Délmagyarország, 1969. január (59. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-11 / 8. szám
Magyar-— román megállapodás Budapesten a Művelődésügyi Minisztériumban pénteken aláírták a magyar—román kulturális és tudományos együttműködés 1969— 1970. évekre szóló munkatervét, valamint a két ország között egyetemi és főiskolai hallgatók, aspiránsok cseréjéről szóló egyezményt. Az okmányokat magyar részről Molnár János művelődésügyi miniszterhelyettes, román részről Vasile Gliga külüevminiszter-helyettes írta alá. Az aláírt új együttműködési munkaterv jelentősen bővíti a kulturális és tudományos kapcsolatokat a Román Szocialista Köztársasággal. (MTI) A Csongrád megyei Állami Kereskedelmi Felügyelőség új módszerű vizsgálatairól Ha a zsebünkbe nyúlnak címmel lapunk múlt évi november 24-i számában írtunk. Laboratóriumok és korszerű vizsgálati szisztémák állnak már az ÁKF rendelkezésére, s ezért is tudta bizonyítani, hogy több vendéglőben az általa vett ételminták, süteményféleségek nem mindegyike tartalmazta azt a nyersanyagértéket, amely pedig megillette volna a fogyasztót. Szabó József, a Csongrád megyei Vendéglátó Vállalat igazgatója nem is vitatkozott az ÁKF által tapasztalt tényekkel. amelyeket cikkünkben is hangsúlyoztunk, hozzátéve azt is, hogy ezután a korszerűbb vizsgálati módszerek hatásosabbak lesznek, a vásárlók, fogyasztók érdekét még inkább szolgálják. Látszatra úgy tűnik, mintha két szomszédvár lett volna eddig is az ÁKF, s általában az állami és a szövetkezeti vendéglátás, s ez a továbbiakban is így lesz. Pedig nem. hiszen egymás munkáját támogatják és kiegészítik. Csakhogy amíg az ÁKF a korábbi vizsgálati módszereihez kénest nagyot lénett előre, addig — legalábbis a Csongrád megyei Vendéglátóipari Vállalat üzleteiben — maradt minden a régiben, már ami a saját vizsgálati módszereiket, úgynevezett szúrópróbáikat illeti. A vállalat igazgatója maga kalauzolt bennünket a cukrászati üzembe, ahol a korábbi vizsgálat megállapította, hogy például a csokoládétorta 22,7 százalékban nélkülözte azt a nyersanyagértéket, amit a vásárló nem vett észre, mert nagyságra, súlyra stimmelt a A tartalmi gazdagodás f(7Af1\/A rrEtőtanácskozás" a szocia'istaö # brigád-mozgalomról Párttitkárok és brigádvezetők, gazdasági szakemberek, szb-titkárok, ifjúsági vezetők tanácskoztak tegnap Szegeden, a Juhász Gyula Művelődési Otthonban. A Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsa kezdeményezte vita tulajdonképpen „előtanácskozás" volt: jelentós lépés azon az úton, amely a szocialista brigádvezetők tavasszal sorrakerülő III. országos tanácskozásához vezet. A résztvevők, 12 vállalatot képviseltek, s előre kézhezkapták a SZOT által kiadott vitaanyagot; ez a szocialista brigádmozgalom helyzetét, szerepét, feladatait teszi mérlegre, különös tekintettel a tömegpolitikai munkára. A SZOT-nak pedig ugyancsak megküldik a vita — tanulságos és fontos — jelzéseit Társadalmi rang A hazánkban tízesztendeje kibontakozott szocialista brigádmozgalom mostanra a népgazdaság valamennyi ágában meggyökeresedett. Szinte mindenütt a munkaverseny legnépszerűbb formájává vált. Célkitűzései kezdettől túlmutatnak a termelési, gazdasági célokon, a „szocialista módon dolgozni, tanulni, élni" jelszó is ezt példázza. A 10. születésnapját ünneplő mozgalom eredményei közismertek: a brigádtagok megérdemelt társadalmi rangot, megbecsülést vívtak ki — szorgalommal, emberséggel. Kétségtelen azonban, hogy a nagy számbeli növekedés, helyenként a mennyiségi eredmények hajszolása, a cím kritikátlan odaítélése, fogyatékosságokkal is járt. Tapasztalható bizonyos, úgymond, felhígulás a mozgalomban, fellelhetők negatív jelenségek a brigádtagok között. A méltó ünnpelés éppen ezért az lesz, ha reálisan számot vetünk minden tényezővel, ha nyíltan beszélünk a gondokról, hiányosságokról is. Az országos elemzéshez, az ellentmondásos jelenségek feltárásához hasznos javaslatokkal, őszinte szóval járult hozzá az „előtanácskozás". Ki a „gazda"? Egy kis montázs a tanácskozás jegyzőkönyvéből: — Tartalmi gazdagodás kell. — Nem jó ugyanaz a séma minden brigádnak. — Ne csak akkor igényeljék a szocialista brigádok segítségét, ha valamit sürgősen meg kell oldani, ha már „ég a ház", kérjék ki véleményüket