Délmagyarország, 1979. március (69. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-31 / 76. szám
49 Szombat, 1979. március 3ír 5 •MM A szabadtéri játékokon Föllép Szegeden a szófiai Véglegessé vált, hogy az idei szabadtéri játékokon fellép Szegeden, a Szófiai Állami Akadémiai Opera- és Balettszínház balett-társulata. A bolgár táncművészek 180 tagú együttessel (abalettesek mellett zenészekkel, műszakiakkal) érkeznek, és augusztus 18., 19., illetve 20án Alekszandr Rajcsev A szépség forrása című háromfelvonásos balettjét mutatják be a Dóm téren. A szófiai Opera meghívására néhány napot a bolgár fővárosban töltött Horváth Mihály, a Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatója. Megnézte a Szegedre ajánlott produkciót, és a vendégszereplés körülményeiről tárgyalt a színház vezetőivel. — Nincs abban semmi meglepő — számolt be tapasztalatairól —, ha egy külföldi turnéra induló együttes saját nemzeti kultúrájából választja ki műsorát. A szépség forrása Szlavejkovnak, a múlt század vége jeles bolgár lírikusának elbeszélő költeményéből született, romantikus történeténél fogva sikerre számíthat a szegedi játékokon is. A komponista, Alekszandr Rajcsev, a mai bolgár zenei élet legkiemelkedőbb képviselője, hazájában úgy emlegetik, mint a bolgár Kodály Zoltánt. A mű koreográfiája sokat merít a nálunk is jól ismert bolgár folklórból, s számunkra az sem mellékes, hogy zömmel csoporttáncokra épül, tehát betöltik vele a nagyszínpadot. — A szépség forrása mellett eljutottam még a hazánkban is járt Arabeszk Együttes bemutatójára. Orff Carmina Buranáját és Bizet —Scsedrin Carmen szvitjét táncolták, élményszámba menően; hazai hasonlattal élve, valami olyasmit csinálnak, mint a Pécsi Balett. Ami a tárgyalásainkat illeti, néhány részletkérdésben megállapodtunk Ruszlán Rajcsevvel, a szófiai Opera igazgatójával és Vera Kiróva balettigazgatóval, aki máskülönben kitűnő szólótáncos, valószínűleg meggyőződhetnek róla a szegedi szabadtéri nézői is. Bár intézményeink között hivatalos kapcsolat nincs, mégis régóta ismerjük egymást, hiszen a szófiai Operától olyan kiváló énekeseket fogadtunk az elmúlt években, mint Nikola Nikolov, Gjuzelev, Szmocsevszki, Sztojan Popov, Elenkov, akik jó előre elhozták hírét ennek a kitűnő színháznak. Megegyeztünk, hogy április elején Szegedre utazik a színház balettmestere és díszlettervezője, hogy tanulmányozzák a dómszínpadi játéklehetőségeket. N.L Á városi kézimunka-pályázat kiállítása nyílik meg ma, szombaton délelőtt 11 órakor a Juhász Gyula Művelődési Központban. Megnyitót mond Madurka Györgyné, a művelődési központ igazgatója. A kiállítás április 7-ig, naponta 10 és 18 óra között tekinthető meg. A szeged-tápéi általános iskola kórusa énekel, a Petőfi rádió Éneklő ifjúság című műsorában ma, szombaton 13 óra 30 perckor. Vezényel dr. Nagy Lászlóné, zongorán közreműködik Delley József. Tavaszi bálát rendeznek az Ifjúsági Házban ma, szombaton este fél 9-től. Közreműködik a Nevada együttes. A Szegedi Szimfonikus Zenekar koncertjét rendezi meg az országos Filmharmónia szimfonikus tavaszi bérletsorozatának harmadik hangversenyeként holnap, április 1-én délelőtt fél 11 órakor a mozi-színházban.. Vezényel Pál Tamás, közreműködik Kovács Eszter; Csányi János és Sinkó György (ének). A műsorban Wagner Rienzi-nyitánya, valamint a Walkür első felvonása szerepel. Cifra mese címmel zenés mesejátékot rendeznek 4-10 éves gyermekeknek az Ifjúsági Házban