én könyvem a nyomdából valamivel hamarabb jött ki, mint a Sztáliné, amit akkor rossz néven vettek az elvtársak.) Mint a párt különleges megbízottja, „szabad úszó" voltam, egyedül tartózkodtam a frontközeli városokban, ami azt jelentette, hogy mindig én kerültem előre. A nap bármely szakaszában kész voltam egy kocsiba beülni, s mentem, ha kellett, a front előtti településekre is, ••agy éppen a harcok zúgásából szabadult falvakba, hogy a helyi szervakkel együtt ügyeket Intézzek. így jutottam el a legkülönbözőbb helységekbe. A legnagyobb hatást mindenütt az keltette, hogy mi kommunisták, népfrontpolitikát hirdetünk. Ez a politika kettős irányban volt hasznos. Először ls: mi kommunisták az első Időkben sehol sem voltunk olyan erősek, hogy kezünkbe vehettük volna az irányítást Ez csak a vörös hadsereg fegyvereire támaszkodva lett volna megvalósítható. Másrészt ez a politika megnyugtatta a polgárt, a haladó értelmiséget a proletárt — olyan értelemben, hogy az oroszok betartják azt amit röplapjaikon és a Kossuth Rádióban hirdettek, hogy megőrizzük a magántulajdont tiszteljük a vallást biztosítjuk a választójogot a földreformot és a többi jogokat. A népfrontpolitika megteremtette a helyi kormányzás lehetőségét A párt felhívása szerint mindenütt megalakultak a nemzeti bizottságok. Sok energiával segítettük életre kelteni a baloldali pártokat mivel valahogy a polgári pártok, de még a szocdemek is sehol sem voltak, nem léteztek. (Ennek tipikus jele volt hogy pb Szekszárdon olyan pártalakulást találtam, ahogy beléptem a pártok házába, egy föliraton azt olvastam: egyesült kommunista, szociáldemokrata, kisgazda és nemzeti parasztpárt) Szegedtől hamar elszakadtam, Budapestnek vettem az irányt mert arrafelé újabb városok szabadultak fel, s hasonló feladatok vártak rám. Ahogy folyt a felszabadítás, az új területeken ugyanazt a pártszervező munkát végeztem, amit Szegeden, illetve az első három felszabadított megyében. Az első Időkben egyszer még visszakerültem Szegedre, az ország fölszabadulása előtt. Nagyon emlékezetes előttem, mert a hadihídon, melyet a felrobbantott Tisza-híd helyett építettek, belezuhantam felöltözötten, csizmástól, télikabátostól a Tiszába. (Autón utaztam Aradra, hogy a szovjet elvtársakkal tanácskozzam, ugyanis valahányszor a vörös hadsereg előrenyomult, nekem a politikai osztályokkal egyeztetni kellett a munkámat. A vörös hadseregben az volt a metódus, hogy mindenütt előre kijelölték a kommendánsokat, városparancsnokokat, akik bizonyos elvi útmutatásokat kaptak, s azt rendszerint én közöltem velük. Ezeknek a jövendőbeli magyar városokba kerülő szovjet parancsnokoknak több előadáson át magyaráztam meg, miért fontos Magyarország jelenleg a fasizmus elleni harcban, mi Magyarország története, mik a perspektívái, feladatai. Mindezek értelmében a kommendánsok hogyan segítsék Magyarország talpraállítását, hogy segítsék a népet a fasizmus elleni harc felvételére. Mindig őszintén beszéltem velük, hogy milyen sok kárt okoznak azok az atrocitások, amelyeket frontkatonák olykor föM ár érett elhatározásunk volt 1944 októberében a feleségemmel, öcsémmel, hogy átmegyünk a fronton Makóra, Szegedre, de két kísérletünk is sikertelen maradt így a Szálasi-korszak egy hetét megértük Budapesten. Ezután öcsémmel együtt indultunk el. De ez már afféle illegális mozgolódás volt, mivel az akkori Magyar Front fő politikusai azt ajánlották, hogy majd ők megszervezik az ellenállókkal szimpatizáló Horthy vezérkarnál, hogy engem a fronton áttegyenek. Hanem én paraszti ösztöneimre hallgatva azt mondtam, Horthy tisztre nem bízom magam. Majd mi az öcsémmel paraszt módon átmegyünk a fronton. Nem részletezem, gyönyörűen, díszmenetben átjutottunk Kiskunhalasnál, s így árkáltunk ml a mellékutakon. Szeged elé tapogatózva. Az első találkozás a szovjet katonával Halas város szélén történt. Két napon belül elindultunk Szegedre. Természetesen gyalog. Pusztamérgesre este érkeztünk, közölték velünk az állomáson, hogy éppen holnap reggel indul Szegedre az első kisvonat. Már maga a kisvonaton