Délmagyarország, 1969. február (59. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-21 / 43. szám

Választék­csere Csütörtökön délután a Bel­kereskedelmi Minisztérium­ban Szurdi István és A. I. Sztrujev belkereskedelmi mi­niszterek ünnepélyesen alá­írták az 1969. évi magyar­szovjet belkereskedelmi vá­lasztékesere megállapodást A megállapodás szerint a két ország belkereskedelme ebben az évben összesen 25 millió rubel értékű árut cse­rél egymással közvetlenül. A szovjet kereskedelem egye­bek között építő- és gömb­fát, cementet, étolajat, tran­zisztoros rádiót, hűtőszek­rényt, porszívót, tejkonzer­vet szállít magyar ruházati cikkek, műanyagáruk, mosó­szerek, papíráruk, hálózsá­kok, különféle italáruk el­lenében. Kínálat: 9, kereslet: 49 Kevés a programtervező matematikus Régebben alkalmazott ma­tematikusoknak hívták őket. Ma programtervezőknek. Az az elnevezés ugyanis, hogy alkalmazott matematika, bár elterjedt, rossz; ennek a tu­dománynak nincs ilyen mi­nősége. Az ilyen szakkép­zettségű matematikusok szá­mológépeken dolgoznak, egé­szen pontosan: az a tenni­valójuk, hogy a gépek fel­adataihoz a programokat megtervezzék; tehát az új elnevezés a pontos és sza­batos. A legkeresettebb szakma Matematikusképzés az ország több egyetemén fo­lyik, Budapesten, Debrecen­ben és Szegeden. Programo­Téli tájak Markovits Tibor felvétele A Tisza- parton Horváth Dezső felvétele Fehér fals zókat azonban csak itt ná­lunk, a József Attila Tudo­mányegyetemen tanítanak. Oklevelükön ezideig és egyelőre még csak egysze­rűen az áll, hogy matema­tikus, programozó jelző nél­kül. de remélhető, hogy rö­videsen az oklevél maga is dokumentálja majd a vég­zettek képzettségének sajá­tos minőségét. A programozás oktatása — dr. Kalmár László egyetemi tanár kezdeményezésére és vezetésével — 1957 után in­dult meg, az első évben mindössze két hallgatóval. 1962—63-ra ez a szám nyolc­ra emelkedett. De erre a szakra akkor még csak III— IV. éves matematikusok je­lentkezhettek. 1963-tól vált teljessé a képzés, olyan ér­telemben, hogy a program­tervezők oktatása már az első évfolyamon megkezdő­dött. Az idén kilencen végeznek ezen a szakon. De negyven állás, negyven munkahely várja őket. Például: a va- . r gon- és gépgyár 8, az elekt- mffOS /fjé/lVCik ronikus mérőkészülékek j o s j gyára 20, a Beloiannisz hír­adástechnikai gyár 4, a Ma­gyar Nemzeti Bank 2, az Egészségügyi Minisztérium 2 programtervezőt kért az egyetemtől. Aligha van en­nél keresettebb szakma! Kalmár professzor tájékoz­tatása szerint az Országos Műszaki Fejlesztési Bizott­ság már 1965 áprilisában ki­dolgozta a várható igénye­ket. Ezek szerint az ország, az ipar matematikus-szük­séglete — ennek természete­sen csak egy része progra­mozó — 1980-ig több mint tízszeresére nő. Ilyen nagy­arányú növekedés egyetlen szakmában sem várható! A nagymértékű program­tervező szükséglet tehát sen­kit sem ért váratlanul. Több programozót mégsem ké­pezhettek a szegedi tudo­mányegyetemen. A Művelő­désügyi Minisztérium ugyanis nem engedélyezte a keretszámok emelését. Egy­részt azért, mert attól félt, hogy a programozó szak el­vonja a legjobb erőket a tanári pályától, másrészt