holnap, április 1-én délelőtt 10 órakor. A Dunaújvárosi Bemutatószínpad vendégjátékára szintén az Ifjúsági Házban kerül sor holnap, április 1Műsorajánlat én fél 6 és fél 8 órai kezdettel. Mrozek: Mulatság című darabját Iglódi István rendezte, a főbb szerepekben Zala Márkot, Mihály Pált és Bősze Györgyöt láthatják az érdeklődök. A szegedi nagyárvíz 100. évfordulójának alkalmából hangversenyt rendeznek o dómban holnap, április 1-én délután 4 órakor. Közreműködik a budapesti Palestrina kórus és a Corelli kamarazenekar, Ella István vezetésével. A műsorban Bach és Hándel művei szerepcinek. Szólisták: Szekeres Erzsébet, (szoprán), Vicky van Tewark (mezzoszoprán), San Francisco (USA), Bodonyi Katalin (alt), Fetkő András (tenor). Mi virít — ki dalol? címmel biológia foglalkozást rendeznek gyermekeknek Csizmazia György* vezetésével a Móra Ferenc Múzeum, múzeumi matinék-sorozatának keretében holnap, április 1-én délelőtt 11 órakor. Ugyanakkor a néprajzi kiállítás termében Veress Mihály tart rajzfoglalkozást. Az Országos Diák Képző-, Iparművészeti és Népi Díszítőművészeti Kiáittítás megnyitója április 2-án, délelőtt 11 órakor lesz az Ifjúsági Házban. A kiállítást Tóth Zsuzsa, a megyei KISZbizobság titkára és dr. Diós József, a Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola igazgatója nyitja meg. A nemzetközi gyermekkönyvnap alkalmából április 2-án délelőtt 11 órakor a petőfitelepi fiókkönyvtárban, délután 3 órakor a városi gyermekkönyvtárban (Vár utca 7.) Nagy Katalin írónővel találkozhatnak a gyerekek. Stéhlik János festőművész kiállítása nyílik meg április 2-án délután 3 órakor a DÉLÉP Bocskai utca 10—14. szám alatti központi irodaházában. A kiállítás április 9-ig, naponta 10—17 óra között tekinthető meg. Az élet bonyolult?! — ez a címe a Karsai pantomin ..RT" műsorénak, melyet április 2-án este 8 órai kezdettel rendeznek meg az Ifjúsági Házban. Grúziáról és Örményországról tart diaképes illusztrált előadást dr. Berencsi György a Juhász Gyula Művelődési Központban április 2-án délután 6 órai kezdettel. A Dél-alföldi Krónika, a szegedi körzeti stúdió műsora április 3-án délután 16 óra 10 perckor jelentkezik a televízió egyes műsorában. „Építettük, 78-tian" összesen 150 tablón 86 létesítményt mutat be az „Építettük, 78-ban" kiállítás, amelyről pénteken sajtótájékoztatón számoltak be az újságíró-szövetség székházában az ÉVM képviselői. A többi kőzött elmondták, hogy a kiállítás 44 vállalat tavaly épített, legkorszerűbb és legszebb alkotásáról ad képet április 7-től, a BNV 18. számú pavilonjában. A látogatók egyben a lakásépítés, az ipari és mezőgazdasági építkezések legkorszerűbb módszereiből is ízelítőt kapnak. Mindenkihez! Képek a Tanácsköztársaságról Az MSZMP megyei és városi bizottsága, valamint a Nemzetközi Újságíró Szervezet Interpress Kiadó és Nyomda Vállalata Mindenkihez! címmel multivíziós műsort rendezett tegnap délután a Magyar Néphadsereg helyőrségi művelődési otthonában. Az eseményen megjelent dr. Tamasi Mihály, a megyei pártbizottság osztályvezetője is. A mintegy 2600, a Magyar Tanácsköztársaság előzményeiről, dicsőséges 133 napjáról és következményeiről szóló diák vetítése előtt I Deák Béla, a városi pártbizottság titkára mondott megnyitót. Utalt arra, hogy az összeállítás — a kiadóvállalat kollektívájának munkája, Sándor Géza rendezésével — méltó emléket állit a magyar történelem és a magyar munkásmozgalom kiemelkedő eseményeinek. A multivíziós