való utazás is élményt jelentett, h'szen teli volt rémült, panaszkodó, ugyanakkor mindenféle már régebbi félelmek alól szabadult emberrel, akik azt tartották, hogy vége, legalábbis a mi számunkra vége a háborúnak. (Egy jó vastag, Jdlencven-száz kiló körüli asszony, olyan, amilyennek rajzok ábrázolják a kofaasszonyt, végigsápítozta az utat, hogy jaj istenem, istenem, micsoda borzasztó dolgok történtek a lakossággal, különösen az asszonyi népekkel. De olyan szaporán, s olyan hangosan, s olyan sokszor elismételte panaszát, hogy a végén már földijei intették le, mondván: magának is csak az a baja eshetett, hogy nem esett meg magával semmi.) Beérvén Szegedre, Ismerős elvtársak fölkeresésére indultunk. Megtudtuk, hogy két kommunista párt van, s még elég zűrzavaros viszonyok uralkodnak, aminek tisztázásában Vas Zoltán nevét emlegették. Mi is épp őt kerestük, de nem találkozhattunk vele, hiszen ő két-három megyében szervezkedett már akkor. Erre elhatároztuk, hogy hazamegyünk Makóra. löslegesen elkövetnek. Nagy problémát jelentett például számomra, hogy egy ízben Szeged püspökéhez kellett mennem, mindjárt az első napokba, s a vörös hadsereg és a párt elnézést kellett kérnem, mivel néhány frontkatona behatolt az alsóvárosi zárdába, s ott nem éppen szerzetes módra viselkedett.) Azért érkeztem elsőnek Magyarországra, mert a külföldi bizottság többi tagjai csak október végén, november elején érkeztek haza és kezdték meg a munkát. Október 11-e körül, mikor Szeged fölszabadult, a külföldi bizottság még Szebenben tartózkodott a főhadiszálláson. A felszabadulás utáni közvetlen napokban fölkerestek a szegedi elvtársak, s ott előadtam nekik, hogy meg kell alapítani a kommunista pártot, mire ők rögtön nekikezdtek a szervezésnek. (Emlékezetem szerint valamilyen városházán levő rendőrőrszobában alakult meg a kommunista párt. Amikor legutóbb Szegeden jártam, ezt a szegediekkel és Úrban Ernővel tisztáztuk. Arra nem emlékszem, hogy november 5-én melyik szegedi épületben alakult meg a Központi Bizottság.) Ott jelent meg Vas Zoltán Makin, « engem keresett. Vele jöttem Szegedre. November volt, tél. sár. Egy hadsereg fölvonulása sosem népünnepély. Háború volt. Sárban, cafatban utaztunk. Tiszahíd nem lévén, a hadihídon gyalogoltunk át, de hogyan? Alacsony volt a Tisza. A hídon lefelé csúsztak a járművek, emberek, fölfelé hernyózva másztak, és tolták a gördülő járműveket A mi kocsink is, amivel Makótól jöttünk, beledőlt egy kátyúba. A hídon olyan tömeg, hadi és civil népek törekedtek — úgy lehet végtelen céljaik felé —, ml meg türelmetlenül siettünk volna; ezért kívül mentünk a korlátfán, és a hadihíd pallóvégein oldalt lépkedve keltünk át a Jobbparti városba. Amikor a hídfőtói visszanéztünk az átkelőkre, az olyan volt, akár egy giccses csatajelenet Áradt a nép, tankok, nótázó katonákkal rakott teherautók, harckocsik, tüzérség és lovaskocsik. (Vas Zoltán szeles modorral mutatott a jelenetre, de találóan mondta: Látod mekkora zűrzavar. Itt szemre össze-vissza megy minden. Az utolsó őrvezető nem tudna elszámolni katonáival. Az ezredparancsnok a beosztott tisztjeivel. De ezek egy trombitaszóra seregbe fejlődnek, és ha győzünk, e korszak minden katonaembere hős lesz.) Mikor Vassal megérkeztem, láthattam, hogy Rákosi kivételével itthon vannak a moszkvai emigránsok. Azonnal leültünk, s tisztáztuk a kérdéseket Mi olyan szándékkal jöttünk az öcsémmel, hogy a parasztpárt képviselői vagyunk, hogy azonnal nekilátunk a parasztpárt megszervezésének. Ebben meg is egyeztünk, ez ellen az elvtársaknak ellenvetése nem volt. Sőt, abban fogtunk össze, hogy a többi baloldali pártot is felserkentsük. Hiszen akkor még sem a Szociáldemokrata Párt, sem a Kisgazda Párt nem mozgolódott Például Valentini Ágoston még nagyon sokáig ellenállt, hogy megszervezze a pártját A Kisgazda Párt régi tekintélye. Nagyiván János is húzódozott Végül kiderítettük, Balogh páter lesz az, aki majd szövetkezik velünk. Révai Józseffel egy szép őszi napsütésben kimentünk hozzá Alsóközpontra, ahol plébánoskodott Szinte várt