Délmagyarország, 1969. december (59. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-25 / 299. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK' DÉLMASYARORSZAB 59. évfolyam. 299. szám 1969. DECEMBER 25.. CSÜTÖRTÖK Megjelenik bétfó kivé. telével mindennap, hét­köznap 8. vasárnap 12 oldalon. ARA: 1.20 FORINT Karácsony, béke A jó öreg városháza behavazott tornya szinte jelkép: a város népének csendes-békés, szép karácsonyáé. Ha az elmúlt hetekben netán bosszankodtunk is ezen-azon az ünnepre készülve, most okunk panaszko­dásra nincsen. Megjött távolról a fiú. együtt a család, csil­log-ragyog a karácsonyfa. • alatta' ajándékok.' jó meleg van a szobában, s konyhábol közénk lopózik a készülő ünnepi ebéd finom illata. Ilyen hangulat csak egyszer van egy évben, az a nyu­galom, amely .körülvesz bennünket, belülről jön: a lélek harmóniája. Az öröm, a gyerekkacaj, a béke összehozza az embereket. Az otthonokban együtt a család, vén planétán­kon egymásra talál az emberiség. Elhallgatnak az apró perpatvarok, a harctereken elcsendesülnek a fegyverek is. Oly szép. oly idilli e kép, hogy az ember lelkét elönti a derű: ilyen is tudsz te lenni, emberiség! Karácsony van. Sokféle karácsonyra emlékszem. Békebelire és hábo­rúsra, inflációsra és jegyrendszeresre, szépre és rettenetes­re. Innen tudom, hogy akármilyen a karácsony, tulajdon­képpen egyl'éle. olyan mint ez a mai. S innen tudom, hogy akárhány karácsony van, mind másféle. Másféle em­berenként és családonként, népenként és társadalmanként, s legfőképpen — osztályonként. S a mi karácsonyunk azért ilyen csodálatosan szép (nem félek ezt igy leírni, sokszor estünk már túlzásokba, de ez nem jelenti, hogy ne fejezzük ki őszintén érzéseinket), mert egy minden ed­diginél különb rendet építő társadalom karácsonya. Hát­tere is tiszta és egyértelmű, nem szennyezi dúsgazdagok dőzsölése, éhkoppos hétköznap, osztálybékét hirdető fari­zeus-mosoly. Mi nem akarunk többet mutatni, mint amik vagyunk, az, hogy ilyen szépen ünnepelünk, kitűnő elő­dök, nagyszerű barátok, s a mi huszonöt éves harcunk és munkánk gyümölcse. Hogy ez mit is jelent tulajdonképpen, azt magyarázni aligha kell. Az űrt ostromló emberiség fele az éhhalál szé­lén áll, ádáz erők nap mint nap követnek el merénylete­ket az emberiség ellen, népeket tartanak igában és népek­re törnek. Vajon a vietnami szülők és gyermekek nem szeretnék úgy ülni meg a karácsonyt, mint ahogy mi ül­jük meg? S ott, ahol fennen hirdetik, hogy náluk már a bőség társadalma van — ember embernek farkasa. A beke ünnepe a karácsony, ezt hittel valljuk mi is. De nem az osztálybékéé. A munkásmozgalom vörös zász­laját, a szebb, igazságosabb, emberibb társadalomért küzdő embermilliók vörös zászlaját nem lehet és nem szabad felcserélni a megbékélés, a belenyugvás seszínú ken­dócskéjére. Elmondhatatlanul sokat kell még harcolni és dolgozni azért, hogy minden becsületes, minden' jóakara­tú embernek egyformán szép karácsonya legyen é földön, t még többet azért, hogy a karácsonyok előtt és után is, mindig jólétben és békében éljen az emberiség. Karacsony van. E zen a napon különösen szeretek járkálni a város­ban, a korzón, a Kárász utcán, szeretek betérni a Virág-cukrászdába. Annyi jól öltözött, elégedett ar­cú ember sétál, beszélget, múlatja az ünnepet. És meny­nyi, évek óta nem látott, régi ismerős is előbukkan a so­kadalomból! Nem tehetek róla, a Biblia jut az eszembe: „Augustus császár idejében megparancsolták, hogy az em­bereket írják össze Zsidóországban. Mindenki elment arra a helyre ahová tartozott..." Manapság népszámláláskor ugyan már nem kötelező felkeresni szülőföldünket (aktuális a hasonlat igy is: éppen népszámlálásra készülünk), de a szív parancsa csak kimutatja, ki hová tartozik. Karácsony­ra hazajön Szegedre mindenki, aki csak teheti, éljen, lak­jék bármilyen távol. Aki itt él, mindennapi munkájával mutatja ki érzelmeit, akit a sors messzi vezérelt, azzal, hogy legalább karácsonykor hazatér szerettei körébe. Ez a szegediek legszebb ajándéka szülővárosuknak. FEHÉR KÁLMÁN Koszorúzási ünnepség a munkásmozgalmi panteonnál Tűzszünet Vietnamban A DNFF által bejelentett háromnapos karácsonyi tűz­szünet helyi idő szerint szer­dán hajnali 01.00 órakor kezdődött meg és a saigoni, amerikai, és dél-vietnami ka­tonai szóvivők közlése sze­rint az említett időponttól kezdve semmiféle katonai akcióról nem érkezett jelen­tes. A saigoni kormány csak 24 órás túzszünetet rendelt el, amely helyi idő szerint szer­dán 18 órakor kezdődött. * Nquyen Huu Tho, a DNFF j Központi Bizottságának el­nöke karácsonyi és újévi üze­] nétet intézett az amerikai j néphez, különösen azokhoz a családokhoz és személyekhez, akiket elnyomás sújt, az I amerikaiak igazságtalan há­borúja ellen kifejezett til­! takozásuk miatt. Rokonszenvét fejezte ki azokkal az amerikai csalá­dokkal is, amelyeknek tagjai elestek ebben a háborúban valamint azokkal, akik éjjel­nappal aggódnak a dél-viet­nami harcterekre kényszeri­teét hozzátartozóikért. Somogyi' Károlyné felvétele SZEGEIM DECEMBER. 