Délmagyarország, 1974. április (64. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-11 / 84. szám
CSÜTÖRTÖK, 1974. ÁPRILIS TT. A költészet napján Sokan kutatják, vélik megsejteni, ml is a költészet? S tán az a megállapítás sincs messze az igazságtól, hogy egy sajátos alkalmazkodási formája az embernek, az emberiségnek a világhoz, a folyton változásban levő valósághoz. A magyar költészet legalábbis ezt mutatja: évszázados politikai, társadalmi küzdelmek és valóságos emberi, nemzeti harcok, csaták, „mag-a-hó-alatt" hallgatások időszakában szolgálta a fennmaradást. Ezért oly nagy ünnep nálunk a verseké. A költészet napjának szegedi ünnepségei — melyek mindig forró hangulatúak voltak — kilenc fiatal költő estjével kezdődnek. A 11. világháború éveinek, a felszabadulás idejének szülöttel, egy olyan új generáció képviselői, mely jelenlétével nagy hagyományú költészetünk folyamatosságát biztosítja. Mindegyikük bemutatkozott már Szegeden még kötetek s elismerések előtt, évek óta viszsza-visszatérnek a költészet és a könyv ünnepein, íróolvasó találkozókra. Lapunk összeállítása — méltón a Délmagyarország irodalmi hagyományaihoz — ebben az évben őket köszönti, akik ma, csütörtökön este 7-kor a Tisza szálló tükörtermében találkoznak megint a szegedi közönséggel. Kovács István Kiss Unna Teremtés A hatodik este pogánykemencc tiizébe hajija fejét az ember Testét befedi lánggal Homlokán porlad cl a ko Pilátuskezek gyűrűkben szikkadó ido. Honfoglalók Kiss Benedek Dtassy István Paradicsomi tűzmadár Dehogy a nyitja: rabja teszi a kalitkát, mert az a titka! Ha van remény még: ezt ls. amazt is a csillagi melység kulcsa kinyitja. Szép mese! Maga az énekek éneke dobog a bordák birodalmában. Tüdőpuha már priccsem is, ruganyozhat a szellem. Félénk virágok s vadrózsák rengetik csak a rácsot, ha barmot szabadít rájuk a reggel! A fáng piros madara lobog, énekel, ugrál sorsa ellen. Az ünnepi est költői Juharcsillag Rászárad a levegő csontra, ágra. Öszidő. Szederjes ha itl-amott megmaradt még fán a lomb. Hullik, hullik fejemre. Ha elfutnék, mi lenne? Cslliaglevél vallamon. Juhar csillag. Vállamon. Tábornoklomb is szakad. Ahhoz nincsen váll-lapom. Tölgyfalcvél, másra szállj! Költő vagyok. Közkirály! Baka István Petőfi Piros zászlók, világszabadság — pipacs gúnyolja versemet. Hazámmá rothadok, akárki: barát vagy ellenség temet. Megfulladsz vélünk, Magyarország, minden folyód kötél, hurok, Ledöfködik kozákdzsidával erdőidet a záporok. Egymásra rímelő virágok: sárgára sárga, kékre kék ... Mit meg nem írhatok, a dalt teremné máris c vidék? Piros zászlók, világszabadság — pipacs gúnyolja versemet. Hazámmá rothadok — ki engem megtagad, öl tagadja meg. Bal.a István 26 éves. Bölcsészkart végzett Szegeden, jelenleg Szekszárdon tanit. önálló kötete még nincs, főként a Tiszatájbun és a Kortársban publikál. Kiss Anna 1939-ben született. Budapesten tanárkodik. Első kötete 1971-ben jelent meg, Fabábú címmel, s megkapta a legjobb első kötetért járó díjat. Második könyve megjelenőben van. Kiss Benedek első kötete 1970-ben jelent meg. Gazdátlan évszak címmel, második verseskönyve — Békesség nektek, utak — tavaly látott napvilágot. 