műsort április 5-ig, naponta vetítik a helyőrségi művelődési otthonban (Deák Ferenc utca 29.), ma, szombaton és holnap, vasárnap 11, 14 és 16, hétfőn 11, 15 és 17 órai kezdettel. A műsor megtekintése ingyenes. A Tiszatáj áprilisi száma A költészet napja és a Tiszatáj áprilisi számainak hagyománya magyarázza, hogy a szépirodalomban a versek vannak túlsúlyban ezúttal. „A szárnyalást, / a madarat / a szél, a céltalan eszelte ki. // A halakat / a habjai gyötörte tenger. // A táncot, a verset, a dalt / az észnélküli / végtelenségdobálta ember." — olvashatjuk Illyés Gyulának „a versek napjára" írt A szél, a hab,' az agy című költeményében. Csoóri Sándor, Szécsi Margit, Kiss Anna, Marsall László, Kovács István, Fodor András és Horgas Béla új versei is a mai magyar líra élvonalát reprezentálják. A most ötvenéves Fodor Andrást a pályatárs és mester, Takáts Gyula köszönti lírai hangvételű kisesszéjében. A Tiszatáj áprilisi számának szépirodalmi anyagát Ágh István jegyzete zárja. A Tanulmány rovatban Kiss Ferenc Nagy László költészetének utolsó periódusát tárgyalja. Ennek az alkotói periódusnak a „természetét, versbeli szerepét", a Nagy lászló-i magatartást úgy vizsgálja, hogy közben e nagy jelentőségű líra egészéről is érvényes képet alkot Nagy László költészete utolsó fejezetének alapszólama: a halálközelség tudata, előérzete s a kinti valóságban észlelt romláséi ménye között a kapcsolatot fel kell ismernünk" — írja Kiss Ferenc. Alföldy Jenő, a nagy tehetségű fiatal marosvásárhelyi költő, Szöcs Géza líráját mutatja be. Szintén romániai magyar költő, Szöcs Kálmán munkásságát — a válogatott kötet (A legszebb éneket kerestem) alapján — méltatja Márkus Béla. A szlovák irodalomból ad gazdag válogatást a lap Most — Punte — Híd rovata, „összeállításunk abból indul ki, hogy a kelet-európai típusú irodalmak megismeréséhez fokozott mértékben szükség van a történetiművelődéstörténeti háttér bemutatására. Ezért próbáltuk meg — rendhagyó módon — szemelvények segítségével áttekinteni a szlovák nemzeti tudat fejlődésének néhány fontos állomását" — olvassuk az összeállításhoz kalauzt adó bevezetőben. Mit ér az ember, ha szlovák? címmel Kiss Gy. Csaba válogatásában — szemelvényeket találunk szlovák írók, politikusok, gondolkodók műveiből. Két novellista (Olga Feldeková és Peter Jaros) mellett a szlovák költészetet megújító ún. nagyszombati iskola alkotóit is megismerhetjük. Vojtech Kondrót, Stefan Strázay, Lubomir Feldek, Ján Stacho és Jozef Mihalkovií versei Baka István, Kovács István és Simái Mihály fordításában jelentek meg. A lengyel Stúr-monográfiát Kovács István ismerteti, Hviezdoslav Véres szonettéiről Zimonyi Zoltán írt tanulmányt. Mindkét írás a szlovák kultúra múltjának jelentős mozzanataira irányítja a figyelmet. Kiss Gy. Csaba Vladimír Mi náci izgalmas esszéit értékeli, Kovács István Vojtech Kondrót portréját rajzolja meg. A Kritika rovatban Csetri Lajos, Vekerdi László és Olasz Sándor bírálatai kaptak helyet. A Műteremlátogatás sorozat most Samu Katalin vásárhelyi szobrászt mutatja be. (A művésszel Horváth Dezső beszélgetett.) Testvérmegyénk színházának, a Temesvári Állami Magyar Színháznak jubileumán hangzott el Sütő András köszöntője. Sütő persze a közönséget is köszönti, a befejező mondatok „ezerfejű kritikusunkhoz és mecénásunkhoz" szólnak: „Maradjanak velünk és szóljanak hozzánk azzal, hogy meghallgatnak Szóljanak hozzánk a katarzis némaságaval — és újra meg újra