1969 Kádár János beszéde időszerű kérdésekről Mini már jelentettük. Kádár János elvtárs, a- MSZMP Kiiiyonti Bizo..ságinak clsö titkára kedden — Biszku Bé­la, Németh Károly és Orbán László elvtársak kíséretében — Budapest XIII. kerületébe, Angyalföldre látogatott. Ká­dár elvtárs délelőtt a Váci úti Kender Juta Gyárat kereste fel, ahol a gyár vezetőinek tájékoztatója után megtekin­tette a gyár részlegeit. Kádár elvtárs a látogatás során el­beszélgetett az üzemrészek dolgozóival. Délután Kádár elvtárs — aki a fővárosi 39. számú választókerület képviselője az országgyűlésben —, délután képviselői beszámolót tartott a Láng Gépgyárban. Beveze­tőben Kisléghy Imre, a XIII. kerületi tanács vb elnöke számolt be a kerület eredményeiről, gondjairól, majd Kádár János elvtárs emelkedett szólásra. A főváros fejlődésének előmozdításáért A magyar ellenállási moz­galom martírjai, Kulich Gyu­la, Kreutz Róbert, Pataki István és Pesti Barnabás ha­lálának 25. évfordulója al­kalmából koszorúzási ünnep­séget tartottak szerdán, teg­nap a Kerepesi temető mun­kásmozgalmi panteonjánál. A Magyar Szocialista Mun­káspárt budapesti bizottsága nevében Venéczi János, a pártbizottság titkára és dr. Csendes Károly, a pártbi­zottság tagja, a Magyar Par­trzan Szóvetseg nevében Somogyi Miklós, az orszá­gos bizottság tagja és Vágó Ernő ezredes, a szövetség titkára, a Magyar Kommu­nista Ifjúsági Szövetség ne­vében Demeter Piroska a KISZ KB intéző bizottságá­nak tagja és Bíró József, a budapesti bizottság titkára helyezte el a megemlékezés virágait. Az ünnepségen részt vettek a mártírok családtag­jai és harcostársai is. A meg­emlékezés az Internacionálé hangjaival zaruH. — Szeretnék köszönetet zetőinek, a Kender Juta mondani angyalföldi házi- Gyár és a Láng Gyár dolgo­gazdáinknak: a kerület ve- zóinak a mai programért. Szívből üdvözlöm a nagy­gyűlés minden résztvevőjét, H^MB^MM személyükben a XIII. ke­/jnBH rület, Angyalföld dolgozó ^HBBBB^^J embereit — kezdte beszé­KV£^TM dét Kádár János elvtárs, Kl IJ^v' vj majd így folytatta: UH — Ilyenkor, az év végén 5R5W! az emóerek általában átte­»j i*CSlffl5 kintik a mögöttük levő esz­Btft^np* 4 ^ ^ -MWM tendőt, felmérik a helyzetet BJé, áJ^^ 'lS és pillantást vetnek a jö­BgÉ j&KSj tz jff^Ci I frji vőbe. Ez hasznos és jó do­JSy. SjSgp'EsS log. A most záruló esztendő KffijWPntÉ áttekintésén túlmenően ne­kem masfajta kötelezettsé­gem is van Angyalföld dol­gozóival szemben. Körülbe­lül két és fél esztendővel ezelőtt itt fogadták el or­szággyűlési képviselői jelö­lésemet. E gyűlésen jóma­gam — csakúgy, mint az ország többi választókerüle­tének képviselőjelöltje — azt a kötelezettséget vállaltam, hogy a választók, a kerület, városunk és az ország ügyei­ben becsületesen, híven fo­gom szolgálni a dolgozó nép érdekeit. — Nagy felelősséget vál­laltunk magáinkra, s nem könnyű a kötelezettségnek eleget tenni. Valójában nem is sikerül soha olvan mér­tékben, ahogy az ember sze­retné. Remélem azonban, hogy a dolgozó emberek, akik kifejezték bizalmukat irántunk, az államunk ne­vében fellépő és eljáró ügy­intézők szolgálatát és mun­káját szándékainkkal együtt mérlegelik. A magam és an­gyalföldi képviselőtársaim, az országgyűlés többi tagjai nevében állithatom: arra törekedtünk, hogy fogadal­munknak és kötelezettsé­günknek megfelelően dol­gozzunk. — Annak idején a képvi­selőjelöltek kötelezettséget vállaltak a főváros fejlesz­tésének előmozdítására és számos budapesti jellegű probléma megoldásának elő­segítésére is. Érdemes ezt felidézni, hiszen Angyalföld problémáinak jó része sem oldható meg pusztán kerü­leti méretekben. Angyalföld jobb közlekedése, az üzlet­hálózat fejlesztése és sok egyéb kérdés olyan téma, amely Budapest egészére is vonatkozik. Jogos igényekről van szó, olyanokfól. amelyeket napi­renden kell tartanunk, ame­lyekkel komolyan kell fog­lalkozni, s amelyek megol­(Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom