Délmagyarország, 1971. október (61. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-19 / 246. szám

2 KEDD. 1071. OKTÓBER 19. Anyakönyvi hírek I. KERÜLET Házasság: Bereoz Árpád Jó­zseí os Kcc6kcmcti-Kovács KLá­ra. Varga József 4a Gaburu Zsuzsanna Mária. Krlszlln-NÍ­met Jenő Imre ós Kucslspóter Eva. Márta József ós Nagy­Zsuzsanna. Futó Imre ós Wág­ner Terczla. Szabó István ós Hízó Eva Veronika. Hernádi Gvórgy o» Káhlesz Anőzla, Deák Endre ós Aponyl Aranka Ilona. Horváth László és Halega Zsuzsanna. Király Károly László és Nagy Ágnes, Takó József és Solti Klára Erzsébet. Balog La­jos ós Kálmán Hona, Belhánaíl Ahimed Toufik és Krizsán Er­zsébet, SzalaJ István és Matók Mária, dr. Tényl János Károlv és Kun Irén. Borbély Lá.izjó és Németh Anna Mária házas­ságot kólöttek. születés: Kiss Árpádnak és Masa Irénnek Attllu Árpád, dr. Qulst Patrleh Koblának és dr. Walton Stella Estnek Kofl Dela, Kálmán Tibornak és Csókás! Máriának Tibor, Apjok István­nak és Martonosl Erzsébetnek Tünde Erzsébet. Verba József­nek ós Dán Rózának Andrea Judit, Virágh Istvánnak és Ko­vács Erzsébetnek Melitta Kata­lin, Szúnyog Istvánnak és Csor­dás Arankának István. Fülöp Lászlónak és Nagygyörgy Ág­nesnek Adrienn Ágnes. Adonyl Jenőnek és Takács Gabri illá­nak Andrea. ARostos Józsefnek és Benke Piroskának Róbert. Uoscu Jánosnak es Ungl Iloná­nak Szilvia Ilona, Kerekes Fe­NAPI KISLEXIKON a gazdasági divat­szavakról Az újságokban, a te­levízióban. a rádióban egyre többször találko­zunk az Idegen, legtöbb­ször angol eredetű gaz­dasági kifejezésekkel. Népszerűségük nő, elő­fordulásuk egyre gyako­ribb, mert a mi gazda­sági életünkben szintén szerepet kapnak az ál­taluk jelölt forgalmak. 0 Licensz? Magyarul engedély, használati jog arra, hogv egy megvásárolt szaba­dalmaztatott terméket, vagy gyártási eljárást a vevő alkalmazzon. Ha­zánkban külkereskedel­mi vállalat működik „Licencia" névvel, amely a külföldi találmányok, újdonságok megvásárlá­sát teszi lehetővé ha­zánkban. Ilyen nagy je­lentőségű találmány. Il­letve termék és gyártási eljárást vásároltunk a Mannesman cégtől, s eb­ből alakítottuk ki Győr­ben a Rába—MAN mo­torcsaládot. 0 Technológia? Ismertebb szó, vele je­lölik a gyártási folya­matot, módszert. Azt, hogy a terméket milyen módszerrel készítik a nyersanyagból. A tech­nológiát ugyanúgy ad­ják-veszik ma már. vi­lágviszonylatban, mint bármilyen gépet, pro­duktumot. A technoló­giát is védi a szerzői jog, illetve a szabadalmi törvény — ha azt a megfelelő eljárás során az illető államokban, te­rületeken érvényes sza­bályok alapján bejegy­zik. 4| Know-how? Legújabb keletű, s csak most ismertté váló angol eredetű szó, amely pontos fordításban azt jelenti: mii, hogyan? A gazdasági életben gyöt-' tőfogalomkónt szerepel, egy-egy termék előállí­tásának egész l'iíívania­tát felöleli. Azt mutatja me(t. hogy valamilyen termékel: miként és ho­gyan kell megcsinálni, n technológiát hogyan kell megszervezni, a terméket eladni stb. A know-how ugyanúgy az adásvétel tárgya, mint mondjuk a szabadalom. Közismert, hogy a második világ­háború után Japán vá­sárolta belőle a legtöb­bet. többek között en­nek köszönheti ipari fel­lendülését. fejlett tech­nikáját is. rencnek és Fodor Máriának Ferenc László, Molnár Sándor­nak és Katona Rózának Szilvia, Forster Gusztávnak és Huszta Rozáliának Gabriella. Szögi Bé­lának és Sárdl Rozáliának Ta­más Péter. Fődl Józsefnek és Vass Erzsébetnek Eszter, Temesl Tibornak és Nagy Évának Ti­bor, Pál Attilának és Krajkó Zsuzsannának Zoltán, JanurlK Tamtásnuk és Menner Katalin­nak Szabolcs. Horváth Márton­nak és Laczl Máriának Kriszti­na, Büky Kálmánnak és Tóth Máriának Zita. Halkó Pálnak és Dékány Erzsébetnek Gab­riella Erzsébet, Sztrovecz János­nak és Farkas Irénnek Íren, Zádorl Lajosnak és Rácz Vik­tóriának Judit. Tóth Mihálynak és Lázár Matildnak Mihály, Tombácz Sándornak és Volko­vlcg Erzsébetnek Gabriella Er­zsébet, Vlneze Ferencnek és Bakró-Nagy Veronikának Vero­nika, Vén Ferencnek és Szabó Margitnak Zalán Ferenc, Kévés Pálnak es Logó Rózsának Ró­zsa. Katona Józsefnek és Csá­szár Emíliának Erika, Dómján Istvánnak es Husztlk Márláriuk Péter, Plstrul Jenőnek és Ko­vács Ilonának Andrea Zsuzsan­na, Tóth Sándornak és Körösi Ilonának Gábor Sándor. Laka­tos Lászlónak és Vér Máriának László Gábor. Bozsó Jánosnak és Lázár Etelkának Edit nevü gyermekük született. Halálozás: Komáromi Józsefné Szabó Mária, Tanács István, Szekeres Sándorné Angeló Olga, Pataki Antal Sándor, Jozó Fe­rencné Bellér Ilona, Lakos An­tal. Baksa László, Balogh Er­nőné Somogyi Eszter. Kozma Lajosné Rácz Anna. Kls-Német Jánosné Kául Erzsébet. Pnpdl AnUl. Feln Armln Rudolfné Grün Karolina, Gedey Andrásné Klri Rozália, Horváth Ferenené Fülöp Anna. Szemző Aladárné Szemző Margit, Frányó István Imre, Vörös András. Bogyay Vilmos, Csarmaz ümréné Mucsi JuszUna, Paku József, dr. Sán­dor Zslgmondné Pataki Mária Magdolna, Szűcs Józsefné Hene Etel, Fogas Imre, Kőszegi Ven­del meghalt. n. KERÜLET Házasság: Bodor Rudolf Fe­renc és Tokai Gabriella Etelka, Csabai János és Lipcsei Irén, Sánta Károly és Szekeres Mária, Csányl József és Bujdosó Ju­lianna, Sallal János Mátyás és Deák Piroska házasságot kötőt­űk. Halálozás: Törzsi Jánosné Jóst Irén Mária, Babarczl István. Czlrok Ferenené Száraz Erzsé­bet meghalt, III. KERÜLET Házasság: Szélpál Imre és Szi­rákl Klára, Kovács Ferenc és Sátl Mária Borbála, Kls-Szabó István és Zsikó Aranka. Balogh Ferenc és Kantó Mária házassá­got kötöttek. Születés: Garas Tibornak és Gásjáér Máriának Gábor Tibor, Németh Györgynek es Filep Irennek Andrea OHbriella, Vlgh Lajosnak és Gulyás Ida Máriá­nak Lajos István. Cpucs István­nak és Ördög Irénnek. Róbert István, Sipos Mihálynak és Szabó Matild Máriának Zsolt, Szrenka Tibornak és Oueth Évának Tibor. Bárdi Zoltánnak és Bognár Magdolnának Judit, Szekeres Józsefnek és Bálint Aranka Jolánnak Tünde Ágnes, Szűcs Istvánnak és Rajtik Ju­liannának Zsolt nevű gyerme­kük született. Halálozás: Szabó Józsefné Wolf Anasztázia, Csizmadia Ist­ván, Molnár Lászlóné Kecske­méti JuUanna, Boros Pálné Weltyn Mária, Szécsi István, Bojtl Mlhályné Horváth Terézia, Mezei Ferenené Zsiga Mária. Borbás AnUlné Klspál Erzsébet meghalt. A gazdálkodási hibák—halmozva A szentesi Termál Tsz szanálása y Ismeretes, hogy az ország sok téeszében magasabb egyes munkáska­tegóriák keresete az orszá­gos bérszínvonalnál. De ha a magasabb bér nagyobb vállalati jövedelmet ered­ményez, vagyis a bevé­telből futja a maga­sabb bérre — az elvileg más, mint a Termálban, ahol például a tehenészek keresetét nem fedezi az ál­lattenyésztés jövedelme. Más ágazat nyereségéből kellene ezt a ráfizetést fe­dezni, de ilyen „más ágaza­ta" — amely rendszeres tiszta nyereséget adna — a Termálnak nincs. A maga­sabb bért a Termál ugyan­is nem a nagyobb ered­ményből fizette (ami még, elfogadható), hanem tulaj-' donképpen az államkasszád ból Hét hiba Elhibázottnak bizonyult a Termál termelési profiljá­nak megválasztása, és beru­házásainak iránya, mert túl sok a kézi munka és kevés a gépesítés. Nagy területen folyik a téeszben szántóföldi nö­vénytermesztés — kukorica, búza, kender, takarmány, lucerna stb. Ezeknek az alapvető és nyereséges ter­melési ágazatoknak a gépeit nem újították fel; a kuko­rica művelését nem gépesí­tették, hanem elterjesztették részes müvelését... A mezőgazdasági termelés technikája szempontjából a Termál talán a szentesi körzet legelmaradottabb szövetkezete, mert gépei el­használtak. A pénzt építő­ipari gépekbe befektették, s az építőipari részleget most felszámolják. Külföldi dol­lárkölcsönből épült a hol­landi üvegház, amelyet áruval, szegfűvel kell majd visszafizetni. Ám de olyan kedvezőtlenek a visszafize­tés feltételei, hogy a szeg­fűexport bevétele nem fe­dezi a termelés költségeit. Emellett az importált nö­vényházak műszaki szem­pontból sem a legkorszerűb­bek, nem a leggazdaságo­sabban A „korszerű" nyugati nö­vényház voltaképpen csak kirakat, amely mögött el­maradott, kézi munkára épülő, költségesen termelő növénytermesztő tsz bújik meg. E helyzet megjavítása vé­gett a téesznek most né­hány millió forintért kor­szerű traktorokat és mező­gazdasági munkagépeket kellene vásárolnia, hogy az elterjedt kézi munkát nagy termelékenységű, viszonylag olcsóbb mechanikai munká­val helyettesítse, s így meg­szabaduljon a béralap túl­terhelésétől, és növelje a növénytermesztés jövedel­mét. Összefoglalva: a Termál régi vezetői a gazdálkodási hibák sorozatát követték el, amelyeket csak azért nem nevezünk bűncselekmények­nek, mert a Büntető Tör­vénykönyvben nem találha­tók. Ezek: 1. Mammutszö­vetkezet létesítése. 2. A tsz-demokrácia és a belső ellenőrzés felszámolása. 3. A könyvelés rendetlensége, és az önelszámolás hiánya. 4. A jövedelem „fejése" az állami költségvetésből. 5. A beruházások túlfeszítése. miközben elorozták más tsz-ek elől a beruházási ke­reteket. 6. Magasabb bérek közvetve az államkasszából. 