nem engedélyezte a hallga­tólétszám emelkedésével szükségessé váló új oktatói státuszokat. Ahol legnagyobb a növekedés De miért vannak ilyen kevesen a programozók? Az egyetemet talán váratlanul érte az ipar szakember­szükséglete? Szó sincs róla. Jövőre 25 új hallgatót ve­het fel az egyetem a prog­ramtervező szakra. Ez jó­val több, mint ahányan az idén végeznek. De még a mostani szükséglethez is kevés. S mi lesz öt év múlva, amikor majd a 25 hallgató végez? A népgaz­daság nyilvánvalóan még több programozó matema­tikust vár az egyetemtől. Éppen ezért jó lenne, szükséges lenne, hogy a minisztérium ebben a dolog­ban felülvizsgálja jelenlegi álláspontját. ö. L. Napközi — öregeknek „Albérlőkből" még az idén „főbérlőkké" válnak azok az I. kerületben lakó, gondozás­ra szoruló öregek, akik kö­zül eddig csak 14-en kaphat­tak helyet a II. kerület nap­közi otthonában. Az I. kerület önálló nap­közi otthona a Dáni utca— Gogol utca sarkán levő 150 négyzetméter alapterületű volt raktárhelyiség lesz, mely­nek átalakításához 100 ezer forint értékű társadalmi munkával 13 vállalat járul hozza a költségvetésben erre a célra rendelkezésre álló 150 ezer forintnyi összeget kiegé­szítve. A 40 férőhelyre tervezett otthonban tálalókonyhát, ebédeltető- és pihenőtermet, mosdót, zuhanyozót, gondo­zónői szobát alakítanak ki így a kerület tanácsa álta! állandóan segélyezett 240 idős ember közül a legsúlyo­sabb helyzetben levők szá­mára kulturált körülménye­ket tudnak biztosítani. Tegnap, csütörtökön dél­után a Szegedi Nyomda dol­gozói kezdték meg a társa­dalmi munkát a falak és al jazatbeton bontásával. Az összevont szocialista brigád tagjai napi 4 órát dolgoznak munka után. hogy mintegy 8 ezer forint összértékű társa­dalmi munkával járuljanak hozzá a napközi otthon ki­alakításához. Törzsvendégnek lenni! K önnyű a slágerbeli mézesmackónak, aki budapesti kollégája sikerén felbuzdulva énekli, hogy „Én len­nék a főnök és a törzsvendég". De külön-külön nincs könnyű dolga sem a főnöknek, sem annak az egyszerű — ahogy mondani szokás — „szürke" vevőnek, aki törzsven­dég szeretne lenni valamelyik kedvére való üzletben. Magam is felöltöm esténként az egyszerű vásárló ka­bátját, válogatok a konzervek között, kérdezősködöm, rek­lamálok. Keresem a helyem, és sokszor bosszankodom, ami­kor a megszokott, tiszta polcaival hívogató üzletből tömött szatyorral és táskával még tovább kell cipekednem a má­sodik, vagy harmadik boltba, mert megvan ugyan a ke­nyér, a felvágott, a liszt, a cukor, de kifogyott a kedvenc cigarettám, nincs sör, meg szóda, vagy éppen száraz a kifli. Ha igazságos akarok lenni, meg kell értenem a má­sodik és harmadik bolt kevésbé udvarias kiszolgálóit, akik röntgenszemükkel azonnal észreveszik, hogy már mindent megvettem, s csak néhány forinttal járulok hozzá a napi forgalomhoz. De ez csak az igazság egyik oldala. Véle­ményem szerint a vásárlóközönség javarésze jobban sze­reti a megállapodottságot, az ismerős arcokat és polcokat, s csak kényszerűségből vállalja az „idegen vevő" szerepét, jobbára az áruellátás akadozásai miatt. S az üzlet is job­ban megtalálhatja számítását, ha — hogy egy ízes régi jel­zővel