bennünket, olyan készségesen fogadott —Nagyon jó, nagyon jó, örülök, hogy jönnek! Velem meg lehet egyezni. Köbben mfg tárgyaltunk, kiváló cslrkepaprlfcis rotyogott a papszakácsné jóvoltából, azt megettük, ittunk is rá egyet, s jöttünk haza, hogy kész a koalíció, mivel hárman megalakítjuk a Délmagyarországot Mindenki behozza a maga betétjét, Balogh pá-' ter lesz a gazdasági főnök, Révai a főmunkatárs, s én leszek a főszerkesztő. Így indult el a Délmagyarország 1944. november 19-én, mint Kft Elmondhatom, hogy luxuskörülmények között szerkesztettem. Bár ugyan MTI nem volt hanem volt négy vevőképes rádiónk, ahova odaültettük az embereket s összeszedték a híreket. Hetenként két vezércikket írt Révai, de én is megírtam annyit Riportjaink is voltak. Riporteri minőségben Komócsin Zoltán, Lőkös Zoltán dolgoztak velünk az első pillanattól kezdve. A Jókai utcában, a Hunyadi Vas GeN gely házában laktunk. Ott volt a szerkesztőség is. Emlékezetem szerint ebben az időben Komócsin Zoltán hozta a legjobb riportokat Kistelekről, DorozsmáróL Hamarosan elhatároztuk — az Ilyen elhatározásokban a stratégiai elgondolásokat a moszkvai emigránsok hozták, akik kétségtelenül jól elgondolták előre a tennivalókat és helyesen, következetesen indítványozták —, hogy a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontot kell létrehoznunk. Pesten ugyan már a háború éveiben megvolt és dolgozott a Magyar Front, amelynek a baloldali pártok voltak az alkotói, így a Kommunista Párt ls, és ennek képviseletében éppen maga Kádár János, de Itt Szegeden azt mondtuk: új helyzet van. Eképpen legyen új neve az új alakulásnak: Magyar Nemzeti Függetlenségi Front, a további fasisztaellenes háború és a demokratikus átalakulás programjával. December 6-án a színházban tartottuk meg az alakuló gyűlés. (Most a 25 éves évfordulóra majd megtartjuk a Népfront országos tanácsának ülését.) Akkorra Szegeden egészen elrendeződött a két kommunista párt helyzete. Nagy belső viták folytak, de kifelé legnagyobb tekintélye a Kommunista Pártnak volt, ez kétségtelen. S közben a szocdemek és a kisgazdák is rendezték soraikat, szervezetten bejöttek az MNFF-be, úgy, hogy december közepére Szegeden és a Dél-Alföldön ennek következtében valóban a magyar nemzeti újjászületés körvonala, körülménye, lehetősége és hangulata alakult ki. (Hanem közben mint színfolt érdekes, hogy országos ügyeket mozgatván, háborús körülmények között éltünk, hiszen előfordult, nem egyszer, hogy kitettük a lábunkat a szerkesztőség épületéből azzal, hogy háromnapos szakállunkat leszedessük a borbélynál, s csak másfél nap múlva érkeztünk vissza a munkához, mert közben sebesülteket szállítottunk. Megérkeztek a szovjet sebesült szállító vonatok a Pest körüli harcok színteréről, s oda emberek kellettek, akik a hordágyakat megfogják, a peronokról lehordják, vagy fel az iskolákban berendezett kórházakba. Azért alkalmasint a városban található Járókelőket időnként összeterelgették sebesülteket szállítani. Sok efféle, csak háborús viszonyok között előforduló epizód történt velünk, s másokkal, de hatalmas, szép fölvirágzás kezdődött, és az újjászületés légköre fogott körül bennünket. Máig is merem állítani, hogy reakciós tünetekkel, a közügyektől való húzódozáson kívül nem is találkoztunk. Tehát azok a polgárok, burzsujok vagy papok, akik később az első választás során ádáz antikommunista, antiszovjet propagandát fejtettek ki, ezidőben még nagy csöndben hallgattak, mintha nem ls léteztek volna. Igaz, akkor az emberek örültek, hogy élnek, örültek, hogy alig volt veszteségük a világ átváltó, zásával kapcsolatban, örültek, hogy semmi nem igaz abból, amit a régi világ hírverése el akart hitetni, hogy fölkoncolják az embereket, hogy tömegesen kihurcolják Szibériába, hogy a vallást betiltják. Sőt, a szovjet parancsnokok mentek el a plébániákra, hogy nyissák kl a templomokat, húzzák meg a harangokat Nagyon bizaErdei Ferenc: ÚJSÁG, NÉPFRONT Géppuskások szekereken „tüzelőállásban" — a város főterén . - Még könnyű kis kocsikat, fiákereket te besoroltak a hadrendbe