7. Elavult gazdaságszervezés (részes művelés, kézi mun­ka), amelyet kirakatpoliti­kával lepleztek. Íme, ezek a legfontosabb gazdálkodási hibák, amelyek a téesz gazdálkodásának pénzügyi csődjéhez vezettek. mái 1971-ben ls — amely jó év volt — mérleghiá­nyos. 1971-ben a terv sze­rint már 25 millió forintot kellett volna törleszteniük. Csupán a béralaptúllépés meghaladja a 10 millió fo­rintot, ezenkívül több mint tízmillió a bevételkiesés. A mérleghiány logikus. Ha a szanálás nem szünteti meg a veszteséget szülő gazdálkodási hibákat, akkor új veszteségek keletkeznek. A felsorolt hét gazdálkodási hibából a szanálás csak egyet, a hitelhalmozást kü­szöbölte ki. A veszteségek keletkezésének többi Ivat forrása tovább buzog. Az irreális bérszínvonal, az ón­elszámolás hiánya, a részes művelés, a kézi munka, a veszteséges virágexport stb. nem szűnt meg. Vagyis a gazdálkodási hibák zöme megmaradt, és a vesztesé­get újratermelik. „Gyógyí­tás" helyett maga a szaná­lás is beteg volt. Három javaslat Betegszanálás Az 1970 elején végrehaj­tott szanálás nem változta­tott lényegesen a téesz helyzetén. Az állam nem tudott a téljes hiány pótlására 93 millió forintot adni egy rosszul gazdálkodó tsz-nek. Adósságainak nagy részét 1971 elején prolongálták, a legégetőbb fizetési kötele­zettségek teljesítésére pedig 17 millió forintot adtak a költségvetésből, Ez az úgy­nevezett szanálás azt a kö­telezettséget rótta a Termál kollektívájára, hogy 1971— 75 között évente 35 millió forintot fordítsanak a régi adósságok törlesztésére. (Csupán az évi kamatteher 12 millió forint.) Ma már egyöntetű az a vélemény, hogy ez a szaná­lási terv nem volt jó, vég­rehajtani nem lehet. A Ter­Általában borúlátóan íté­lik meg a Termál 1971-es helyzetét és jövőjét. De nincs olyan helyzet, amely­ből ne lenne kiút. A tsz­nek nagy a vagyona, van­nak jó földjei, korszerű üzemágai (a hibridüzem, a növényházak), és hatalmas dolgozó kollektívája. Három olyan javaslattal vagy elképzeléssel találkoz­tunk, amely le akarja fek­tetni az egészséges, veszte­ségmentes további gazdál­kodás alapjait. Az első, a jelenlegi, veze­tők elgondolása: a hitelek visszafizetését el kell ha­lasztani 10—20 évvel, és adjanak a tsz-nek újabb kölcsönt traktorok és me­zőgazdasági gépek vásárlá­sára. Vagyis: fizessék a veszteségeket ismét a költ­ségvetésből. E javaslatnak több a hi­bája. Közülük itt csak egy­re mutatunk rá: nem enge­di meg a bérszínvonal le­szállítását a bevételek adta lehetőségre, mert ha lecsök­kentenék a virágüzem vagy az állattenyésztés dolgozói­nak bérét 25 százalékkal, úgy a dolgozók kilépnének a- Termálból. Ha viszont az eddigi béreket fizetik, akkor a béralapot túllépik — és veszteséges lesz ismét a gazdálkodás. A másik javaslat (helyi Szervek vezetőinek elgon­dolása): olyan új vezetőket kell a tsz élére állítani, akik közgazdasági, szakmai és vezetési tapasztalataik alapján képesek a gazdasá­gi rendcsinálásra. Ennek a javaslatnak is van egy nagy hibája; ilyen vezetőt nagyon nehéz talál­ni, eddig nem is tudtak. (Hozzáértő emberek ugyan­is nem nagyon törik magu­kat a Termál vezetésére.) A harmadik javaslat — ezt a szomszédos Árpád Tsz főkönyvelője, dr. Márton Sándor terjesztette