Délmagyarország, 1969. május (59. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-03 / 99. szám

Á munka ünnepe Szegeden Több mint SO ezren a Széchenyi téri nagygyűlésen Apró Antal elvtárs mondott beszédet Ünnepi köntösbe öltözött Szeged május 1. reggelén. A tiszta, kék égboltú, tavaszi illatú reggelben zenekarok járták a város utcáit, s most is, mint a korábbi években zeneszóra ébredtünk. Virág­füzéresen, apró aászlókkal díszítve jártak a villamo­sok. Sokan gyalogosan in­dultak már délelőtt 9 óra előtt a munkahelyükre, hogy szép és impozáns hagyo­mányként együtt induljanak el, s így köszöntsék az alko­tó munka napját. Kilenc óra után a hét fő­útvonalon megindultak a májusi menetek a Széchenyi térre, az ünnepi nagygyűlés színhelyére. Zászlóerdőt, szí­nes léggömbök felhőjét, má­jusfákat, jelszavas táblákat láthattunk valamennyi má­jusi menetoszlopban. Szólt a zene és népi táncosok ropták a táncot. Hogj me­lyik gyár. vállalat, intéz­mény oszlopsora volt a leg­szebb? Kivétel nélkül vala­mennyi tetszett, megkapott, elsősorban nem díszeiért, hanem azért, mert erőt, de­rűt árasztott. A magasra emelt táblákra frt jelszavak őszinte, közös érzéseket fejez­tek ki. „Éljen korunk legyőzhe­tetlen eszméje, a marxizmus —leninizmus! Testvéri üd­vözlet a Szovjetuniónak, a kommunizmust építő nagy szovjet népnek! Éljen és virágozzék szeretett hazánk, a Magyar Népköztársaság! Éljen népünk vezetője, a Magyar Szocialista Munkás­pártr A menetekben sok jellel emlékeztettek arra, hogy fél évszázaddal ezelőtt, 1919-ben győzött először ha­zánkban a szocializmus esz­méje, s jött létre a nép­hatalom. A májusi felvonulók kife­jezték szolidaritásukat a harcoló és vérző vietnami néppel. „Vietnam, veled va­gyunk! Békét Vietnamnak! Testvéri üdvözlet a nemzeti függetlenségért, a demokrá­ciáért és a szabadságért küzdő népeknek!" — hirdet­ték a feliratok. A sugárutakon a szinte Végeláthatatlan oszlopsor élén a kitüntetett üzemek, kiváló gyárak, vállalatok ha­ladtak. A konzervgyár, a Szocialista munka vállalata dolgozói is sok zászlóval, májusfákkal jöttek. A kon­zervgyárból 70 szocialista brigád tagjai ünnepeltek együtt. A 100 éves és a meg­újhodását élő szalámigyár, a húsipar dolgozói majd a fa­ipar üzemei, a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat gyá­rai szintén a jól végzett munka eredményeinek tu­datával érkeztek az ünnep­ségre. A Kiváló Vállalat cí­met kapott paprikafeldogozó munkásai közül sokan szí nes léggömbökkel játszado­zó úttörő gyermekeiket is magukkal hozták az ünnep­re. A textilművek, a fiata­lok gyára oszlopsora élén Apró Antal elvtárs ünnepi beszédét mondja KISZ-isták emelték magas­ra a KISZ Központi Bizott­ságának vörös vándorzászló­ját és a népek zászlóit. Ját­szott a gyáriak népi zeneka­ra és a táncosok végig az. úton ízelítőt adtak a népek táncaiból. Szeged ipari szerkezetének nagy átalakulása erőteljesen kidomborodott a felvonulá­son is. A továbbnövő gumi­gyár és a kábelgyár, vala­mint az olajbányászok és olajtermelők menetoszlopa is bizonyította: Szeged már nemcsak iskola, és fesztivál­város, a könnyűipar felleg­vára, hanem immár egyre nagyobb otthont ad a nehéz­iparnak. Tavaly, május 1-én az olajbányászok kevesebben voltak, ma számuk meg­többszöröződött Szegeden. Eszünkbe jutott — és erről nem lehet hallgatni éppen a munka napján — hogy azok közül többen, akik a bányászok egyenruháját vi­selik és „jó szerencsét" kö­szönnek, milyen hősiesen birkóztak a nemrégiben ele­mi erővel kitört algyői 168­as kút megzabolázásáért. Kérdeztük egyiküket arról az időről, s megint ezt kap­tuk feleletül: „Semmi kü­lönöset nem tettünk, csak azt. amit kellett, ami a kö­telességünk volt." Egyre áradtak a sorok. Jöttek az új városrészt, üzemeket, és családi ottho­nokat teremtő építőipari dol­gozók, aztán a vasutasok, a nyomdászok, a tanácsi üze­mek, a kisipari szövetkeze­tek és a közös gazdaságok dolgozói. Több üzem sorai­ban találhattuk néphadsere­günk, a karhatalom kato­náit, akik a munkásokkal együtt ünnepeltek. Az egye­temistákkal, főiskolásokkal együtt vonultak professzo­raik, oktatóik, s ott voltak a menetben a Szegeden ta­nuló afrikai és más külföldi országok fiataljai is. Tíz óra előtt benépesült a díszbe öltözött Széchenyi tér, a térre torkolló utcák. Fél 10 körül már beszélge­tett az ünneplő dolgozókkal Apró Antal, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhe­lyettese, Szeged országgyű­lési képviselője, a nagygyű­lés szónoka. Apró Antal ta­lálkozott régi elvtársai­val, barátaival, köztük Krajkó András mun­kásmozgalmi veteránnal is, akivel a Horthy fasizmus idején a Csillag börtönbe voltak zárva, mert jogokat kértek a népnek. Pontosan 