tanúi lehetnek Thália csodáinak az anyanyelv aranv foglalatában." — A Tiszatáj Horváth Mihály és Pál Tamás írásával búcsúz": a nemrég elhunyt "Ír ' Ferenctől, illetve Vasz. Viktortól. A Tiszatáj áprilisi számát Nagy László és KaYul ? nd • reiíka rajzai, valamint Samu Katalin munkái Illusztrálják. Szakszervezeti megbeszélés Tegnap délelőtt a Szegedi Állami Gazdaság ásotthalmi kerületében ülésezett a MEDOSZ Csongrád megyei bizottsága. Sulyok József, a MEDOSZ megyei titkára a két ülés között végzett munkáról tájékoztatott. Ezután Egressi István, a Szegedi Állami Gazdaság szakszervezeti bizottságának titkára a helyi szakszervezeti munkáról számolt be, majd Sarusi K. Mihály, a Pankotai Állami Gazdaság szakszervezeti bizottságának titkára ismertette a nagyüzem szocialista brigádjainak tevékenységét. Szél Ferenc, a megyei MEDOSZ közgazdasági felelőse az üzeini munkaszervezésről és a szociálista munka versenyről beszélt Bátyai Jenő 12. Az újjáépítés krónikája Iskolaváros Rerrich olyan csodálatraméltóan bánt az építészeti anyagokkal, hogy a bátran alkalmazott vasmunkák is mindenütt hangulatosan illeszkednek az épületekbe. Rerrichnek, illetve irodája vezetőjének, Stampay Jánosnak 100nál is több vállalkozóval kellett foglalkoznia az építkezések során. A kivitelező iparosok között megemlítjük Thék Endrét, Seenger Bélát, és a szegediek közül: Bille Jánost, Kónya Jánost, Kocsis Ferencet, Lengyel Lőrincet, Takács Jánost és Erdélyi Andrást. Szeged hosszú évszázadok óta harcolt iskola létesítéséért. Igazán akkor rakták le az iskolaváros magjait, amikor 1721-ben a piaristák ideköltöztek, és nyitottak a város segítségével hatosztályos gimnáziumot, amelyben olyan kiválóságok tanítottak, mint Frányó Raymund, Szabiik István, Katona Mihály Dénes. Tóth János, Czirbusz Géza, Magyar Gábor, öveges József — néhányat említve. Számos nagyság itt végezte középiskolai tanulmányait, mint Gruby Dávid, Csonka János, Csonkq Ferenc, Than Károly, Wartha Vince, Reitter Ferenc —" és még sokan mások. Igazán iskolavárossá azonban csak akkor vált Szeged, amikor 1920-ban a Kolozsvárról idetelepült egyetemmel beteljesült a kétszáz éves vágyálom. A város előbb szükségmegoldásokkal, majd a már említett épületekkel elégítette ki az egyetem igényét, hogy ne érezze magát idegennek a városban. Jelenleg már két egyetem működik Szegeden, és jelentós szerepet visz a két főiskola is. A szegedi egyetemet sohasem a néma falak, hanem tanárainak szelleme határozta meg, amely mozgásban tartja az egyetemet, termékeny, alkotó munka színhelyévé teszi a közel hatvanéves felsőoktatási intézményt, amelyet itteni munkásságával naggyá tett Buza László, Ereky István, Pollner Ödön, Baló József, Issekutz Béla, id. Jancsó Miklós, ifj. Jancsó Miklós, Rusznyák István, Szent-Györgyi Albert, Riesz Frigyes, Haár Alfréd, Szabó Zoltán, Rédei László, Szőkefalvi-Nagy Gyula, Kiss Árpád, Bruchner Győző, Kalmár László, Ortvay Rudolf, Budó Ágoston, Gerecs Árpád és mások. Felsőoktatási intézményeinkben jelenleg is számos tudományágban nemzetközileg elismert kutatás és oktatás folyik, s ezzel nem kis mértékben növeli városunk hírét a világban. A század tízes éveitől kezdve Szeged hatalmas tanyavilágával is mind többet kezdett foglalkozni. Ennek egyik megnyilvánulási formája a kisvasút, és létesítésének első szálai még 1912-re nyúlnak vissza. A kisvasút tervét közel két évtizedes vajúdás után, 1926-ban Szesztay László készítette. Felépítése