elő a múlt évben végzett közös téeszvizsgálat alapján — a Termál Tsz-t fel kell osz­latni, vagyis ki kell gom­bolni a rosszul begombolt mellényt. E javaslat szerint az óriás Termálból a szom­szédos — és igen jól gaz­dálkodó — tsz-hez csatol­nák a megfelelő területeket, és egy tizezerholdas növen­dékállat-nevelő téeszközi önálló vállalatot hoznak lét­re. (Cserebökényben.) Megjegyzendő, hogy a Pénzügyminisztérium szak­emberei tavasszal ez utób­bi javaslatot tartották a költségvetés szempontjából a legjobbnak. Mindenesetre a téesz feloszlatása meg­szüntetné az ismétlődő gaz­dálkodási hibákat és a vesz­teségeket, mert a szóban forgó négy téesz egészsége­sen gazdálkodik. Emellett — s talán ez a legfontosabb — megszűnik a Termál Tsz dolgozóínak mai létbizony­talansága, mert a szentesi Felszabadulás, a Május 1., az Árpád és az Alkotmány olyan téeszek, amelyek biz­tosítják tagjaik magas élet­színvonalát. Elképzelhető, hogy vala­ki jobb javaslatot tesz. Ter­mészetesen a legjobb elgon­dolást kellene megvalósíta­ni. De mindenképpen kí­vánatos egy olyan igazi szanálás, amely nemcsak a tüneteket kezeli, de a be­tegség okait is megszünteti. Lovas Márton Emléküket őrzik az utcák 36. PALFY UTCA lG50-ben még két utca: a Tél utca délen csak a Szécsi utcáig ért, a mai Szabad sajtó utcán túli folytatása volt a Koiic/ca utca. Ez utóbbi nyilván azért kapta nevét, mert zsákutca volt. A Vízkor a Tél utcának már új neve volt: Szélpál utca. Ez ls jellegzetes alsóvárosi ve­zeteknév, csakúgy mint a Víz után kapott mai név. Pálfy utca, A mai Pálfy és Szabad sajtó utca kereszte­zése táján állott 1817 óta Pálfy Sándor gyógy­kovács műhelye. Kél fia. Pálfy János és Pálfy Balázs dolgozta ki 1859-ben a paprikaőrlés sa­játos technológiáját. Ugyanebben az évben ap­juk műhelyét vasöniődév^ bővítették. W71-ben pedig beköltöztettek Alsóvárosról a mostani Tol­nuliln sugárutra (a mai Autójavító Tielyere). és itt gépgyárrá fejlesztették. A húszas években, miután a belvárosból szabályrendeletek kitil­tották a levegőszennyező üzemeket, az akkori tulajdonos, Pálfy János fia Pálfy Dániel (1871 —1928) ismét kivitte az Alsóvárosi temető mel­lé. Itt paprikamalmot is létesített, de tönkre­ment, és gyárát föl kellett számolnia. 1932-ben fftlparcellázták a gyár telkét: a mai Pálfy-telep utca őrzi az emlékét. öccse. Pálfy József (1874—1941) 1897-töl a Város szolgálatában állott, 1908—1918 kózt ár­vaszéki ülnök, 1918-ban országgyűlési képviselő. 1034-tól az 1944. évi német megszállásig Szeged polgár mestere. I Az ő fia volt Pálfy György (1904—1970). a i fölszabadulás előtt városi tanácsnok, a fölsza­badulás után az első polgármester, később he­lyettes polgármester, majd főispán. PALFY-TELEP UTCA Az imént említettem, hogy Pálív Dániel az 1920-as években gépgyárát az Alsóvárosi teme­tő mellé telepítette a belvárosból. Ennek meg­szűnése után hívták ezt a területet Pálfy-telep­nek, s a legújabb, 1970. évi térképen találko­zunk először a telep helyén keletkezett utca nevével. Nem szerencsés név, mert összetéveszt­hető a Pálfy utcával. Meg kell változtatni. PETŐFI SANDÜK SUGARÚT Nyomvonalát már látni Kaltschmidt 1746. évi térképén. Az 1814. évi térképen olvassuk régi nevét is: Pétervári országút. 