éljek — kialakul a törzsökös vevőközönség, mely stabilizálja az üzlet átlagforgalmát, s amelynek ízléséhez lehet már alakítani az áruválasztékot és mennyiséget Meg­kockáztathatom azt a feltevést is, hogy egy megbecsült törzsvendég néhány év alatt legalább még két új vásárlót jelent. Annyit hoz a házhoz. Már, ha szükség van rá. Néha az az érzése ugyanis az egyszerű vásárlónak, hogy egyes boltoknak nem érdeke megtartani őt vevőkörén belüL Bosszankodik az udvariat­lan közönyösségen, amellyel kéréseit fogadják, s azon fo­gadkozik, hogy nem jön többet ebbe az üzletbe, hová vé­gül is megint bekényszerül, különösen akkor, ha „a város peremén" lakik. Jó lenne, ha az új mechanizmus olyan egészséges versengést teremtene — néhány példáját mintha már látnám is környékünk két boltjának versengését fi­gyelve —, melyben a szakmáját értő és szerető, becsületesen élelmes kereskedő ugyanolyan jól járna, mint a jelenleg — jobb híján — protekciókat kutató vevő. Az idő pénz! Sajnos, ennek az egyre korszerűbb köz­mondásnak csak a tükörfordítása terjed el nálunk, komoly tartalom nem fűződik a szóképhez. Az emberek nagy ré­szének kezéből mintha elperegne az idő. Például a három üzletben esti bevásárlással eltöltött 60 percnek negyedórára csökkentése a jövendő törzsvendége számára sok mindent jelenthet: háromnegyed órával több pihenést, szórakozást, — családi életet. Jelent évente — utána lehet számolni — 10 nap „pótszabadságot". D e igazán akkor lesz majd jó törzsvendégnek lenni — mondjuk, itt Szegeden —, ha a néhol még ósdi sza­tócsüzleteket idéző, elavult boltok helyét átveszik a korszerű önkiszolgáló üzletek. Ha az árukban gazdag, ízlé­ses mértékletességgel rendezett polcok között úgy érzi ma­gát a vásárló, mintha valóban ő lenne egyszemélyben a fő­nök és a törzsvendég. Veress Miklós bvee^SCE smm a Délmagyar? Elfogyott o szénsav Szóda vízügy Szegeden — Behozatal ? A répcelaki gázrobbanás után sajnos nem igazolódtak azok az előzetes nyilatkoza­tok, miszerint nem lesz tar­tós fennakadás a szénsav* előállításában, szifonpatron­ellátásban. A répcelaki ter­melés helyreállításával egy időben kényszerű, biztonsági okokból átmeneti időre leál­lították a mihályi szénsav­termelő üzemet is. A szén­savellátással kapcsolatos gond így most már országo­san érezteti hatását, amit Szegeden és Csongrád me­gyében is érzünk. Az Anna Gyógyvíz. Üdítőital és Szik­vízipari Vállalatnak is elfo­gyott a szénsavkészlete, s ezért foglalkoznak azzal a gondolattal, hogy leállnak az üzemeltetéssel. A szifon­patron után ezzel eltűnik az üzletekből az Anna-víz, a sénsavtartalmú üdítő ital és a szódavíz is. Ennek elkerülése végett kereste meg a vállalat veze­tősége az illetékes miniszté­riumot és külkereskedelmi szerveket, amelyek tárgya­lást folytatnak a szénsav­készletek behozataláról. Hogy át lehessen hidalni a szegedi és Csongrád megyei gondo­kat, Lajos Menyhértné, az Anna Gyógyvíz, Üdítőital és Szikvízipari Vállalat szege­di üzemének vezetője ma Jugoszláviába utazik, és tárgyalásokat folytat szénsav behozatalára árucsere-for­galmi alapon. Ha a tárgya­lás eredményes lesz, meg­oldja a szegedi problémákat. Ha szombattól kezdve