ötmillió pengőbe került, a Speyer-kölcsönből. A keskeny vágányú vasút 69 kilométeres vonalával, 24 állomásával olyan területeket kapcsolt be a város forgalmába, amelyekről azelőtt 40 kilométeres és kiépítetlen utak miatt a Szegedre való utazás legalább egy egész napot igénybe vett. Az 1927. február 1-én átadott kisvasút állomása kezdetben a Roosevelt téren volt. majd átkerült a nagyállomás mögötti területre, mígnem 1975-ben megszűnt. A környező településeknek a városhoz való csatolásában jelentős szerepet vitt a városi autóbuszüzem is, amely nyolc vonalon, 115 kilométeres összes távolságon szállította utasait Szegedre és vissza. A közúthálózat fejlesztéseképpen készült el 1935-re a Szegedet is érintő transzkontinentális E5-ös út, amelyből a városra jutó szakasz több mint kétmillió pengőbe került. A tanyavilág kulturális fejlődése érdekében 71 iskolát, négy óvodát, három kultúrházat és több egyéb intézményt építettek a harmincas években. Meg kell jegyezni, hogy az igényekhez és a lehetőségekhez képest elég- keveset. A városi gőzfürdő jelentós víz- és szénigényének csökkentése érdekében Berzenczey javaslata alapján kezdtek hévízfeltáráshoz. A fúrások geológus-tudós irányítója Pávai-Vajna Ferenc volt. A fúrásokat a városi mérnöki hi. vatal szakmai felügyelete alatt. 1927-ben kezdték, és még ugyanabban az évben sikerrel is járt, mert 944 méter mélységből 52 Celsius-fok hőmérsékletű vizet hoztak fel, ami később Anna gyógy- és ásványvíz néven vált ismertté, A forrás fölé Várnay Marienne tervei szerint 1938-ban ivócsarnokot építettek, modern kivitelben, amit később lebontottak. Korábbi közlésektől eltérően, az OTI-palotát (SZTK-székház) is Várnay tervei szerint építették. 1937ben. Kopetzky Raul csak főnöke volt, és a megkülönböztető faji törvények miatt adta nevét a tervhez. A várost formáló építészek, tervezők és kivitelezők közül külön kiemelést érdemelne Ottovay István, aki építészmérnöki diplomájának megszerzése után visszajött szülővárosába, és előbb a mérnöki hivatalban dolgozott, majd Winkler Imrével közös tervezőirodát nyitott a Gutenberg utcában. Kezdetben a külterületi templomok építésével, az evangélikus iskola, a városi autógarázs, a közvágóhíd létrehozásával foglalkozott. Jelentősebb alkotása a Gyufagyár kivitelezése és munkáslakásainak tervezése és kivitelezése, a Gróf-palota, a Borsos József tervezte Honvéd téri református templom, a Magyar Ede tervezte Bajcsy-Zsilinszky utcai bútorbolt épülete, a Lenin körúti Glndele-palota, továbbá még számos bérház és családi ház az ő kivitelező munkájaként épült fel. Robusztusságban és épülettömegében is talán legjobb munkájának tekinthetjük a Winklerrel együtt tervezett, a vasútigazgatóság számára épített leszámolóhivatal neoromán épületét, amely 1920 óta az egyetem bölcsészet- és természettudományi intézeteinek ad otthont. A belvárosi plébániaépületnek, az Oroszián utcai bérháznak szintén ő a tervezője és kivitelezője, továbbá a gyermekklinikának, a Kossuth Lajos sugárúti U háznak, a Kígyó utcai Keleti-palotának, a Tisza-parti DMKE-házaknak, a volt ipartestületi székháznak (ma Kisszínház), 1928ból. Mindannak a szerteágazó mérnöki és művészi indíttatásnak, amely a dóm épülettömegében együtt van. Ottovay precíz, körültekintő kivitelezőmunkája adott végső formát. Ezeken túlmenően a klinikai épületek kivitelezésében is részt vett. Különösen kedvelte a neoromán stílust, épületeire leginkább ez jellemző. íFolytatjuk!