más esetekben is, hallgassák meg problémáikat. — Differenciálni kell, legyenek személyre szabottak a vállalások. — Nagyon szépen le van gépelve a sok felajánlás, de a gyakorlatban nem mindig úgy zajlik le. — A mi igazgatónk úgy kezeli a brigádmozgalmat, hogy az kizárólag a szakszervezet feladata. — Ki hát a gazdája a mozgalomnak? — A határozat világosan megmondja: „Az irányításért és szervezésért a gazdasági és szakszervezeti szervek együttesen és külön-külön is felelősek." — Évenként értékelünk. — Mi negyedévenként. Meg a nagy ünnepeken. — Bizony, jó néhány érdemtelentől megvontuk a címet. — Járjon párban az anyagi és erkölcsi megbecsülés. — Nálunk pénzt nem is kaptak legutóbb, csak jelvényt. — Mi disztingválunk. — Kérem, a kifutólánynak adták oda: itt vannak az oklevelek, jelvények, vidd le, add át ezeknek meg ezeknek. El volt intézve. — Pedig kijár annak a jó munkásnak az ünnepélyesség, a gratuláló kézfogás is. — Mi többre becsüljük az oklevelet, mint a pénzjutalmat. — Ezzel nem értek egyet: bizony megkérdezik, aztán mit kaptál mellé? A tömegpolitikai munka — Fontosabb helyet kell kapnia a tömegpolitikai munkának. — Leszűkítettük a politikai oktatásban való részvételre. Ennél már nagyobb az igényünk: legyenek ennek a munkának bázisai a szocialista közösségek. — Ügy támaszkodjunk a brigádokra, mint az üzemi demokrácia fejlesztésének pilléreire. — Tájékoztassanak, informáljanak benőnket, brigádvezetőket. — Meghallgatásra talált a kérésünk, intézkedésre viszont nem! — Szót kérünk a nagy kollektíva előtt is. — Közösségi emberré alakulni; szép. de nehéz feladat a szocialista tudat formálása! Ha az egyszerű ember tesz egy lépést a közösség felé, annak örülni kell. — Ne váljon mechanikussá a mozgalom irányítása. Tovább gyűrűzik Botyánszki Károly, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának munkatársa többek közt a brigádmozgalomnak a pártépítésben betöltött szerepét méltatta. Az SZMT titkára, Hajas László mondott zárszót, hangsúlyozva, hogy a vita tovább gyűrűzik, mert az anyagot minden vállalat megkapta. Így sokan nyilváníthatnak véleményt azon kívül is, hogy küldöttek képviselik majd a kollektívát. így forrnak ki a helyes álláspontok, gyűlik az anyag az országos tanácskozás vitaindítójához, felszólalásaihoz. A továbbiakban is lapunk fórumot ad ennek a fontos témának, az országos tanácskozásra való felkészülés segítésének. tortaszelet. Egyik cukrász előttünk vágott ketté egy frissen készült dobostortát. Á méréskor a két fél sem volt egyforma súlyú, következésképpen a szeletek is eltértek volna egymástól, ha valamennyit végigdekázzuk. — S a tortaszeletek még száradnak is — tették hozzá. A készítmények összetételébe nyilvánvalóan nem láthattunk bele, mint ahogy a Hági étteremben akkornap főzött sokféle ételekbe sem. A vállalat igazgatója igazán jó kalauznak bizonyult, viszont egyre azt hangoztatta hogy nincs és nem lehet két tál egvforma mennyiségű leves. főzelék, körítés vagy szelet hús. s micsoda körültekintést igényel, hogy minden ételük — az előfizetéses is — ízben, választékban és nyersanyagértékben is jó, kielégítő, sőt a lehető legjobb leayen. A fogyasztók érdekvédelme ugyanis a saiát érdekük is. ezért tüntetik fel az étlapon az ételfélesések súlvát nyersen és főtt állapotban. Higgyünk — miért ne? — a belső ellenőrzés által vezetett könyvecske bejegyzéseinek. miszerint dátumokkal bizonvftják, hogy mikor mit ellenőriztek, mivel nem voltak megelégedve, mit nem bocsáthattak a vendégek rendelkezésére, s mi volt a jó, a különösen érdemleges. A vendégnek joga van azonnal reklamálni. s a konyhában jelenlétében utána is méretni az ételt, húsadagot, ha azt kevésnek talália. Hogy ilven „szőröző" vendége kevés volt még a Hági étteremnek is, az egyben jó jel, de önmagában mit sem mond, hiszen a vendégek döntő többsége nem reklamál, nehogv emiatt megszólják, kinézzék. Nem is a hajszálnyi eltéréseket, különbségeket hangsúlyozta legutóbbi vizsgálatával is az ÁKF, hanem az olyan — a vendég, a fogyasztó által észre nem vehető — megkárosítást, amely az ételminták nyersanyagértéke körül mutatkozott. S mi tagadás, az ellenőrzési módszer korszerűbbé tételéért a vendéglátásnak is lépnie kell előre. L. F, Dél-Magyarország Az újságolvasók igényel régesrégen meghaladták egy hatoldalas napilap lehetőségeit. Tudtuk ezt magunk is régtől, de a papírellátás nehézségei éveken keresztül még csak példányszámemelést sem tettek lehetővé. Ez volt az az időszak, amikor a Dél-Magyarország is „kiérdemelte", hogy pult alól árulták; hogy „protekció" kellett az előfizetéséhez. A múlt évben azután sikerült elérni, hogy minden érdeklődő megvásárolhassa, s így ezekben a napokban már 39 ezer példányban készül, melyből jó 34 ezer darabot előfizetők vásárolnak. 