31 éves. költői munkájából él Budapesten. Radnóti-díjas. Kovács István 1945-ben született. Budapesten él, tudományos kutató. Első kötete Havon forgó ég címmel, 1973ban jelent meg. Petri Csathó Ferenc 1945ben született, újságíró-riporter a szolnoki rádiónál, de szinte egész eddigi életét Szegeden töltötte. Kötete készülőben a Móra Kiadónál. Sárándi József 1945 áprilisában született, nehéz sorból emelkedett az egyetemi diplomáig. Küzdelmeinek költői összefoglalása a Vándor az aszályban című. tavaly megjelent kötete. Szepesi Attila 32 éves, szegedi diákéveire visszavisszaemlékezik verseiben. Budapesten él, a Kortárs szerkesztőségében dolgozik. Első kötete — Az üveg árnyéka — 1970-ben. a második — Hegedős ének — idén jelent meg. Utassy József nevelőtanár Budapesten. "3 éves. Verseskötete Tüzem, lobogóm címmel 1969-ben jelent meg a Magvető Kiadó Üj terméssorozatában. Számos folyóiratbeli publikáció jelzi (Tiszatáj, Kortárs, Üj Írás) új könyve készültét. Veress Miklós 1942-ben született. Somogyban. Jelenleg a Délmagyarország munkatársa. Erdő a vadaknak címmel 1972-ben jelent meg kötete, melyre József Attiladíjat kapott. Üjabb könyve már nyomdában van. Sárándi József Csőszök a tilosban Tombol a nap zuhognak a kifent sugarak zölden parázslik a táj tilosba lépnek a csőszök vándorok osztanak igazságot fütykösök! Suhogjatok! Puszta viril, három nap forog. Három tulipán szivárványon Icpkcd, Jönnek virág-pofájú kis lovak, Csodajáró. honfoglaló népek, Ontja ökel az éjszaka Három nap alá. Vakokra, süketekre tamad Világosság, zöngés, Táltosok gyújtogatnak, Dobokon, citerákon dulakodnak, Trágár Istenek erejével Tartják rendben a menetet. Vér a vérrel mielőtt keverednek. Megtorpannak az aranykapuban. És a virág-pofájú állatok Ijedtükben tnegcllenck. Szepesi Attila Egy emlék yázlata ő anya ó a palánk mögött térdepel valaki a lovak bejönnek lassú sorokban a kapu felől laposnak a csigákon ropog a héj a pincében egérszagu karácsony bárányok bégetnek tüzes akolban a háztetőre angyal röppen a kertben róka jár hajnalra sisakot terem a köcsögfa ó anya ó Petri Csathó Ferenc Keseryes az a lány vonatra szállt az a vonat elindult és hogy ne fázz a sínek kék szalagja nyakadba kötve sálnak és hogy ne félj iszik veled a sárgabajszú postamester kezeid szélmalomlapátok fölöslegesek mint a sebesült katonák pólyában vannak mint az újszülöttek. Veress Miklós Ballada M-nak Himbálózik egy ház nélküli ablak üvege újságpapír mögötte öngyilkos bolygók lobognak 6 az űrbe egy arc belesír máshol nem itt vagy csupán eltolódott egymástól a hely s idő anyját vajúdja és didergő-boldog lázban sikolt a csecsemő a mosolyomban fehér gyász van csillagszemedben éjszaka madarak vagyunk egy repülő házban amelynek nincsen ablaka. Hegedűs András: Móra Ferenc hétköznapjai CO El is határozta és valóra váltotta 1919 májusában tett ígéretét: „...én burzsoá lapot az életben többé nem szerkesztek." Az igazi barátok és a kárörvendő ellenfelek között nagy visszhangja lett annak, hogy Móra lemondott főszerkesztői állásáról. Május ll-én. vasárnap este a szegedi újságírók a Szegedi Naplótól távozó Móra Ferenc tiszteletére társasvacsorát rendeztek. Az est rezignált hangulatú volt. felköszöntő sem hangzott el. egyedül Juhász Gyula olvasta fel erre az alkalomra írt Terzinák Móra Ferencnek című költeményt. A közös sors bánata zengett a versben, a szétfoszlott álmok siratása hallatszott ki a költeményből: Az életútnak épp közép felén, Ha visszanézünk, pajtás, a sötétbe, Különös dolgot látunk, te meg én: Mögöttünk elmúlt napjainknak éje És benne holdvilág gyér mosolyával Fiatalságunk balgatag reménye. Az én szivem már emlékezni átall. De azt tudom, hogy előbb mind az emlék, Mint életem, amit nem éltem által. Csak készülődtem, hogy majd egyszer elmék A napos és virágos oldalára, \ De nem láttam mást, csak a naplementét. Te is az ódon könyvtárnak zugába Bújtál, ha künn a tavasz csókja égett És este írtál, sokat és hiába. Mert ólomerdők erdeje mi végett, Ha meghúzódni sem tudsz benne végül És újság rongya lesz minden, mi élet? Mi marad itt meg végső menedékül Az élet elfáradt Robinzonának, Ha a vihartól minden álma szétdúl? — Egy jó szivar tán, s egy szép, büszke bánat? Természetes, hogy Kelemen Béla is felfigyelt Mórának a főszerkesztői állásról lemondó levelére. Naplójába ezt írta: „Ez a beállítás ellentétben van azzal a ténnyel, hogy a polgári társadalom a könyvtárigazgató-állással — kétségtelenül megérdemelt — becsületes, jó magyar kenyerei adott neki —, kenyerének beles felét is a Szegedi Naplónál a polgári társadalom biztosította neki, mert azt a lapot nem a szocialisták, hanem mint függetlenségi párti orgánumot a polgárság tartotta fenn. ö, azonban, úgy látszik, nem élt nyílt szívvel közöttünk, s a függetlenségi párt csak cégér volt. mert kiadójával. Engel Vilmossal együtt lélekben a radikális pártnak volt a meggyőződéses híve és a legválságosabb időkben a köztársasági eszmék propagálásának élére állt, később pedig elanynyira beleélte magát a kommunista társadalmi rend utáni vágyakozásba, hogy francia forradalomról, Lyonról vezércikkezik és emlékeztette bolsevikieket, hogy — úgy is lehet csinálni, mint Lyonban, ahol — 90 napig működött a guielotine. — Egy olyan igazán kiváló nagy költőnél, mint Móra Ferenc, eltekint az ember attól, ha válságos időkben nem bizonyul valami antik római jellemnek, de annyi fegyelmezettséget mégis elvárhatunk egy lánglelkű poétától is, hogy minden szélsőséges kilengéstől tartózkodjék." A szerkesztői munkától megvált Móra, az újságíróitól azonban nem. Sőt, ha eddig csak a körtöltésen belül olvasták a cikkeit, rövid idő múlva egy ország fogja ízlelni „ünnepi kalács", ként tárcáit, cikkeit. „...elhagyom a stegedi közéletet..." A forradalmak idején — láttuk — valóban a szegedi közélet színterén tevékenykedett. Sőt — az elmondottakon kívül — tagja volt az első direktórium által szervezett „kutúra és nevelésügyi bi2ottság"-nak, és az 1919. április 30-án újjászervezett kulturális bizottságnak is. Március 30-án Dettre János népbiztos megbízásából vállalta a munkáshangversenyek könyvismertető programjainak megszervezését és lebonyolítását. Tagja lett — ugyancsak március 30-án — annak a bizottságnak, amelyik a ferencrendiek, a minoriták és Back Bernát malom tulajdonos birtokában levő műkincsek leltározására és szocializálására kapott megbízást. 1919. május elsejétől Szegeden már ilyen forradalmi jellegűnek mondható közéleti tevékenységre nem volt lehetőség. Ezért Móra május 8-án a Szegedi Naplóbun nemcsak tiszteletre méltó „politikai végrcndelet"-ét fogalmazta meg, hanem a körülmények kényszere alatt ezt is kijelentette: elhagyom a szegedi közéleti szereplés színterét..." Ifolytatjuk)