1830-ban Péter­vári utca, 1044-ben mar Szabadkai utca is elő­fordul, de azért egészen a Vízig legáltalánosabb neve a Pétervári országút. Pétervári utca. A középkori Város egyik legfontosabb útvo­nala volt: a Budát Péterváraddal összekötő fő­út. Pétervárad vagy Pétervár ma csupán az Új­vidékkel szemben, a Duna magas partján álló váráról ismert A közéokorbnn nagy stratégiai jelentőségű erődítmény volt. A szegediek számára különlegesen fontos volt ez az út, mert a módos szegedi polgároknak Pétervárad mellett. Kamenlcán szöleik voltak, s onnan ezen az útvonalon hozták ide a termést, a bort. ' Százötven éve a Pétervári országút a mai Kárász-háznál kezdődött, magában fogialta a mai Kárász utcát, majd a Dáni utca egy részét, s úgv követte a mai sugárút nyomvonalát. A mai Vértanúk terén levő Pétervári kapunál (Pétervári sorompónál. Szabadkai kapunál) ért véget. A korábban jelentéktelen, a török kivonulása ulán újjátelepüll és nagy mezővárossá nőtt Szabadka utóbb — mint láttuk — kezdte ki­szorítani a 18. szazadtól szerepét vesztett Pé­tervárad nevét. Ezt tükrözi a 19. század név­használatának ingadozása. A Víz után Szabadka közelsége győzött. Sza­badkai sugárút lett belőle. De nem sokáig. Bé­kefi Antalnak, a Szegedi Nnpló felelős szerkesz­tőjének, az érdemes szegedi novellistának indít­ványára a törvényhatósági bizottság 1899. szept. 20-i ülése elhatározta, hogy a Szabadkai sugár­utat Petőfi Sándor sugárútnak nevezi el. A végrehajtással késedelmeskedtek, a Naplónak szóvá kellett lenni az új táblák hiányát. Az 1901. évi varostérképen olvasható először a mai név. Emlílettem már, hogy Petőfiről közvetlenül a Víz után. 1880-ban már neveztek el egy utcács­kát Szegeden: az Arany János utcára és a Vö­rösmarty utcára merőleges Petőfi utcát. Ezt — a kettősség megszüntetésére — Í910-ben Bánffy Dezsőről akarták elnevezni, de a javaslat föl­háboredást keltett, így abbamaradt. 1926-ban ez lett a Horthy Miklós utca, a fölszabadulás óta pedig Dózsa György utca. Petőfi Sándornak (1823—1849) érdemeit itt fölösleges méltatnom. Csal? arra emlékeztetnék, hogy tíz évvel ezelőtt a Délmagyarország ha­sábjain érdekes vitát folytattam az azóta el­hunyt kiváló Petőfi-kutatóval. Dienes András­sal. vajon igazak lehetnek-e azok a kortársi nyilatkozatok, mely szerint 1849 július elején Petőfi megfordult Szegeden? En kótségbevon­tam, Dienes hitelesnek tartotta a vallomásokat, ö volt az illetékesebb: hagytam magam meg­győzni. Egy okkal több, hogy Petőfi hagyományát Szegeden különösképpen áDoljuk. Szegedi kan­csolata még Számwald-Sláhel Gyulával, a ses­gedi születésű könyvárussal való barátsága (ver­set írt hozzá), s itt vár megvalósításra az a terv. melyet ö Arany Jánoshoz írott levelében jö­vendölt meg: szobra ott áll maid Dózsáé mellett. (Folytatjuk.) Pctcr László

Next

/
Oldalképek
Tartalom