10 órakor a Himnusz hangjai után kez­dődött az MSZMP Szeged városi bizottsága, a Szak­szervezetek Csongrád megyei Tanácsa és a Hazafias Nép­front Szeged városi bizott­sága által rendezett nagy­gyűlés, amelyen több mint 50 ezren vettek részt. A díszemelvényen, az ünnepség elnökségében foglalt helyet Apró Antal. Győri Imre, az MSZMP Központi Bizott­ságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára, dr. Komócsin Mihály és Rózsa István, a megyei párt­bizottság titkárai, Sípos Géza, a Szeged városi pártbizott­ság titkára, dr. Biczó György, a Szeged városi ta­nács vb elnöke, a megye, a város és a szegedi járás politikai, gazdasági és kul­turális életének, a társadal­mi és tömegszervezeteknek, a fegyveres testületeknek a vezetői. Ott voltak az elnök­ségben a szegedi kommu­nista és munkásmozgalom régi harcosainak, a kitünte­tett üzemeknek, vállalatok­nak, a szocialista brigádok­nak, valamint az ideiglene­sen hazánkban tartózkodó szovjet csapatoknak a kép­viselői. A gyűlés résztvevőit Ju­hász József, az SZMT ve­zető titkára köszöntötte. Ez­után Apró Antal mondott nagy tetszéssel fogadott be­szédet. (Apró Antal beszé­dét lapunk 3. oldalán közöl­jük). A nagygyűlés az Interna­cionálé hangjaival fejeződött be, majd kezdődött a térze­ne és az újszegedi ligetben a majális. M. S. Kádár János elvtárs nyilatkozata Budapest a hagyományosnál is ünnepélyesebben köszöntötte május elsejét. Kilenc óra tájban már em­bergyűrű fogta körül a május elseje tiszteletére ünnepi köntöst öltött Felvonulási teret. A dísztribünről nézte végig a felvonulást Kádár János, az MSZMP KB első titkára, Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke, Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, valamint az MSZMP Politikai Bizottságának és a kor­mánynak a tagjai, a KISZ vezetői, a gyárak, üzemek, intézmények, a szocialista brigádok képviselői. A fő­város és az ország dolgozóit Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára kö­szöntötte. A május elsejei felvonulásról Kádár János az alábbiakban nyilatkozott a sajtó képviselőinek: Május elsején, a nemzetközi munkásszolidaritás e nagy ünnepén szívből köszöntöm a rádió hallgatóit, a televízió nézőit, munkásosztályunkat, dolgozóinkat, egész népünkqt. A budapestiek május elsejei felvonu­lása hagyományosan eleven, szép, színes: akik itt van­nak a főtribünön, azt mqpdják, hogy még szebb is, mint tavaly volt. Én is úgy érzem, s ez a felvonulás, miként — úgy gondolom — az ország többi városában is, híven tükrözi munkásosztályunk, dolgozó népünk internacionalista állásfoglalását. A múlt év májusa óta eltelt év szintén dolgos esz­tendő volt, s nemzetközileg nem is volt egyszerű. De mégis ez az év azt mutatja, hogy munkásosztályunk és népünk szilárd az internacionalizmus érzésében és a népek barátsága ügyében. Ez abban is megmutatko­zik, hogy sikerrel teljesíti első internacionalista köte­lességét: építi a szocializmust hazánkban. Ezani leg­főbb hozzájárulásunk a munkásosztály és a népek nemzetköziségéhez. De ugyanígy megmutatkozik szo­lidaritása ezen a felvonuláson is. és a hétköznapokon is a harcoló vietnami néppel, a szabadságukért küzdő arab népekkel, a szocializmus vívmányainak védelmé­ért küzdő csehszlovák testvéreinkkel, s a világ minden, szocializmusért és békéért harcoló erőivel. Ez az év azt is bizonyítja: ha a céljainkhoz hűek maradunk, s azokban egységesek leszünk itthon és nemzetközi küzdőtársainkkal, akkor előremegyünk, biztos vagyok benne, hogy ez az előttünk álló évben is így lesz, s ebben a meggyőződésben ezen a napon a Központi Bizottság és a magam nevében szívből kö­szöntöm és minden jót kívánok munkásosztályunknak, parasztságunknak, értelmiségünknek, egész népünknek, valamint határainkon túl a szocializmusért, a szabad­ságért, a békéért küzdő népeknek. A közelmúlt néhány eseménye: a Varsói Szerződés budapesti tanácsülése, a KGST moszkvai tanácsülése egy-egy fontos előrelépés az egység erősítéséért. Mi ebből kivettük a részünket, s ugyanígy az egység erő­sítésének érdekében készülünk a közeljövőben esedé­kes moszkvai nemzetközi párttalálkozóra. Mi, a ma­gunk részéről, hozzájárultunk és a jövőben is hozzá­járulunk a nemzetközi egység és erők gyarapításához a szocializmus, a béke, a népek szabadsága ügyének ja­vára, s optimistán nézünk előre. Somogyi Károlyné felvételei Részlet a Széchenyi téri ünnepi nagygyűlésről internacionalizmus, szolidaritás — Vidám menetoszlopok Megjelenik hétfő kivé­telével mindennap, hét­köznap 8. vasárnap 12 oldalon. ARA: 80 FILLÉR VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! évfolyam, 99. szám 1969. MÁJUS 3. SZOMBAT

Next

/
Oldalképek
Tartalom