leáll­nak is az Anna-víz, az üdítő italok és a szódavíz gyártá­sával, az nem lesz tartós, csak átmeneti. Érdekes tallózni a napila­pok címszalaggal nyilvántar­tott előfizetőinek listáján, amelyet a Szeged 1. Postahi­vatalban a megyei hírlapter­jesztő (MEHIV) tart nyilván. Közelebbről engem a Dél­magyarország olvasottságá­nak „térképe" érdekelt. Azt eddig is tudtam, hogy a na­pi átlag példányszám 38 ezer, vasárnap és ünnepnapokon viszont egy-két száz példány híja csak a 40 ezernek. Sze­ged vonzási körének tulaj­donítom. hogy a 30 kilomé­terre távoleső Makóra és Hódmezővásárhelyre egyfor­mán 65—65 Délmagyarorszá­got küld a posta; a makói és a szentesi járásban pe­dig naponta összesen 312 példányt kézbesítenek, áru­sítanak. A vonzási kör azonban — természetszerűleg — meg­szűnni látszik 50—60 kilo­méter távolságban. A látszat azonban ez esetben csal. Az országban — a megyén kívül — 198 magánelőfizetőnket tart nyilván a MEHIV. köz­tük budapesti, debreceni, soproni, tatabányai, berettyó­újfalui, pécsi, zalahalápi, kecskeméti, kiskőrösi, szek­szárdi, veszprémi, szigetvá­ri, székesfehérvári, hartai, hajdúszoboszlói, mosonma­gyaróvári, várpalotai, bács­almási, dunaújvárosi, tisza­tarjáni, esztergomi, komá­romi, bajai. stb. lakosokat. Elgondolkodtató a Délma­gyarországnak ez a „kirajzá­sa", ami talán leginkább nagv, hatodik évtizedes múlt­jával magyarázható. Mégin­kabb azonban azzal, hogv a tőlünk több száz kilométer távolságban levő előfizetőink legtöbbje Szegedről szárma­zott el. S mi lehetne élőbb összekötő kapocs a szülő­földdel. mint a napilap, amely házhoz viszi a szeged' eseményeket 100 kilométe­rekre is? A nevek előtt a doktori címeket tekintve az is szembetűnő, hogy a mesz­szi városokban, községekben igen sok az értelmiségi elő­fizetője a Délmagyarország­nak. A további tallózás pedig rnár átvisz az országhatáron, természetesen leszámítva azokat a külföldi napilapo­kat, amelyekkel kölcsönös a csere. Régi előfizetője a Dél­magyarországnak a washing­toni kongreszusi könyvtár. Halle Naustadtban Kónya Károly. Münchenben Űjvári Károly, Wiesbadenban Alek­szander Horn és Svájcban a tekintélyes Fachbücherei. a Berna-féle berni szakkönyv­tár. S a címszalagok száma nem csökken, hanem emel­kedik. Itthon és külföldön egyaránt új olvasók új ba­rátok kérik házhoz a Délma­gyarországot Szegedről, s a MEHIV mindannyiszor egy­egy új kartont állít a többi közé. L. F, » Égetéses földtisztítás Tegnap délelőtt 9 óra után az algyői 168-as kúttól biz­tonságos távolságra meg­kezdték az olajjal szennye zett föld égetését. Mintegt 100 négyzetméteren, gáttal körülvett területre 15—20 köbméter olajos földet hord­tak, amelyet a tűzoltók fel­ügyelete mellett meggyújtot­tak. A szakemberek arra voltak kíváncsiak, hogy mi­lyen erővel és mennyi ideig ég majd a massza. Az olajos sár nehezen fogott tüzet, de •zután 3—4 órán keresztül intenzív lánggal égett, 20 méteres körzetben erős hő­hatással. A különleges, égetéses földtisztítás bevált. A követ­kező hetekben előrelátható­lag szakaszosan mintegy 2— 3000 köbméter olaioq sarat gyújtanak majd meg kígyón. PÉNTEK, 1969. FEBRUÁR 21. DÉLMAGYARORSZÁG

Next

/
Oldalképek
Tartalom