1968. végén már sejthető volt, hogy az idén a lap terjedelmét is bővíteni tudjuk. Ez volt az egyik oka annak, hogy közvéleménykutatő ívekkel fordultunk olvasóinkhoz: mit javasolnak a tartalmi-tematikai bővítéshez? Rengeteg javaslat, kérés érkezett be, a jelenlegi lapterjedelemmel azonban mindennek még töredéke sem teljesíthető. Most örömmel jelenthetjük olvasóinknak, hogy 1969. 'ebruár elsejétől hétköznapokon 8 oldalas lesz a DélMagyarország, megtartva a vasárnapi 12 oldalas terjedelmet. A lap felülete ilymódon naoonta a réginek egyharmadával bővül, új előfizetési díja azonban csak tíz százaléknyival, hiszen az eddigi 18 forintról csak 20 forintra emelkedik. Ügy gondoljuk, ebből is világos, hogy nem a lapkiadás „üzleti" fogásáról van szó, hiszen kiadónknak gazdaságilag éppen nem előnyös ez a vállalkozás. Arról van szó. hogy tartalmilag többet szeretnénk nyújtani olvasóinknak, a tájékoztatás nagyobb lehetőségét kívánjuk megteremteni. Olyan témákkal és rovatokkal bővítjük a Dél-Magyarországot, amelyeket éppen olvasóink kértek, szorgalmaztak. De a bevált népszerű rovatok bővítésére is lehetőség adódik Mit ígérünk a többletoldalakon? Mindenekelőtt a helyi tájékoztatást szeretnénk részletesebbé és alaposabbá tenni. Városépítési, városfejlesztési kérdésekről, a járás községeinek problémáiról kérnek többet és rendszeresebben olvasóink. De jogos az igény a nagyobb kitekintésre is a világ dolgaira. Több külpolitikai kommentárt, magyarázatot szorgalmaztak a kérdőíveket kitöltő olvasók. Manapság nagy az Igény a közgazdasági és világgazdasági, a tudományos és technikai információkra, a világpolitika érdekes eseteiről és személyiségeiről ls szívesen olvasnának az emberek, szeretik a folytatásos közléseket, a napi tárcákat, a humort, s igen sok a sportkedvelő, aki ugyancsak bővíttetni szeretné a maga kedvelt rovatát. Nagyon nagy az igény Szeged és környéke múltiának és jövőiének megismerése iránt, igen sokan szeretik a társadalmi problémákról szóló riportokat, bíráló írásokat. Az olvasóknak ezek az igényel napi 8 oldalon már sokkal jobban megférnek. Tartozunk azzal népes olvasótáborunknak, hogy ezzel a lehetőséggel az elsők között éljünk. Kérjük olvasóinkat. így értelmezzék a lapkézbesftők által kért új előfizetési árat, hiszen valóban jóval többet nyújtunk a két forinttal megemelt előfizetési díjért, mint amit az a csekély összeg képvisel. A példányonkénti vásárlók, az oldalteriedelemnek megfelelően 80 fillérrért vásárolhatják meg február elsejétől a hétköznapi Dél-Magyarországot. Reméljük, hogy ez az új lehetőség még nagyobb kedvet ad sok tízezres olvásótáborunknak a Dél-Magyarországhoz. hiszen az eddiginél gazdagabb, tartalmasabb és rendszeresebb tájékoztatással, közönségszolgálattal, több olvasnivalóval kopogtatnak reggelente lapunk hűséges kézbesítői, fgy már talán nem lesz irreális az a törekvésünk sem, hogy 1969—70-ben lapunk elérje a napi kerek 40 ezres példányszámot. flrcolc a ftiiz mellől Somogyi Károlyné felvételei A tűz mindig Is ellensége volt az embernek, aztán a barátja, forradalma. Sohasem tudott legyőzni bennünket. Megrémített az égő, füstölgő, olajat, gázt okádó algyői mező, az olajkút; fellázadt az ember ellen. Aggodalom, remény, hősiesség, álmatlan éjszakák, nap-nap után, hetek után. Végül is mi marad meg legszebben az emberekből? Egy mozdulat, egy eltörődött, fáradt arc, a remény villanása, a hit önmagunkban, a legyőzhetetlen akarásunk. A hősök legtöbbször névteleneknek születnek, olajbányász ruhát húznak magukra, katona-, tűzoltóruhát, eljönnek a távoli olajmezőkről, a testvéri országból, hogy segítsenek. így győz az ember, összefogással. Kezessé tette, elfújta a tüzet, hóban, fagyban, mínusz 16 fokos hidegben elfojtja a kutat. Emberek, hősök.
